Oldalságok

2020/04/30

Mi a Jóisten csudája a gain control a Nikon gépeken?

Oké, elkaptuk az exif exageratis nevű kórságot. Olyasmibe ütjük az orrunkat, amibe nem kellene. De kell. Szögezzük le, hogy hiába olvasod végig, nem fogod megtudni a választ. Úgyhogy, ne is fáradj tovább vele. Ez egy parttalan próbálkozás volt, hátha felismerni vélünk bármiféle összefüggést a gain control és a képminőség között. Rokon témakör az ISO invarianciával, az ISO sweet spottal, de hiába regisztráltam fórumokra, olvastam  végig hosszú beszélgetéseket, az egész témát nagy homály takarja.

Kiindulási alap : a Nikon D5000 gain control értékei az ISO tartományokra:
Gain Control 0 : 100-320 ISO
Gain Control 1 : 400-800 ISO
Gain Control 2 : 1000-6400 ISO
Ezt a három szintet az ExifTools None, Low gain up illetve High gain up-nak nevezi, ami csöppet már beszédesebb. A D5000 kézikönyve viszont elfelejti megemlíteni, illetve a gaint teljesen másra értik a populáris fotográfiában. 

Zsákutca No. 1 - a spekuláció

A szakirodalom szerint minél jobban megközelítjük a pixelszaturációt, annál dominánsabb a foton-zaj, míg az alulexponált pixeleknél inkább az elktro-, kiolvasási- és a bánat tudja még milyen zajok hangsúlyosabbak a fotonzajhoz képest. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy egy szaturált pixel (foton)zajos lenne, ugyanis minél több foton vesz részt a képalkotásban (pixelszaturáció-közeli állapot, vagy sokkal nagyobb pixel), a zaj annál jobban (gyökösen) csökken a jelhez képest (Sokkal jobb lesz a SNR). Egyelőre még nem tudjuk, hogy ennek a bekezdésnek lesz e relevanciája, de nézzük a D5000 adatlapját:


Kiindulásnak fogadjuk el, hogy a D5000 egy pixelét 28284 elektron szaturálja. Fogadjuk el azt a saját mérést is, hogy a D5000 pixelét a fénymérő +3,3EV korrekció szaturálja.
Amennyiben lineárisan gondolunk a zónákra és a fénymérőt V. zónának nevezzük, akkor tehát a VIII+0,3 zónánkban fog 28284 elektronunk összegyűlni. Mivel a IX. zóna kétszer annyi elektront gyűjtene (elméletben), mint a VIII. zóna, ezért VIII+VIII/3=28284, amiből kiszámolható, hogy a VIII. zónának exponált pixel kb. 21213 elektront gyűjt, a többi ennek megfelelően, lásd balra a táblázatban. A baj az, hogy ezeket a feleződő adatokat nem tudjuk megfeleltetni a RAWból készített TIFen mért adatokkal, ugyanis azokat az ACR feldíszíti egy kontrasztgörbével, amiről pont semmit se tudunk. Sajnos már nem él a link, ahonnan szereztük a fenti sensorgen táblázatot és most fel is merült bennünk egy kétely, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy szenzor különféle ISO értékeken máshol szaturálódik? Milyen marhaság ez?  Lehet, hogy ahhoz van köze, hogy magasabb ISO-n csak fél/negyed/nyolcad töltéssel számolnak? Persze a töltések nem pont feleződnek, de ha hozzávesszük, hogy a mért ISO sem tökéletesen duplázódik, akkor... na, sajnos akkor sem.
Ezt mutatja a következő táblázat, amiben kiszámoltuk, hogy az egyes mért ISO értékek milyen szorzóval növekednek, illetve a szaturációs elektronok milyen osztóval csökkennek. Nem felelnek meg egymásnak, és nem észlelünk semmiféle ugrást a feltételezett gain határokon. Ti láttok valamiféle relációt?

Zsákutca No.2 - a teszt

Tesztkörülmények:
Homogén felületről készítettünk minden ISO beállításban (100-6400 harmadolt közökkel) két óriás-sorozatot. Egyikben a fénymérőhöz (középszürkéhez) képest +2EV korrekciót adtunk záridőből, a másik sorozatban -2EV korrekciót, ezzel, elképzelésünk szerint, a III. és a VII. zónát térképeztük fel zaj, és erősítés szempontjából. A képek közepét vágtuk ki és PS-ben minden egyes felvételről leírtuk a színes és fényességi átlagokat, standard devianciákat, ezekből SNR-t számoltunk.

Utána ugyanezeket a felül- illetve alulexponált sorozatokat középszürkére normalizáltuk, vagyis a +2EV fotóknak -2EV korrekciót adtunk, a -2EV-vel készülteknek pedig +2EV-t. Ezzel abban reménykedtünk, hogy a jelerősítés, jelcsökkentés hoz felszínre valamilyen relációkat az ISO gainnel kacsolatban.

A teljes táblázatkezelő adathalmazt megosztottuk, itt találjátok. Segítségnek, a felső tábla a felülexponált, majd alulexponált tesztképek méréseit tartalmazza, minden ISO értékre, az alsó tábla pedig a középszürkére normalizált képek adatait. Akinek van kedve az kedvére értelmezheti az adatokat, ide csak szemléltetésnek bevágjuk a grafikont, de csak ránézésre nem lesz érthető, és nem is törekedtünk populárisra faragni. Oda kell menni a táblázathoz és böngészni, és célirányos grafikonokat készíteni, ha valamiféle összefüggést akarsz észrevenni.

Első táblázat tehát, alul illetve felülexponált képek értékei és SNR-jük:


- Az Gain control határokon (ISO320-800) semmiféle olyat nem tapasztaltunk, amit kapcsolatba hozhatnánk a gain controllal.
- A luminancia SNR-je mindenhol jobb, mint a color SNR-je. Spekuláció, a luminanciazaj zavaróbb, mint a colorzaj, ezért valamit trükköznek nikonék?
- A záridők és ISO értékek megfeleltetése szerintünk egészen profin sikerült a mérnököknek. Ez a vízszintes vonalakon látszik a grafikonon, vagyis hogy sikerült vízszintesen tartani azokat. A két szélső ISO érték között, a +2EV sorozat alig 242-ről 244-ig kúszik csak fel (0,8% eltérés). Igaz, a -2EV sorozatban 47-től 58-ig, itt van egy pici világosodási tendencia a magasabb ISO értékek felé haladva (4,3% eltérés), de ezt az eredményt is megcsodáltuk azért. Nem tudjuk, hogy ez az amúgy aprócska eltérés a lassuló záridővel kapcsolatos jelenség, vagy az ISO-megfeleltetésben bújuk meg, erre további tesztek kellenének, de most nagyon nem ez ai érdekel.
- A felülexponált sorozatnál ISO 160-200 között észleltünk egy megmagyarázhatatlan huplit a színes standard devianciában, a fényességben ugyanez ISO100-320 között gyanús (lásd a táblázatban). Az SNR-ben ez azért tud kilengést okozni, lásd a grafikonon a két legfelső zöld és sárga vonalakat. Az alulexponált sorozatnál ez egyáltalán nem ennyire hangsúlyos, halványkék, narancs vonalak. Nem tudjuk, nem e csak valami helyi anomália, sok sorozat elárulná ezt, de dolgozzon vele az, akit megfizetnek érte.

Második táblázat, az előbbi képek normalizálva középszürkére:
 - A középre normalizált adatok esetén feltűnik az is, hogy a +2EV középszürkésítve nem pont esik egybe a -2EV sorozat középszürkéjével. ISO 6400 felé mintha közelítenének egymáshoz, de ISO 100-nál azért jó 8% eltérés van (144 vs 123), mégpedig úgy, hogy az alulexponált majd korrigált sorozat sötétebb, a felülexponált és korrigált picit világosabb marad. Ez a középső kvázi-vízszintes vonalakon látszik.

Még ezt találtuk, de sajnos ezzel se vagyunk sokkal beljebb:

Forrás
Gyakorlatilag azt tapasztaltuk meg, hogy nem könnyű utánajárni nem publikált dolgoknak házi teszteléssel. És ezért is lehet, hogy az internet ennyire szótlan ebben a témában. Mindenesetre a nagy munkát belefektettük, tiszta értelmetlenül, hogy nektek már ne kelljen. Nikon mérnökök hozzászórásait várjuk a témában. 

2020/04/29

Mentsd ami menthető?

Ebben az online médiával telibevert közösségi térben, ami az internet bármelyik tetszőleges szeglete a posztmodern doménben, szeretjük azt hinni, hogy amit a közös asztalra tojunk, az nem egy bűzölgő szarkupac, hanem mondjuk gőzölgő csokis puding. És mint ilyen, érdemes a többiek figyelmére, neadjisten lájkjára. És ezt fenntartandó, mikor másvalaki fektet kábelt a közös médiafelületre, mi is biztosítjuk őt róla, hogy ez bizony derék teljesítmény volt. 

Na, mi is pont így vagyunk a közélet időnkénti megtrágyázásával, amit többnyire előre eltervezetten az Utazásokban követünk el rendszerint. Ezért most sem elássuk, amit kinyomtunk magunkból az évek során, hanem megpróbáljuk becsomagolni és eltenni későbbre. Konzerválni, mert majd az elkövetkező generációknak milyen jó lesz, amikor megtalálják. Ami igaz is lehet, a jövő néprajzkutatói, rátalálva egy-egy poros szerver merevlemezére, borzadva szemlélhetik majd, mit hordtunk mi össze népi-popkultúra gyanánt. De ahogy sejtem, ők se fognak sokkal jobban állni kulturálisan, sőt az is elképzelhető, hogy egy-egy régi insta, tictoc, vagy coub-gyűjteményt felfedezve, keserűen sóhajtanak fel, hogy hej, bizony régen minden sokkal, de sokkal jobb volt. 

Ha még nem lenne világos, konkrétan blogtartalom mentésről lesz szó, csak kicsit távolabbról szaladtunk neki. Van aki csak a bevezetőket szereti olvasni a technikai cikkeknél, az itt be is fejezheti. Aki nem akarja végigszenvedni a sok sikertelen próbálkozást, nehogy ragadjon is rá valami, az ugorjon egyből a végére.

Innen nyaltuk az ötletet, ahol a kolléga sokkal bővebben ír a témáról, de azóta csöppet meghaladták azt a bejegyzést az idők. Mi csak a szöveg és képek backupjával fogunk most foglalkozni, azt is röviden, inkább csak jegyzet gyanánt, hogy egy-két év múlva, mikor ismét eszünkbe jut menteni (mindent mi menthető), ne kelljen sokat keresgélni.

A blogger felületén el lehet menteni blogtartalmat, ez egy xml filet eredményez, ami leginkább csak arra alkalmas, hogy egy másik blogba migráltathassuk az összes cuccunkat. Ezt az xml-t próbáltuk ki a blogból könyvet bejegyzés alkalmával is, egyelőre ezek a konverterek biztosítják a legjobb hozzáférést a szövegtartalmakhoz. Több órás kutatómunkával sem sikerült olvashatóbbá tenni ezt az  adathalmazt, NotePad++, XML readerek, Newsfeed olvasók, mind sorra kerültek. Nagy mennyiségű adatnál azért felmerülhet, hogy gyorsabb valami programot írni a feldolgozásra, a tagek kigyomlálására. Másik hátránya ennek a módszernek, hogy nem menti el a képeket, csak a bejegyzések és kommentek szövegét, sablonokat, formázásokat. A mi esetünkben ez egy 8,5 megás állomány jelenleg.

Ha a képeket is menteni akarjuk, mert miért is ne akarnánk, akkor más módszer is van, ami a google takeout.

Itt akkora aranybánya van, hogy elsőre fel se fogjuk, majd még visszatérünk ide. Egyedül a blogot és a Google Fotókat pipáltuk ki letöltésre.
Hát nem két perc volt és elsőre nem is sikerült. A letölthető csomagról levélben kaptunk értesítést, de ha van helyed a google Driveon, oda is kérheted. Csak azt meg minek, hát pont tőlük akarunk lementeni. A csomagban sok minden érdekességet fogsz találni, olyan fotókat, amikről nem is tudtad, hogy elkészültek, nemcsak a blog képei lesznek itt, hanem MINDEN. Is. (Hogy utálom ezt a mondást, Istenem.)
Csak nyugi, nem vagyunk méltóak, hogy a Wang saruszíját megoldjuk, vagy kössük, vagy ilyesmi,
csak egyszer publikáltunk náluk, ezért van benne a listámban az is :)
Például megtudod, hogy a telefonod titokban mindent felszinkronizált az évek során, pedig esküdni mernél, hogy kikapcsoltad. Ezt online itt tudod megnézni és kigyomlálni mielőtt a takeouttal mentenél. Érdemes körülnézni és szétcsapni a képek között, az se kizárt olyasmit találsz meg, amiről azt hitted, már rég elveszett. Aztán itt találhatóak a blogger képei, a mi esetünkben legalább három mappa tartalmazza az Utazások képeit, de a társblogokra feltöltött cuccok is itt vannak külön mappákban. A három bloggermappa létét nem igazán értjük, neveik is zavarba ejtőek, de nem találtunk módot az egybenyitásra és különben sem szívesen piszkáljuk, nehogy a napló vallja kárát.

Így tehát a takeout is, még olyan blogokról is leszedeget ezt, azt, aminek társszerzője voltál, vagy csak amihez valaha hozzáférést kaptál bármi okból kifolyólag, de ezekről a helyekről nem húz le idegen adatot, csak a saját nevünkkel közzétett bejegyzéseket, illetve kommenteket ezekről a blogokról.


A takeout nem ugyanazt az XML filet hozza létre a szövegeinkből, mint a sima backup-módszer,  a kifejezett tartalom itt egy ATOM kiterjesztésű állomány, csak 6 megás, de pont olyan gyarlón fest, mint az XML megnyitva bármiben.


Azért a dologhoz hozzátartozik, hogy nem kifejezetten értünk a newsfeedekhez, RSS, Atom dolgokhoz, a html kódolás és az XML szintaxis is hottentotta számunkra, de a munkát beletettem, installáltam, konvertáltam, feed readerbe tettem, onnan is kivettem, language megjelenítéseket cseréltem, azokat is visszatettem, de nem sikerült egy emberi olvasásra alkalmas módszert találni.

Így most hirtelen nem is tudom, hogy az ilyen leszedett anyagban van e valami olyasmi, amitől a GDPR összeráncolná a szemöldökét, mittudom a kommentelők kilétére vonatkozó cuccok, megfuttatva semmi gyanúsat nem láttam, de pont nem is nagyon érdekel.

