Félsz a sötéttől? Hát a véleményszabadságtól?

Csak az kiabál aki fél?

Grimpix most éppen demokrata. Grimpix liberális. Nem érdekli, hogy mi minden rakódott ezekre a szavakra. Elsősorban ember és az, hogy kisebbségi magyar, fehér, férfi, hetero, csupán egy véletlen kontextus. Nem esszencia. Nem választott. Lehetne rózsaszín pudingot majszoló leszbikus cowboy is, semmit sem változtatna a lényegen. Grimpix szerint mások is pont ilyenek, ezért nem köteles semmiben közösséget vállalni velük az emberségen túl, de megteheti, ha kedve úgy hozza. Grimpix nem különösen szereti az embereket, elég lesújtó a véleménye többségükről, ennek ellenére szerinte mindenkinek ugyanannyi jár.

Grimpix nem társadalomkutató, csupán szuverén gondolkodó, korlátokkal, lehetőségekkel (vagy ezeknek az illúziójával).

Grimpix a szólásszabadság barátja. Fenntartja a jogot, hogy bárkit elküldjön a büdös kurva anyjába, nemre, fajra és bármire tekintet nélkül, ha az szerinte megérdemli. Persze legtöbbször nem teszi, mert kultúrlény, ez is a kontextus része. A szólásszabadság, számára humorforrás, reflexiós tükör, esetleg kihívás. A gondolatok, bármilyen ordas baromságok is legyenek, nem úgy fájnak, mint például egy jobbhorog, vagy balegyenes. A szavak légneműbbek,  lehetnek ugyan falak vagy ablakok, de könnyűek. A vélemény meg kifejezetten olyan, mint a fing. Kinek kellemes, kinek kellemetlen. Kénes vagy rózsaillatú, személyes perverzió kérdése csupán, kit andalít, kit undorít. Az elfogyasztott gondolatok, eszmék emésztésének eredménye. De ki kell engedni, mert ha nem megbetegíthetnek. Persze egy tömött liftben vonhatja maga után, hogy a következő emeleten kiraknak, van olyan kultúrkör, ahol egy seggberúgást is megérhet, bár tudjuk, hogy a fizikai erőszak milyen emberek fegyvere. Célravezetőbb ezt távol a többiektől intézni, szűk baráti körben. De ha egy szószéken, vagy az interneten, bármilyen szellős közterületen fingik valaki egy recsegőset, akkor azon inkább derül a primitívebb, vagy felhúzza az orrát és odébbáll a finnyásabb, aki nem kíváncsi rá. Volt már példa fingóversenyre is és most konkrétan a politikára gondolok. De maradjunk az allegóriánál.

Ahogy mindenki felelős a vodkás-répás rókájáért, ugyanúgy a fingjáért is, és azért is, hogyha a másét megérezve vécézni, vagy lakmározni, esetleg szexelni támad indulata. És ha így felbujtva verbálisan,  felindultságában nem szarik más lábtörlőjére, nem eszi meg az ártatlan óvodásokat, és nem olyannal szexel, aki hevesen tiltakozik, akkor nincs is semmi baj. Pont mint a fegyveres mondás, nem a fegyverek ölnek, az emberek ölnek. Persze, a szavak is megbetegíthetnek, de nem úgy, mint a tarkón lövés. Váratlan hátulról tökönrúgás ellen nincs az az antitest ami megvéd és ha bevagoníroznak, az ellen sincs immunrendszer, de ha szóban elküldik délre a fajtámat, simán megtehetem, hogy nem megyek velük.


A Youtube egy magánplatform de közhasznú lift. Saját liftes fiúval. Saját befektetés, saját algoritmusok, saját hardver. De az emberek nem a szerverparkok miatt járnak a Youtubera, hanem más embertársaik által összehordott értékes és kevésbé értékes tartalmak miatt. Mint egy házibuli, ahol csak a kégli a Youtubé, de a piát, nasit, csajokat és a zenegépet a résztvevők dobják össze. A buli nyilván nem mindig olyan lesz, ami tetszik a házigazdának, hanem olyan, amilyet a résztvevők csinálnak. Ki lehet dobni a béna lemezlovast, vagy akár a legjobb nőket, de milyen buli lesz az már? (Jajj, hogy a csajokat együtt emlegetni a zenegéppel nem volt polkorrekt? Hát úgyis gyenge tél volt, szükség volt már pár hópihére. Nos, hogy most a házigazda kidobta a vicces nyomikat s elrontotta a nótás kedvemet, szemébe mondom, hogy mekkora egy parasztság ez.

Ha eddig nem vágtad le, miről szól ez a bejegyzés, akkor íme: a Youtube közösségi irányelveibe nem férnek bele az ilyen tartalmak, viszont érdekes, hogy ezek lazán beleférnek. Grimpix a közösség tagja és a Grimpix-irányelv szerint, amennyiben közösségre hivatkozik a Youtube, illene megkérdeznie a közösséget is, hogy az aktuális bűzös-borzból mártírt akarunk e, vagy adjunk neki még chillis babot hagymával, vagy itassuk le még hülyébbre, mert milyen jókat lehet majd röhögni rajta. Persze enélkül is megteheti, hogy kidob valakit. De közösségre hivatkozva tenni ezt, azért kicsit erős. Ezért mi is üzenünk egy erőset, de nem másokra hivatkozva, hanem csak a saját nevünkben :

Írom a posztomat a kútnál,
a Youtube meg csókolja meg a... de hiszen úgyis tudjátok, hogy hol. Vagy ha nem, hát a gugli a youtube legközelebbi barátja. 

Apropó gugli, ami már ugye majdnem a youtube. A platform, ahol ez a bejegyzés is látható. Akinek az alapelvei demokratikusak elvileg. Akitől azt vártuk volna naivan, hogy nem igyekszik tematizálni a keresési eredményeket. Nem akartam belőle bejegyzést, de akkor csak megmutatom. Édes kis semmiség, de azért gondolatébresztő.

Grimpix valami fotós videóban azt hallotta, hogy nem mindig rossz, ha a sötét tónusok teljesen bebuknak, fontos képelem lehet a nagy, homogén sötét felület is a képen, meg úgy egyáltalán a shadow-klip nem feltétlenül az ördögtől való, tehát nem kell félni az erős feketéktől. Pár nap múlva gondoltuk rákeresünk a témára. Ezt dobta a gugli. Az a gugli, amelyik elvileg jobban ismer, mint mi magunkat. Tehát tudnia kell, hogy nem Klukluxosok, meg hópihék vagyunk, hanem wannabe fotósok. Kíváncsi voltam, mit szól ehhez a kacsa, aki elvileg semmit sem tud rólam, ezért a keresésemet se tudja súlyozni.  

Most akkor vagy az van, hogy a gugli irányítja mit gondoljunk a világról, vagy tényleg jobban ismer mint én saját magamat. És azt is tudja, hogy a múltkor az edzőterem budijában megijedtem egy szerecsentől, mert a szemem sarkában mögöttem megvillant valami hatalmas fekete kutyámajom, de aztán töredék másodperc alatt rájöttem, hogy csak egy kézilabdás srác kereste a piszoárt. És el is kacagtam a gyengeségemet. De hát az van, mint a szuperkémes viccben, itt nálunk is irtó kevés a szerecsen, nem lehetünk egyből hozzászokva.

Mi egy olyan safe-spacet szeretnénk, ahol mindenki az lehet aki. A nácik náculhassanak, ha úgy akarják. A hópihék meg olvadozzanak. Csak egymást lehetőleg ne bántsuk tettlegesen, és ne is kiabáljunk nagyon hangosan egymásra, mert azt közvetlen pofon-pettingnek is érzékelhetik a gyengébb idegzetű társaink, amire talán már jogszerű lehet a megelőző csapás. És egymás száját se nagyon fogjuk be mosatlan kézzel, főleg így járvány idején. Valamiben mind nyomingerek vagyunk. Inkább kacagjuk ki egymást, ha már muszáj reflektálni. Nem szép dolog, de kellő önreflexió mellett, nagy kárt nem okozhat.