Virtuálos vs Valóságos

Több, mint 10 esztendő is eltelt azóta, hogy a mostani szemmel már gagyi, de akkor megbabonázó grafikájával a FarCry berántott a virtuális világába. Fotózni. Azzal a feltett szándékkal, hogy majd ezekkel a képekkel trollkodjuk meg valakinek a nyaralásos képeit. Vagy majd írunk melléje alternatív történeteket. 

Hát hol szabály az, hogy egy lövöldözős játékban nem kaphatod elő a fényképezőgépedet, vagy nem bulizhatsz a kis virtuális barátaiddal (aki ismeri a játékot, azt is tudja, hogy a képen látható nőt a fináléban le is kell varrni - arról is készültek ám képek). Ugye, azt mondja az okosság, hogy ne hagyj magad mögött hullákat, és ne vigyél el magaddal semmi mást, mint fényképeket. Ja, hogy ezt a túrázásra mondják? Tökmindegy, a virtuális világban kirándulásra is érvényes lehet. 

Azóta még végigfotóztunk pár játékot, és meg is feledkeztünk a dologról egészen mostanig, amikor azt látjuk, hogy egész karrierek épülnek a virtuális fotózásra, és YT csatornákon fotósok a játékfotózáson keresztül magyarázzák el a fényképezés alapjait. Hát fogadjunk, hogy Szevcsikék nem látták ezt jönni a múlt században. 

Annyira részletesek ezek a játék fotó-modok, hogy nemcsak a gépbeállításokat, a természeti viszonyokat (napszak, stb.), lehet testre szabni, hanem még a modelleket is instruálhatjuk, hogy milyen fejet vágjanak, például a szamuráj pusziface közben vágjon fejeket (remélem sikerült megteremteni a képzavart)

Persze felmerülhet, hogy a virtuális fotózás olyan, mint a virtuális szex, meg, hogy mennyivel validabb a valóságban fotózni, mennyivel igazibb egy naplemente élőben, mint annak képe, vagy, hogy a játéktér megalkotói az igazi kreatívok, művészek, a virtuális-fotós gyakorlatilag csak kimásolja, jó esetben csak újra kontextualizálja a játéktervezők művészetét. Mint egy mémgyáros, aki ollóval vagdossa a kész műalkotást, mint valami nyersanyagot. De hát nem ezt teszi a fotós is, amikor fényképezőgépével kimaszkolja a már kész alkotásból, vagyis a teljes Mindenségből, azt a kétdimenziós szeletet, amit a lencséje látószöge határoz meg? 

Ráadásul időben is kiragad egy nagyon rövid intervallumot, ami meghamisíthatja, vagy új paradigmába helyezheti a jelenetet. Szóval a valóság fotózása, interpretálása lenne az igazi művészet? De akkor mi az igazi vészet? Maga a valóság? A Teremtés?

Az igazi vészetet lefesteni, lefotografálni már csak művészet lehet, aztán abból sokadik artifactet, mémet, akármit gyártani mű-művészet és így tovább? És mi van, ha amit valóságnak hiszünk, is csak művi, egy vetített valóság? 

De hát kell a művészetnek feltétlenül a valóságot leképezni? Lehet művészeti aktus, azt fotózni ami van (de progresszív jelentéstartalommal, hogy ne közhely legyen), vagy eleve azt fotózni, festeni, ami még nincs. Igaz is. Tudunk egy virtuális világban, egy openworld játékban, olyat fotózni, ami nincs ott? És a való világban? 

És ha nem tudunk olyat alkotni, ami még nincs, akkor létezik e a világban szabad akarat és képesek vagyunk e olyan új konstrukciókra a meglevő alkotóelemekből, ami nem volt predesztinált? 

De hát miről is beszélünk, ezek itt nem művészi meglátások. Giccsek. A játékok fotografálása megkerülhetetlenné teszi a giccs kérdését is. Mondhatjuk persze, hogy ez csak egy játék, ahol a naplemente nem a giccset kell eszünkbe juttassa, hanem az egyre tökéletesebb raytracinget, de amikor a barlang száján át, a virágos susnyáson besétál az őzike, hát ott nem lehet elvonatkoztatni az alkotók szándékától.

A játékba bevonódva azonban ez az asztaaa-élményt váltja ki és nem csapjuk le az egeret azzal, hogy na jó, ti ott az Ubisoftnál, mentek a jó giccses anyukátokba. A giccs is, mint a szerelem, vallás és a bepisilés. Látszik kívülről, ciki is lehet, de a melegét akkor is csak az érzi, aki benne van. 

Tud egyáltalán a virtuális fotográfia más lenni, mint giccs? Azt gondoljuk, hogy attól, mert nekünk nem sikerült, mint ahogy a mellékelt képek tanúsítják, még bőven lehetséges ez, hiszen másoknál azért láttunk rá példákat.

Jó, mi csak néhány pillanatképet nyomtunk. Kizárólag saját használatra, nem galéria-falakra. De már sokan fenik a fogukat. Fiatal ágazat még a virtuális valóság. Csak várjuk ki a végét.