Na szóval végül visszanyúltunk a régi fapados, de nagyszerű megoldáshoz, szépen lerántottuk offlineba az egész blogot egy HTTrack nevű alkalmazással. Persze ez se sikerült, sokat kell bíbelődni a beállításokkal, a trackelési mélységgel, hogy tényleg minden hasznos dolog lejöjjön, de ne is húzza le magával a teljes internetet se.

De lehet, hogy csak el kellene engedni az egészet, ha jön a mágnesvihar, hát vigye az Utazásokat is oda, ahová való. Én most nekiállok és kigyomlálom a guglinál található képeimet, jó kis időutazás lesz.

2020/04/15

Úgy kellett már egy kis elnyomás - s Grimpix máris írt egy Kosztolányi-verset

Akarsz e

(Kosztolányi verse - írta Grimpix)

Tettestársam mond akarsz e lenni
akarsz e szájmaszk nélkül, mindig látszani
kesztyű nélkül a közértbe menni
iratok nélkül, törvényszegőt játszani
szükségállapotban, meg nem törve
valakivel összebújva lesni
napról napra, hogyan lapul a görbe

Nagy komolyan facebookon trollkodni
Youtubeból, hírből mértékkel tölteni
Mosatlan kézzel gyümölcsöt enni
Akarsz e hozzám nagyon közel menni

Akarsz e mást is, mint az online élet
fület megnyalva titkot fülbe súgni
érezni tarkón, hogy a lehelet tiszta lélek
Együtt berúgni, s inni filmszakadásig
közelről figyelni, hogy alszik a másik
csupasz kézzel hajába túrni
Embert ölelni, nekinyomni mellet
szabadságot, hadd szüljön nekem rendet

Játszani munkát, hajnali felkelést
Akarsz e fodrászt, körmöst, közös edzést
Bringázást, futást, együtt hegyet mászni,
orrod kézháttal súrolni, esőben ázni

Csajos nap, szerdai focikimenő
edzőterem, hogy ne tűnjön el az erő
Gyereket reggel óvodában hagyni
titkon tartani büszke szeretőt
lakásodba hívni, gázast, szerelőt
S ha kezet nyújt, mersz e kezet adni

Cigit ketten szívni, bort egy pohárból inni,
nem szkájpon randizni odabent
 együtt táncolni, s szemet nem ráncolni
ha valaki a távolban egy nagyot tüsszent.

Nem klórozni padlót, pénzt, csomagot
S utcai ruhában az ágyon heverve, olvasva
ujjad megnyálazva fordítani lapot

Akarsz e élni, élni mindörökkön
vagy elkapni járványt, koronát
átengedni léted itt a földön,
mások szabadságáért, szörcsögve
méltatlanul, lélegezve egy csövön 
át, akarsz e, akarsz e játszani halált?

2020/04/10

Légy pozitív! - Grimpix visszaemlékezései a Nagy Facebook-járványra

2060. áprilisa volt. A kárpát-medencei monszun előtti csendben pár héttel. Grimpix leemelte a polcról a Nagy fotóalbumot, amit tőlem örökölt és mesélni kezdett az aprónépnek.
- Tudjátok, kettőezer húszban, a Nagy Facebook-járvány idején, ugyanígy ültünk itt és arról beszélgettünk, hogy mekkorát változott a világ. 
Forrás link.
A plüssfigurák mocorogtak, helyet kerestek Grimpix körül. Mert 2060-ban már nem volt wifi, internet, meg youtube. Élőszóban posztolták a mondanivalójukat. És ha végighallgatták egymást, azt jelentette kedvelik amit hallottak.

Forrás link.
- Akkoriban szinte mindenki mindenkivel kapcsolatban állt a facebookon. Senki sem védekezett igazán. Így aztán, amikor kitört a járvány a közösségi hálón, akkor szinte mindenki egyszerre kapta el és mindenki nagyon beteg lett. Szinte percek alatt átterjedt a youtubra is. 

- Minden a lázzal kezdődött. Kora tavasszal érte el Európát a Nagy Bevásárlási Láz. Onnan lehetett sejteni, hogy ez más, mint egy szokásos fekete-péntek, hogy az emberek nem leárazott plazmatévét,  laptopokat és egyéb olcsó haszontalanságokat vásároltak, hanem budipapírt. Rengeteg budipapírt. Szar világ jön, mondogatták és még több budipapírt tettek a bevásárlókosarukba. És rengeteg élesztőt. Halál ellen. 

A szobában síri csend lett. Az aprónép mind bejött a szobába, könyökükkel ügyesen betették az ajtót  maguk után és Grimpix köré ültek. Grimpix sokáig nézte az ajtót, mint régen, amikor engem várt haza, de aztán mesélni kezdett.

- Azelőtt még nem voltak ilyen modern ajtók, amit könyökkel lehetett kinyitni, az emberek kézzel kopogtak, megfogták a kilincset. - törtek elő Grimpixben az emlékek. Azelőtt csak akkor mosakodtak, hogyha koszosak voltak, de aztán már akkor is, ha megsimogattak egy plüssfigurát. Pedig ekkor már sokan gumikesztyűben sétáltatták még a kutyát is. És sálat tekertek az arcukra és úgy mentek mindenhová. Azelőtt, aki sálat tekert az arcára, azt maradi, sötét, középkori mohamedán terroristának tekintették. És ha maszkban mentél a bankba, még le is lőhettek. De akkor egyszerre mindenki érteni kezdett az orvosláshoz és úgy is öltözött mindenki, műtősnek. Pedig akkorra már a farsang is elmúlott. 

Forrás link.
- Azelőtt az emberek egymást tapogatták, puszilgatták, sőt harapdálták és nyalogatták is, képzeljétek el, olyan is volt, hogy beleszagoltak egymás hajába! Vagy olyan közel álltak egymáshoz, hogy érték egyik a mást. Én akkor sem értettem ebben mit szeretnek. És ők se mindenkivel szerették ezt csinálni. De egyszercsak mindenki elkezdte kerülni egymást. Pedig nem lettek sokkal büdösebbek, talán csak egy picit lett klórszaguk, nem vakarták többet a seggüket sem, nem túrták jobban az orrukat, mint azelőtt, sőt annyit mosták magukat, hogy egyik-másiknak kisebesedtek a kezei. Nekem is ekkor ment ki a színem - mondta Grimpix és megfakult bundáját végigsimította.

- De persze voltak néhányan, akik már a kezdetektől direkt nem vettek részt ebben. Vagy mert immunisak voltak a facebookra, vagy mert sokkal elemibb parancsnak engedelmeskedtek. Pedig a szerelem korona idején tilos volt. Katonák és rendőrök ügyelték a rendet. Nem írhattál magadnak olyan önfelhatalmazást, hogy szevasztok baszki, elmentem baszni. Az ilyenért odakint nagyon megbasztak a rendőrök, ugyanakkor odabent a négy fal között a Nagy Facebook Testvériség vigyázta, hogy nehogy különvéleményt tudjál megfogalmazni. Persze, azok között, akik különvéleményt fogalmaztak meg, is voltak mindenfélék. Volt aki azt állította, hogy nincs semmi baj, jobban élünk mint négy éve, hiszen nincs szmog és jönnek a delfinek is. Volt aki szerint egy parányi RNS spirál a hibás, nem a facebook, és volt aki szerint úgyis mind meghalunk. Persze voltak értelmesebb vélemények is, de abban az időben bárkinek lehetett videócsatornája, emiatt a rengeteg vélemény összekeveredett és kivehetetlen zaj kerekedett belőle.

Sokáig abban sem tudtak megegyezni, hogy a vírusölő papirosba, amivel ki szabadott menni a szabadba, milyen adatokat kell beírni, hogy ne csak a kórokozóktól védjen, hanem leginkább a rendőröktől. De alapjában véve két nagy tábor volt, a matematikusok, akik a görbét akarták kiegyenesíteni bármibe is kerüljön, és a többiek, akiknek már teljesen mindegy volt, hogy görbe, vagy egyenes, csak már valami történjen a betevővel. Mert az élet az ilyen, a halálon keresztül is utat tör, ha arra érdemes. Az élet él, mert élni akar, de ha arra nem érdemes, megy a levesbe. Mondjuk egy denevéres levesbe. 
Forrás link.

- Az emberek semmiről sem tudtak lemondani. Autóval mindenhová, nyaralás a világ túlsó felére, kertes ház, nyaraló. Így az sem csoda, hogy legkevésbé az életükről nem tudtak lemondani, mikor annak lett volna az ideje. Mindent akartak. Sokkal többet, mint amennyi jár, mindent, egészen! Most teljesen a feje tetejére fordult minden. A semmiért egészen! - sokaknak ez lett a jelszavuk, mert nem tudtak mást tenni. Soha ilyen könnyen, a semmit csinálással még nem lehetett ekkora hős senki - gondolták az elején önmaguk altruizmusában megmámorosodva.   És izolálták magukat és mindenki mástól is ugyanezt várták, teleharsogták a facebookot is, hogy nemmegmondtamhogy-negyereidemegnegyerebe. De sokan mégis hazajöttek külföldről, ezeket mind el is záratták. 

- Az elején minden jól ment, bizakodóak voltak, lesz internetes forradalom, online munka, online oktatás. Házhoz szállított budipapír. Közös családi szarások. Együtt mindenki. Végre. Hurrá. De nem sejtették, hogy pont az online lét maga a fertőzés forrása. Ezért nagyon hamar sokan frusztrálttá váltak. Ujjal kezdtek mutogatni (persze csak facebookon) azokra az öregekre, akik elkezdtek bandázni a parkokban, hiszen mivel eltűntek az idegesítő fiatalok, most úgy érezhették, övék a város. Hálátlanságot kiáltottak és valami homályos statisztikára hivatkoztak. Azokra mondogatták, hogy nem értik hogyan működik az élet, akik igenis jól értették, hogy van élet a facebookon kívül is és az élet legfontosabb tulajdonsága, hogy mulandó. 

Forrás link
Aztán később azokat kezdték utálni, akik mit sem sejtve, ugyanúgy éltek tovább, ahogy eddig, ami eddig is teljesen más volt, mint ahogyan a többség élt. És mivel azok nem pont ugyanazokban a fertőzött facebook csoportokban voltak, mint a többség, emiatt nem is tudtak arról, hogy most zajlik a nagy Facebook-járvány. Azzal érveltek, hogy azok egyfeszt koslatnak a boltba és mindenféle betegséget terjesztenek. Fel sem merült, hogy ők viszont azelőtt az egész világon keresztül koslattak és úgy terjesztettek sokkal durvább betegségeket. A normakövetők lassan meghasonultak az otthonülés nyomása miatt, de magukat mégsem utálhatták. Szerre minden csoport sorra került az utálatban. A kinti munkavállalók, mert hozzák, a nyugdíjasok mert nem vigyáznak bezzegmi, a gyerekek, mert tünetük sincs, a cigányok mert koslatnak, a rendőrök... na jó, róluk csak egy nagyon korlátolt szűk réteg hihette bármikor is, hogy jófejek lehetnek, a betegek, mert miattuk kell otthon ülni, a politikusok, mert kiszolgálják a tömeget, szóval mindenki. Észre se vették, hogy mindezt a betegség miatt képzelik és mivel egyfeszt otthon ültek, nem is csatlakoztak le a facebookról, állandóan újrafertőződtek minden egyes megosztott újságcikk, vagy videó nyomán és nem bírtak meggyógyulni. 

- Aztán lassan valami elkezdődött. De ez a generáció mindenben olyan más volt, mint az azelőttiek. Régen, ha valaki forradalmár volt, akkor bujkált, röplapozott, vonatsíneket robbantott. Gerillának állt. De a Nagy Facebook-járvány idejére, már csak annyi volt a lázadás, hogy például este későn, önfelhatalmazás nélkül leugrottál sörért a boltba. Eleinte látszólag a Maradjotthon pártiak voltak többségben, de ez csak az online látszat volt, egyre többször lehetett ilyenekkel találkozni itt-ott. Csendben már érlelődött az ellenállás. Az emberek már nem csak a tömbház körül sportoltak, olyan közel, hogy a susogós tréningjük egyik fele egyfeszt falas volt, hanem egyre többször messzebbre merészkedtek. Egyesek kiszöktek a mezőre, volt aki azért, hogy minél távolabb legyen a facebooktól, mások a családjuktól, mások inkább az 5G-től féltek. A fiatalok leginkább inni mentek ki a rétre, mert a szüleik otthon klórozták egyfeszt a padlót, így kint meg virágillat volt, kedvükre dorbézolhattak. Voltak olyanok is, akik direkt rosszul töltötték ki az önfelhatalmazást. Lázadásból. S úgy lófráltak, koslattak. Aztán a nagyon elvetemültek például megfogdosták az uborkát a boltban, és végül nem vették meg! Ez volt az igazi rockandroll élmény a 20-as év közepén!

Forrás link
- És végül mit történt? Emiatt tűntek el végül az Emberek a Földről? - kérdezték a plüssfigurák.

- Dehogyis. Hát csak az történt, hogy a Nagy Letargiában egyre többen kezdtek pozitívak lenni, míg végül a Nagy Járvány is értelmét veszítette. Persze sokan odavesztek, de ekkoriban az emberek rengetegen voltak, szinte észre se vették a hiányt. Pedig ez egy nagyon jó lehetőség lett volna. Újrakezdeni, másképp. Csak annyit elvenni, amennyi jár. De nem ez történt. Nem tanultak belőle az emberek. Ugyanúgy folytatták tovább, mint azelőtt. És a Második Globális Összeomlást már nem bírták ki. Így csak mi maradtunk! - csukta be Grimpix a fotóalbumot. 

A plüssfigurák mocorogni kezdtek.
- Kimehetünk játszani? 
- Persze, csak ne felejtsétek el: sál, sapka, gázálarc! És ne játsszatok a pocsolyában, mert a múltkor is kimarta a szkafandert és már fogytán a budipapír, nem lesz mivel befoltozni!

Grimpix egyedül maradt. Levett a polcról egy kötetet, amit szintén tőlem örökölt, lehúzta a szájmaszkot, hosszan belesóhajtott a levegőbe és megnyálazva ujjait belelapozott a könyvbe:

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

2020/04/08

Játék RGB ledekkel.


Ezek lesznek a hozzávalók a mai mókához. Ha spektroszkópod nincs, az ugyan ciki, de nem szükséges. Mondjuk semmi újdonság nem lesz, csak empirikusan aládúcoljuk a sok összeolvasott tudást az additív színkeverésről. Lazán kapcsolódnak a színes dekóderes játékok is, amiről régen már volt szó. Ez a videó csinálta az ötletet, csak a kollégának sokkal cuccosabb lámpái vannak, mi meg azzal főzünk ami van.


Az RGB ledlámpa működése abszolút az additív színkeverésen alapszik. Háromféle led van beleszerelve, piros, zöld és kék. Ezeknek a teljesítményét baszkurálva lehet kikavarni a három alapszín mellett azok metszetét is, vagyis a szubsztraktív színkeverés alapszíneit, a ciánt, magentát és a sárgát.

Az RGB ledek szpektrális képe nagyon szépen mutatja, azt, amit elméletből már tudunk.
Ez a fullos fehér fény spektruma, amikor mindhárom alapszín fel van kapcsolva. A spektrum szép kontúros, mindhárom alapszín nagyjából 50 nanométeres sávszélességben mozog. Ez sokkal jobban látszik külön kapcsolgatva.
A felső sor a vörös, zöld illetve kék fény képe, itt csak az egyes ledek voltak bekapcsolva. Kombinálva 2 színt meg ki lehet kavarni a ciánt, magentát és a sárgát. Ez persze a spektrumon nem látszik (az amúgy fehér skála azért felveszi ezeket a színeket) de az összhatás több, mint amit vártunk.
A piros és a kék felvétel kifejezetten monokrómnak tűnik, ami a spektrális kép alapján várható is volt, a zöldben viszont a narancssárga mező meglepett. De mivel a spektroszkópunk intenzitást nem tud mérni, nem kizárt, hogy vannak beszűrődések mondjuk a vörösből, csak éppen nem látszik. Nézzük a hisztogram mit mutat:
A piros mellett némi kék szennyeződés van, a zöldet nagyon jól vágja.
Hát itt minden van, a zöld elég tökéletlenül szűr, csak ez a spektroszkópos képeken nem derült ki.
A kék a vöröset jól levágja, de azért zöldből rendesen átenged.

Ezek után a színekre dekonstruált képekből újra felépítettük az eredeti látványt. Az egyes kivonatok a lehető legkevesebb ACR beavatkozással készültek,  a fehéregyensúly mindeniken azonos, hogy az eltéréseket értékelni lehessen.
Kontroll-fotó, itt a lámpa fehér üzemmódban világított. Ezután összeraktuk a piros, zöld és kék csatornákból is a képet.
Illetve a cián, magenta, sárga alapszínekből is.

Nincs akkora eltérés, amit ne lehetne egy csipetnyi fehéregyensúllyal helyrebillenteni.

Jó szórakozást hozzá!

2020/04/07

A Harris-shutter effektus

A hatás önmagában nem túl érdekes, és most már nem is kell ejtő (lásd a képen), vagy elforgó szerkezeteket építeni, hogyha digitálisan nyomod. A lényeg, hogy a színes nyersanyagra, vagy szenzorra a három alapszínnek megfelelő szűrőkön keresztül, időben eltolva készül három felvétel. Ezeket egybegyúrva lesz egy olyan képünk, amin a fix képelemek jó esetben színhelyesek, azonban a mozgó képelemek szín-ghostokat hagynak maguk után (mint az időnek az ő lenyomata).


A dolog akkor bukkant elő, amikor a additív Gorskij játékokat csináltuk, azóta bakancslistán van, hogy ezzel is kell foglalkozzunk, essünk is át rajta gyorsan. Erre emlékeztek? Tipikus Harris-shutter jelenség:
Az emberek és a felhők csatornáiban van eltolódás, a többi képelem teljesen okés. 
Egyértelmű, hogy fölösleges elbonyolítani a dolgot, mert minden szenzoron ott van a három alapszínnek megfelelő mikrószűrő (Bayer), és az időeltolódást is remekül be lehet állítani egy precíz timelapse-értékkel. Ezután csupán a három felvételt kell összeolvasztani úgy, hogy rendre mindegyiknek csak egy csatornáját használjuk fel. Így az effektus idejét akár inverzbe tehetjük (nemcsak RGB idősorrendet, hanem az összes permutációját használhatjuk, vagyis 3!, vagyis 6 idősorrend - remélem sikerült jó bonyin elmondani egy egyszerű dolgot). Ha maga a fotó, mint alkotás a cél, akkor ezt a módszert javasoljuk, mert minden paraméter kézben tartható.

Mi azonban a sokkal fapadosabb megoldást akartuk kipróbálni, ezért egy ejtőszerkezetet ragasztottunk össze a három szűrőből meg némi kartonból.

Annak ellenére, hogy a három kínai szűrő semmiképpen sem egymás komplementerei, értsd, ha egymásra teszem, akkor nem fekete az áteresztése, hanem konkrétan piros derengést enged át, franc érti hogyan csinálja, az eredmény mégsem olyan csapnivaló. Mivel az RGB Ledes projektünkben kifejlesztettük a módszert, most tudunk telefonnal is belefotózni a spektroszkópba, lássuk a három szűrő egymáson miért pirosra festi a tájat és miért nem simán teljesen semleges-sötét, mint ahogyan illene?

