Van itt ez a távcső készlet, kicsi, olcsó és pont arra jó, amire készítették. Tehát távolról sem csillagokat nézni, hanem az alapokat elsajátítani, optikából és csillagászat-történetből. Igazából csak azért vettem meg, mert amúgy is kellett belőle egy lencse (csak emlékeznék rá, melyik és mire), s így legalább tanulok egyet s mást.
 |
| A készlet tartalma. A teljes ár alig valamivel több, mint a három akrillencse ára külön. |
A készlet tartalma: három akril lencse: Ø45mm, F1+360mm; Ø34.5mm, F2+106mm; Ø16.5mm, F3+30mm. A karton nincs előre stancolva, vastagsága vékony, olyan 250-300g körüli lehet, de végül a célnak azért még éppen megfelel. Nagyobb gond, hogy fényes, mint a Salamon töke, ami sok belső reflexiót okoz. Mindenképpen tanácsos matt, fekete papírral kibélelni, ha használni is akarjuk.
 |
Felül az okulár, baloldalt a szemlencse, tőle 66mm-re a mezőlencse,
alul pedig az objektív tubusa |
A
Kepler-távcső sajátossága, hogy az objektív, illetve okulár egy-egy gyűjtőlencse. A kép fordított, de nem
pék, hanem fejjel lefelé fordított, érted.
A dokumentáció cseppet sem szájbarágós, de minden jel arra mutat, hogy azért van mégis 3 lencsénk 2 helyett, mert itt egy
Huygens okulárt kaptunk a két kicsi domború lencséből. A
mezőlencse fókusza kb. háromszorosa a szemlencsének. A távolságukat egymástól a
d=1/2*F2+F3 képlet adja
. Ez 68mm kellene legyen, a modellben 66mm. Tehát nagyon valószínű, hogy tényleg egy Huygens okulárt sikerült összerakni. Ez az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb konstrukció a kép színhibáinak csökkentésére, a látószögön is javít. Sajnos csak 10x-es nagyításig ajánlott, tehát nem ő lesz a későbbi egyméteres távcsövem okulárja.
Könnyen követhető az összeszerelési útmutató, én azonban pár lépésben eltértem tőle. Nem ragasztottam túlságosan össze a tubust, hogy szétszedhessem később, egyes helyeket csak megcelluxoztam. A lencséket sem oldószeres ragasztóval, hanem szilikon pöttyökkel rögzítettem, mert mintha más terveim is volnának velük. Amúgy a fényes papírt érdemes kicsit megcsiszolni a ragasztási felületen.
 |
| Felül az objektív, alul pedig az okulár tubusa |
Az objektív és okulár gyújtótávolsága kb. egy helyre kell essen, sokáig megzavart a rövid hossz, aztán valahol találtam olyat, hogy a Huygens fókusza az okulár-tubuson belül van. Így már érthetőbb, akármit is jelentsen ez.
 |
| Összeszerelve. Jobban is meg lehetne csinálni, ha nem akarnám szétszedni később. |
Az objektív-szemlencse táv kb. 380mm (végtelenre élesítve), az objektív F+360mm, az okulár-tubus pedig 66mm. Az okulár elemeinek eredő fókuszára ezt a képletet találtam:
F(okular) = F2*F3 / (F2+F3 – okulartubushossz) = 48mm. Na most, hogy ez honnan milyen irányba, az talány. Segíthettek.
 |
Véletlenül a minap dobtam ki egy fölösleges szemkagylót, még megtaláltam a szemetesben.
Pont talál rá. Belenézve jól látszik hogyan tükröződik a belső fényes fekete felület.
Szinte jó kaleidoszkópnak is. A megoldás a matt karton-bélés. |
Hold és egyéb fényes objektumok megfigyeléséhez érdemes lerekeszelni,
mert a színhibáktól cseppet sem mentes. Ez a leírásban is benne van, de
nincs konkrétan kijelölt hely a rekesznek. A távcső névleges nagyítása 10x, a nagyítás képletéből az jönne, ki, hogy akkor az okulár gyújtótávja kb. +36mm. Hát nem is tudom. Annyiféle méret abban a 66 milliméteres tubusban... Egyáltalán hol van benne a fősík? Bevallom, ez az okulár, bár egyik legegyszerűbb konstrukció, nem világos. Amúgy se, de most képletesen. Valaki? A kilépő pupilla nagyjából valóban tizede az objektív átmérőjének. Szóval lehetséges a 10X. Mindenesetre nagyít mint állat.
Ezek után szemüveglencséből, rokkant kukkerekből stb. bárki elkészítheti a mását.
