A kijárási tilalom kezdete előtt fél perccel érkeztem haza.
- Kurva maszk! - téptem le a vizes rongydarabot. - Ráadásul a nonstop se volt nyitva, ma száraz november huszadikát kell tartsunk.
- Persze, neked nem kap az agyad oxigént, de a műtőben a dokik évtizedekig, napi nyolc órában bezzeg nem fulladoznak maszkban - pirított rám Grimpix.
- Hát rajtuk nem pont ilyen műszálas szar van, és szívműtét közben nem kell télen mínusz három fokban hágóra biciklizzenek. De amúgy igazad van. Fő a biztonság a biciklin is. Még véletlenül leköpném a kormányt.
- Olvasom, hogy irtón meg vannak lepődve az oltáspártiak, hogy a koronavírus járvány nem felszámolta az oltásellenességet, hanem tovább erősítette.
- Szerintem az oltásellenesség sohasem csak az oltásokról szólt. Inkább a bizalomról. És a bizalmat veszítették el még jobban az emberek.
- De azért abban hinni, hogy az oltással chippet raknak beléd, amit az 5G-vel aktiválnak koronavírussá, az azért kicsit erős. - nevetett Grimpix.
- Csak annyira, mint amikor valaki azt képzeli, hogy egy plüssmajommal beszélget. A legtöbb oltásellenes nem agyhalott. Csak azért aggódik, hogy valami meglévő betegsége miatt, nem e fog sokkal rosszabbul reagálni az oltásra, mint az átlag.
- És erre mit mondanak az oltáspártiak?
- Hát azt, hogy mindenkinek az orvosa kell eldöntse, hogy tényleg van e ilyen veszély. Csak hát nem mindenki bízik az orvosokban sem, vannak közöttük, akik mellékállásban nem a saját szakterületükről osztják az észt, aztán vannak sarlatánok, természetgyógyászok, homeopaták...
- A homeopaták kik? - vágott közbe.
- Azok az orvostudomány pszichopatái, azt hiszem. Aztán vannak, akik nem is hisznek a koronavírusban.
- És te elhiszed, hogy létezik ez a vírus? - kérdezte ravaszul Grimpix, de nem tudta eltitkolni, hogy próbál felültetni a körhintájára.
- Csak amennyire elhiszem, hogy mi létezünk. De persze, lehet, hogy csak duracellnyuszik vagyunk egy mátrixban és nincsen is valóság, a vírus meg egy malware.
- És szerinted is ez csak egy influenzavírus?
- Hát, a leírások alapján nem az, mert koronavírus. Te például plüssmajom vagy, ami nem olyan, mint egy gumialigátor. De ha kiderülne, hogy ilyenekkel barátkozok, mindenképpen a pszichiátriára vinnének.
- De akkor hogyan lehet, hogy vannak akik elhiszik és vannak akik nem? Mindenkinek van internete.
- Csakhogy nem mindenki ugyanazt a facebookot látja. Tudod, véleménybuborék. Ráadásul az emberek félnek az ismeretlentől. Az ismert influenzától meg nem félnek.
- És az hogyan lehet, hogy az influenzával mindenki megy dolgozni, a koronavírussal meg hiába múlik el pár nap alatt, két hétig otthon kell ülni?
- Ezt mondjuk én sem értem. Azt se, miért járunk spriccoló takonnyal emberek közé, de azt sem, hogy a COVID-nál miért két hét a karantén, annál is, akit a mentő visz el, annál is, aki csak éppen hazajött olaszból. Nem is merek arra gondolni, hogy a jogalkotók se tudnák erre a választ.
- Két hét karaté? - kérdezett közbe Grimpix. Az milyen? Full kontakt?
- Dehogy, pont az ellenkezője, nem mehetsz sehová, és nem találkozhatsz senkivel.
- Akkor az olyan, mint két hét letöltendő börtönbüntetés? Koronásnak lenni bűn?
- Emlékezz csak az első hullámra. Az áldozathibáztatásokra. Aki elkapta, biztos könnyelmű volt, lófrált sízni. Bezzeg nagy pofája volt Londonból, de egyből hazafutott, hogy az itthoni egészségügyet terhelje. De hát emlékszel, mi volt a közbeszéd. Titokban úgy gondolkodnak az emberek, mint a törvénnyel kapcsolatban általában. Vele sohasem történhet meg, mert ő normakövető. Ezért szoktunk egyből halált kiáltani, ha valami értékrendünkbe nem illőt tapasztalunk. Ezért voltak a nelófráljtálibok, most meg a maszktálibok. Igen, azt hiszem koronásnak lenni, ha nem is bűn, de vérciki. És igen, egy pozitív PCR, az ma olyan, mint egy jogerős ítélet.
- Betegnek lenni ciki? - kerekedett el Grimpix szeme.
- Tudod az az igazán tökös, aki ugyan elkapja koronavírust, de nem megbetegszik tőle, hanem csak megsajnálja és elengedi. De ha megbetegedsz, az a gyengeség jele. Nem mostál kezet, mi? Mert kilógott az orrod a maszk fölött? Az emberek nemcsak a betegségtől félnek, hanem attól is, hogy így kiderülhet mennyire életképtelenek. És 8 milliárd ember között felismerni, hogy az alsó húsz százalékot is alig ütöd meg, kellemetlen. Pedig ez lehet genetikai is, vagy korfüggő, amiről nem is tehetsz. Ráadásul nem azért szeretünk másokat, mert immunisak a koronára.
- Térjünk vissza az oltásellenességre. - váltott témát Grimpix.
- Térjünk. - mondtam lemondóan és rettenetesen sajnáltam, hogy nincs itthon sör.
- Az oltás nem magánügy? Aki akarja beadatja, a többi meg dögöljön meg? Nyolc milliárdból lehetne pancsolni... A darvini szelekcióról nem is beszélve...
- Nem ilyen egyszerű. A kisgyerekek például nincsenek döntési helyzetben, de ez már a szülők autonómiájáról szóló vita lenne. Aztán az átoltott populáció sem teljesen védett, vannak akikre nem hat, vannak akiket valóban nem lehet oltani. Így, aki nem vesz részt ebben a közös erőfeszítésben, az a nyájimmunitás lerontásával a normakövető beoltottak esélyeit kezdi ki. Ezért lángolhattak fel újra rég elfelejtett járványok.
- De ezt az oltásellenes nem tudja?
- Dehogynem. Csak úgy kalkulál, ha más oltat, de ő nem, akkor megkapja a nyájimmunitás védelmét, és nem kell vállalnia az esetleges kockázatokat sem. Tipikus közlegelő probléma. Kevés számú dezertőr esetén ők járnak jól. Sajnos ha sokan kezdenek így gondolkozni, akkor borul a rendszer és sokan megszívják. Ha nem is lesznek betegek, de a közpénz, amiből például az oktatást lehetne finanszírozni elmegy járványkórházakra és ez megelőzhető lett volna.
- Ez akkor olyan, mint a maszkhasználat? Nekem kellemetlen, nem engem véd leginkább, de összességében a közösségnek jó?
- Igen. Pontosan.
- És, hogy jön ide a szolidaritás?
- Hát például úgy, hogy az egyének bevállalják az esetleges kis valószínűségű kellemetlenséget a közjó érdekében. Csakhogy az emberek legalább annyira különutasok, mint normakövetők. Ráadásul az oltás-témában, ugyanúgy, mint a maszkhasználat esetében is, a szolidaritást csakis egyoldalúan szokták értelmezni.
- Egyoldalú szolidaritás? Ezt nem értem. - mondta Grimpix
- A budikarima probléma kicsiben ugyanez. Nézőpont kérdése, hogy valaki képtelen lehajtani, vagy valaki képtelen felhajtani. Itt is aránytalan a következmény, mert akik nem hajtják le, azokat nem érdekli, a másik oldal meg jelentősen fel tudja idegesíteni magát rajta. Szerencsére vannak akiknek ez nem probléma. Pont ahogyan nem mindenki oltás- és maszkellenes, vagy oltás- és maszkpárti.
- Budiszolidaritás?
- Az nem szolidáris, ha én a gyönge elvárom, hogy te erőfeszítéseket tegyél az én biztonságom érdekében. De az már az lenne, hogy adok a biztonságomról, hogy te szabadabban élhess.
- Akkor kik szolidárisak?
- Hát az oltásellenesek nem. És a maszktagadók sem. Ők önzők. És az oltáspártiak, maszkpártiak sem. Ők zsarnokok, a kényszerítésben érdekeltek. De a kikényszerített szolidaritás nem szolidaritás. A kötelezőség nem felelős döntés. Egy infantilizált társadalom nem felnőttként reagál majd az újabb, törvényileg még nem szabályozott húzós helyzetekben sem. Tudod vérrel kell öntözni a szabadságot.
- Jaja, tudok még ilyen közhelyeket - mondta Grimpix alig leplezett gúnnyal - hogy aki feláldozza a szabadságát a biztonságáért, az egyiket sem érdemli meg.
- Valahogy így, csak a vírus nem terrorista. De a kormányok attól még zsarnokok.
Láttam, hogy Grimpix fejben számolgat.
- Vagyis a kötelező oltás az pár ember életének, személyi jogainak a feláldozása sokkal több ember életének, egészségének megmentése érdekében? Akkor ez olyan, mint az ősi vallások véráldozatai?
- Olyasmi. Azzal a különbséggel, hogy istenekben nem hiszünk, de a betegségekben igen.
- És ez morálisan elfogadható?
- Nem tudom Grimpix. Ez az emberi működésről szól. Az oltásellenesség iránti türelmetlenség ugyanaz, mint a népnemzetiek hazaárulózása, az antifa nácizása, a heterók buzizása, a józanéletűek drogosozása, a vegánok gyilkos dögevőzése, a katonaságpártiak puhapöcsözése, a vallásosok pogányozása. Számtalan töréspont mentén vagyunk képesek azonosulni másokkal és legalább ugyanennyi pontban vagyunk képesek gyűlölni a másikat. Mindenki szeret hasonulni a többséghez és mindenki szeret elkülönbözni is.
Nélküled is nehéz, de
kiszületni a világból az a szép. És a mindenkori kormányoknak nem az a feladata, hogy újabb megosztó témákkal ugrasszanak egymásnak.
- Azt hiszem, és közben nem fogjuk fel, hogy a hasonlóságunk és a különbözőségünk csak együtt tesz sikeres emberi közösségé, ami rugalmasan tud reagálni nem várt helyzetekre.
- Akkor mi most mik vagyunk? Oltásellenesek, vagy oltásellenes-ellenesek?
- Azt hiszem, mi oltásellenes-ellenes-ellenesek vagyunk.
- Az mit jelent? Ha lesz COVID-oltásellenes tüntetés, akkor megyünk kockakövet dobálni a fakabátokra?
- Persze, simán. Csak előtte beadatjuk az oltást....