Minden valamire való gyermek született fizikus, és tud szivárványokat varázsolni a diffrakciós résnyire kalibrált szemhéjával, szempilláival. Tudom, mert mi is ezt játszottuk a déli napfényben, amikor elvileg aludnunk kellett volna a paternalista/maternalista elnyomók szerint, akiket nem igazán hatott meg a tudomány, ezen belül a fény hullámtermészetének vizsgálatára való gyermeki elköteleződésünk. De hát normális kisgyerek nem akar délben aludni, ugye? Ezt már Feldmár is megmondta, hogy a szülők alatatni akarnak, a gyermekek meg pont felébredni. S alvás helyett a világ megismerésével foglalkozni. Nem is csoda, a gyerekek függönyön át is képesek az utcalámpa fényének spektrális elemzésére.
A fehér fény
diffrakciójáról (elhajlás) illetve
refrakciójáról (törés) több esetben is volt már szó az Utazásokban. Diffrakcióval készítettük a
spektroszkópokat, refrakcióval készülnek a szivárványok. Fehér fényt ráengedve egy diffrakciós rácsra, vagy egy prizmára, nagyjából ugyanazt csinálják, de míg a diffrakció sokkal nagyobb szögben téríti el a vörös (hosszabb hullám), mint a kék (rövidebb hullám) fényt, addig a refrakciónál pont fordítva van.
Diffrakciós rácsnak bármi megteszi. Lehetnek reflektívek, transzmisszívek is, például a CD felülete, vagy a madártollú, stb. A jelenséget alkalmazzák a csudi diffrakciós szemüvegek (élvezeti értéke miatt) és a holográfia egyaránt (itt a foltok nem zavaró zajként, hanem információhordozóként jelennek meg). De pl. a CMOS felületén a mikrolencsék szerkezete miatt, vagy az LCD kijelzőn a pixelszerkezet miatt szintén kialakul a jelenség, ha rá-, vagy átvilágítunk rajtuk.
A rács, vagy bármilyen mintázat periódusának nagyságrendje a hajlítgatni kívánt fény hullámhosszával közel egy nagyságrendű (amennyiben a rés fél hullámhossz alatti, az speciális eset, kettős törés, reméljük arról is lesz majd szó a kalcit kristály kapcsán. Nesze egy
diffrakció-szimulátor.
 |
| Az egyes hullámhosszak mintázata. |
 |
| A fehér fény mintázata |
 |
| Az egyes hullámhosszak mintázata. |
 |
| A fehér fény mintázata |
Na, és akkor minket is elért a diffrakciós csoki-láz. A csoki amúgy is nagyon tudományos dolog, ezzel már mértünk mikrohullámokat is. Sajnos először kipróbáljuk a dolgokat és csak amikor nem sikerül, akkor olvasunk mélyebben utána.
A mi csokinkon, bár szabadszemmel éppen-éppen látszik a holo, de a fotón már ki se jött. Eleve a felület sem fényes, inkább porózus. Hát igen, állítólag a csokinak többféle kristályosodása (?) létezik, a holográfiához meg a legcsillogóbbat kell eltalálni. Vannak kollégák, akik 45 fokot, vagy kevesebbet használnak. Az sem mindegy, hogy hagyjuk magától kihűlni, vagy türelmetlenül bedugjuk a frigóba. Az
Actionlabos fickó csokiholográfiája meglehetősen jól sikerült. Azért kipróbáltuk hotgluera is, fene tudja, hogy már láttuk valahol, vagy nekünk jutott eszünkbe. Azon sokkal jobb eredményt értünk el a transzferrel.
Pedig akkor még nem is tudtuk, hogy a legjobb módszer, ha a fémet lemarjuk a fóliáról és a fém helyére tud betüremkedni a csoki, vagy hotglue. Tehát marószódával ki kell maratni az alumíniumot a fólia redőiből. Így megkapjuk a fóliában a holo-matricát. Ez a művelet pár nap alatt játszódik le, a fólia hátán levő ragasztó gátolhatja a folyamatot. Nekünk a teljesen átlátszó műanyagfólián is maradt vissza ragasztó, amit a legjobban egy nitro-oldószerrel tudtunk lekapni.
Ez a videó már feketeöves, egy átfogó, részletes képet ad a holo-transzferről. Ki is maxolja a technológiát, tartós fém nyomóformákat készít.
Egy meg egy jó összeállítás a házi hologramkészítéshez, a leírásban a kit is megtalálható 100dollár környékén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése