Hogyan fedeztük fel véletlenül a lebegést - a hangzó moiré (2)

Jártál már úgy, hogy felfedeztél valami újat és progresszívet? Világelsőt. Aztán megtudtad, hogy ezt már mindenki más ismerte rajtad kívül. Mi egyszer így másztunk meg egy csúcsot világelsőként, aminek a tetején betonba öntve kereszt várt, máskor meg felfedeztünk egy ember által sosem látott új barlangjáratot, amit később megtaláltunk egy régi térképen... Na jó, a most következő cucc, vicces (vagy cringe) lesz egy hangmérnöknek, vagy egy emszínek. Pláne egy fizikusnak.

Hol van az előírva, hogy moiré az csak a vizuális térben létezhet?  Szóval arra gondoltunk, hogy az LPI-mérés tanulságait tovább fejlesztve, érdemes lenne tenni egy rövid utazást a hanghullámok felé is. 

Végül is a moiré, ha nagyon leegyszerűsítjük, csak egy olyan artifact, ami a bemeneti oldalon még nem létezik, de a kimeneti oldalon mégis determinisztikusan megjelenik. Másképpen fogalmazva: ha két (vagy több) mikro-mintázatot keresztezünk, olyan makro-mintázatok (moirék) jönnek ki belőlük, amelyek külön-külön egyiken sincsenek rajta, de valahogy mégis azok határozzák meg a végső moiré mintázatát. A hangok is hullámok, azok is prímán elinterferálgatnak egymással, tehát miért ne okozhatnának hallható moirét? Persze a raszter egy síkban kiterjedt dolog és  az egymáson forgatás időbelisége egy plusz dimenzió. A hang meg, nem is tudjuk, olyan időben lineáris izé, aminek csak az idő ad egyáltalán kiterjedést. Idő nélkül nincs hang se, hiszen a hang az rezgés / időegység.  Bár idő nélkül állókép sem igazán van, mert ugye mihez képest álló a kép... Na mindegy, attól mi még megpróbálunk moirét okozni a hangokkal. 

Felvetés. Létezne e egy olyan spéci hangminta (tudnánk e valami olyat összedobni házilag), ami egy tetszőleges tónusra ráeresztve, megmérné ennek a hangnak a frekvenciáját? Vagyis, mint az előbbi bejegyzésben, ahol egy spéci vonalráccsal mértük egy nyomtatott újság rácssűrűségét, van e ilyen mérőhang, amivel más hangokat lehet megmérni?
Másképpen fogalmazva, ha lenne egy mondjuk 10 másodperces hangunk, ami tegyük fel, egy alacsony frekvenciáról felcsúszik egy magas frekvenciára (lásd Mr. 4 Oktáv skálázását), és ha ennek a csodaskálának tudnánk, hogy melyik másodpercénél, pontosan melyik hangnál (frekvenciánál) is tart éppen, akkor vajon ezt ráengedve egy tetszőleges hangra, hallanánk e valamit, amikor a mérő és mért hang kezd fázisba kerülni?

Tesztelés. Az Audacityt már használtuk stopperórának, képet szonifikálni és még ki tudja mi mindennek. Most is ezt használjuk. 75Hz-től 1200Hz-ig terjedő skálát készítettünk,  amivel szerre a 150hz, 300hz, 600Hz hangok mérését céloztuk meg (egymásnak kétszereseit), mert az a sejtésünk, hogy nemcsak az azonos hangoknál történhet valami, hanem annak oktávjainál (kétszereseinél) is. 

Hogy a mérési helyek egyenletesen oszoljanak el a 12 másodperc alatt, 3 - 6 - 9 másodpercnél, logaritmikus skálát használtunk.  (Lineáris skálával 1,5 - 3 - 6 másodperceknél jutott volna el a skála a 150-300-600 hertzéhez, vagyis az első felére torlódott volna a mérés.)

Tehát az első track maga a skála (Audacity - Generate - Chirp) 75-1200Hz, logaritmikus és 12mp, 0,3-as hangerő, hogy az egymásra adódásoknál ne vágja majd le felül az amplitúdót.

Alatta, rendre külön trackeken a tónusok, amiket mérünk (Audacity - Generate - Tone) 150/300/600 Hz.

