Konverterek, tele- és nagylátószög

A makró-előtétlencsékkel kapcsolatban végeztünk méréseket és felmerült, hogy semmit se tudunk a többi előtét optikájáról. Például a nagylátószög-előtétekről, és a telekonverterekről, ez utóbbiból két típus is ismert, amit az objektív elé, és amit az objektív, meg a géptest közé kell helyezni. 

Nagylátó-előtétünk nekünk is van, Giottos 0,5X, amiről ha lecsavarozzuk az első tagot, akkor a hátsó tag egy makró-előtét. Ezen ugyan semmit sem ír, de a múltkor bemértük, hogy nagyjából +11 dioptria.

Forrás

Az első tag viszont egy irgalmatlan durva szórólencse (vagy lencse-kombó), a -9D szemüveglencsénél sokkal erősebb, de bemérni nem fogjuk. A 0,5X nem igazán tudjuk mire vonatkozik, mert a látószöget nem duplázza, a fókusztávolságot pedig nem felezi. Több kalkulátorral is kiszámoltattuk (1, 2, 3), de mind eltérő szögeket kaptunk, de egyiknek se volt köze a 0,5-höz.Tesztképek:

18mm

35mm

35mm + Nagylátó-előtét, hát nagyon nem hasonlít a 18mm-re.

28mm, na ez már hasonlít az előbbi képkivágásra, csak kevésbé hordós

Tehát látjuk, hogy egy 35mm látószögéből az előtét olyasmit csinál, mintha 28mm lenne. Egy fotós fórumon azt a tippet kaptuk, hátha valami okból lencsefelülettel számolnak, és hogyha a 0,5 négyzetgyökét vesszük, az már 0,7, amivel szorozva a 35millimétert az 24,5mm, ami közelebb van a 28 milliméterhez, mint a 18-hoz. Na itt abba is hagyjuk.  

Natúr felvétel - 26mm

26mm + nagylátó-előtét 

-3 dioptria előtét

-6 dioptria előtét

-9 dioptria előtét

Azt vesszük észre, hogy minél konkávabb az előtét, annál életlenebb lesz a kép. Valószínűleg ezt orvosolandó áll egy nagylátó-előtét egy durva mínuszos és egy erős plusszos lencséből. 

Az előtét első tagja, csak a szórólencse, a makrógyűrű nélkül. 

Jól látszik, hogy az előtétünk konkáv tagja -9 dioptriánál is sokkal több. 

-9D szemüveglencse és +3 D szemüveglencse kombinációja,
máris jobb az élesség, bár a látószög nyilván szűkebb, mint a -9D esetén

-9D szemüveglencse és a Raynox makróelőtét (+8D). A látószög még szűkebb, de a képminőség jobb.

A telekonverter (objektív és géptest közötti) állítólag csak egy nagyító (egy szórólencse, vagy Barlow lencse) az objektív és a szenzor közé ékelve, ami a keletkezett kép közepét kinagyítva adja tovább a szenzor felé. Nem duplázza a fókusztávot, hanem csak croppolja a képet, pont mint ahogyan a szenzorméret teszi. Azért használnak 1,4X és 2X telekonvertereket, mert ezek pont egy, illetve két fényértéket veszítenek (gyökkettes szorzás). Mi ezt úgy próbáltuk ki, hogy az objektív (55mm) és a gép közé betettük a nagylátószögű előtétünk konkáv tagját (amit a fentieknél használtunk). 

55mm

55mm és a házi telekonverter (erős szórólencse az objektív és géptest között).

A telekonverter előtét egy másik megoldás, ezt a szűrőfoglalatba szokás csavarni és gyakorlatilag egy Kepler-távcső. Ami egy gyűjtőlencséből készített objektív és egy szórólencséből készített okulár, ami helyes állasú, enyhén nagyított virtuális képet ad (színházi távcső).

Mivel a két lencse távolsága sem mindegy (de semmit se találtunk erről a neten), mi egy makrókihuzatba ragasztottuk be a lencséket. Elől egy gyűjtőlencse (+3D szemüveglencse) az objektív, hátulra pedig a nagylátóelőtét szóró tagja került okulárnak. 

200mm natúr

200mm + telekonverter előtét

200mm + telekonverter (objektív és gép között)

A két módszer képminőségbeli különbsége semmit sem jelent. Csak a mi igénytelenségünket tükrözi, ahogy ezeket a mindenféle összeállításokat összeszigszalagoztuk és a fényútba dugdostuk. Csak az elv érdekelt, amúgy nem tervezünk ilyen cuccokat gyártani, se vásárolni.  Az autók rendszámát meg nem retusáljuk ki. Aki ilyen majom, hogy leparkolja a járdát, az így járt. 

Plusz egy érdekesség: Zoomlencse szimulátor.