Oldalságok

2020/02/06

A plüsszombivírus adventje. De legalább mind meghalunk?

- Oké, tudom, mondták már rám, hogy aszpergeres vagyok, ami majdnem olyan, mint egy kisdobos autista, aki mindent szó szerint ért és akiben annyi az empátia, mint kodály-módszerben a dubstep oktatás.  - fogadott Grimpix feldúltan.
- Vagy plüssmajomban az üss! - próbáltam vele jópofáskodni, de folytatta:
- Az is igaz, hogy a koronavírussal kapcsolatban is felsóhajtottam, hogy add Istenem, hogy ez ne egy sima nátha legyen, hanem maga a zombivírus.
- Sőt olyat is mondtál már többször, hogy kicsikét szűk a világ neked, nem találod benne hét és félmilliárd ember helyét. - ám ez se zökkentette ki.
- De azért én olyat soha nem mondanék, hogy van ez a fertőzés, tragédia meg minden, de legalább meghaltak félezren. Jó persze, most mégis mondtam, de csak azért, hogy lásd, mit nem mondanék sohasem. Vágod!?
- Grimpix, jól vagy? Elkaptad Bill Gates számítógépes vírusát? - de ő folytatta:
- Szóval nem igaz, hogy a koronavírusnak drukkolok, csak értetlenül állok az újságírói gyakorlattal szemben, amivel minden borzalomban meglelik a pozitívumot, miszerint legalább egy páran azért csak elpatkoltak.
- Hol olvastál ilyet? - és már megint megbántam, hogy nem jelszavaztam le a wifit.
- Olvasol te sajtót? Láttál már tragédiát leírva újságban? Igaz, hogy lezuhant a gép, pánik tört ki, beomlott, összedőlt, kigyulladt, felrobbant, nekihajtott, egyszóval csomó kár keletkezett, de legalább meghaltak páran, így lelkendeznek az újságírók (lásd balra a Grimpix által kifogott googli keresőképét) és hát emlékszel Boxi csillogó szemeire is, amint előadta fizikaórán a nutriabombát (Grimpix a neutronbombára célzott), hogy az micsoda királyság, mert nem pusztítja el az anyagi javakat, pár év csupán és lehet birtokba venni a kibombázott városokat?
- Hát igen, ő képes volt meglátni a pozitívumot a protonban. - jutott eszembe.
- De visszatérve a zombiapokalipszisre, egy wannabe prepper életének csak az ad fedezetet, ha történik is valami, amire érdemes volt készülni egy életen át. És hát nem nyolcvanévesen szeretnék bézbózütővel futni a zombik elől, hanem, amikor még elbírom a láncfűrészt is.
- De az is lehet, hogy a sok idétlen film miatt irracionálisak az elvárásaid, Grimpix. És a zombiapokalipszis nem is olyan lesz, mint a vásznon. Vásznon -istenem, gondoltam - micsoda anakronizmus - torrenten természetesen.
Ettől egészen fellelkesedett:
- Lehet, hogy már meg is történt a zombiadvent, csak képtelenek vagyunk észrevenni? Például már vannak lassúzombik. Ott kolbászolnak üveges tekintettel a szupermarketben, lökdösik a drótkosarat, mint egy fogyasztó T-rex. Lehet, ha a bevásárókocsi a járókájuk. Ha elgurulna hasra is esnének. Az utakról nem is beszélve. A konzervzombik, fémkasztniban  gyakorlatilag lebénultan araszolnak a bedugult városban, mint valami android, fémváz élő balcsavaros szöveten. De vannak csodálatos átváltozózombik is, ezek mint konzervzombi mennek le az edzőterembe, hogy ott érdekes metamorfózissal béna fémhernyóból sportzombi-pillangóvá váljanak s a futópadon koslassanak, mint az aranyhörcsög.  A politizáló zombiról most ne is beszéljünk. Van még mobilos zombi, zenezombi, de még biciklis zombi is (ez egy kifordított konzervzombi, élő szövet fém vázon), a fene érti, hogy nem borul fel.
Közben kezdett untatni a dolog, más dolgom is lett volna, de Grimpix folytatta:
- Turistazombi. Fotószombi. De mivel nem harapással fertőzik egymást, hanem interneten, tévén keresztül, például a facebookreceptorra mutálódva, ezért nem szabad őket még csak megütni sem.
- Hát igen, ez a szerencséd, bizonyos szint felett, a hülyeség miatt nem szoktuk megütni egymást!
- Szóval érzéketlen vagyok. Pedig én csak annyit jegyeztem meg, hogy a nyolcvanas években sokkal többen éltünk a városban, mégis úgy tűnik, hogy most, mikor állítólag jajjistenem elporlunk, mint a szikla, akkor vagyunk igazán elviselhetetlenül sokan. Gyerekkorodban, emlékszel? 5 fekete autót összeszámolni az utcában egész hetes program volt. Ma ezzel egy perc alatt végeznél. Gyakorlatilag belelógunk egymás életterébe.
- Főleg te az enyémbe - gondoltam, de nem mondtam hangosan.
- Ha most felnézel az égre, hány kondenzcsíkot látsz? Gyerekkorodban vigyorogtál egy hétig, ha láttál egyet a múlt kedden. Pedig nem többen lettünk, nem is a hely lett kevesebb, hanem az életterünket toltuk túl azon, ami jár. Már a köztereket használjuk privát célra is.
Gondoltam felgyorsítom a diskurzust s leöntöm benzinnel a témát.
- Tudod Grimpix, a legborzasztóbb az, hogy a zombivírus olyan természetű, hogy az áldozat nem is veszi észre, hogy már ő is zombi. És mi van ha már... mi is? Például bloggerzombik vagyunk. Ehhez mit szólsz?  Ugyanakkor lehet, hogy a vírusnak sincs semmi önreflexiója. És mi van, ha nem mi vagyunk a zombi, hanem mi magunk vagyunk a vírus? A teremtés koronavírusa? Hmmm?
Egy pillanatig Grimpix nem jutott szóhoz, ki is használtam a lehetőséget s már mentem is kifelé az ajtón:
- Na, ennyi volt, szevasz, nincs több időm hülyeségekre, most mennem kell a postára a kínai csomag után, onnan meg rohannom kell egy teltházas előadásra. Ha nem jövök hamar, ne várj!
Legalább ezren meggyógyultak.

UPDATE 2020.03.31. Nem tudjuk nem észrevenni, hogy mintha minden újság Utazásokat olvasna (a statisztikák szerint nem), s amióta Európában is randalírozik a vírus, sehol sem láttam leírva, például, hogy korlátozzák a szabadságunkat, de legalább meghaltak mittudoménhányan tegnap óta. Lehet ha erről is leszokunk végre, mint a kézfogásról?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése