Sikertelen környezetismereti kísérletek a klímaválságra.

Onnan indulunk ki, hogy (a bulváros tudás szerint) a széndioxid átengedi a rövidebb hullámhosszakat, így például az UV-t (és persze a látható tartományt is - színtelen gáz, ugye), de elnyeli az infra tartományt. Emiatt aztán minél több a széndioxid a légkörben, a Föld annál kevesebb hőt tud visszasugározni az űrbe (mert a szabadon beeső UV-t is infrába konvertálva próbálja kisugározni - ami csapdahelyzet az energiának), és máris kész a globális felmelegedés. Most ne is menjünk el a többi klímaválságot okozó mocsok, korom, CFC, stb. irányába, azok is feketeöves üvegházfaktorok, de a széndioxid egyedül kb. a négyötödéért felelős a felmelegedésnek. És ez az ipari forradalom óta kb. 1 fok emelkedést okozott a Földön. Nem sok egy otthoni méréshez, de mi nem is pár száz ppm széndioxid növekedéssel fogunk dolgozni. 

Gondoltuk mi sem egyszerűbb, kell egy próbapanelre tenni pár UV (395-400nm) és pár IR ledet (940nm), azt lefotózni az infrásított kamerával kontrollnak, majd széndioxidot juttatni a ledek és a kamera közé és készen is vagyunk, az IR ledek fénye nem fog (vagy alig fog) látszani, míg az UV továbbra is rajta lesz a képen. Nem így történt. 

A baloldali ledek UV, a jobboldali ledek IR fényt adnak. A baloldali képen a pohár üres, a jobboldaliban pedig CO2 van (ecet+szódabikarbóna). A különbség nem észlelhető. 

Sajnos csak a kudarc után kerestünk rá, hogy pontosabban milyen IR hullámhosszakra is igaz ez a dolog, és azt találtuk, hogy 2000nm és 15000nm között. Na jó, ez számunkra lefotózhatatlan, hiszen ezen a hullámhosszon a CCD átlátszó. Vannak ugyan ilyen videók, de azok spéci hőkamerával készültek. Tehát valami más módszert kell kidolgoznunk, hogy a feladatot házilag megoldjuk és elengedhessük. 

Az a vicc, hogy miután kitaláltuk, hogyan lehetne ezt megvalósítani, rákerestünk a neten és hát mindenki nyomatja orrba-szájba a neten ezt is. Komolyan, a korszellem bábozik velünk. De azért a sok youtuber kolléga elég lazán értelmezi a tudományos igényességet. 90% magamutogatás, 10% tudomány. 

Lehetséges hibák. A CO2 bögrébe beöntik az ecetsavat és a szódabikarbónát. Emiatt a kontroll-bögre (csontszáraz) és a széndioxidos nedvességtartalma megnő, ami befolyásolhatja a mérést.

NaHCO ₃ (s) + CH3COOH (l) → CO ₂ (g) + H20 (l) + Na ⁺ (aq) + CH3COO-

Az viszont nem világos, hogy a a magas relatív páratartalom milyen irányba befolyásolja a mérést.

Olyat is láttunk, ahol azelőtt lezárták a bögrét, mielőtt kidühönghette volna magát a gázfejlődés. Így ebben a bögrében túlnyomás keletkezett. Ezt a két hibát úgy lehet kiküszöbölni, ha a CO2 gázt, ami nehezebb a levegőnél, beletöltjük az edénybe, így mindkét edény alja száraz tud lenni és nem lesz túlnyomás sem. A módszer hatékonyságát ellenőrizzük is, a műszer 5000ppm fölött már sajnos nem mér, de gyanítjuk ennél sokkal nagyobb lenne az érték. 

Balról jobbra, alapállapot, elkezdjük betölteni, majd a műszer kiakad.
Érdekes, hogy a PM értékek is megugranak (kb. 10X), ezt vajon a pezsgés okozza?

Ebben a videóban a kontroll és a CO2 között alig volt különbség, viszont ami sokat csökkentett a hőmérsékleten az a növényes edény volt. Valamiért a kísérletezést gyermekekkel csinálják, amit nem értünk, de ennek a betépett kölyöknek a szerencsétlenkedései szórakoztatóak voltak, bár nem világos, hogy miről is szólt a kísérlete. 

Ebben a videóban pezsgőtabit használnak CO2 fejlesztésre, viszont nem világos, hogy nem e túlnyomással dolgozik (nem tudni mennyire zár a kupak). 55 perc alatt majdnem 9C eltérést mér (35-44C), a videó végén egy grafikonon is ábrázolja az időtengelyen. Ez azért érdekes, mert ebből rájöttünk, hogy a mi kísérletünk nem volt elég hosszú időben. Ugyanis nemcsak azt az időt kell megvárni, amíg a sima levegős cucc már nem melegszik tovább, hanem azt a szintet is, amikor a széndioxidos cucc nem melegszik tovább. 

A két hőmérő a két befőttesüvegben 19,2 fokról indult (hátul egy izzós reflektor - 1000W). Baloldaliban sima levegő, a jobboldaliban széndioxid. 6 perc múlva a jobboldali fél fok előnyre tettszert, 31,5-32C. A 14. percben 7 fok előnye volt (43,1-43,8C). Ekkor azt vettük észre, hogy az asztallap is nagyon felforrósodott, ami sok hőt adott át az üvegeknek, ezt leszigeteltük, ezután 1,1 fok különbség marad közöttük. És ez már nem is változott. Nagyon nem azt tapasztaltuk, amit a fenti videóban. Az a gyanúnk, hogy túl kicsi volt az üveg tartalma és mivel az üveg is jelentős hőelnyelő, emiatt ennek a hatása ledominálta a széndioxidos többletelnyelést. Mindenképpen érdemes többliteres üveget használni a hőmérőt inkább belelógatni, mint az aljára tenni, és kevésbé erős fényt (akár napsütést) alkalmazni. 

Ekkor az jutott eszünkbe, hogy a hőmérőket tehetnénk az üveg fénnyel ellentétes oldalára, ezáltal a két befőttesüveg szűrőként funkcionálna, és azt vártuk, hogy a széndioxidos bögre kifogja a hőt. De a két hőmérő szinte egyszerre melegedett. Ennek több oka is lehetséges, a befőttesüvegek hatása mellett eltörpült a bennük levő levegő/széndioxid hatása, illetve a hőmérő hátlapja is lehet ha érzéketlen a besugárzott energiára (csak a környező levegő hőmérsékletét méri). 

Szóval nem könnyű dolog a kísérletezés. Viszont könnyű elrontani és hamis eredményekre jutni. Közben készítettünk legalább egy liter széndioxidot és elhasználtunk egy rakás áramot fölöslegesen. Vagy az is lehet hogy nincs is globális felmelegedés.

2022.10.31. Frissítés. Van valami egészen bizarr abban, hogy alig pár órával, hogy ezt kiposztoltuk, a TheActionLab-os kollégaúr pont ebben a témában posztolta a videóját. A világ nem is olyan hatalmas, és nincsen annyi minden a Nap alatt, hasonló érdeklődésű emberek óhatatlanul hasonló dolgokkal foglalkoznak hasonló időben. Mindenesetre, nem mi voltunk bénák, ő is arra a következtetésre jutott, hogy így nem lehet a felmelegedést megkísérteni, új szempontokat is említ, hogy miért nem. 

Felüláteresztő szűrő - szájgitárhoz

Vegyünk egy gondolatkísérlet erejéig egy olyan kürthangszórót, mondjuk ami 500Hz-ről indul (B4-B8) között. Kell rá egy felüláteresztő szűrő, ami levágja az 500Hz-nél mélyebb frekvenciákat, amik állítólag kinyírják a membránt. Felüláteresztő szűrőnél a kondenzátort (nem polarizált kondit használunk, hiszen itt váltóáramot kap) sorba kell kötni a hangszóróval (párhuzamos kötés esetén aluláteresztő szűrőt kapunk). A képletek a vágási frekvenciával dolgoznak, ami -3db, nagyjából 70% hangerő, bármit is jelentsen. Persze egy rendes felüláteresztő szűrőt sokkal komplexebben oldanak meg, ami most következik, az a legalja. 

A múltkor már felpróbált szimulátort vetjük be, ennek a videónak a segítségével. Az eredményei teljesen összevágnak ezzel az online kalkulátoréval. Vagyis 318nF és 1kohm esetén kb 500Hz környékén kapunk -3dB értéket.

Az azért jól látszik, hogy a lejtő nem meredek, de mivel számunkra a logaritmikus dB skála is kínai, ezért nem firtatjuk ezt. Sajnos semmit sem tudunk arról, hogy mennyi és milyen alacsonyabb frekvencia, hány decibellel csökkentve tépi, vagy nem tépi le a membránt a kürthangszóróról. Inkább kicsit bővebbre tervezzük a vágási frekvenciát. Ha az ellenállást csökkentjük, pl. megfelezzük, akkor a vágási frekvencia szinte megduplázódik, 1000Hz környékére kerül. 

Ugyanezt a kondenzátor értékének a változtatásával is el tudjuk érni, 250nF esetén a vágási frekvencia 630Hz környékére tolódik. Ennyit az elméletről.

Én nem tudom a Tátrai szájgitárja végül is milyen frekvenciákat képes kiadni, milyen szűrőzés mellett, de sokkal szimpatikusabbnak gondoljuk a KU-516 hangszórót, mivel szinte másfél oktávval mélyebbre mehetünk, mondjuk a 220-as A3 már teljesen benne lehetne. Ennek ellenére nem adunk ezért ennyi pénzt. Helyette a DR025 drivert vesszük meg negyedannyiért. Kísérletezgetni pont jó lesz. 

Leírás szerint ennek 1500-1600Hz a minimuma. Lássuk a kalkulátort, mire elég egy 1kOhm ellenállás és egy 100nF kondenzátor:

Nem mondom, elég madmaxes megoldás, nem is szól túl jól, de a sima hangfalas + tölcséres szaroknál azért nagyságrendekkel jobb, és ebben az életben már jobban nem fogunk érteni ehhez a témához. Akit megihletett a dolog, az errefelé elindulhat. 

Itt meg a pass-szűrőzésekről egy összehasonlító videó, bár azt nem bírom felfogni, hogy miért használ polarizált kondenzátorokat...

Szikraveti :) a koherer

Otthoni kísérletezgetések, amiben megpróbálunk felérni Marconi lába nyomáig. Eddig többnyire szikravetőkkel próbáltunk rádiójeleket kelteni, és azt egy AM rádióval felfogni, most a rádiójeleket DIY eszközzel próbáljuk detektálni. 

Kétféle koheret készítettünk. Egyiket egy vastagabb pixbetétből (kb.2,5 mm átmérőjű), amit igyekeztünk kipucolni, ebbe két, szögben lefűrészelt vas (?) szeget toltunk (itt említik, hogy a ferdén lereszelt rudak V alakzatának elforgatásával finomhangolható a rendszer). A másik koherer egy pixből készült (5,5mm belső átmérővel, amibe szintén valami szögben lefűrészelt acél (?) lett a két fegyverzet. Kétféle reszeléket próbáltunk ki, az egyik valami acél lehetett, a másik meg valami magnézium tartalmú ötvözet, de tutti nem volt tiszta, mert nem volt kifejezetten gyúlékony. Próbáltunk még nagyon finom vasport is, de az nem vált be. 

A reszelék mennyiségét próbálgatással próbáltuk belőni, elég kevés eséllyel, a fegyverzetek egymáshoz közelítése egy ilyen konstrukcióban nem túl egzakt. Hol jobban sikerült, hol meg csapnivalóan. A magnézium reszelék esetén valamivel jobban be lehetett állítani azt a fegyverzet-közt, amivel teljesen zárt áramkört a szikra teljesen (?) nyitottá tette. Sokszor egy koppintás nem is volt elég, hogy a reszelék elveszítse a vezető képességét. Ugyanakkor a koppintás néha teljesen elállította a cuccot. Emiatt a szikra hatékony távolságát nem is lehetett mérni, volt amikor csak 5 centiről kapcsolta be az áramkört, volt amikor 20 centiről is.

Az áramkörbe antennát iktattunk, mert láttuk, hogy más is próbálkozik ezzel. Először a koherer negatív, majd pozitív, majd mindkét sarkára. Nem érzékenyítette a műszert észrevehetően. Viszont így elég volt, ha csak az antennához volt közel a szikra (5-20cm), a koherer méterekre is lehetett a szikrától, úgy is bekapcsolt. A fegyverzetek csavargatásával, a reszelék rázogatásával a legnagyobb szikratávolság, amit még detektálni tudtunk, talán 30 centi lehetett. Egyáltalán nem értjük, a kollégáknak a youtubon hogyan sikerült méteres hatótávolságokat kialakítani. Szikrának több mindent használtunk, az egyszerű piezo-gyújtót, az elemes szikráztató gázgyújtón át, a 10 kV-os szikravetőnkig mindent. Nem igazán érzékeltünk különbséget a hatótávolságban, pedig az AM rádiós kísérleteink azt mutatták, hogy a szikra nagysága a jel erősségével határozottan összefügg. 

Kézráközelítéssel is bekapcsolt olykor (gyanítjuk, valami kondenzátor-hatás miatt?)

Egy araszról elég megbízhatóan működött.

Meglehetősen csalódottak vagyunk, mivel szinte két délutánt sikerült elcseszni ezzel, amíg a megfelelő csavarokat, fémeket összeszedtük, az elektronikai alkatrészeket is előkerestük és összeállítottuk a tesztet. Terveink között szerepelt a koppantó megépítése is, ami dekoherálná a szenzort, de ilyen körülmények között nem látjuk értelmét folytatni a dolgot. Ezt egy elektromágnessel érdemes megcsinálni, de nem simán bekötve, mert ha a koppintás nem zárja az áramkört, akkor már nem lesz második koppintás. Tehát a koppintó nyelvnek külön meg kell tudnia szakítani a tekercs áramát, mint a csengőnél, hogy mindaddig újra meg újra lesújthasson, amíg a koherer nem válik szigetelővé. 

Felmerül a kérdés, hogy több mint száz éve, ebből hogyan sikerült tengeri morzét gyártani, ami ugye feltételezi, hogy a hajók nem egy arasznyira voltak egymástól, hanem mondjuk mérföldekre. 

Aztán valahol láttunk egy még banálisabb szerkezetet, apró alufólia golyócskákkal. A két elektróda a pohár belső falának két oldalán fut le, az apró golyócskák meg úgy 1,5-2centi vastagon lehetnek a pohárban. Meglepően jól működött, akár fél méterről is. 

Ezután nem a vevő oldalra tettünk antennát, hanem a szikráztató (10kV) oldalára. Egyik pólust leföldeltük (fűtőtest), a másikra 4-5 méter hosszú drótot kötöttünk. Ezzel a konstrukcióval néha még a másik szobából (betonfallal elválasztva) is be tudtuk kapcsolni a poharas koherert. 

A dolog mérsékelten érdekes, és korlátozottan használható. Otthoni kísérletezgetésre nem rossz, de zombiapokalipszis esetén nem valószínű, hogy hatékony telekommunikációt tudjunk így készíteni. 

A pH érték!

Akartok egy kis sósavat a pofátokba? Nem, nem politizálunk, hanem belekontárkodunk a kémiába, mert itt van ez a pH érték, amit nem értünk és jó lenne leszámolni vele egyszer s mindenkorra. Rövid utazás lesz ez Kémiába, de úgy, hogy nincs is vízumunk, nem ismerjük sem a nyelvet, sem a kultúrát. Na csapassuk.

Jöjjön egy kis elszúrt mérés. Arra voltunk kíváncsiak, hogy 10X hígítással esik-e egy pH értéket a lúgosság (jobbról balra), illetve 10X hígítás egy pH-érték növekedést okoz e a savaknál (balról jobbra). Első tapasztalat: a kémhatást a papírfecniről nem holnap kell leolvasni, mert mind ilyen szép lilává válnak:

Sajnos a pH mérő fecnik, másnapra elszíneződtek. Tehát újra.

Szóval most még nedvesen befotóztuk a 14-es marószódától balra, 10X-es hígítással lépkedve .
Alul a két sárga fecni desztvíz és csapvíz (ezzel ellenőriztük, hogy a csapvíz jó lesz e hígítani).
Alul a sötét csík egy másik projekt része, amiben cigihamuból lúgot főztünk, erről később.

Mert ugye ha a pH14-es lötyit felöntjük tízszeresére, akkor pH13 lesz. És addig játszunk homeopátiásat, amíg (a D7 fázisban) semleges lesz a cucc (pH7). Persze tapasztalatból tudjuk (mert hülyék azért nem vagyunk), hogyha ezt még 10^7 arányban hígítjuk tovább, akkor az nem lesz egy bivalyerős pH1-es sav, hanem továbbra is egyre semlegesebb marad. És ugyanígy a savak hígításával is. Ecetsavból hígítással még sose nem lett marószóda. Itt valami szörnyű titok van a matek mögött. 

Tehát mi a bánat az a pH? Guglink első találata: Oriflame. Hát úgy tűnik az Oriflame szerint a nőknek a pH-ról az intimbiszbaszon kívül semmit se kell tudniuk. Megalázó amit ez a multi művel a nőkkel. Mint a fehér, heteró, macsó Móriczka, akinek a kémiáról is csak a pina jut eszébe. 

Igaz, az egész sav-bázis-pH kérdéskör a nedves közeghez kötődik. A fotós vegyszereink sem azért folyadékok, mert nem lehetne egyenletesen besózni a száraz negatívot hívóporral és fixírsóval. Vagy ha a szemhéjadra teszel egy marószóda-pelletet, az sem fogja kimarni a szemgödrödet (csak ha sírsz).

Tehát azt írja a net, hogy a víz felbomolhat H+ és OH- ionokra. Van ahol ezt H3O+ és OH- ionpároknak írják le a megtévesztés miatt, talán azért, mert a H+ vizes közegben olyan, mint a Bambi (nem bír egyedül lenni), hidratálódik, tehát akvatált oxónium, vagy hidrónium formában fordul elő (az ilyen hülye kifejezések miatt dobja le sok ember agya a láncot, de mi ettől csak vérszemet kapunk).

Erre mondják, hogy a víz bázisként viselkedik, ugyanis hajlamos felvenni egy protont. Ezután, mint oxónium ion, savként viselkedhet, ugyanis adhat egy protont az immár bázisként viselkedő OH- ionnak. Ez eddig egy délamerikai szappanopera, vagy egy reality is lehetne. 

A desztillált vízben ezek a bomlások, és visszarendeződések állítólag maguktól is végbe mennek oda-vissza és egyensúlyi állapotban vannak (fix hőmérsékleten), tehát a két ion koncentrációja megegyezik. erre mondják, hogy semleges a cucc. 

2*H2O ⇆ [H3O+] + [OH-]

De miért pont fix a pH7 a semleges? A vízionszorzat (konyhamelegben) állandó és valamiért pont ennyi:

Kw  = [H3O+] [OH-] = 1 x 10^-14 mol/dm^3 

ez a mól/dm^3 utána biggyesztve, hogy is mondjam... Egy mól vízben (mint egy mól bármiben) 6,02*10^23 vízmolekula van. 1 mól víz meg 2*1(H)+1*16(O), vagyis 18 gramm. A literben (1000gramm) 55,5 mól víz van, vagyis 3,3*10^25 vízmolekula. De hagyjuk, mert fáraszt ez a kényszeres számolgatás. Nesze egy ábra. pH0 akkor, ha 1mól / liter oxónium van. pH14 meg akkor, ha 1 mól hidroxid ion literenként.

 

Ebből az is következik, hogy egyensúlyi állapotban, az oxónium, illetve a hidroxid előfordulása külön-külön 10^-7 (másképpen: egy a 10 millióból). A pH-rendszer tehát, a vizes oldatban a H+ (vagy H3O+) előfordulásának a gyakoriságával számol.  Képlet szerint:

ahol pH = -log [1/10millió],  (a p jelentése power of H+)

ami: -log[10^-7],

ahonnan pH=log[10^7],

ami a (10-es alapú) log-kalkulátor szerint = 7

Más megfogalmazásban: a pH érték logaritmikus skálán értendő,  egy pH-érték változás tízszeres különbséget jelent. Picit bővebben itt.

A semlegesnek tekintett vízben ez a varázslat elég ritka (1/10millió) és értelemszerűen a H+ és OH- ionok egyenlő számban vannak jelen. Ha ebbe a vízbe sósavat keverünk (HCl gázt oldunk, vagy ami életszerűbb, 20% HCl háztartási lötyit használunk), akkor a H+ arány megnövekszik (az OH- rovására).  Ha marószóda pelyheket oldunk vízben, akkor értelemszerűen az OH- kerül túlsúlyba. 

A HCl oldott állapotban felbomolhat H+ illetve Cl- ionokra vízben. A H+ inkább a H2O-ra fog ráizélődni (oxónium lesz), mert a Cl- kevésbé lúgos (kevésbé protonelkapósabb), mint a víz. Ebben az elméletben, a HCl savként viselkedik, a víz pedig bázisként, ugyanis a sósav leadja a protonját, a víz meg felveszi. Marad a sósavból a konjugált bázisa, vagyis a szerencsétlen Cl-, ami viszont gyengébb bázisnak bizonyul, mint a víz, ami elhappolja előle a H+ protonokat oxóniumot létrehozva (így a H3O+ meg a víznek a konjugált savja). Ebből következik, hogy a HCl bomlása visszafele nem játszódik le. Ez erős savak esetén igaz, gyenge savaknál nem (erről egy érdekes videó, kicsit kocka, de sokkal jobb, mint Megasztárt nézni).

A NaOH, ami erős lúg, Na+ illetve OH- ionokra bomlik, ami így az OH- ionokkal telepíti be az oldatunkat. Amikor a sósavas és marószódás cuccot összekeverjük, akkor a bázis kationja (Na+) illetve a sav anionja (Cl-) sót (konyhasót) alkot, mellette víz keletkezik. 

Mellesleg, ha elfogyott otthon a himalája só, vagy szereted az erős ízeket, akkor (egy Himalája képeslap jelenlétében reagáltatva) szódabikarbónából és sósavból is csinálhatsz. Illetve az előbb említett marószódából és sósavból is, ha igazán szeretsz veszélyesen élni. De aki igazán feketeöves, az sósavból és hipóból csinál konyhasót. Már ha túléli. Mondanám, hogy ne próbáljátok ki otthon, de csak próbáljátok ki nyugodtan, aztán ha kijöttetek a sürgősségiről, írjátok meg a tapasztalataitokat, hogy nekünk már ne kelljen megcsinálni. 

Ha (konyha)sót oldunk vízben az csak sós lesz és nem savas (Édes, ékes apanyelvünk). Bár vannak olyan sók, amelyek oldatai lúgosak, vagy savasak lesznek. Erős sav és erős lúg sója oldva lehet semleges (pl. NaCl), de erős sav és gyenge bázis sójának oldata savas lesz, gyenge sav és erős bázis sójának oldata meg lúgos (szódabikarbóna, mosószóda). Tehát a szódabikarbóna nem lúg, hanem egy só, ami oldottan kicsit lúgos kémhatású. Ugye te sem tudtad?

A savas és lúgos működés meglehetősen bonyi a laikus számára.

Van olyan elképzelés, miszerint ha rácsöppen a kezünkre egy savas cucc, a savmolekulák rátukmálnak egy protont (H+) a bőrünk fehérjemolekuláira, attól bizonyos elektronkötések szétesnek (jó kis videó a savakról) ettől az érintett fehérjék megzápulnak, a sejtek összekutyulódnak és ez fáj. Ki ne emlékezne a savas jelenetre Sergio Leone Rodoszi Kolosszusában? (Mellesleg mai szemmel teljesen másképp hat ez a sok nyápic, beolajozott testű fiúka, mint gyerekként, amikor izmos, hetero hősöknek látszódtak)

A lúgok ellenkezőleg, letépnek egy protont (H+) arról a cuccról, amit éppen szétcsesznek és ez viszket. Ezért vakaróztunk az unokaöcsémmel, amikor szembepukkant velünk a marószódás-alufóliás víz, amiből hidrogénnel akartuk felfújni a lufit.
A marószóda kvázi szappant csinál az ujjlenyomatodból, ha belenyúlsz. Lefolyótisztítás után ezért nem ismer fel a telefonod. Viszont ez a leegyszerűsítő magyarázat több kérdést felvet, mint megválaszol.

A szakértő szerint ez nem is igaz, illetve nem így működnek a savak és a bázisok. Szóval engedjük is el egyelőre ezt a részét a dolognak, akit érdekel, hogyan harap a sav és mitől rúg a lúg, az haladjon a Brønsted-Lowry protonelmélete, vagy Lewis elektronpáros elmélete irányába, ha bírja a gyűrődést (kedvcsinálónak a kettő összehasonlítása). De ha valami egyszerűbb osztályozást akarsz, akkor itt van ez.

És mi van, amikor leérkezünk pH 1-re, vagy pH0-ra? Ennél már nem lehet lennebb menni ezzel a matekkel, pedig ennél sokkal durvább savak is léteznek. A szupersavak jelenleg pH -31 környékén járnak (ehhez valamiféle megfeleltetési rendszert használnak, mert a fenti matek nem fedi le ezt a tartományt), de ilyenhez mi úgysem férünk hozzá, mert még nekiállnánk a konyhában újabb szuperműanyagokat kifejleszteni, amivel bevonhatnánk a kukát, hogyha a xenomorf (aki tudvalevőleg nem szokott a lúgosító diétához), a használt tamponját beledobja, akkor az ne az alsó szomszédnál álljon meg. Szuperlúgok is léteznek, amelyek már a víz molekulájáról is letépik a hidrogéneket.

Mire idáig eljutottunk, legalább felismertük azt, hogy a pH érték egy nagy lufi,  nem az anyag jellemzője, hanem csak annak az oldatáé. Ezért telített oldatra van értelme megadni ezt az értéket. A xenomorph nyálát is fel lehet hígítani annyira, hogy a teánkat savanyítsuk meg vele (mondjuk, lehet nincs annyi víz az űrhajón). És egy marószóda oldat is oldhatja kíméletesen és gyöngéden a csipát a szemünkből, amennyiben kellően fel van hígítva. Kalkulátor erre. Itt sósavval végzik el ezt.

Az a kérdés is felmerült, hogy a marószóda vízben oldása mitől exoterm? De nem találtunk egyszerű választ, csak a sok indiai tudóska videóját, amint egy tyúkólban marószódával kísérletezgetnek és ez kellemetlen, mert valahol magunkra ismerünk ebben. Itt hagyjuk abba.

+ egy mól-gramm kalkulátor, ha bárminek utánaszámólnál.

Mekkorát szarik a poratka? Utazás levegőminőségben.

Pekingben 8 órát szabadban tölteni megfelel napi 11 cigaretta elszívásának? Normális dohányos ennyit nem is szív el nyolc óra alatt. Budapesten ugyanez a tizede, vagyis egy-másfél cigi. Persze, ez a megfeleltetés nem túl egzakt, mert Peking hatalmas és a cigaretta-választék sem kicsi. Ráadásul ez a kalkulátor úgy tűnik, csak a benzo(a)pirénből számol (kipufogó és cigarettafüst a fő forrása), nincs tekintettel arra a sok egyéb összetevőre, ami a cigiben van, de arra sem, ami a kipufogógázokban, gyárkémény füstökben.

Forrás

Nekünk azonban a műszerünk teljesen más szennyeződéseket mér. Például van benne részecskeszámláló. Ez a szálló részecskéket (amik nem ülepednek le a gravitációtól) számlálja meg különböző mérettartományban. 

Forrás

PM10 ezek már 10 mikrométer alatti részecskék, ezek keletkezése lehet a lakásban is (penész, pollen), de jöhet kívülről is. Jó mélyen le tudjuk tüdőzni, mert nem szűri az orrszőr és kevésbé rakódik le a légutak elején, annál inkább odabent. Ráadásul nagyon sokáig kóvályoghatnak a levegőben, ez a méret alatt nem hajlamosak a leülepedésre a parányi cuccok.

PM2.5 azt jelenti, ami a neve, hogy 2.5 mikrométernél apróbb, szilárd, vagy cseppfolyós ezmegazok (a korrekt definíció ennél sokkal bonyibb). Ezek is letüdőzhetőek és odabaszhatnak a légutakra, de még a véráramba is be tudnak hatolni (pl. vírusok is ezt teszik, de ezért dohányzunk, hogy a véráramba jussanak a hatóanyagok). 

Mellesleg, mi a lakásban/irodában PM2.5 esetén 20-30 mikrogramm között szoktunk mérni PM10-re meg 30-40 mikrogrammot.  Ráadásul, a leírások szerint ez a fajta részecske leginkább kintről jön, tehát szellőztetéssel nem igazán csökkenthető (hacsak nem a lakásban van a forrása, mittudom, tüzet raksz a parkettából). 

Kis méretskála a miheztartás végett:

Forrás

Azért a penész és pollen méretek nem ennyire egyformák, a penész spórák 1-100 mikron között, a pollen is 2,5-100 mikronig változhatnak fajtól függően. Egy jól tartott poratka meg 10 mikronnál nagyobbat szarik, tehát azt már nem is méri a műszer, de az nem is szálldos össze-vissza, csak ha szteppelsz a padlón. De aki asztmás, az ne mind ugráljon. Azért az elárul valamit a civilizációról, hogy a kutyát levisszük budizni az udvarra, de a cica már dobozba szarik, a poratka meg mindenhová, ahová csak éri. Akár a szájmaszkodra is tojik. 

Profibb cuccok, a PM1-et is szokták mérni. Például az earthschoolon van PM1 is. Jól látszik, hogy az ipar mit okoz egyes régiókban. 

Az egyes országok, régiók teljesen más besorolást és veszélyességi szinteket használnak, nem is nagyon lehet kiigazodni közöttük, ahány annyiféle, de iránymutatónak ez jó lehet:

wikipedia

Mi okozza?
Például égés. Tüzelés, főzés. 
Ha a cigifüstöt direkt ráfújjuk a műszerre simán kifut a mérési tartományból a PM2,5 s a PM10 is (999), de érdekesség, hogy a maximum elérése előttig a PM2,5 értéke kb. 200mikrogrammal alatta halad a PM10 értékének. Mintha a cigifüst valamivel több PM10-et tartalmazna(?). 

Hogyan lehet küzdeni ellenük?
Amennyiben kint alacsonyabb értéket mérünk, akkor szellőztetéssel. De ha van szíved, akkor nem egy újabb eszközt veszel légtisztításra, aminek az előállítása miatt Pekingben szívják el annak a pornak a többszörösét, mint amit neked kellene elviselned. (Ezt a műszert se kellett volna megvennünk, de eskü, hogy mindenkinek odaadjuk, hogy másnak már ne kelljen pénzt adnia érte.)

HEPA (high efficiency particulate air) szűrőkről azt találtuk, hogy már a 0,3 mikronos cuccokat is elég nagy százalékban elkapják, szóval ilyen porszívóval érdemes lehet próbálkozni. Gőzünk nincs, hogy a mi porszívónk mire képes, ezért csináltunk egy mérést kontrollnak, majd a porszűrő kipucolása után, illetve a porszívózás alatt és utána. Lényegi különbséget nem tapasztaltunk. Mondjuk mindkét PM érték megemelkedett kicsit, de nem stabilan, hanem +/-5 értékkel ugrált. (A bekapcsolás után a CO2 nagyon megugrott, viszont lassan visszaállt normálisra, a működő porszívó mellet. Erről később.)

Előtte, bekapcsolás után, 3 perc működés után, megállítás után egy perccel.

Rendesen odatettük magunkat a takarításban, de az előtte és utána mért adatokon ez nem látszik. Úgy tűnik, a szálló részecskéket nem zavarja a higiénia. 

Az FFP maszkok az EU szabványai. Az FFP2 rokona az KN99 kínai szabványnak, és az N99 amerikai szabványnak. Az FFP szabvány úgy van megalkotva, hogy az átlag embernek fingja se legyen arról, hogy miből  és mennyit szűrnek ki, és pontosan mikor indokolt a használatuk. Ráadásul még véletlenül sem a PM2,5-re viszonyítják a hatékonyságot. Ez a táblázat talán segít eligazodni valamelyest. 

Forrás

Egy jól feltett maszk esetén tehát mondjuk valami olyasmit kellene tapasztalnunk, hogy egy 100ug PM2.5 vagy PM10 környezetben a műszer csak 6ug részecskét fog jelezni. 

Az eszköz tud CO2 és CO  mérést is. A határérték meghaladását jelzi is, de egyetlen csipogással. Ha nem ébredsz föl rá, akkor így jártál. 

CO2 - csak 400ppm-től érzékel, ami a normál légköri széndioxid jelenléte (0,04%). Tehát nem tudunk olyan kísérleteket végezni ezzel, ami a széndioxid megkötését, elvonását, stb. érinti ez a szint alatt. Például terráriumban növénykéket megküldeni UV-val, érdekes lehetett volna, de majd kipróbáljuk úgy, hogy jelentősen megemeljük előtte a CO2 értékét.
De miért nem mér ez alatt az érték alatt? Hát mert van ilyen mérőműszerünk, AZÉRT! Ha nem lenne ilyen csudi technológiánk, és az almafán ugrándoznánk most is, akkor 200-250ppm lenne ez az érték. Ugyanis az 1900-as évek előtt még az ipari forradalom után se volt 300ppm a légkörben. Sőt az utóbbi 10.000 évben elég szűk sávban változott (lásd az ábrát). 

Forrás

Bár az utóbbi 800.000 évben elég stabilan 180-280ppmv között volt az értéke, de nagyobb időskálán azért volt sokkal durvább is a CO2 légköri jelenléte, így volt is amit kivonnia a forgalomból az életnek. A kréta és karbon korokat sem véletlenül hívják így, rengeteg légköri széndioxid ment át a mészkőhegyeinkbe és széntelepeinkbe, amit most szépen mind visszacsinálunk, mert mindent lebetonozunk és minden fossziliát égetünk. Itt egy jó kis cikk erről. Itt meg érdekes videóban gomolyog a széndioxid az északi féltekén végig egy éven át. 

Forrás

Egy sör megpisszentése a műszer mellett azért rendesen odatesz a széndioxidnak, ugyanakkor a PPM értékeket is megduplázza, triplázza:

Ebből arra következtetünk, hogy egy tüsszentés, köhögés is hasonlóra képes a PM tartományokban. 

Szerves, röpködő biszbaszok mérése.
HCHO (formaldehidek) a VOC (volatile organic compound) egyik előfordulása. Cigifüst, égéstermék, szmog alkotóeleme, de natúr is keletkezhet a légköri metánból napfény hatására. A dohányban nincs benne, de az adalékok miatt keletkezik. Csomó berendezési tárgy, festékek, főzés, tisztítószerek, de még kozmetikumok is forrásai lehetnek. 

A TVOC (total volatile organic compounds) tehát tartalmazza a HCHO-t is, ezért úgy illik, hogy a mérőműszeren ennek mindig nagyobb legyen az értéke. 

Forrás

Érdekesség, hogy amíg otthon, vagy az irodában egy század HCHO és két század TVOC volt, addig a LIDL parkolóban csúcsidőben ennek csak tizede volt.

A cigarettán kívül semmi mással nem tudtuk megemelni ezeket az értékeket (se WD40, se aceton, Domestos), csak a gyújtógázzal. De attól rendesen kiakadt a műszer, ráadásul a szénmonoxidnak és széndioxidnak is odatett rendesen. 

Hogyan szoktak ilyesmit mérni?

Az ilyen műszerek elvileg úgy mérnek részecskéket (PM), hogy lézerrel átvilágítják a levegőt, majd túloldalt egy szenzorral megmérik a fényt. Remélem, hogy a PM2.5 szenzor előtt van egy szűrő, ami csak a mérni kívánt részecskéket engedi át, különben a mérés elég komolytalan lenne. Találtunk arról is infót, hogy profi cuccok miként hárítják el az idő során felgyülemlő parazita port a fény útjából, de nem tartjuk valószínűnek, hogy az ilyen olcsó kínai műszerek is tudják ezt.
A CO2 mérés lényege hasonló, ott IR fénnyel világítják át a levegőt és túloldalt szintén megmérik, mennyi nyelődött el. Azt már saját kísérleteinkből tudjuk, hogy az IR 2000nm-től felefele kezd elnyelődni, úgyhogy el nem tudjuk képzelni, milyen szenzorral figyelhetik ezt. Érdekesség, hogyha a műszert helyváltoztatjuk, kivisszük, bevisszük valahová, nagyon megugrik a CO2 érték, de utána percek alatt visszaáll normálisra. Ezt tapasztaltuk akkor is, amikor a porszívót ráengedtük. Nem valószínű, hogy az első slukk tele lett volna széndioxiddal, inkább valami mérési anomália lehet az oka hirtelen levegőáramlás esetén. De mégis, ha színtiszta oxigént fújunk rá (O2 spray), arra nem reagál. 
A TVOC mérés még bizarrabb, van itt minden, felfűtött fémoxid réteg, meg nanorészecskék, de végső soron ellenállásból számolják ki ezeket az adatokat.

Mértékegységek kontextusba helyezése. 

Milligramm és mikrogramm köbméterenként illetve a PPM. Egy köbméter levegő (tengerszint, szobahőmérséklet stb.) kb. 1,2kg. vagyis ennek milliomod része a milligramm és milliárdod része a mikrogramm. 

Átlagosan, kiki nyugalomban 5-8 liter levegőt szív be percenként. vagyis 8*1,2grammnyit. Tehát egy köbméter levegőt kb. 2-3 óránként szívunk el. Egy 40 négyzetméteres lakás mondjuk legyen 120 köbméter. Amennyiben mindig csak új levegőt szívnánk, akkor 10 nap alatt járnánk a végére. Ekkor a kezdeti 21% O2 helyett már csak 16% lenne, és a kezdeti 0,04% CO2 helyett viszont 4,13%. (vagyis több mint 40.000ppm!). Azt most ne firtassuk, hogy ez milyen százalék, és hogy lesz 5% oxigénből 4% széndioxid, amihez két oxigén atom is kell.  Mindenesetre a 4% CO2 már erős tüneteket produkálna.  

1ppm az egy részecske a millióból.  1 százalék meg egy a százból, tehát 1%=10.000ppm, vagy 1ppm=0.0001%  (PPM to percent kalkulátor lustáknak.) Most azt ne firtassuk, hogy molekula, vagy térfogat, vagy micsoda ez a ppm. 

Ezen kívül még látunk mg/m3 értékeket is, de van ahol ezt ppb-ben fejezik ki. Unjuk teljesen utánajárni, a konverzió a két mértékegység között erősen függ attól, hogy milyen anyag, milyen hőmérsékleten stb. Irányadónak mondjuk ez a konverter elég jónak tűnik. 

Otthoni mérés, illetve főút melletti (2m) mérés, reggeli moderált forgalomban, tiszta időben 0fok körül.

Air Quality Now Europe, AQI (index), van benne előrejelzés is, meg időgép, visszamenőleg is kikereshetők az adatok, és akár napi/heti/havi/éves bontásban is megjeleníthetők, amiből jól látszik a csúcsforgalom órái, a munkanapok, a fűtésszezon, stb. hatása. Az európai index valahogy így néz ki, a jóisten se tudja, ezt miből és hogyan számolják ki, mert nem kötik az orrunkra. De találtunk rá egy kalkulátort. Bepötyögöd a mért adatot és átszámítja AQI-ra.

Qualitative name	Index or sub-index	Pollutant (hourly) concentration
		NO2 μg/m3	PM10 μg/m3	O3 μg/m3	PM2.5 (optional) μg/m3
Very low	0–25	0–50	0–25	0–60	0–15
Low	25–50	50–100	25–50	60–120	15–30
Medium	50–75	100–200	50–90	120–180	30–55
High	75–100	200–400	90–180	180–240	55–110
Very high	>100	>400	>180	>240	>110

Másik térképes index-oldal, ami azért érdekes, mert nemcsak a levegő szennyezettségéről lehet itt adatokat szerezni, van itt minden, ami a környezettel kapcsolatos, országokra lebontva is. Vagy ez:

PlumeLabs

Mellesleg a műszerünk adatlapja szerint ezek a mérési tartományai:

PM2.5 detecting ranges: 0-999ug/m³

PM10 detecting ranges: 0-999ug/m³

HCHO detecting ranges: 0-9.999mg/m³

TVOC detecting ranges: 0-9.999mg/m³

CO detecting ranges: 0-1000PPM

CO2 detecting ranges: 400-5000PPM

Rádióbarátság occsóért

1. Ez most már teljesen biztos, hogy amikor Kína lerohanja Kínát, az én fél dollárom is benne lesz az egyik rakétában (gyorsan vásároljunk valamit Taiwanból is). 

Legalább nem költöttek dokumentációra. Ezért kellett egy kis európai lelemény is, hogy végül elindítsuk. Úgy működik, hogy az adó oldalon egyik gomb megnyomása a vevő oldalon a ledet, a másik gomb pedig a buzzert hajtja meg. De nyilván lehetne két eltérő színű ledet is, vagy két eltérő hangú buzzert is rákötni. Szóval van egy telegráf adónk, amit a franc se ért hogyan működik, pedig pont az lett volna a cél, hogy megértsük az elvet. 

Mivel Grimpixnek alig vannak barátai, pláne olyanok, akik hajlandóak lennének ilyen marháskodásra, a hatótávot sem sikerült belőni. Ugye, a buzzert távolról nem halljuk, a ledet meg napközben nem látjuk. Kivittük ugyan a mezőre éjjel, de aztán 150-200 méter után, miután behátráltunk a susnyásba a maci mellé, feladtuk. Az antenna növelésével nem kizárt, hogy még jobban kiterjeszthető a hatótáv. Nem sikerült megállapítani milyen hullámhosszon tolja, de gyanús, hogy a távirányítók, vagyis MHz nagyságrendjében. Azt is megfigyeltük, hogy kb. 10 perc játszadozás alatt megette az elemeket, amitől a hatótáv drasztikusan lecsökkent (40-50 méter alá). Ezért ha vészjelzésre használná valaki, akkor csakis adapterről ajánlom. Detonátornak meg kifejezetten rossz ötlet, mert egyrészt közel kell lenni hozzá, másrészt az elemek nem bírják a hosszú várakozást. Erős elemekkel belát (beton) falak mögé is, bár nem világos, hogy átlát rajtuk, vagy megkerüli visszaverődésekkel.  Ennél azért mélyebben nem érdekel a dolog. 

2. Ebben a videóban a világ lehető legegyszerűbb AM transmitterét építi meg a fickó.

Persze a Youtubeon mindenből mindent megépítenek a kollégák, csak hogy kattints. Úgyhogy nem csodálkoznánk, ha mégsem működne a dolog. Tényleg egyszerű, a hozzávaló komponenseket (2 alkatrész), illetve jumpereket és kábeleket előbányászni több idő, mint összedugdosni a setupot. Aztán keresni kell egy működő rádiót is, ami képes fogni a 10Mhz tartományt. 
  

A videó több kínzó kérdést is felvet, elsőnek mindjárt azt, hogy milyen ember az, aki Les Winner's hangfájlokat tart az ipodján. Bár a mi Kádár Alizunk se semmi... Másik kérdés az, hogy neki mitől olyan torzítatlan a  vétel, zavartalan az adás, mikor én is adó vagyok, de valami zavar?

Forrás

A vétel, az adótól kb. 20-40 centiméterig felismerhető. Az élvezhetőtől viszont nem centikre van, hanem mérföldekre. Nekünk a skála is le volt kopva a walkmenünk sávválasztójáról, szóval amíg megtaláltuk azt a nagyon szűk kis sávot, előadtuk ezt a jelenetet párszor. A fickó videójában használt malacfarok antennát megpróbáltuk egy kétméteres drótra cserélni, hátha megnövelhető ezzel a hatótávolság. Végül is igen. A walkman, rádióantenna gyanánt, a füles drótját használja (ejsze). Amíg a füles drótja közel van az antennához (20-30cm), addig jó messzire el lehet távolodni a setuptól (2-3m). 

3. Ebben a videóban a pofa azt állítja, hogy a drótot tekercsbe hajtogatva jobban átviszi a szikra AM jelét.

A tapasztalat nem ezt mutatja. A kb. hasonló hosszú drótok mindegy, hogy tekercselve, vagy bogban vannak. A rövid drót viszont, ellenállásánál fogva, nagyobbat szikrázott, így ennek erősebbnek tűnt a jele, kicsit távolabbról lehetett fogni. Ettől még brutál tiszteljük az úr munkásságát, hagyatékát. 

Vannak még más rádiós projektjeink is várólistán, bár lehet ha előbb elektronikát illene tanulni és nem empirikusan kóstolgatni ezt a diszciplínát. Itt meg egy megsárgult írás az egész szikratávíró dologról. 

Inkjet papírtípusok belépő szint. (Cianotípiára meg egyéb alternatív eljárásokhoz)

Olyan jól kitaláltam, hogy alternatív fotográfiához nem rajzlapot, meg akvarell papírt kell használni (mert az annyira XIX. század), hanem modern, tintasugarasba való papírt, erre az internet már telidesteli van ezzel is. de nem olyan könnyű eligazodni ezek a papírok között sem.

Mondjuk szükségem van egy bizonyos tulajdonságú papírra. Nem a fellelhető növényi rostokat és fapépeket tesztelgetem, bárium-szulfátot, optikai fehérítőket kenek rájuk, hanem megpróbálom kilesni az ipari titkokat egyes fotópapírokról, eligazodni a rengeteg elnevezés és marketingbullshit között. Felfedezési területem, nem az erdő, az ültetvény, agyagbánya, kaolinföld, kémialabor, hanem spéci weboldalak. Pont, mint ahogy a Lidlben előadjuk az ős-vadászt, aki vizslat és kajtat, diadalmasan elejti a csordában hátul kullogó, leárazott csirkefarhátat, majd acélidegekkel kivárja a sort,  és végül a kasszánál rövid szertartás keretében megünnepli, papírfecnikkel áldoz, mert hanem holnap ez a vadászterület már nem terem számára újabb falatokat. Asszem elkanyarodtunk. Vissza a papírhoz. 

Két nagy család szokott lenni, a CC és az RC papírok. Az előbbit inkább olcsóbb cuccoknál találtuk (általában 50% árkülönbség van, az RC drágább), a leírás szerint csak az RC fogad pigment alapú festéket is, de olyannal nekünk nincs tapasztalatunk, szóval tinta szempontból mindegy is lenne, kérdés, hogy alternatív fotográfiához melyik az olcsóbb, illetve alkalmasabb.

Forrás

A cast coated: egy egyszerű karton, egyik oldala bevonva valamilyen festékfogadó felülettel. Az RC (resin coated) simán jelenthet PE (polyethylene) coatingot, ami vonatkozhat a papírbázis bevonatára, de a felületkezelésre is. Általában az ilyen papírt két műanyag közé szendvicselik, pont mint az RC fekete-fehér fotópapíroknál:

Forrás

A vízhatlan rétegek miatt nem tud behatolni a tinta a papír testébe. Ez adja a műanyagos hatást is és emiatt nem mállik a vízben. PE bevonatú vízmentes fotópapír hátoldala könnyen vízlehúzható, tartása is van. 

Hahnemühle, Canson esetleg az Ilford papírjai biztosan nagyon tartós és szép nyomatokat tudnak, de egyrészt nincs jó minőségű tintasugaras nyomtatóhoz hozzáférésünk, másrészt nem készítünk semmi olyat, amit az időnek nem kellene megsemmisíteni. Ezért bevásároltunk román fotópapírból. 100% román brand, de később kiderült, hogy csak a a brand román, a papír kínai, és itt csak felcímkézik. Most már mindegy, nem vonom vissza a rendelést. De ez az undok marketinghazugság megérne egy seggberúgást. 

Vannak papírok, ahol a mikroporózus réteget is megemlítik a jellemzők között. Ezeknek a rétegeknek talán az lehet a feladata, hogy a festéket beszívják, emiatt gyorsabb a száradás. Nem engedik elterülni, és a felszín közelében tartják a festéket. 

Forrás

 
Mi csak mikroporózus réteggel szerelt papírt láttunk, de létezik porózus és nanoporózus réteg is. Ez szintén lehet valamilyen polimer-réteg. Bővebben itt. Mindenesetre a porózus réteg elterjedt, ez gyorsan szárad, nem kenődik és vízálló is. Emlékszünk olyan régebbi papírokra, amik maszatoltak és félórákig kellett legyezgetni, mint egy polaroidot. Amik instant száradnak, azok valamilyen porózus bevonatúak.

Forrás

Inkjet fotópapírok rengeteg módon készülhetnek. Itt van egy kis kivonat arról, hogy melyik paraméter mit jelenthet.

Az alapelvek a következőek:
- fehérebb, nagyobb gammut, nagyon kevés cég adja meg ezt az adatot.

- a glossy papírnak nagyobb a Dmax értéke (color density), illetve a gammutja
- a jó fotópapír vastag, többnyire egyoldalas, mindenféle csuda réteg van rajta, pl. száradásgyorsító, vízhatlanító
- élettartamra vonatkozó tényezők, pH semlegesség,  ezt általában archív vagy múzeum-grade kulcsszavakkal szokták jelölni. 

Első próbálkozásunk az inkjet papírokkal egy Lidlis vízhatlan, mikroporózus papírral volt. Ecsettel felvíve a fényérzékeny cuccot, bár félhomályban nem látszódott, nagyon foltosra száradt. Ritka rondán nézett ki, mintha foltokban penészedne. A nedves ecset tapadása is megváltozott a nedves papír felszínén, emiatt volt ahol több folyadékot kapott. Száradás után közvetlenül nézett ki legrosszabbul, pár nap tárolás után javult valamennyire, viszont kiexponálva, lemosva már jóvla kevésbé látszik a foltosság. 

Rajzpapír és tintasugaras papír exponálás alatt.

A fényérzékeny réteg felvitelére több módszer létezik, de mivel az inkjet papíroknál az a megérzésünk, hogy az egész porózus IRL-t szaturálni kellene vegyszerrel, talán az úsztatás lenne a legmegfelelőbb módszer. Ezt ellenőriztük is. 

Ez sem teljesen homogén, de fényévekkel jobb, mint az ecsetes megoldás. Hátránya, hogy rengeteg vegyszer kell hozzá.

Inkjet fóliák (OHP-k, vagyis overhead projector transparencyk). Ezekre készülnek majd a kontaktolható negatívok, és pozitívok (eljárástól függően). Két fő típust találtunk a piacon, az egyik tejszerű, mintha anyagában lenne alkalmas a festék befogadására, ezen sokkal sötétebb, homogénebb tónusokat lehet létrehozni, kevésbé karcolódik, a másik sima átlátszó írásvetítő fólia, aminek az egyik felületén van egy érdesebb felületű réteg, ami megtartja a tintát. 

Egy ilyen fóliát is megpróbáltunk úsztatással bevonni vegyszerrel (mert miért is ne csinálhatnánk egyből fényérzékeny negatívot), de pár perc áztatás során a fóliáról levált a festékmegkötő réteg. Ami azért érdekes, mert a digitális mordencage technikának lehetne majd az alapanyaga. Erre majd egyszer  visszatérünk.