A 150Hz-es hang és a skála egyszerre lejátszva csakis 3mp körül hallatott valamiféle értékelhető  artifactet. A 300Hz-es 6mp környékén produkált hasonlót, a 600Hz-es pedig 9mp környékén. Tehát ezzel a mérőműszerünk nagyjából le is van ellenőrizve. Ez a furcsa interferencia valamennyire az összegzett hullám képén is elkülönül lásd a legalsó tracket, ami a felsők összegzése.

Az egészet egyszerre lejátszva, mindhárom pont jól hallható, ugyanakkor jelentek meg még apróbb érdekes artifactek is (pl 7,5mp környékén), gyanítjuk, hogy a 150-300-600Hz közös  interferenciájából, ezekre egyelőre nem keressük a magyarázatot. 

Bizonyítva, hogy tényleg jó úton járunk, készítettünk egy másik skálát, ezúttal 0-1000hz között 100 mp hosszan, lineárisan, ami azt jelenti, hogy 10mp 100Hz-nek felel meg, 90mp pedig 900Hz és így tovább. A mérni kívánt hang frekvenciáját 100-900 között random írattuk be másvalakivel, hogy ne is lássuk. 

A feladat: megállapítani milyen hang volt az. 

30-35mp környékén volt az első gyanússág, mintha Csubakka beledúdolt volna, de aztán 60-70mp környékén egészen vad, átbukó hangmintát kaptunk, utána már semmit. Ezért arra következtettünk, hogy az ismeretlen frekvencia 600-700hz között van és annak fele 300-350Hz környékén ezért mutatott szintén valami érdekeset. Itt hallod a moirét 600-700Hz között. 

(Amúgy tudtad, hogy kell hangot ágyazni a bloggerbe?

Feltöltöd Drivera, megkattintod, majd Megnyitás új ablakban

és akkor megjelenik a Beágyazás menüpont is. )

Új skálát készítettünk, most sokkal nagyobb bontásban 600-700Hz között, 100mp hosszan, így minden másodperc 1 hHz lépés. Ennek már a kinagyított hullámképe is kifejezetten csodálatos volt. 66 másodpercnél van pont a közepe, ami azt jelenti, hogy a 666hz volt a keresett tónus. (Na, most azt ne firtassuk milyen barátai vannak Grimpixnek, akik 100-900 között pont a 666-ot adják meg random számnak.) Mindenesetre a Random Number of the Beast csudiszép  hullámot fest:

Sajnos később megtudtuk a fotólistáról (mert honnét máshonnan - boomerek vagyunk, nem a tik-tokon szerveződünk), hogy nem fedeztünk fel semmi újat, a jelenséget már sok ezer éve ismeri, tán még a neandervölgyi is (aki ugye barlangban lakott, nem mint mi). Komplett zenész, de még észlelés-pszichológusi életművek is készültek erre az effektusra. És hát ezzel rokon a binaurális zene is, amivel a tudatmódosítás terén próbálkoztunk régebb, kevés sikerrel. Ez a wiki cikk jár hozzá, aminek a végén bezzeg kapcsolódó szócikknek megemlíti a moirét is.

 
Ha nincs Audacityd (ami ugye ingyen van), azért csak van egy gitárod. Üres húrba belecsapsz és egy másikon ugyanazt a hangot pengetve-elbendingelgetve lesz egy olyan pont, ahol érezni/hallani fogod a vibrálást. Ha hangszered sincs, az ciki (milyen ember vagy, bezzeg autód van, mi?), de akkor megnyithatod ezt és ezt külön ablakban egymás mellett és lejátszás közben egymáshoz tudod tweakelgetni a a hangokat. Még binaurális hangot is tudsz ezzel csinálni magadnak, ha egyik hangot jobbra, a másikat balra küldöd a fülesedben. Másik hasonló jelenség amikor két track ritmusa nincs pontosan fázisban. Egyszerre indulnak a kolompok, aztán hallgasd meg mi lesz belőle:

Hát így kell felfedezni valami régóta ismert, köztudott dolgot. De az milyen kemény, hogy ezeket ingyenes Audacity nélkül (ami nemhogy lejátssza, de vizuálisan is mutatja a hangot) fedezték fel azok az óriások, akiknek ma a vállairól pofázunk szerteszét. 

Ebben a bejegyzésben pár zenei utalást is találtok a témában. Még mi is most fedezzük fel ezeket.