Színes hangok - Kandinsky a zene Picassója?

Forrás

A színek és a hangok érdekes hasonlóságokat és különbözőségeket mutatnak az arra fogékony laikus számára. Ha például meg akarsz nevezni egy konkrét piros színt, akkor megadhatod a hullámhosszát, frekvenciáját, de ettől még nem fogom tudni, pontosan milyen pirosra gondoltál, mert még a kínai lézerek hangolása is (10-20 nanométeren) bizonytalan. De észreveszem a 650nm és 670nm között az árnyalatbeli különbséget egyáltalán? Simán. Ugyanakkor, ha azt mondod C4, vagyis dó, szintén nem fogom visszadúdolni a pontos hangmagasságot, bár 10 cent elhangolást már magabiztosan észreveszek két hang között. Vajon a 10-20nm szórás a fény esetében hány cent elhangolódásnak felelne meg a C4 esetében? (Bár érzünk valami beteges késztetést, hogy kiszámolhatóvá tegyük a dolgot, de nem) 

És ha azt mondom kármin, az már olyan, mint egy akkord, több frekvencia összhangja? És a hullámhosszak közötti arányok adják az akkordok jellegét? De miért nem érzékeljük a fény oktávját úgy, mint a hangét? Talán, mert míg a dobhártya egy mechanikus hullámot érzékel a Hz-kHz tartományban, olyan 8-9-10 oktáv terjedelemben, addig a retina a THz tartományban érzékeny elektromágneses hullámokra, viszont csak 1 oktávot fed le (alig). A felbontása viszont sokkal dúsabb (nagyságrendekkel szélesebb spektrumot fog át - THz vs kHz).

A látásnál azt találtuk, hogy 1-10 millió szín között tudunk különbséget tenni. A hang esetében, amennyiben 5 centtel számolunk (ekkora elhangolódást észlelünk), 10 oktávon, 12 hangközzel, olyan 2,400 hang megkülönböztetését várnánk (10oktáv*12hang*100cent/5centtel). Most jól jönne egy mélyebb biológiai ismeret. Mondjuk háromféle csapsejtünk van, de a Corti-féle csigacuccban nem említi a laikus irodalom, hogy hányféle halló-izé lehet. Ez tehát zsákutca. 

Ha akkora átfogás lenne fényérzékelés esetében is, mint a hang esetében, akkor az olyan lenne, mintha az UV-C és a távoli infra között érzékelnénk mindent. Vagy másképp, eltolva az alacsonyabb frekvenciák irányába, látnánk az FM rádióműsorokat és a mikrohullámú sütőt is. Vagy ellenkező irányban, szinte az UV-C és a röntgen között észlelnénk a világot, ami nagyon érdekes lenne, mert röntgenben egyszerre átlátnánk a puha szöveteken, ugyanakkor azok felületéről visszavert fényt is észlelnénk UV-ben. Gyakorlati haszna valószínűleg nem lenne, de irtó bizarr élmény lehetne. Gyanítjuk, hogy evolúciósan kivitelezhetetlen, mert a pillangókra mondják, hogy a legszélesebb spektrumban látnak, de ők is alig-alig lépik túl, inkább csak UV irányba az emberi észlelést. 

Aztán az a külön felvetés, hogy milyen lenne a látás, hogyha felharmonikusokat is látnánk - végeredményben értelmetlen, de valami ilyesmit tapasztalunk, amikor az éneklő tesla által szikrával kizizegett muzsika, nem csak egy frekvencián, de a rádióvevő teljes vételi tartományán fogható volt itt-ott elszórva.

Már Newton is marháskodott a színskálák és a hangrendszerek egymással fedeztetésével, de valamiért nem abban alkotott világraszólót. Valószínű azért, mert ez is olyasmi, mint a ló és a darázs keresztezése, amit a nyuszika már nem hitt el.
A színhallók, szinesztéták amúgy sem teljesen bírnak megegyezni a hangok színében, innentől elég szkeptikusak vagyunk a témával kapcsolatosan. (ugyanakkor nekünk is vannak megmagyarázhatatlan, de mégis valóságosnak tűnő élményeink, ezt nem vitathatjuk el mástól sem) 

Kis gondolatkísérlet, nézzük meg az A-dúrt és az A-mollt  milyen lenne, ha színekben jelenítenénk meg az akkordokat. (Hullámhossz-RGB konverter és Hullámhossz-Frekvencia konverter a segítségünk.) Az egyszerűség kedvéért 440Thz legyen egy A-hang. Kockásfüzet nélkül úgysem lesz egyetlen vér-zenész se, amelyik azt mondaná, hogy az nem is A hang, mert 8 kHz fölött (B8-nál magasabban) még a táblázatokban se szerepelnek a hangok. Szóval a gondolatkísérlet idejére az A hang 681nm és punktum. Ez egy olyan piros hang. Sajnos a konverterek 650nm fölött mindent #ff0000 színnek értelmeznek. Ami gond, mert 650nm csak 461THz, ami a képzeletbeli koordináta rendszerünkben inkább egy fals A#...  de  nem fogunk szőrszálat hasogatni, mert úgyis csak marháskodunk. A kvintje E, 660Thz, vagyis 454nm, ami egy kék(#005cff), a nagy terc egy C#, 554Thz, 541nm, ronda neonzöld. Ez lenne tehát az A-dúr akkord, alatta, meg az A-moll.

Egy A-dúr 7 már ki is lógna az UV tartományba, tekintve, hogy a 830Thz G# csupán 361nm, amit már az RGB nem ábrázol. De a domináns 7 akkord G hangja még éppen belefér, 784Thz, 382nm, tehát ilyen az A7:

Mondjuk, a hallás és látás észlelésében jelentős különbség, hogy az előbbi során mechanikailag leköveti a hallószerv a rezgéseket (megszámolja), a fényt viszont háromféle csapsejt érzékeli (gőzünk sincs hogyan), plusz a pálcika-sejtek (de ezek nem foghatóak fel a kékeszöld színérzékelés saját külön potméterének). Ez kicsit olyan, mintha három fülünk lenne, egy a basszusra, egy a tenorra és egy a szopránra. De a háromfülű nyúl meséjének ismerjük a végét (Ledarált-A-Dúr-ó-dó-ra).  Jó játék volt ez a fenti akkordosdi, de minket nem győztek meg arról, hogy van bármi értelme. Szinesztézia cuccok itt - de vicces feltevésnél ejsze nem többek ezek sem.

Forrás

Ebben a TEDes videóban a teljesen színvak cyborg-úr egy műszerrel hallgatja a színeket, tehát ő nem abba öltözik, ami jól néz ki, hanem ami jól hangzik. Mondjuk a madarak összerezzennek ha meglátják a csodálatos C-dúr ruháját), viszont ő hall infrában és UV-ban is. Egyelőre ezek a cyborgok mindenféle antennáikkal inkább tűnnek mókásnak, mint veszélyesnek az emberi civilizációra (Grimpix szerint egy kutya két fasszal sokkal-de-sokkal veszélyesebb a társadalomra - s nem, nem a kétfarkúak a megfejtés, hanem a régesrégi rendőr-vicc). 

Forrás

A zongorát is simán meg lehetne csinálni kromatikusra, egyforma méretű billentyűkkel, és hogy tudjuk mind a 12 hangot megkülönböztetni, be lehetne színezni az összeset, ha már görögül színesnek hazudjuk a kromatikus skálát. Itt valami ilyesmi történik, a komoly tudományos felvezető után, nem átallja a látható spektrumot egyre világosabb skálákban oktávoknak megfeletetni (bár a wiki említi, hogy több tanulmány szerint is, a magasabb hangok általában világosabbak a szinesztéták szerint). 

Forrás

Mondjuk a legmélyebb C lenne a sötétkék, a Cisz valami türkiz, D zöld és így végig. Oktávonként meg ugyanezek csak egyre világosabban (a régiek szerint egyre sötétebben). Hülyén nézne ki a zongora? De akkor talán nem kellene fekete-fehér pingvinfrakkban játszani, hanem hawaii ingben is lehetne tolni.  

Na, mi nem is zongorával csináljuk a zeneértést, hanem gitárral, amire szintén van színkódolás, bár korunk nagy gitárosait nem fogod ilyennel látni:

És végül, nemcsak a hangok lehetnek színesek. Tudtad, hogy a zajoknak is színe van? Na jó, persze fehér zaj. De pink, zöld, kék zajok. Kedvencünk a black noise, ami no noise, kvázi Cage úrnak 4,33 című remekműve. De, hogy ebből van 10 órás youtube változat, az annyira csodálatosan mutatja, hogy ez már nem a műanyag posztmodern, hanem ez már a metamodern kor nanografénes, vagy milyenes lehelete. Aztán itt találsz még ezekről a zajokról ezt-azt, rózsaszínt és barna zajt is. De ez nem azonos a barna hanggal. Amiről tudjuk, hogy nincsen.

Itt, a google musiclabjében, sok érdekes zenével, hangokkal kapcsolatos játékot találsz, ebben a témában is, de régebb érintett témákban is.