Alig egy hónapja, június 14-én (Landsteiner úr születésnapján) volt a Véradás Világnapja. Aki lemaradt, azért ne várjon jövő ilyenkorig, hanem spriccoljon a vénájából a rászorulóknak. Közhely ugyan, de tényleg életet menthetsz vele.
Grimpix nem újságíró, így csak pár erőtlen próbálkozást tett annak felderítésében, hogyan is működik a véradási rendszer, ami jóval bonyolultabb, mint azt elsőre gondoltuk.
Voltaképpen annak próbáltunk utána járni, miért van az, egy olyan országban, ahol létezik az önkéntes/ingyenes véradás, hogy műtét esetén, a betegnek a "vissza kell adnia" az elhasznált vért.
Irányított véradáskor nyilván a rokonok, barátok között szokás "önkénteseket" toborozni. Az ilyenformán összeverbuvált véradókat ugyanazok a juttatások illetik meg, mintha saját kezdeményezésből, a köz javára jelentek volna meg vért adni, mindenféle rábeszélés nélkül.
Tehát adva van ez a gyakorlat, amelyről a vélemények aszerint alakulnak ki, hogy milyen személyes tapasztalataink vannak. Előfordul például, hogy a beteg nem éli túl a műtétet, de a temetés mellett a rokonoknak még a véradással is foglalkozniuk kell. Így nem csoda ha ellenséges érzelmek is kialakulnak a rendszer ellen. Nem mindegy a felszólítás hangneme sem (elméletileg senki sem kötelezhető a vér visszaadására). Úgy tűnik az ebből fakadó ellenérzés nemcsak nálunk jelentkezik, de az irányított véradásnak több formája egyre inkább jelen van az Unió országaiban.
De van jó oldala is. Az ilyen jellegű aktív segítségnyújtás összekovácsolhatja a családot, barátságokat fűzhet szorosabbra, elkötelezettebbé tehet embertársainkért.
Ha ritka vércsoportod van, és szeretnél egyfajta "ügyeletet" teljesíteni a társadalomban, akkor megteheted, hogy regisztrálsz a www.donor.ro oldalon is, ahol könnyebben megtalálnak, amikor szükség van rád, de a legfontosabb mégis az, hogy hivatalosan jegyzett véradó legyél. Tömeges baleset esetén például ez a legelső védvonal ami rögtön mozgósítható.
Jajj igen... szinte kihagytam. Láncleveleket keringetni az interneten éveken át sürgős és ritka véradásról nem életmentés. Csak marhaság...
Grimpix nem újságíró, így csak pár erőtlen próbálkozást tett annak felderítésében, hogyan is működik a véradási rendszer, ami jóval bonyolultabb, mint azt elsőre gondoltuk.
Voltaképpen annak próbáltunk utána járni, miért van az, egy olyan országban, ahol létezik az önkéntes/ingyenes véradás, hogy műtét esetén, a betegnek a "vissza kell adnia" az elhasznált vért.
Irányított véradáskor nyilván a rokonok, barátok között szokás "önkénteseket" toborozni. Az ilyenformán összeverbuvált véradókat ugyanazok a juttatások illetik meg, mintha saját kezdeményezésből, a köz javára jelentek volna meg vért adni, mindenféle rábeszélés nélkül.
Tehát adva van ez a gyakorlat, amelyről a vélemények aszerint alakulnak ki, hogy milyen személyes tapasztalataink vannak. Előfordul például, hogy a beteg nem éli túl a műtétet, de a temetés mellett a rokonoknak még a véradással is foglalkozniuk kell. Így nem csoda ha ellenséges érzelmek is kialakulnak a rendszer ellen. Nem mindegy a felszólítás hangneme sem (elméletileg senki sem kötelezhető a vér visszaadására). Úgy tűnik az ebből fakadó ellenérzés nemcsak nálunk jelentkezik, de az irányított véradásnak több formája egyre inkább jelen van az Unió országaiban.
De van jó oldala is. Az ilyen jellegű aktív segítségnyújtás összekovácsolhatja a családot, barátságokat fűzhet szorosabbra, elkötelezettebbé tehet embertársainkért.
Több cikk elolvasása után, jóval elnézőbbek lettünk az irányított véradás gyakorlatával szemben. A vérközpontok és kórházak némileg egymástól független játékosok és saját szempontjaik vannak. Ennek észrevételében segített az országos vérközpont telefonos válasza is, melyből az derült ki, hogy az irányított vérgyűjtés az egyes kórházak döntése. A donor.ro oldalról meg levélben világították meg a rendszer több aspektusát. Ha van a témában szakértő, szívesen olvasnánk a véleményét a megjegyzésekben.
Jajj igen... szinte kihagytam. Láncleveleket keringetni az interneten éveken át sürgős és ritka véradásról nem életmentés. Csak marhaság...
a téma jó, a kultúra kicsi, ebben is, nem csak másban, mifelénk. szerintem jó kampányolással ezen is lehetne segíteni - ez legalább reális segítség lenne, ha már kampányolásról van szó.
VálaszTörlésengem párszor eltanácsoltak a véradástól, tehát azért körültekintőek...
Lehetne csiszolni de nagyobb szervezettség kellene a donorok részéről is. De ugye az önkéntesség arról szól, hogy akkor és amikor jólesik, nem akkor és amikor muszáj... Nagyon dinamikus dolog ez, rövid a szavatosság is, és a felhasználás se teljesen kiszámítható. Többek között ezért lettem elnézőbb a kórházak visszagyűjtésével szemben.
TörlésSzerencsémre most ilyen témában nem vagyok otthon. Igaz én is kaptam vért életemben egyszer húsz évvel ezelőtt. Orvosi mulasztás miatt kerültem olyan állapotba, hogy muszáj volt, akkor nem kellett visszaadni.
VálaszTörlésS azóta nem e érzed, hogy úgy hajt a véred, mikor autórádiót látsz, tudod olyan levehető elő-laposat? Vagy frankó alumínium táblákat, amelyek leszerelhetőek? :)))
Törlés:-)) Szerencsére nem, de akkoriban felmerült bennem a kérdés, hogy vajon kinek a véréből kaptam.
Törlés