2013. jún. 7.

Szegény ember szkennerje

Nem is akármilyen, hanem mindjárt 12 bites. Természetesen RAW-ba is szkennel. És körülbelül 30 perc az elkészítése. Mondjuk mi már két esztendeje csombolygatjuk magunkban a terveket. 

A doboz. Szóval kell egy doboz, amibe alulról belecsinálod a vakut, aztán némi mattüveget vagy pauszpapírt kell ragasztani a fényútba fényszórónak (középtájra, a kettő mattüveget egymástól 10 centire ragasztottuk be ragasztópisztollyal - de a pozíciónak nincs túl nagy jelentősége). Ha túl sok a fény, némi papírlappal lehet tovább finomhangolni. Legfelül egy tiszta és karcmentes üveglapra (ezt a legnehezebb keríteni) jön a film, illetve a fekete kartonból kivágott maszk, ami azért is hasznos, mert ennek segítségével lehet leszorítani a kunkori filmeket. Voltaképpen a maszkot ujjal kell tartani, ha a film rúgna

A gép. Mi rádiós vakuvezérlést használtunk, illetve kioldókábelt. A gép lencséje legszebb rajzolatára van állítva (35mm - f/8), előtte a Raynox csodamakró előtétlencse. Az expozíciót a dobozba behelyezett fényfogó papírlapokkal lehet szabályozni, illetve a vaku teljesítményével. Érdemes a vakut minimumon járatni, úgy gyorsabb és tovább tart, azonban egyes (túlexponált) negatívoknál nagyobbat kell villantani. 
A vakus módszer előnyei, hogy akkora a fényteljesítménye, hogy a szobában rendes lámpavilág mellett is nyugodtan dolgozhatunk. 

Szkenner VS befotózás
A fókusz. A fókuszállítást megpróbáltuk manuálisan, de olybá tűnt, mintha a makrógyűrű súlyától elállítódna az élesség. Ezért minden egyes kockára fókuszt is állítunk. Ezt a legkönnyebben akkor tehetjük meg, ha egy ledes lámpát helyezünk be a dobozba, valahová oldalt, ahol a vaku fényútját nem zavarja. Ennek fénye csak a fókuszhoz kell elegendő legyen, egy egyszerű bringalámpa teljesítménye a vaku mellett az exponálásban egyáltalán nem fog szerepet játszani. 

Felbontás, minőség. Valami agyrágó bogár miatt, mi most a perforációt is beleszkenneljük a képbe. Gondolom azért mert kúlos. Ezzel együtt egy normál 135-ös képkocka kb. 6,7 Mpx. Ebből a tényleges kép kb. 4,4 Mpx. Azt gondoltuk, hogy a 12 bites befotózás jobb dinamikát fog eredményezni, sajnos nem úgy tűnik, bár nem teszteltük konkrétan. Az alábbi részlet 100%-ban jól mutatja a zajosodást a befotózott képen. A szkennelt képet komolyabb filmszkennerrel készítettük (még kétezer-egynéhányban) sokkal nagyobb felbontásban, ahhoz képest a házi módszer nem is annyira rossz. 

Gyorsaság. Amennyiben az installációt sikerült pormentesen felállítani, és nem kell az exponálási értékeket korrigálni képenként, illetve a kioldógombot tudjuk lábujjból vagy foggal vezérelni, a munkamenet nagyon gyors, képenként akár 5-10 mp. A kidolgozás azonban ennél jóval hosszabb, egyes lépések kötegelhetőek ugyan, de a képkivágás, és kontrasztgörbe beállítás többnyire egyedi beavatkozást igényel. A retusálást nem számítva képenként legalább 20 de kevesebb mint 60 mp. A későbbiekben a befotózott negatívok feldolgozásáról is lesz szó. Vagy nem. Esetleg a színes negatívokról is. Vagy esetleg nem. 



3 megjegyzés:

  1. Szinte hasonló installációra jutottam én is, a következő különbségekkel:
    - a "doboz" és a fényforrás egy Meopta nagyítógépből kiszerelt világítóegység. Már eleve egy fehér polisztirol (hungarocell) borítása van, egyenletes fényt ad mattüveg nélkül is.
    - Raynox-om nincs, Canon közgyűrűm sem, így a 135mm Sonnar + m42 közgyűrűsor + m42 Canon konverter kombinációt használtam
    - a filmet a fent említett nagyítógép filmvezető kerete tartja síkban
    - kildózsinór helyett USB kábel és direkt az EOS Utility-ből való exponálás. A monitoron be lehet állítani a kivágást,expót, stb. stb., nagyon kényelmes
    - az egész szerelvény vízszintesen áll az asztalra szerelt sínen (értsd, colos deszka) nem függőlegesen, így a gravitáció nem viszi el a fókuszt
    - mivel a lámpa erősen melegszik, nem ajánlott folyamatosan égetni, egy megszakítóval csak az expó idejére kapcsolom be.
    Az eredmények hasonlóak. Ha optimistán akarok fogalmazni, "a módszer nagyon szépen visszaadja az ezüstfilm művészi szemcsézettségét". :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a dia-filmtovábbító bennem is felmerült, sajnos az én vetítőmnek (az a kettényithatós öntöttvas-bog) a továbbítója nem tartja teljesen síkban a filmet. Ugyanez van az olcsó szkennerből kiműthető filmcsatornákkal is. Hanem ez a gépről vezérlés irtó jó móka. Lehet ha a Nikon is tud ilyet, ki kell próbáljam. Ha nem is a szkennelés miatt (az egérre már nem jut szabad lábujjam), hanem csak úgy :)

      Színeseket is szkenneltél? Érdekelnének a tapasztalataid, módszered. Egyelőre a maszk színének kivonását látom a legjobbnak, de utána még rengeteg a korrigálni való, nincs valami jobb módszered?

      Törlés
  2. Hát sajna, az nekem is csak többé kevésbé sikerült! Elmentettem egy beállítást (Preset) a Camera Raw-ban, ami valamennyire elfogadható eredményt adott, abból kiindúlva még egyenként is korrigáltam a fotókon. De nagyrészt FF-et digitalizáltam, akkoriba ahhoz jobban hozzá tudtam férni.

    VálaszTörlés