Az ötletet természetesen az akril-fraktálok adták. Nyilván először azt próbáltuk ki, hogy az akrilfestékhez fixálót kevertünk, remélve, hogy a fixálós dendritek fixálják majd a fotópapírt, amit később, mosás után előhívhatunk. Sajnos a fixáló kicsapta, vagy polimerizálta az akrilt, mindenesetre valamiféle túrós trutyit eredményezett. Ugyanez volt a helyzet a folyatószerrel is (pouring medium).
Ezután elkezdtünk mindenféle háztáji zselés anyagot kipróbálni. A sampon nem vált be, de a fogpaszta mintha-mintha működött volna. A folyamat nem volt kontrollálható, a papír inkább szétkente a fraktálosodott cuccot, de azért egyik kép elég jól sikerült.
A kísérlet további ötleteket vetett fel. Az is elképzelhető, hogy nem maga a fixáló kell a dendritet alkossa, az is lehet, hogy a papírra átvitt fraktálok csak meg kell védeniük a fotóemulziót attól, hogy a fixáló, vagy a hívó kifejthesse a hatását, aztán lemosva azt hívni, vagy fixálni lehessen a képet. Erre majd később visszatérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése