Addi(k)tív fotográfia - Újra feltaláljuk a színes eljárást

Ebben a témakörben Gorszkij munkássága mémesült el leginkább fotós körökben, bár az első széleskörben dokumentált hasonló additív eljárást Thomas Sutton készítette, Maxwell színelméletének illusztrálása gyanánt, igaz, az akkori nyersanyagok alig voltak érzékenyek a vörös és a zöld tartományon. Gorszkijról igényesen itt. 

Gorszkij - Forrás

A dolog elsőre pofonegyszerű, kell három (RGB) szűrőn keresztül három fekete-fehér fotó, és azokból építünk egy színeset.  Viszont, nagyon is el lehet bonyolítani. A fekete-fehér film esetén sem mindegy, hogy az a film pontosan milyen hullámhosszakra harap. A szűrők karakterisztikái dettó fontosak. A baloldali Gorszkij-felvétel fentről lefelé kék, zöld, illetve piros csatornának felel meg. Ha csak simán összerakjuk, akkor vajon milyen eredményt kapnánk? Tökéleteset. Na, most vagy az van, hogy ezek nem eredeti szkennelt képek, hanem már feldolgozottak, vagy Gorszkij tökéletes szín-menedzselt negatívokat tudott készíteni, már nyers állapotában.  Mi az előbbire gyanakszunk.

Gorszkij - Photoshop

Így előállítani egy használható color-profilet, az valami! Akár szoftveresen, akár SOOC. Talán egyszer analógban is kipróbáljuk, kontaktolva átfordítva és vetítőkkel kivetítve. De nem most. A Gorszkij-gyűjtemény oldalán bár ír a módszerről, nem egyértelmű számunkra, hogy milyen algoritmusok pontosan milyen műveleteket végeznek a negatívokkal.

Ilyesmit digitálisan reprodukálni eleve egy nagy  WTF, hiszen a Bayer-szűrő egy újabb absztrakt csavarral gazdagítja az eljárást. Ugye, van egy fekete-fehér szenzorunk, ami elé gyárilag már beépítették az additív színkeveréshez szükséges valamilyen Bayer-szűrőt. Elvileg itt már meg is érkeztünk. A 12 megapixeles lapkára egyetlen menetben elkészült a 6 mpx zöld és 3-3mpx kék-vörös felvétel, amiből az EXPEED, vagy egy RAW-konverter kifaragja a színes képet, miközben végrehajtja azt a varázslatot, hogy a Bayer tökéletlen szűrőit korrigálja tökéletes RGB-nek. Nem is könnyű mágia, az SJ7 Starnak ez például nagyon nem sikerült. Bayer szűrőt már piszkáltunk, itt meg itt is, csak nem emlékeztünk közben egyfeszt Gorszkijra.

Hogy valamelyest szimuláljuk az eljárást, mi most mégis eléjetolunk  a szenzornak három más valamilyen szűrőt, amiket pont emiatt vettünk a kínaitól pár éve és a fotókat fekete-fehérbe konvertáljuk, hogy aztán újra összerakhassuk színesnek. Bírod követni? Külön bája ennek a nyakatekert eljárásnak, hogy nem ismerjük milyen paraméterek mentén hangolja a színeket a kamera a kész képre, JPEGnek, vagy hogyan dolgozik a RAW-konverzió. A kínai lapszűrőkről aztán pláne semmit tudunk. Egyszerűbb megoldás, hogyha SOOC fekete-fehérnek állítjuk a gépet és nem lövünk Rawot, aztán lesz ami lesz. Brutálisabb megoldás viszont, ha levakarjuk a szenzorról a Bayer-szűrőt. 

Mi most JPEG és RAW képekkel mókázunk.

Minden esetben 4 felvételt készítettünk, manuális fix idő és rekesz mellett (a szűrők így nem befolyásolhatták az expozíciót, legalább egy  változót így kiiktattunk). Az első szűrő nélküli, ehhez fogjuk hasonlítani az összevarrt képeinket, a többi meg rendre a vörös, zöld és kék szűrőkön keresztül készült.

Az eredeti 8 bites JPEG fileok (SOOC) jellemző csatornáiból épített kép. A piros szűrővel fotózott képből a piros csatornát használtuk fel és így tovább. Nincs rajta semmilyen korrekció.

Az eredeti RAWokat default értékekkel Adobe CameraRawban grayscalre konvertáltuk, majd ezekből építettük fel a képet.

Itt most mindhárom szűrőzött RAW ugyanolyan kidolgozású értéket kapott, mint a színes normál kép, és mindhárom RAWnak csak a jellemző csatornájából raktuk össze a képet. Semmilyen más beavatkozás nem történt.

Ugyanaz, mint az előbb, de itt már megtörtént egy egymásra igazítás is, illetve egy Levels és egy Color Balance réteggel nagyjából olyanra állítottuk, mint a kontroll kép, ami alább látható.

A kontrollal összevetve elég jónak számít az eredmény, plusz szépen megjelenik a Harris-shutter effektus is a képen a felhőmozgásokban, illetve a lépcső tetején mocorgó gyerekek színes szellemképeiben.

Photoshopban számtalan módon lehet szimulálni az additív színkeverést. Legegyszerűbb persze a helyes csatornákra másolni a megfelelő képeket. De lehet a színszűrős módszert alkalmazni, ennek az az előnye, hogy itt az RGB értéke tetszőlegesen cserélhető, finomhangolható.

Itt mondjuk az eredeti normál képpel próbáltuk ki, az egyes csatornáit használtuk maszknak, hogy lássuk ugyanazt az eredményt kapjuk e, mintha csak simán megnyitnánk. Pont azt. Az egyes lapszűrőink karakterisztikájának felmérése után ebben a módszerben a három rétegnek a megfelelő korrekcióval ellátott színt lehetne megadni. Kísérletezzen tovább ezzel, akinek két anyja van.

És mi van akkor, hogyha nem akarjuk a csatornákat egyenként összevadászni, hanem a három nyers megszűrőzött képet varrjuk össze. Ilyenkor egy lépésben benyithatóak rétegekre a képek, és már csak Screen összhatás módot kell adni nekik.

Egy Color Balance már elég jól helyrerántja a szanaszét mászkált színeket.

Természetesen a Photoshop és a digitális kamerák működési elvének megértésén túl a XXI. században értelmetlen ilyesmivel foglalkozni. De, ha már felültünk erre a körhintára, érdemes csöppet továbbgondolni a dolgot. Milyennek látta Gorszkij a cári Oroszországot? És milyennek látjuk mi most a világunkat? Hát kábelrengeteg és egymás hegyére-hátára parkoló autók tutti nincsenek Gorszkij képein, az egyszer fix. Másik gondolatunk, az, hogy micsoda társadalmi erők munkálhatnak az interneten, hogy Gorszkij világhírű lett, de kollégájáról Adolf Mietheről hallám ki hallott?