2017/05/24

Móricz Zsigmond - Tejre váró szegények

Kép: moly.hu
Grimpix egyik kedvenc meséjét kereste a minap, s hát végül nem a facebook, hanem a gyakorikérdések segített a nyomára bukkanni. Úgy tűnik, hogy nincs fenn a neten, ami elég csúnya dolog, így hát most mi orvosoljuk, hiszen az információ, meg a mese is szabad akar lenni. Amúgy az egész könyv egy kincsesbánya, de hiába keresitek a könyvtárban, mert pár hétig nálam lesz, ugyanis a miénk szőrén-szálán eltűnt. 

Tejre váró szegények

A gazdasszony bement az istállóba, a szegények ott ültek már egy órája az udvaron, az eperfa alatt. Az elöljáróság ide utalta őket, ehhez a gazdához, maximális árat fizetett neki, ezért az köteles volt egy hétig hét szegénynek egy-egy liter tejet adni. Öregasszonyok és agg, töpörödött férfiak voltak ezek a szegények, mindnyájan hatvan éven felül, olyan erőtlenek, hogy alig bírtak csoszogni. A kezükből egy pillanatra se tették volna le a tejesbögréket, ütött-kopott öreg csupraik voltak, mint ők maguk: csorba, mázatlan, szomorú jószágok. Az eperfa alatt nagy, törött malomkő volt a földön, a gazda asztalt akart belőle csinálni, de mikor hozta a követ a dunai malomból, nem volt ideje megcsinálni az asztal lábát, azóta pedig tíz év telt el, s mindig csak készült rá, hogy majd egyszer megcsinálja. Erre a kőre csücsültek a vénasszonyok, a két öregember odább ült le egy vályúra, amelyből dél óta nem ettek a disznók, s száraz volt. Nemigen beszéltek ezek az öregek, már olyan fáradtak voltak, még a nyelvük sem fordult. Nem voltak ők már kíváncsiak semmire, csak a gazdasszony mozgását lesték, mikor megy fejni. Mikor bement az istállóba, fölelevenedtek. Izgatottak lettek egy kicsit, nagyon szerettek volna odamenni az istállóba, s nézni, hogy teszi oda a gazdasszony a fejőszéket a tehén alá, s hogy kezdi a friss habos tejet kiszivattyúzni a tehén tőgyéből. De nem mertek közel se menni, mert a gazdasszony, mint minden gazdasszony, nagyon goromba volt, s rájuk kiáltott volna, hogy vagy ne vegyék el a világosságot, ne vadítsák a jószágot, vagy egyszerűen hogy ne tátsák a szájukat. Messziről hallgatták hát a tej kellemes, sistergő csorgását, egyik öregasszony süket volt, nem hallotta, megkérdezte: – Már fej? - Fej – mondta a másik öregasszony, s ezer ránc mozdult meg az arcán. - Fej mán, fej bizony! Míg a fejés tartott, addig senki sem szólt egy árva hangot sem. Az istállóból kijött a meleg trágyaszag között a tej édes illata, és ők felszívták. Sóhajtottak, ők szegények nem szoktak tejet inni egész életükben. Míg erősek voltak, kapálni jártak a gazdákhoz meg az urasághoz, a nagy kukoricásokba és szőlőkbe, a répaföldekre és krumplimezőkre. Dolgoztak, ahogy bírtak, mindig ők művelgették be a nagy határt. Nem volt nekik soha egy talpalatnyi sem, ők csak ásták, kapálták, aratták a földeket. És krumplit ettek meg kis rántott leveseket, zöldhagymát, zöldpaprikát s kenyeret. Aratáskor jó volt, mert bent kaptak kosztot a gazdáknál, és akkor jó ételeket ettek: sonkából főtt savanyú levest, és nekik jutott ám nagy darab füstölt hús is meg túrós galuska és öklömnyi lekváros derelyék s aratási ünnepen paprikás csirke. A szüretet is szívesen gondolták el, mert szüreten szabad volt, ha a gazda vagy a gyerekei nem látták, szőlőt enni és mustot inni, s birkát szokás szüretre vágni a szedőknek. De a télre és a tavaszra nem szívesen emlékeztek, mert akkor sovány koszton, főtt kukoricán, sült tökön és korpaciberén tengődtek. Tejet, azt sohasem ittak. Isten áldja meg ezt a mostani elöljáróságot, hogy így gondoskodik a szegényről, minden héten másik gazdához osztja be őket, s egy-egy liter tejet rendel nekik naponta. Végre a gazdasszony kijött az istállóból, már egész sötét volt, s vitte a nagy sajtár tejet a konyhába. Mindnyájan utána néztek, hogy ment fel frissen, erős lépésekkel a tornácra, s feltűzött kék szoknyája alól a piros alsószoknya virított. Ide se mentek utána, inkább elcsöndesedtek, mert ez a gazdasszony nagyon sokára szokta kiadni a tejet. Isten tudja, mit mesterkedik, mit pancsol odabent. - Az egyik öregember ki is vette a pipát, amit úgy szárazon rágcsált laza, öreg fogaival, mert dohányt nem tud kapni, néha diófalevelet, néha krumpliszárat vág bele, de leginkább csak üresen lógatja lila ajkai közt. 
– Haják-e, mesélek egyet. -Jó, csak meséljen - mondták az asszonyok, s még nevettek is. – Hát vót eccer, hun nem vót, vót egy jámbor szívű uraságnak egy majorja. Abba a majorba csak tehenek vótak és fejősjuhok. De ő ami tej csak vót, mind egy cseppig kiadatta a szegényeknek ingyen.
Megmozdultak az asszonyok. 
– