Ha valaki elvetődik a képek és a hangok határmezsgyéjére, ott ahol már nem biztos abban, hogy hallja vagy látja a fényeket és a hangokat, biztosan belebotlik a Chladni lemezei mellett a Cymatics (kimatika?) témakörébe. Nem, nem akarjuk elbábozni, hogy értünk a fizikának ehhez az ágához (se), úgyhogy csak élvezkedünk. Ja és az ezotériába sem akarunk elmerülni (bár a téma sokakat hajlamosít), mert azt megvetjük. Szóval vizet hergelünk, úgyis nemrég volt a Víz Világnapja.
Az interneten keresgélve cymato kulcsszóra sajnos rengeteg oszcilloszkópos megoldás is előkerül, a kollégák úgy tűnik nem következetesen használják a kifejezéseket. Kifejezetten a folyadékokban hang által keltett állóhullámokra koncentrálunk a továbbiakban. Rázogattak már mindenfélét a kollégák, vizet, alkoholt, kukoricakeményítőt (nem-newtoni-folyadék), homokot, olajat, még a rezet is megbasztatták (ez egy elég igénytelen válogatás, de sok jó ötlet van benne).
Ha három csatornát kellene megemlíteni a témában akkor a Kelemen Gáboré lenne az első, neki érdemes a fickr galériáját is megnézni. Másik lehetne mondjuk ez a csatorna. És harmadinak talán ez. Itt bemutatják, mennyire nem kell hozzá szinte semmilyen felszerelés. De persze ez nem igaz, csomó lakásban nem hányódik egy szétbarmolható hangszóró, hozzá való erősítővel, amit egy jelgenátorral, vagy telefonnal össze lehetne kötni. A megfelelő festékekről, tégelyekről, körfényekről nem is beszélve.
Ezeknek jól jöhetett volna a Cymascope app, ami sajnos csak pénzért elérhető és csak régebbi Androidon fut. Mi nem próbáltuk ki.
A dolog videón sokkal szebben mutat, mint fotón, ráadásul rengeteg videós kolléga nagyon szép munkát végzett ezekkel a jelenségekkel, ezért ebben nekünk nincs is dolgunk, csak élvezkednünk kell egy picit.
A kollégák sok esetben odaírják a képeik mellé, hogy pontosan hány Hz alakította ki a képet. Szerintünk ez teljesen fölösleges manír (később, hogy miért is).
Ugyanis annyi paraméteren múlik a forma, hogy az borzasztó. Gyanítom, senki nem céltudatosan egy bizonyos frekvenciára/frekvenciákra törekszik, hanem ezrével nyomja a képeket és csavargatja a potmétereket, aztán örül, ha valami szép kialakul.
Kelemen Gábor több videójában is említi, hogy az állóhullámos képeinél több (14-16?) tényezőt is kontrollálnia kell. Lássuk mi hány tényezőt találtunk eddig, amiket részben, vagy egészben képtelenek vagyunk kontrollálni:
- hangszóró mérete és alakja, a tekercs ereje.
- a folyadéktároló felfüggesztése a hangszórón (középen egy pontba, esetleg körben, rögzített e, például a negatív mozgást csak szabadesésben, vagy a mágnes húzására teszi meg)
- a folyadéktároló mérete (tömege, falvastagsága, rugalmassága) és alakja (formája, illetve bordázata, ha ez egy laposabb dugó, akkor a csavarmenet benne)
- a folyadék (tömege, viszkozitása, felületi feszültsége) illetve a réteg vastagsága
- a hang / hangok hullámalakja (szinusz, fűrész stb., vagy egy hangszer komlpex hangszínképe felharmonikusokkal), frekvenciája, amplitúdója, és időbeli hossza is (sustain). Ugyanis nagyon nehéz igazi, álló, állóhullámokat kialakítani, többnyire az történik, hogy a hullámmintázat lassan, de folyamatosan megváltozik, ezért általában nem ugyanazt látjuk az első pár másodpercben, mint mondjuk a tizedikben. Eleve nem tudunk minden töredék Hz értéket kipróbálni elég hosszú ideig, pedig valószínű találnánk olyan értékeket, ahol az állóhullámok viszonylag stabilak maradnak időben. A kollégák általában valamilyen hangolású zenei hangokkal dolgoznak, vagy konkrét frekvenciákkal. Ezeket azonban fölösleges odaírni a kép mellé, mert az összes paraméter pontos együtt rezgése adja azt az eredményt. Megismételni, hasonlót készíteni valamennyire lehet, de ugyanazt elérni nem túl valószínű.
Na, ha szűken számoljuk a fenti felsorolást, akkor máris több mint 10 paraméterünk van, amit uralni kellene. És akkor nem beszéltünk a megvilágításról, ami láthatóvá teszi az egészet. Az itteni fotók közül néhány sima ledes reflektorral készült, másik része pedig egy ledes körvakúval. Ezeknél az optikai tengely merőleges volt a hangszóróra, így a fénykör közepéből tudtunk fotózni a maximális szimmetria érdekében.
Bár a formák rendkívül komplexek tudnak lenni, de alapvetően 2-3-4-5... osztatú ábrák érhetőek el, ahogy nő a frekvencia.
Azt terveztük, hogy ezzel a témát végérvényesen elengedjük, de sajnos nem tehetjük, mert rengeteg újabb ötlet felmerült.
Addig is nesztek a maszk, vagy Grimpix, homlokán a harmadik szemmel. Ha jól értelmezzük a dolgot, ez egy átmeneti forma, egy összeomló négyosztatú állapot és egy kialakuló hármas hullám között, vagy fordítva, ki emlékszik már. Igaz kb. 700 fotóból ez lett a leg-arcabb forma, de azt is ki számolja.
Hihetetlen a kísérledező - felfedező kedved! Grat a sorozathoz, baromi érdekesek!
VálaszTörlésMegmozgatta a fantáziámat.
VálaszTörlésmeg zajlik a folyamat, egyelore csak probalom reprodukalni, amit az interneten latok, vagy legalabbis megmagyarazni, masok hogyan csinalhatjak.
Törlés