Én érteni vélem, hogy ott ahol zúg az a Nyerges-patak, ott szenvedni jó, de azért a realitás mindig érdekesebb, mint a vérbő nemzeti pátosz. Vagy lehet, hogy Kányádi tehet mindenről és tetszettünk volna a történelmet töriórán magunkba fogadni és nem irodalomórán. Hiszen az irodalom nem arra való. De nekem akkor is az volt meg, hogy Gál Sándor és kétszáz vitéze utolsó emberig (last man standing) védte a hágót, kiérdemelve ezzel a székely-Thermopülé hasonlatot. Kérdezz meg random 100 embert kettőkor a Kossuth-utcában, és 95 százaléka ugyanezt fogja mondani. Már azok közül, akik egyáltalán ismerik a történelmi kontextust és a Kányádi verset is. De ezzel szemben:
Na jó, azért mindennek van határa, vannak dolgok, amivel nem viccelünk! De!
Kifejezetten érdekes a román pásztor megjelenése (Orbán Balázs már említi), archetípusaként a hős védők elárulójának. Komáromi Ferencz visszaemlékezése képet adhat arról, mennyire szerették eleink a románokat már sokkal Trianon előtt is:
A’ franciscanusok temploma miután kifosztatott, császári lovak tanyája lett. A’ várbeli templomba pedig kemenczék rakattak, ’s ama nemes állatoknál aljasabb lények, lándzsás oláhok tőmettek bele százanként. (Kórrajz az 1848-ki forradalomból)
Az árulást maga Tuzson úr sem említi, sajnos az sem derül ki, mekkora veszteségük lehetett valójában, de gyaníthatóan nem csekély:
azonban délelõtt 10 és 11 óra között azon jelentésre voltam kénytelen a természettõl elõsegített erõs állásomat odahagyni, hogy legalább hússzorosan túlnyomó ellen gyalogságának sikerült hadi állásomat a sûrû erdõségben megkerülni; minek következtében kénytelen voltam csapatom megmaradott töredékével, az ellentõl Csíkkozmás és Csíktusnád közötti téren is üldöztetve – csatarendben Csíktusnádon át a teljes megsemmisítés elõl menekülni. (forrás)
De az is lehet, hogy a spártai párhuzam igenis valid. Ott is a 300 inkább több ezret jelenthetett. És miért is hinnénk el a görög irodalmároknak is bármit bemondásra. Csak ne szeretnénk annyira az egyszerű történeteket, a sokkal komplexebb emberi drámákkal szemben.
Ha ezek után azt hiszed, hogy én vagyok nemzetgyalázó, akkor javaslom a Magyarságkutató Intézet cikkét. Na, erre nem számítottál, mi? Nem mintha bíznék bennük, sőt. De pont nem ezt vártam volna tőlük. Engem legalábbis rendesen összezavart. Egyébként Ocsvay úr Honvéd augusztus 10. lapját hivatkozza, amiben két bekezdésben sikerül teljesen ellentmondót állítani a székelyek vitézségéről (ugyanitt koberes szekér kerestetik lovakkal hámostól - csak hogy érezzed, a hátországban nem állt meg az élet). Állítólag aug. 15-én is folytatta a székely gyerekek gyalázását (az MKI cikke szerint), de azt a lapot eredetiben sajnos nem találtuk meg a neten, ezért nem idézzük itt, de az MKI cikkében olvashatod.
Na jó, hát ilyet is láttunk még a történelemben, később is, Jány úr is hogy leköpdöste visszavonuló katonáit a szovjet fronton, hogy aztán később rájöjjön, hogy a szerencsétlenek az ő meg a hasonszőrű cimborái hülyeségei miatt pusztultak el és utólag próbálta kimagyarázni.
2004-ben úgy nézett ki a Nyerges-tető. Minden arra járó összetákolt két faágat, leszarta ahová érte és kinevezte azt keresztnek. És ettől bizonyosan lúdbőrös katarzisa is volt, én nem vitatom.
És aki nem unja végigolvasni a kihelyezett cuccokat, meg az itteni hivatkozásokat, az némileg képbe kerül a helyszín és a csata fontosságával is. Vagy még jobban összezavarodik, mint ahogyan mi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése