Ajándék

Karácsony a mezőn, még ezerkilencszázkilencvenvalahányban...Tél volt és hó esett... 

Kecskék párkánya helyett Cigányos

azaz going wild wide

Az ősz és tél határán kirándultunk körberohantunk egyet a Bucsecsben. Sajnos a Kecskék-párkánya nem jött össze, pedig ez régi adósság. A Tiganesti lett helyette. Ez is új volt. Emellett egyre jobban foglalkoztat, hogy a nagylátószög nem elég nagy a hegyeknek. Főleg, ha nincs idő fotózni. Ilyenkor a legjobb amit tehetünk, hogy beszkenneljük a hegyet, aztán otthon lehet majd a képkivágásokon rágódni. Panorámák alant:

Juppi, Ájfilháj

Olyan gyorsan felszaladtunk,
hogy 400-as ISO alatt szóba se jöhetett a fotózás

A Mălăiești völgye, felső glaciális lépcső.

A gerinc - hőmérséklet -5 fok, látószög 180 fok.

Jobbra hátul az Omu-csúcs

Hátul a Bucsoi, a Kecskék-párkányával Az is ilyesmi lehet, mint ez itt balra.

Valami Tiganesti környéki sziklák

Talán a Tiganesti völgye

Tudja valaki a tó nevét?

Az EXIF-manó

Metaadat. Kulcsszavazás, exponálási adatok, ki, mikor, milyen messziről, milyen koordinátán, milyen objektívvel és géppel, milyen programmal és melyik korrekciókat alkalmazva... Vagy a  licenc-feltételek. Vagy az exponálások abszolút száma. Meg a szériaszám, lopás esetére. De hát ki tartja mindezt észben?

Hát az Exif-manó! Aki ott ül minden gépben és jegyzetel. Minden képbe beleír százféle információt, s csak rajtunk áll használjuk e üzenetét... S ha idegesít, hogy kedvenc programod csak negyedét mutatja a metaadatoknak, használj EXIFTOOL-t :) Az interneten, úgy tűnik,  meta-témában a csúcsot jelenleg Phil Harvey EXIFTOOL-ja tartja. Kipróbáltam, el is kápráztatott, egyszerűsége alul-, nagyszerűsége  felülmúlhatatlan. És ingyenes, nem úgy mint az Adobe Hídja.

Parancssoros alkalmazás, csak az piszkálja, aki nem unja. Én nem szeretem a parancssort, mert állandóan gondolkozni kell velük, ezért felparamétereztem (átneveztem) az exe állományt eképpen:
exiftool(-k -a -u -g1 -w txt).exe.
Így annyit csinál, hogyha rádobok egy képfilet az így kicsinosított exe állományra, akkor rögvest megjelenik egy txt-be mentve az összes rá vonatkozó metaadat. Jó? De még jobban is testre lehet szabni.

Az ExifTool GUI kezelőfelülete.

Létezik bizony GUI is, annak aki nem elég koczka, Bogdan Hrastnik cuccát találtam elsőnek, és mivel MINDENT tud, mi lencse-blende ingere, nem is kerestem tovább. Letöltöd, belemásolod a legújabb, fent említett Harvey féle EXIFTOOL-t, amit kötelezően átnevezel exiftool.exe -nek, és használod élvezettel.
Szerintem amit ez a program nem tud, az már nem is létezik...

Kérdés: másnak is 400-500 exponálással több van a gépében, mint lennie kellene? Gyanítom a gyári tesztelés, lehet rá a magyarázat. Az Exif-manó ezt is tudja.

Pantotípia

Most valami olyan következik amit még nem találtam az interneten eddig. De a jelenség nem a saját monopóliumom, a folyamatot mindenki ismeri, akinek a kedvenc C.C.Cath, vagy Bruce Lee poszterének kivette a színét a nap. A cégnél merült fel, hogy az egyik Pantone szín különösen érzékeny a rövid hullámhosszakra, egyszerűbben: napon fakul mint állat. A következő próbálkozások remélhetőleg egy új alternatív eljárás első szárnycsapásai. A lendület és stílus érdekében, legyen egy vitorlavirág az Univerzum első dokumentált panthotípiája.

Mivel az UV hatásától várom a pigmenteket lezúzó eredményt, nyilvánvaló volt, hogy a piros tartomány lesz a leginkább fotódegradábilis, nem véletlenül kékes árnyalatúak a napszítta nyomtatványok. Azonban a dolog árnyaltabb. 

Warm Red illetve Pantone 169 tesztcsíkok.  

Az exponálásra preparál tesztcsík, illetve az eredmény 3 hét múlva.

Az eljárás pozitív, eredménye azonban csak részben mondható annak, tekintve, hogy a Warm Red alapszínnek meg se kottyan 3 hét napsütés. A Pantone 169, azonban,  gyaníthatóan a Transparent White komponensnek köszönhetően, elég szépen teljesített. 

Következik a célnak leginkább megfelelő (legjobban fakuló) színek megtalálása, és a rendszer tökéletesítése. Ugyanakkor hasonló nehézségek tapasztalhatóak, mint az Anthotípia esetében, a kontaktfilm anyaga jelentősen csökkenti a folyamatban résztvevő rövid hullámokat.

Jobb agyféltekés pankr(e)áció

Mivel ez egy rekreációs napló, nem okoz különösebb gondot, hogy ezennel nem Fotográfiában tett utazás lesz, hanem Grafikában. Az is jó hely. 

Beírtam a keresőbe a jobb agyféltekés rajzolást és az első oldalon csupa ezo helyeket talált. Hátha ezzel a bejegyzéssel sikerül kivételnek lenni a gugliba. * kiegészítés a bejegyzés végén

Harmadik nap végén készült önarcrajz.

Mára ez egy divathullám. Betty Edwards nem kevesebbet állít, minthogy kreatív jobb agyféltekénk előtérbe helyezésével (akármit is jelentsen ez) jóval hatékonyabban tehetünk szert rajztudásra, vagy szabadíthatjuk fel lappangó tehetségünket, mint egyébként. Betty Edwards egy metaforát használ, nevezetesen, hogy a corpus collis átmetszése (corpus callostomy) meglepő eredményeket produkált egy kísérletsorozatban. Erre az alapra építette fel forradalmi rajzoktatási technikáját.   Hogy nekünk nincs átvágva a kapcsolat a két agyféltekénk között? Ó, ez csak a korlátolt bal agyfélteke kifogáskeresése...

Mostanra beérett a dolog magyar nyelvterületen is. Így történhetett, hogy végre sikerült eljutni egy tanfolyamra. Elvárásaim, amint mondani szokás, vegyesek voltak, ugyanis a dolog magja, már a könyv alapján, hmmm, karcolja a hihetőség határát, de a referenciák, amiket mutattak, káprázatosak voltak. De hátha nem úgy működik mint állítják. Csak működik.Valahogy. Akárhogy.

Intenzív 8-9 órás rajzedzés. D-P. Zsuzsa fotója.

A tanfolyam csak három napos volt az eredeti 4-5 naposhoz képest, de kóstolónak tökéletes. Ezalatt a bestseller oktatókönyv tartalmának egy jelentős szeletét sikerült átvenni. Jellegzetes elem, hogy a tanfolyam elején rajz készül a későbbi összehasonlítás végett. Sehol nem állítják, hogy a tanfolyam végén elkészített önarckép, szembeállítva a kezdetivel, a fejlődés fokmérője lenne. Ugyanakkor majd' minden tanfolyam fennen mutogat boldogan vigyorgó klienseket a nagyon gáz első, illetve a diadalmas második arcképükkel pózolva.

A módszer néhány, látszólag értelmetlen, de annál inkább fontosnak tartott, jobb agyféltekés gyakorlat mellett (mely a bal agyfélteke rajztól való távoltartását célozza - akármit is jelentsen ez), több  hagyományos technikát is tartalmaz. Konkrétan, a három nap legfontosabb eleme a fotóról rajzolás elsajátítása volt. Ez egy precíz munkát igénylő, vonalzós módszer, amivel rövid idő alatt, tetszetős eredményt lehet elérni.

A méregetős módszer. Zsuzsa fotója.

Többen szóvátették ugyan, hogy a milliméterek méregetése szerintük tipikusan bal agyféltekés művelet (ez akármit is jelentsen), de erre kéznél volt pár magyarázat, amelyekre nem emlékszem, de  nem biztos, hogy kiállnák szkeptikus gondolatvezetésem próbáját. A társaság és a hangulat(om) viszont maximális volt.

Felmerült bennem a kérdés, tulajdonképpen miért vagyok gyanakvó ezzel a módszerrel? Hiszen egyvalamire nagyon jó ez a jobb agyféltekés cucc. Főleg olyanokat rajzoltat meg, akik már teljesen lemondtak mind a két balkezükről. Óvodás szinten megrekedt rajz-komplexistákat, akik hatalmas eredményként élik meg, hogy a pálcika-embertől három nap alatt eljutnak egy lassú xerox szintjéig. Ezeknek az embereknek sohase jutott volna eszükbe, hogy bármilyen hagyományos módszerrel tanuljanak rajzolni, hiszen jól megjegyezték már  rajzbéna tanáraiktól elemiben, hogy vannak tehetséges emberek és vannak, akiket majd valami másért kell szeretni. Ezeknek az embereknek egy ilyen ígéret hiányzott, rejtett képességekről és ezt most pont Betty Edwards mutatta nekik. Természetesen mi, akik most részt vettünk, mind igen tehetségeseknek bizonyultunk :)

Második nap végén készült rajz.

Tulajdonképpen ez a bizarr. Hogy a felnőtt társadalom jelentős részének rejtett képességekről szóló ígéretekre van szüksége, hogy merjen akarni valamit. Egy jobb agyféltekére ható tündérmesére a valóság szürkesége helyett. De mi is a valóság? A tanügy tökéletlensége? Mert közel 300 órában, az elemiben, képtelen volt megtanítani az embert rajzolni, kiskutyát, cicát, nagymamát vagy robotot?

Vagy mégis inkább az zavar, hogy pillanatra nekem is elzsibbadt a bal agyféltekém és elhittem, hogy vannak rejtett képességeim, pedig nem is?  Hogy pillanatra elhittem, megspórolhatok több évnyi rajztanulást egy csodálatos módszerrel? Hát csak ennyi fájt. Azaz dehogy fájt, igaziból jól esett... rajzolni önfeledten újra húsz év után. Köszi, hogy részt vehettem.

* Kiegészítés. A megjegyzésekből és szóbeli visszajelzésekből arra jutottam, hogy nem mindenki ugyanazt olvasta a sorok között. A módszert ugyanis nem tartom jobbnak a mezei rajztanulásnál. Persze jó tanárral és társasággal élmény, de nem a jobbagyféltekés körítés miatt.

Apám nem volt Öveges - polarizáció

De tényleg. És akinek szintén nem, azoknak ajánlom ezt a könyvet. Az én könyvem is antikváriumi, '96-ban kapta Andris-unoka a nagyitól Karácsonyra, Andris gesztusa, a fizika iránti elhidegüléséről tanúskodik.

Gondoltam úgy a legkönnyebb megérteni a  polárszűrőket, hogyha csinálok egyet magamnak. Míg hosszabb hullámokat egy fémráccsal is polarizálni lehet, a fénynek ez túl makró, ezért a reflexiós polarizálás a házi módszer.

Brewster-polarizáció. A megfelelő szögben beeső,
minden irányban tranzverzális hullámok
az üveglapra függőleges komponensei áthatolnak,
a vízszintesek visszaverődnek.

Öveges könyvében 5 tárgylemezt használ csupán, a diakeretből kitermelt üvegekből azonban nekem kb. 15 lemez kellett az értékelhető eredményhez. Két ilyen eszközre már nem tellett, de nem is volt rá szükség, mivel minden rendes házban van polarizált fényforrás. LED monitorokkal szerintem nem működik a dolog *, LCD-vel viszont tutti, hiszen köztudottan a polarizációra épül.

Mint látható, a monitor kb. -45 fokban polarizált.

Házi analizátorom a további kísérletekre alkalmatlan, ezért népes polárszűrő-populációmmal  folytatom a játékot a továbbiakban. Ezeket ugyanannak a Land úrnak a fejlesztései tették elérhetővé, aki a polaroid gépemet is készítette.


Sajnos jelenleg képtelen vagyok megállapítani, hogy a szűrőim milyen dichromizmusra képes anyagból készültek, gyanítom az ezüst-nanorészecskés megoldás lehet. Az viszont bizonyos, hogy egyenes állásban a vízszintesen polarizált hullámokat vágják le, ugyanis pontosan a vízszintes felületek csillogását oltják ki, de ezt már a fotó-gyakorlatból tudjuk, vagy tudhatnánk, ha érdekelt volna :) A fenti szerkezet, értelemszerűen, vízszintesen tartva teszi ugyanezt, ebből következtetem a nanokristályok irányát a szűrőben (vízszintes). 

Ez a bejegyzés előtanulmány a későbbiek megértéséhez. Ha valakinek ugyanúgy hiányzik ez a fejezet az iskolai éveiből, mint nekem, az alábbi címeken pótolhatja:
http://fejesoptika.uw.hu/polar.htm
http://www.physicsclassroom.com/class/light/u12l1e.cfm#trans

* Azóta Grimpix utánaolvasott a LEDes szerkóknak is. Azokkal is kell működjön.

10,000 - Szolgálati közlemény

Házigazdánk: Grimpix Mester (anaglyph)

10,000 vendég az oldalon. Isten hozott mindenkit. No meg a Gugli is hozott párat. Kár, hogy alig néhányotokról tudjuk, hogy kik vagytok. Ezért játsszuk most azt, hogy aki úgy gondolja, állandó látogatónak számít, s nem csak néhanapján esik be az oldalra, az írjon egy megjegyzést. Bármi lehet, de inkább rólatok szóljon, hogy lássuk, ti milyen utazásokat tesztek Fotográfiában. Ha valami erről az oldalról inspirált, azt is elmondhatjátok, de azt is, ha demotivált valami. Nem mintha ez különösebben változtatna bármit is a továbbiakban a naplón, de azért kíváncsiak vagyunk :)

És persze olcsó marketing fogásként lesz sorsolás is azok között akik most megjegyzést írnak. Az ajándék most egy Nikon D3X DSLR fényképezőgép...

... helyett csak egy papiros-anaglyph szemüveg lesz, mivel szegény az eklézsia. Azért valakinek jól jöhet ez is. Eredetileg kettő lett volna, de az egyikre véletlenül a minap ráültem :)

Amúgy a legnézettebb oldalaink a kínai ledekből épített körvakú, illetve a Sony infrásítása voltak (több mint 150 megjelenítés), a legkevésbé látogatott bejegyzések alig 7 találatot értek el. Romániából több mint 6000, Magyarországról majdnem 3000 találatot számláltunk, de volt pár egzotikus ország is, gondolom őket inkább a kereső dobta ide. A látogatottságban, a grafikon szerint úgy tűnik, elértük az elérhetőt. Ha van ötletetek, mit lehetne még elérni, ne fogjátok vissza magatokat :)

Négyüléses, fapados

Mindenki azzal parkol járdán amije van.

Puritán kényelem, de igazi faburkolat.

Vad... képzavar

Beetető ajánlat? A Vadgazda-szelídítő kurzus ára majd kihozza?
De azért van itt üzenet is... Kár, hogy nagyon sokan csak
egy nyelvet beszélünk. S az is inkább csak olyan epres...

Anthotípia

Nincs semmi új a Nap alatt, és annak ultraibolya sugárzása alatt. Íme első utazásom Anthotípiában (ami Fotográfiának egy félreeső autonóm területe), Henri August Vogel és Sir Frederick William Herschel utazási irodájával. Még a nyáron történt, azóta várja, hogy megjelenhessen itt.

Minden rendszer nélkül lezúztam pár virágot...
(A ceruza csak szerepelni akart a blogban...)

 A szegfű volt a legeslegelső a sorban. Az exponálás kb. 20 nap volt.
A nyers növények ebben a formában nem alkalmasak a kontaktmásolatra.
Nemcsak azért, mert zsugorodnak, de nedveket is eresztenek.

A vörösbor nem teljesített rosszul.
Sajnos az üveglap jelentősen meghosszabbítja az exponálást,
azalatt vígan megsárgult a levél, viszont nem zsugorodott számottevően.

Egyetlen használható kép volt az eredmény, 
a vörösbor UV hatására színt váltott, de nem világosodott számottevően.

Míg folytatása következik, érdemes körülnézni a flickeren mások cuccai között.

Szekszi motor

Vad Angyaloknak tűzpiros, szekszi motor. Faszállító...

Rejtett képek - vízjelek

Véletlenül találtam erre a játékra az interneten, van hozzá célprogram és Photoshop-leírás is. Sajnos muszáj volt kipróbálni. Csakis Internet Explorerrel működik, és csakis teljes méretben (kattintsd meg a teljes mérethez). A 6% Linuxos látogatómat arra kérem, jelezzen vissza, ott működik e. Vízjelnek is hívják kissé méltatlanul, de persze a vizes képek csak allúziók. Ez már majdnem szteganográfia. Kijelöl, vagy Ctr+A. Ennyi.

Mit látsz ha kinézel a vizes ablakon?

Miért nem tanácsos pocsolyába lépni?

Ez nem vizes kép de vigyázz. Miért ne nyúlj a lánchoz?

Sfinx vörös-cián naplementében

Ha már a minap szóba került a Sfinx, és amúgy is szemüveg a divat, ni, mit mutatok.
Anaglyphek. Szemüveg föl.

A szokásos oldalról így néz ki a tag.
Pont mint a régi földrajz tankönyvekben.

 

Ezt az oldalát jobban kedvelem, mert nincs agyonfotózva.
A szélerózió nem jó szobrász, csak az egyik nézetét faragta ki.

Szintén széleróziós monolit-izé, szintén ugyanott.

  

Valami ezo-buli lehetett itt valamikor.
Hiába no, vízöntőben járunk, vagy mi.
De ezt azok tudják jobban, akik nem vágják mi a precesszió...

META-l a kép

Vigyázat: unalmas és hosszú fejtegetés a metaadatok fölöttébb szükséges voltáról.

A múltkori képi tartalom védelméről szóló bejegyzések után pár hete úgy gondoltam, körülnézek néhány ismerős és ismeretlen naplóban. Találomra letöltöttem egy-egy fotót, amatőrök és profi fotósok oldaláról, sőt online újságokról is és belenéztem a metaadataikba.

Azt szerettem volna megtudni, milyen metaadatokkal látják el az emberek képeiket. A válasz egyszerű: szinte semmilyennel. Amatőrök esetében ez nem annyira meglepő, viszont jónéhány fotóból élő alkotó sem címkézi a képeit. Pontosabban néhányuknak megjelenik ugyan a neve, de semmi több. A többségnél azonban ez sem. Furcsa? Hosszas keresgélés után találtam csak egy képet, melynek az adatai annak rendje és módja szerint ki voltak töltve IPTC ajánlás szerint, de ez nem ér, mert stockfotó volt.

Kicsit olybá tűntek a merevlemezemre felhalmozott képek, ott egykupacban, mintha alkotójuk magukra hagyta volna őket.  Ezek után, hogyan várható el a látogatóktól a jogszerű magatartás, mikor látják az érdektelenséget a fotós részéről? Ott egy fotó az interneten, talán már nem is az eredeti helyén, eredeti kontextusa talán már meg is szűnt, és semmi nyoma az alkotónak. Fel sem hívható, nincs egy név, se cím. Az információ pedig szabad akar lenni. Hibáztatható az, aki ezek után szabaddá teszi?

Gondoltam önkritikát gyakorlok és letöltök néhány saját fotót is, hiszen eddig nem sokat törődtem, milyen metaadatokkal vannak ellátva. Pár furcsaságot tapasztaltam. Pl.  Picasaban nézve, egy képemnek minden joga fenn van tartva, ugyanaz a kép letöltve, metaadataiban Public Domain. Magyarázatot persze lehet találni rá, de természetes állapotnak nem nevezhető.

A helyzet tehát meglehetősen zavaros, úgy tűnik ugyanis, hogy semmilyen komoly szabványosítás nem történt, a vebtartalom kezelők belekontárkodnak a metaadatokba, a dörzsöltebb képlopók pedig egyenesen törlik az információkat. Ennek ellenére rajtunk áll, hogy a saját, illetve a látogatóink érdekében alkalmazzunk néhány lehetőséget, akkor is, ha az esetek egy részében ez fölöslegesnek bizonyul. Pár másodperc az egész, és egyszer még jól jöhet.

A magam részéről már régóta használom az IPTC kulcsszavazását a teljes gyűjteményemre a kereshetőség érdekében, persze csak magyarul és nem a szabvány szótár alapján. A naplósodás azt hiszem elegendő motiváció arra, hogy az alapvető adatokat ezentúl minden képembe beleírjam.

Metaadatok az XMP-ben - minden jog fenntartva

Creative common licenc metaadatok az XMP-ben

Alant hasznos információk az IPTC szabványról, olvasmányos és fölöttébb hasznos:

http://iptc.cms.apa.at/std/photometadata/specification/IPTC-PhotoMetadata-201007.pdf
http://www.iptc.org/std/photometadata/documentation/IPTC-CS5-FileInfo-UserGuide_6.pdf

Ha végigolvasva eljutottál idáig, kíváncsi lennék a véleményedre a fentiekkel kapcsolatban.

Fuji S9600 + 720nm infra

Fotósok, mi lehet ez széles temetőkertben doomosabb az infránál,

Holott klorofiltól sok hosszú sugár szór, kit ember ugyan nem lát,

Fókusz korrekciót, CMOS red overflowt ád, s Hot-spotot mindennél.

Fuji S9600 + 720nm

Fuji S9600 + 720nm

Fuji S9600 + 720nm

Az infra és normál képek összeszűrhetőek.

Infraszűrő a nagy semmiből

Nikon Coolpix 5700 + 2 réteg exponálatlan diafilm

Első infráim ezzel a banális módszerrel készültek. Semmibe se kerül, pillanat alatt elkészíthető és persze, aki annak idején nem diázott az most jól leszívta...  De talán kerül a padláson néhány Piroska és a Farkas, vagy Pinokió, s kis szerencsével akad a végén egy akkorka exponálatlan darab, amiből kijön egy szűrőnyi, szűrőcskényi.

Én két réteget használtam, mert úgy infrásabb volt és kartonból készítettem a szűrőfoglalatot. Hogy pontosan milyen hullámhosszakat enged át egy ilyen, azt nagyképűség lenne firtatni. Sőt úgy a jó, ha a perforáció is befigyel. Amúgy próbálta valaki negatívval?

6-7 év távlatából már nem tudom milyen csatornákat kevertem össze.
Akkoriban úgy írták, hogy ez olyan, mint a színes infra-film.
Azóta se próbáltam ki, igaz e.

Nagyjából az előbbi módszer alapján.
Talán piros helyett infra, zöld helyett piros, kék helyett zöld.
Vagy nem.

Persze ennek feltétele, hogy az infra mellett egy normál kép is készüljön.
Ha megegereled a képet, jól látszik mely kép-elemek infrásak.

Infrásított Sony DSC-F828

A minap kiherélt Sony DSC-F828 tesztelésére sajnos nem megfelelőek a télies fényviszonyok. A látható spektrumban a színek fakók, infrában jellegzetesen sugárzó képelemek alig vannak. Ezért igazi tesztelésre sajnos tavaszig várni kell.  

Baloldalt a módosított kamera 720nm és 850 nm szűrőkkel. Jobbra a kontroll-kamera. Látható, hogy a módosított gép immár lát infrában.

A megnövekedett érzékenységet direkt módon nem tudom mérni, hiszen különböző fényforrásokban teljesen más lehet az infra részaránya. Például a takarékos égő megvilágításában a módosított kamera 720nm-es szűrővel  5 fényértékkel kevesebbet exponál egy normál gépnél. Ez nem meglepő ha ismerjük a különböző fényforrások színképeit. A hagyományos izzó mellett viszont 1 fényértékkel többet.

A DSC-F828-ból kimarcangolt Hot-mirror.
Fentről lefele: IR720nm szűrővel,
Fullspectrumban,
és a Kontroll-kamera által

Összehasonlítás IR szűrővel illetve anélkül.

 A Hot-mirror szűrő kiszerelése szabaddá tette a fényutat az infra hullámhosszakra is, ezt tekintem teljes spektrumnak. Természetesen ez okoz erős eltolódást a vörös irányába és nem az, hogy gyorsan távolodtam volna a témától.. A fehéregyensúlyt tehát újra kell értelmezni. További tesztelést igényel az is, hogy az RGBE szűrő egyes komponensei mennyire érzékenyek infrában, vagyis melyik csatornák képeit érdemes bekeverni az infrába a dögösebb eredményért.

Összehasonlító ábra.

 Amennyiben teljesen ép F828 lett volna a kiinduló állapot, érdemes lett volna az infrásítást a Hot-mirror motor eltérítésével megoldani (ez csak nightshot gépeknél opció), így az infra képek összeszűrhetőek lehetnének a normál spektrumú képekkel. A szűrő eltávolításával normál képek csak akkor készíthetőek, hogyha egy IR-cut filtert alkalmazunk, ami voltaképpen ugyanolyan Hot-mirror szűrő, mint amit kiszereltem, csak jóval drágább (>30$), mivel nagyobb felület.

Feldolgozott IR720nm-es kép. A helyszín inkább UV-ben volt gazdag.
Nem a CCD görbült meg, hanem ez panoráma :)

A zöld növényzet infrában erősen visszaver.
Szokták erre állítani a fehéregyensúlyt.

További tesztelnivalót jelent az élességállítás is. Bár a Sony DSC-F828, mint a bridge kamerák általában,  kontraszt alapú élességállítással dolgozik, megoszlanak a vélemények arról, hogy az IR-cut szűrő eltávolítása okoz e fennakadást ennek működésében. A MaxMax állítása szerint  (képzeljétek válaszoltak!) feltétlenül helyettesíteni kell egy azonos paraméterekkel rendelkező átlátszó üveggel. Felhasználók viszont állítják, hogy nincs ilyen jellegű probléma. Tapasztalataim szerint sok esetben működik az AF, azonban sikerült jónéhány életlen képet is készíteni. Közelre többnyire éles, távolra kevésbé, gyanítom, hogy nem az AF a hibás, hanem inkább az történik, hogy infrában a fókusztartomány közelebb kerülvén, már nem fedi le a végtelent. Nem tudok biztosat állítani erről, nem készült még elég kontrollált próbakép a rendellenesség feltérképezéséhez, ugyanakkor az sem tiszta, normál működés esetén mely hullámhosszakra hangolták a fókuszt, hiszen nyilvánvalóan a 400-700nm tartomány mindkét végét nehéz lefedni. A jelenség felderítéséig a kézi élességállítás és cingár rekesz a legbiztonságosabb, később még erre visszatérek.

További kutatás tárgya a megfelelő IR szűrő kiválasztása. Érdemes lenne megpróbálni a 680 és 950 nanométeres szűrőket is. Az 52 milliméter foglalatú, 850 nanométeres szűrőm viszont baráti áron eladó, mivel infrázni ezentúl a Nikonnal nem fogok.