Skálák: Dúr-moll

Nem zenészként tegyél egy próbát, keress rá a skálákra, és az tuttifix, hogy pár órás keresés után se leszel sokkal közelebb a témához. Egyszerűen a derék szakemberek képtelenek átadni a tudást. Az a gyanúnk, hogy ők se rendszertanilag látják át, csak érzik és emiatt használni is tudják, emiatt az lehet az illúziójuk, hogy értik is. A mi vergődésünk sem egy rendszertan. Csak foggal és körömmel tépjük a zene testét és ezekből a falatokból próbálunk következtetni az egész nagy természetére. 

A továbbiakban az alap skálákat próbáljuk megérteni. Azt már elfogadtuk, hogy a skálákat szoros kapcsolat fűzi a kvintekhez.

Tehát ha a mindenkori alap C-től (C-dúrskálától) indulunk jobbra és balra kvintenként, akkor jobbra minden egyes lépésben egy új keresztes hanggal, balra meg egy b előjegyzésekkel bővül az új skálánk és mindkét irányba haladva egyszercsak elérkezünk a F# vagy Gb hanghoz (temperáltan ez ugyanaz a hang). Na, ha ezt a sort körré csavarintjuk, az a kvintkör:

Forrás

Ez egy elég komplex megjelenítése a kvintkörnek. Ahogy haladunk a szövegben, néha érdemes lesz ide visszagörgetni.

Kulcsszavak: hangnem, amit meghatároz az alaphang (tonika) és a megfelelő hangközökkel, a kromatikus skálából kiválasztott hangsor (skála) 7 hangja. És az erre építhető akkordok a nyugati zenében. Például, amikor a Quimby azt énekli, hogy G-dúrban zúgják a fákon a kabócák, vagy a Prosectura azt énekli, hogy fingottam egy jó nagyot á-mollban, akkor erre utalnak. Vagy Hogy én egy Bunkó vagyok És G-dúrban vagyok!

A kromatikus skálából (12 hang), ha minél egyenletesebb eloszlásban választunk ki 7 hangot, akkor 5 egész hangtávolságunk (nagyszekundunk) lesz és 2 félhangtávolságunk (kisszekundunk) a skálában. Mert 12-ből 7 az 5. Ezeknek a hangközöknek a skálán való szétszórása okozza a dúrságot és mollságot (meg csomó mindenséget).

Megtévesztő, hogy a hangnem és a hangsor gyakran összekeveredik a magyarázatokban. 

További megtévesztő dolog az előjegyzés, hogy a zongorán fekete billentyűvel jelölt valamik lehetnek keresztes vagy b-s előjegyzésűek a kottában, amiben valamiért nem minden hangnak van saját neve és saját helye.  Vagyis például egy hang lehet C# és Db, ami bár a valóságban nem biztos, hogy ugyanaz a hang (ha matematikailag végig zsonglőrködjük a hangarányokat), de temperált hangolásnál, pont ugyanazt a billentyűt vagy bundot jelenti a gitáron. De ennek nem jutott a kottában hely, vagy a C-ből, vagy a D-ből képezik, ami csak megnehezíti a zeneelméletet. Hogy ez az előjegyzéses szokás kialakult, az rendkívül sajnálatos, de ha egyszer a kottában csak a törzshangoknak van hely és ilyen idétlen szabályrendszer van rá, akkor ezzel kell együtt élnünk.

Például az F-dúr esetén:

Ahol szükség van az A és az A# hangra is. De ha a kotta elején kereszttel felemeljük az A-ból az A# hangot, akkor szegény zenésznek nem lesz A hangja a kottában. Ezért az A és B közötti félhangot B-ből egy b előjegyzéssel szállítják le. Biztos van más indok is erre a kettős használatra, de előbb-utóbb a gitárosok lázadása eltörli ezt a marhaságot. 

Dúr skálák

Ebben a videóban elég logikusan (?) levezeti a C-dúr skálából a többit. Ugye a dúr-skála, egész-egész-fél- egész-egész-egész-fél hangközök sorozata (5 egész és 2 fél). Azért pont ez az elosztás, mert csak. (Itt a görögök diatonikusai kapcsán azért valami nyomot találtunk az eredetére) Értelemszerűen, ennyi hangköz 8 hang között lehetséges, tehát a skálában az alaphang oktávja is szerepel, mint nyolcadik hang (oktáv - pedig ha jól összeszámoljuk csak hat-táv, de mindegy).

A dúrság másik fontos jellemzője, hogy a harmadik hang nagytercre van az alaphangtól. (Ezt a gitárosok a legfelső húron képzett barre akkordoknál a fákjús ujjukkal fogják. Ha nem fogják akkor az alatta levő kisterc szól és az egy moll akkord.) A C-dúr skálán még egy olyan hely van (a C-n kívül), ahol két egész után fél hang jön, ez pedig a kvintje, a G (a kvint-körön jobbra az első - micsoda véletlen egybeesés). Tehát a C-dúr skála utolsó négy hangja lesz az új G-dúr skála első négy hangja. 

Igen ám, de, hogy kijöjjön az  egész-egész-fél- egész-egész-egész-fél sorozat, a hetedik hangnál, az F kevés, mivel csak fél hangra van, még egy fél hanggal több kell, ezért kereszttel megemeli és a Fisz kerül a sorozatba. Tehát a G-dúr skálában, a kottában egy kereszt szerepel, ami az F-ből Fiszt csinál.

Innen tovább szintén a G-dúr skála utolsó négy hangjából (a kvintjétől, D-től hátrafele) származik a következő, a D-dúr skála, ami hozza magával a Fisz-t, mint keresztes hangot, illetve, hogy megint kijöjjön a dúrra jellemző hangköz-sor, lesz benne a hetedik helyen C-ből egy Cisz. Tehát a D-dúr skála két keresztes a kottában.

Tovább az A-dúr skála ugyanígy, ebben már három keresztes hang lesz (Gisz), és ez a logika végig.  Minden következő skála gyarapodik egy keresztes hanggal, vagyis a B-dúr skálában (germániában H-dúr, de ez minket csak félrevezet) már mind az 5 igazi  keresztes hangunk megjelenik. 

A Fisz-dúr ilyen szempontból egy fordulópont (nem véletlenül van a kvintkör C-vel átellenes részén), mert itt is csak 5 keresztes hang tud lenni, hiszen csak ennyi ilyen hangot ismerünk, de a zenészek ennél fifikásabbak. A videóban a Fisz-dúr skálát minden szégyenérzet nélkül hat kereszttel írja le, ugyanis a hetedik pozícióban megint fél hang jönne ki az E-F között, viszont a kottában az F már keresztes (tehát a kotta hülye szabályai szerint csak Fisz lenne játszható, F nem), ezért azzal a trükkel él, hogy egy hatodik kereszttel létrehozza az Eiszt, ami valójában F. 

Sőt tovább megy és a Cisz-dúr skáláját is levezeti, ahová szüksége van egy hetedik keresztes hangra, a Hisre (B#). Ebben a hetedik skálában már az összes létező hét hangunk keresztes, tehát megint csak egy fordulóponthoz érkeztünk. A kulcspoén ezután hangzik el, miszerint ezt lehetne folytatni, mert lehetne kétkeresztes hang is, de mi értelme, hát ja, de akkor a 6-7 keresztnek se sok értelme volt és így laikusként, a kottarendszer logikája elég ostobának tűnik. Na, de nem a mi dolgunk megreformálni. 

Látjuk tehát, hogy tovább egyre jobban bonyolódna a dolog, mert a Gisz-dúrban már duplakeresztek is megjelennének, hiszen a kottában a G hangra már van keresztünk, tehát a G-t csak F## tudná kódolni. 

De szerencsére nem ebbe az irányba haladunk tovább. A kvintkör logika a többi skálát már b előjelzéses logikával viszi tovább, tehát a Fisz-dúr után nem a Cisz-dúrnak nevezi a következő skálát, hanem Desznek. A kvintkör tetejére ugrunk, ismét a C-dúrról indulunk, de most balra. Ha minden dúr skála az előző skálának utolsó négy hangjára épül, akkor adja magát, hogy a C-dúr skála első négy hangja tulajdonképpen az F-dúr skála utolsó négy hangja. Igen, de a negyedik helyen az A és a B között sok a két fél hang, ezért a B-t leszállítja fél hanggal (Bb).

Tehát az F-dúr skálában megjelent egy b előjegyzés. Ugyanígy haladunk tovább, az F-dúr első négy hangja a Bb-dúrskálának az utolsó négy hangja:

Itt az E-t kell leszállítani fél hanggal, hogy kijöjjön a lépés. Következik az Eb-dúr skálája, majd tovább.

Tehát a kvintkörön balra haladva is leértünk a kör aljára, a Gb gyakorlatilag ugyanaz mint az F#, a Cb meg a B-dúrral egyforma. 

Moll skálák

A kvintkörre a mollskálákat/akkordokat is fel szokták írni. Azokat meg többféleképpen képezhetik. Mintázata: egész-fél-egész-egész-fél-egész-egész. 

Például az előbbi C-dúr skála hangjaiban keressük meg ezt a hangköz mintázatot. A 2. hangról, D-ről nem indulhat a moll, mert lenne benne egy keresztes hang, ami a C-dúr skálában hiánycikk. A 6. hangjáról viszont indítjuk a C-dúr párhuzamos A-moll skáláját. Ahogyan a C-dúr skálában, itt sincs egyetlen keresztes hang sem. Innentől a logika ugyanaz, pl. a G-dúr skála hatodik hangjáról az E-moll skálát képezhetjük és az E-mollban, ugyanúgy, mint a G-dúrban, van egy Fisz, vagyis egy keresztes hangunk.

Másik mollképzési módszer, hogy a dúrskála 3., 6. és a 7. hangját félhanggal leszállítjuk, például a C-dúr skálából így lesz C-moll skála:

Ez viszont tartalmazza az Eb, Ab, Bb, hangokat, tehát az így keletkezett C-mollunk az Eb-dúrnak a párhuzamos mollja (annak is ugyanez a 3b leszállított hangjai vannak. A mollság egyik legfontosabb kritériuma, hogy a harmadik hang kistercre van az alaphangtól, többféle moll van, de a kisterc mindenikben alap. A 6. és 7. hang szűkítése nem feltétlenül (összhangzatos-, dallamos mollok). 

Hát nem egy pofonegyszerű dolog, és megérteni teljesen más, mint megjegyezni. Pláne hallani, és zenélni belőle. 

Franklin golyói

Kedves gyerekek! Ha nagy feszültséggel kísérleteznétek, gondoljátok végig, hogy bár a közvetlen családotokban nagy veszteséget jelentene, ha kikormozná a valagatokat egy nagyobbacska villám, de azért a nagyvilágban már lassan 8 milliárdan vagyunk. Szóval felelősségteljesen és óvatosan gondolkodjatok lokálisan, és bátran, vakmerően cselekedjetek globálisan ;) 

Kell hozzá egy igazán bikaerős szikráztató. Persze lehet építeni Van Deer Graf generátort, vagy suvickolhatod a PVC csövet is, amíg az izomláztól leszakad a karod. Vagy kipötyögheted egy piezzo-gyújtóval is az elegendő töltést. De van ennél érdekesebb is.

Ezt a praktikus jószágot mindenképpen érdemes megvenni, nem árt, ha van a lakásban egy ilyen, hiszen annyi mindenre lehet használni, például megölhetsz vele valakit, akinek pacemakere van. 

Szóval Franklin golyói. Tekinthető az első villanymotornak, villanycsengőnek, vagy feszültségjelzőnek, vagy gyermekhalálnak, tökmindegy. Ilyen a bézik szetáp, egyetlen golyóval, a youtubon rengeteg hasonlót találsz:

Az egyik sörösdobozra megy a +, a másikra a -. Az alufólia labda meg vígan kolompol a két doboz között. A továbbgondolt felállás meg ilyen:

Elölről és hátulról. Minden második csengő +, a többi meg - feszkót kap a bikáztatóból. Ha jól van kiegyenlítve a dolog, akkor az alu-labdacsok ügyesen, ritmusra kolompolnak. Hanem össze-vissza, de az is jól néz ki.

Gépek gépe

K. József  karját tövig bekapta a cséplőgép. Nem tépte le, nem zúzta össze, csak szorosan tartotta. Talán ha lett volna lélekjelenléte, hogy felkapjon egy vasrudat és a kerekek közé döfje, amikor az váratlanul megnyikordult. De azzal tönkre tehette volna a gépet, vagy csak még rosszabbat csinál s még mélyebbre szorul. Meg amúgy is olyan hirtelen történt, nem volt idő mérlegelni, csak behúzott nyakkal várt, amíg a csikorgás abbamaradt körülötte. Nem is kiáltott segítségért, pedig még a mezőről utoljára hazaszállingózók meghallhatták volna a távolból.

Első ijedtsége után, mikor látta, hogy szerencsére nem sérült meg, megpróbálta kihúzni a karját, először finoman, később erőből rángatta kifulladásig, de mindhiába. Most először nézett körül, hogy felmérje a lehetőségeit. Mobiltelefonja a kabátja zsebében volt a tisztás túlsó oldalán, egy bokorra akasztva. A munka befejeződött már, valószínűnek tűnt, hogy napokig, de lehet ha hetekig sem fog erre járni senki, aki segíthetne, vagy segítséget hívhatna K. Józsefnek. Ekkor ijedt meg másodszor. De belül még bizakodott, csak kell egy kis idő és egészen biztosan ki fog találni egy megoldást s nemsokára hazamehet. 

Szeme a gép tetején heverő olajozóra tévedt, a szabad karjával éppen elérné. Talán ha megolajozná a hozzá legközelebb eső tengelyt, az engedne annyit, hogy ki tudjon csúszni a szorításból. De hamar elhessegette a gondolatot, mert mi van, ha pont a súrlódás tartja vissza a szerkezetet attól, hogy teljes erőből rászorítson. Belesett a tengelyek közé. Próbálta megérteni a gép mechanikáját, melyik fogaskerék melyik tengelyhez kapcsolódik. De kevés volt a hely és bent minden sötét és kusza volt. Túloldalt néhol beszűrődött egy kevés ellenfény, de az is csak arra volt jó, hogy elvakítsa és elbizonytalanítsa. 

Közben az arcára szállt valami, idegesen hessegette el szabad kezével. Egy nagy bogár volt, ami most törött lábakkal esett melléje a földre, de nem törődött most ezzel, mert észrevett valamit a fűben. Hogyha a lábával közelebb húzná a földre dobott kalapácsot, akkor fel tudná venni és megpróbálhatná szétverni az egyik illesztést. De attól tartott, hogyha sikerül letörnie azt a rozsdás csapot, akkor az egész dob meglódul és teljesen berántja. Érezte az imént a gép erejét, nem mert kockáztatni. Csüggedten engedte le a kalapácsot maga mellé, anélkül, hogy egyet is ráütött volna a gépre.  

A gép közben néha megnyikordult. Nem szorított, de nem is lazított.  K József ilyenkor moccanni sem mert. Ha nem lenne ez az örökös kíváncsiság, gondolta. Mindig amiatt került bajba. Mert neki bele kellett kukkantania. Mert neki feltétlenül látnia kellett a gép belsejét. Hogy hogyan működik ez az egész ördöglakat. Különcnek tartották, ezért is várta meg, amíg szétszélednek a munkások, mielőtt óvatosan felnyitotta a fedelét. Azt mondanák, hogy lám hova vezet az örökös kíváncsiság és hogy miért nem hagyja a gépészekre az ilyesmit és csak végezze a saját dolgát. Abból nem lehet baj. Dühös volt magára. Fejével többször megfejelte a fémet, hogy érezze a fájdalmat. Vizet csorgatott a karjára, hátha úgy ki tudná húzni, de ezzel csak elpocsékolta maradék vizét is. Az utolsó cseppeket a bogárra szórta, ami most a hátán pörgött mellette a földön. 

K. Józsefet hullámokban felváltva öntötte el az önvád, a kétségbeesés és a harag. Évek óta mondogatja, hogy miféle gép az, amiből mindenféle fogak és rudak állnak ki? Mintha direkt úgy lenne megalkotva, hogy időnként elkapjon valakit. Hiába van kitáblázva, hogy kerülendő, hiszen attól csak érdekesebbé válik. Kihívássá. És nem csak azok számára balesetveszélyes, akik piszkálják, hanem a gyanútlan emberekre is. Olyan is volt, akit távolról sebesített meg egy kivetett kővel. Talán pont a lényege az, hogy ne legyen teljesen biztonságos. Cséplő gép, hiszen a neve is beszédes. Mégsem tanulnak a mérnökök semmiből.  És az emberek is milyen önzők, azért a csöpp kényelemért, amit a gép nyújt, inkább feláldozzák egy-két társukat. Pedig rég el kellett volna már adni ócskavasnak. 

Eszébe jutott, hogy gyerekkorában ha nehéz helyzetbe került, akkor imádkozott. Most is megpróbálta, de nem tudott elképzelni olyan csodát, ami ebből a helyzetből kirántaná. A Gép magától nem ereszti el az embert. Ilyen sohasem történt. És az emberek se fognak egyhamar visszajönni a mezőre, mivel itt már nincs dolguk. Egyszerűen ez a tapasztalat. De azért elképzelt mindenféle irracionális szcenáriót, hogy valaki a mezőn felejtette a kulcsát s visszamegy érte, vagy hogy este lehűl a sok vas, s ugyanolyan váratlanul, ahogy megcsípte, egyszer csak elengedi a Gép. 

Többször azon kapta magát, hogy gondolatban a Géphez beszélt. Ilyenkor feszülten figyelte a gondolatait, nem e veszíti el a józan eszét. De pár perc múlva megint győzködte a Gépet, hogy nem eresztené e el mégis. Hiszen nincs közöttük harag. Az, hogy bekukkantott a motorház alá? Ugyan már. Semmi rosszat nem akart vele. Az a Gépnek se fáj és az embereknek mi közük hozzá. Hiszen nem is történt semmi. És értetlenkedett, hogy miért pont őt, hányan voltak sokkal óvatlanabbak munkavédelmi szempontból, mikor a gép körül forgolódtak, bezzeg nem őket csípte oda, pedig hányan jobban megérdemelték volna. Aztán sértegette is a Gépet, szidta a tervezőt. Büdös füstöt eregető nagy mihaszna szerkezet, meg hogy a Gép van az emberekért, nem fordítva, s nem igazság ez az egész. 

Már hosszú órák teltek el. Sötétedett. A távolban, a faluban ekkor kezdtek kigyúlni a fények. K. József arra gondolt, hogy éppen most nézné a kedvenc sorozatát, talán még egy sör is maradt a hűtőben, meg hogy mennyire kevésen múlik, hogy most nem lehet ő is ott. És, hogy az a kevés, ami ettől elválasztja, mennyire visszafordíthatatlanul és megmásíthatatlanul végérvényes. Nem is tudják lent a faluban, hogy mennyire érvénytelenek a mindennapi dolgaik az ő drámájához viszonyítva fent a dombokon. Elképzelte, hogy mindez azért történik, hogy amikor majd egyszer kiszabadul, az legyen a feladata, hogy benzinnel leöntse a Gépet és meggyújtsa, hogy soha többé ne csíphessen el senkit már. Nem hitt abban, hogy az ő balszerencséje visszariasztana bárkit a jövőben. Magát a gépet kell elpusztítani, ha meg akar menteni másokat. Elképzelt sokféle módot, ahogy majd megsemmisíti a gépet és ebben valamiféle illékony elégtételt talált. 

Aztán arra gondolt, hogy fog hiányozni és hogy mekkora bánatot fog okozni ő most másoknak azzal, hogy itt ragadt. Azt is hihetik, hogy csak egyszerűen lelépett. Vagy amikor majd megtalálják,  hibáztathatják, hogy magának kereste a bajt. Pedig csak egy baleset volt. És baleset bárkivel megtörténhet. Ezt gondolatban mindenkinek elmagyarázta. Hány jó emberrel történt megmagyarázhatatlan borzalom az idők során, hajtogatta és ettől, hogy magát is a jó emberek közé emelte,  K. József kicsit elérzékenyült. 

Eszébe jutott egy történet, amiről egy filmet is látott, amiben a főhős keze beszorult a sziklák közé és végül úgy menekült meg, hogy egy bicskával levágta a saját karját. De tudta, hogy neki erre sohasem lenne elég ereje, nem is biztos, hogy kar nélkül érdemes lenne élni tovább. Ráadásul kése sincsen, minek is hordana magánál a szeletelt kenyérhez és szeletelt párizsihoz. Próbaképpen a karjába harapott, de a fájdalomtól még csak át sem bírta harapni a bőrt. 

Közben teljesen besötétedett és K. József egyre kevésbé tudta megkülönböztetni a mezőt, az erdőt a géptől. Minden egy nagy sötét gép volt körülötte, feje fölött halványan átfordult a Tejút, és ő ott volt a leges-leg-közepén mindennek, karjánál fogva rögzítve az origóban. Néha az a meggyőződése támadt, hogy ez az egész nincs is. Csak elaludt munka után, ráfeküdt a karjára, ami elzsibbadt és mindezt álmodja. És a legrosszabb rémálomból is van felébredés. De nem tudott felébredni. Agya egyre gyártotta a képeket és folyamatos monológ ment a fejében. Sok idő telt el így. 

Aztán idegsejtjei kimerültek a rengeteg érzelemtől, elfásult. Hát akkor így. Megvárja amíg erre jár valaki és kiszabadítja. Semmiség. Hetekbe is telhet, de kibírja. Étlen-szomjan. Csakazértis. Valahogy eltelik. Mert minden elmúlik egyszer. Megpróbált kényelembe helyezkedni a lehetőségekhez mérten és várt. 

Ezután hallotta meg a farkasokat az erdőben vonítani. Tudta, hogy nemsokára eljönnek. Gépiesen megmarkolta a kalapács nyelét, nem érzett már félelmet, talán csak egy csöpp csodálkozást, hogy már nem is ő irányítja a mozdulatait. Mi ez, ösztön, vagy program? Az fog történni, aminek történnie kell? Hiszen eddig is minden pontosan úgy történt. A tisztás túlsó részén hagyott mobiltelefon, a gép, ami bekapta a karját, a bogár, aki épp időben szállt az arcára, hogy sorsa beteljesedjék. Nem is a gép tartja fogva, hanem ő is és minden egyéb a Gépnek része, amiben folyamatosan őrölnek a kerekek, és lent a faluban az emberek is, mind a saját tengelyük körül pörögnek, váltogatva a bánatot az örömmel. Ami egyiknek jó irányba fordul, a másiknak retrográd csapás. Senki sem megérdemli, csak nap mint nap okozza és elviseli a történéseket. Mindenki mindenkinek bekapja előbb-utóbb. Minden a maga helyén és a maga idejében néz szembe a sorsával. És nem lehet szabadulni a Gépből senkinek, se farkasnak, se embernek, se bogárnak, mert  rögzítve van minden, ahogyan ő is rögzítve van a karjánál fogva, csak forogni képesek a fix pontok körül és egymásra hatni és ez az örvénylés a Gép lényege. És a Gépen kívül nincsen semmi, de semmi. 

A farkasok mintha most közelebbről vonítottak volna. Nézte a kalapács nyelét, a kezében. Ez sem véletlenül van itt. Megforgathatja, lesújthat vele. Ütni-vágni mindent, amit csak elér. Még nincs vége, még küzdhet és magával vihet párat azokból, akik ártani akarnak neki. De hiszen a farkas is csak enni akar és húst vinni haza a kisfarkasoknak. Elég, gondolta és sóhajtott. És a kalapácsot meglendítve, hogy  többé ne érhesse el, jó messzire, a tisztás túlsó felébe hajította. Éles sikoly hallatszott, s a hazafelé tartó, gyanútlan erdész  tompa puffanással eldőlt a fűben. 

K. József hirtelen felébredt. Körülötte csönd volt és sötét. Hosszasan várt mozdulatlanul, feszülten meredt maga elé, majd reménykedve, hogy mégis otthon az ágyában van s mindjárt puhát markol, zsibbadt karjával lassan megpróbálta kitapogatni maga körül a világot. 

Mágnesvihar

Nincs annál lehangolóbb, mint amikor a spin és a pályamomentum egymásra hatása következtében a fluxusvonalakat eltérítik maguktól és a relatív permeabilitásuk és szuszceptibilitásuk is egészen furcsa értéket mutat egyes anyagoknak. Úgyhogy ezzel nekünk nincs is semmi dolgunk, megpróbáljuk azon a szinten értelmezni a fizikát, amelyiken mi állunk. 

Szóval mágnesesség szempontjából vannak az alábbi felosztások, idegen elnevezéseiket meg megpróbáljuk eddigi ismereteink közé beilleszteni:

Diamágnesesség (dialízis, diafilm, át, keresztül).
Mágnes nélkül nincs bennük mágneses hatás, de a mágneses teret inkább taszítja, ezek az igazi antimágnesek. Szupravezetőnek lehűtve, már egészen látványos dolgokat lehet velük csinálni, például a bikamágnes lebeg a folyékony nitrogénnel hűtött réztömbön. De ilyen például a víz, bizmut, és a pirolítikus grafit, amit jó drágáért lehet venni és szobahőmérsékleten is produkálja a levitációt. 

Paramágnes (paralizis, parazita, parafília, mellette, közelében) mágneses, de csak addig, amíg van mellette mágnes és ellentétben a diamágnesekkel húzza a mágneses erő.

Ferromágnes, ami mágnesezhető és meg is tartja a mágnesezettségét, így önmagában is lehet mágnes. 

Páratlan spinű elektront még nem láttunk, sem a magasabb hierarchiaszintű mágneses domaint, ezért ennél mélyebbre most nem is megyünk, de aki nem bír magával az errefelé menjen.

Az alábbi képeken a mágnesek egyik pólusát fekete filccel megjelöltük, hogy a sima egyenesnél bonyolultabb mátrixokba rendeződésnél megfigyelhessük melyik felüket tartják oda a másik mágnesnek. 

Ezek a struktúrák erővonalai is érdekesek:

Hoppácska, a baloldali az a hematit-mágnes, vagy hogyishíjják (magnetoid, hematin néven is fut), az a játék amit feldobva jellegzetes hangjával kergeti az őrületbe a körülötted állókat. Érdekesség, hogy a mágnesek általában nem szeretik a kocogtatást, ez mégis az évek során elég jól megőrizte az erejét. 

Ezek után kipróbáltuk azt is, hogy a kőzetgyűjteményünkből még mi vonzódik a mágnesekhez, nyilván a hematit igen. De találtunk pár vulkáni kőzet mellett néhány másik féldrága követ is.  

De vissza a mágnesképekhez. 

A mágnesek remek forgástestek (is). Mint a kezdőkép esetén is, a nagy bonyolult struktúrát legkönnyebben felfüggesztve lehet megforgatni. Szívószállal a szélét fújva jelentős sebességre lehet kipörgetni, ami csupán azért veszélyes, mert minden struktúrában vannak erősebb és gyöngébb kapcsolások. És nem fogod megállni, hogy ne pörgesd túl, és a centrifugális erő egyszercsak szétnyit egy ilyen kapcsolást, amitől a kiegyensúlyozott forgásból gyakorlatilag szétrobbannak az apró mágnesek a tér minden irányába. Nekünk a készletünk ötöde törött el emiatt. 

És modellezőanyagok is. Talán egyszer majd elmerülünk ebben, mindenesetre csak látszólag könnyű összepattogtatni ezeket az alakzatokat. A fenti mágnesképek jól mutatják, hogy bizonyos irányokban szinte alig van tapadás, más irányokban viszont túl sok is. Például a kocka egyik síkban viszonylag stabil (rétegek elforgathatóak a síkban), erre merőleges síkban pedig, ha rosszul nyúlsz hozzá, szét is ment a kezedben az egész. Én például a gömbökből képzett kockát úgy szoktam más kezébe adni, hogy előtte szólok: nem baj. És mire visszakérdezne, hogy mi nem baj, arra már szét is ment a kezében, és már nem lehet visszanyomkodni a helyére az elcsúszott részeket, teljesen elölről kell újraépíteni.

Szerencsére a youtube tele van az egyszerűbb formák elkészítésének tutoriáljaival, ami nélkül még a kockát se tudtuk volna visszacsinálni. 

Nézzétek meg az igazi mesterek alkotásait is. 

Csak előre! - Grimpix-atya lastminute intelmei a bibliából

"Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott."

"Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat, és így cselekedtek az ő fiaik és unokáik is, amint az ő eleik cselekedtek, mind e mai napig."

"Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, amely sanyarog, mert nincs pásztora."

"A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst láncot reá; Aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz."

"És a bálványoknak szolgáltak, akik felől az Úr azt parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek."

"Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések (...) akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek."

"Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;"

"Csalárd a szívök; de most meglakolnak! Ő maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat."

"Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást."

"És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket."

"Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, akik a bálványban bíznak, akik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!"

"Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!"

- Grimpix, te miről beszélsz?

- Miről-miről? Faszékról!