Na, hát ezért. Persze intenzitásokat itt nem tudunk mérni, de azért annyi jól látszik, hogy egyedül a vörös szűrő végzi azt, ami a dolga, a zöldet elég jól kiszűri, viszont csöpp kéket azért még átenged. A zöld szűrő eltüntet némi vöröset úgy 650nm környékén egy sávban és a kéket is lecsapja, de  csak 470-480 nanométertől lefele. A kék szűrő, bár átnézve sötétebbnek tűnik, mint a zöld, nagyjából mindenből átenged, csupán csöppet vámolja meg a vöröset, szintén 650nm környékén egy szűk sávban, a zöldet meg, nem is tudom... Na szóval, ennyire tökéletlen szűrőkkel, ennyire jó eredményt elérni, számunkra meglepő.

Harris shutterre láttunk tárcsás forgatós szerkezeteket is, de ez tűnt a legegyszerűbbnek. Mindenesetre, ha használni is szeretnétek, akkor sokkal jobban meg kell építeni, esetleg a sínrendszert nyomtatni, mert ezt így csak vízszintesen (függőleges ejtéssel) lehet használni, nem is egyenletes gyorsulással esett, sokszor el is akadt, szóval csak a baj volt vele. De azért kitartó munkával, úgy 10-ből egyszer pont jól esett.

Értelemszerűen a felső bal a kontrollexpozíció, Harris nélkül, a többi már Harris-shutterral készült. Nincs semmiféle korrekció, ACR-default minden. Úgy tűnik s fókuszt is sikerült minden ejtéssel egyre jobban elmatatni közben. Az utolsó már elég színhelyesnek tűnik, tekintve a szűrőink szedett-vedett karakterisztikáját. 

Ez a dolog kábé ennyi. Ezzel el is engedtük, hadd menjen. Még a Petapixel se írt erről a témáról ennyire elvontan :)
Itt meg a kolléga ugyanolyan gány módszerrel idétlenkedik, mint mi, ami nem csoda, hiszen pont tőle nyaltuk a szerkezetet :)

2020/04/04

Egy új, nyugtalanító COVID tünet, amit még a WHO is eltitkol...

... igen, mindenképpen valami csúnya összeesküvést sejtünk. Ugyanis szerintünk az új tisztítószerekben, amelyek megjelentek mindenhol, microchip van. Mert mostanában  azt érzzük, hogy kézmosás után egy kicsit csíp. Először csak az egyik kezünkön tapasztaltuk. Ekkor még csupán epidermitiszre gyanakodtunk, de miután a másik kezünkre is átterjedt, felelősségünk teljes tudatában ki kell jelenteni, hogy ez már bizony pandermitisz.

Pedig aztán mi nem a heppibörzdéjt dúdoljuk kézmosás közben, hanem inkább a White Stripes nótáját. Ezt. 

És jó tempósan. F hang, mint..., de inkább hagyjuk. És van egy másik sokkal nyugtalanítóbb pszichoszomatikus tünetünk is. Ugyanis, amikor azt a szóösszetételt hallom, hogy mossál kezet, akkor teljesen akaratlanul ökölbe rándul a kezem. Amitől újfent felszakad a bőr a kujakomon.

2020/04/03

Isten nevét hiába

Hála a magasságos Gondviselésnek, köszönöm Drága Jó Mennyei Atyám, Áldás, meg Dicsőség, hogy most már nekünk is van egy fertőzöttünk, mert ugye, mekkora kognitív disszonanciát okozott volna a székelyeknek, hogyha pont közülünk került volna ki az első, azok után, hogy hetek óta bizonygatjuk, hogy a csíksomlyói Szűzmária megvéd a kórokozók 99 százalékától, s úgy vigyáz a székelyekre a végeken, ahogy senki más emberfiára nem, mert kiválasztott nép vagyunk, nem úgy mint a denevérzabálók, vagy spagettizabálók, vagy úgy általában a hanyatló nyugatiak. Itt mi legalább mind egy vérből valók vagyunk, ami tudvalevőleg nem ugyanolyan színű vér, mint például a sri-lankaiaké, vagy a cigányoké, de pláne nem olyan, mint a románoké. Mi mind összetartozunk és összetartunk a bajban. Normakövetők is vagyunk és legesleginkább keresztények. Íme: 




Ezt egyetlen szekelyhon.ro cikk produkálta, amiben arról írtak, hogy még egy palcsinger sincs közülünk.
Ha nem tudod elolvasni, mentsd le, s úgy kinagyítható, mert ekkora hálát még a gugli se bír megjeleníteni egy az egyben ;)
Na, most tessék. Megtörtént. A Gonosz betette vírusos lábujját a templomunkba (na jó, nem az igaziba, hanem a bevásárlóközpontunkba, de értsed szimbolikusan). Most egy kicsit mindenki szabadon szembeállíthatja őket velünk. Mert nekik mindent szabad, bezzeg mi. Most megint kicsit kívülről tép minket a balsors.  Te Jószagú Atyaúristen, hogy én mennyire boldog és büszke vagyok, hogy nekem megadatott, hogy ilyen nagyszerű emberekkel és emberfajokkal lehetek összezárva e szűk kis Kárpát-medencében. Jesszumpepi! Ánem!

ps. Mondtam már, hogy aki először elkapja, az palcsinger? Na, most már az is megvan ki az!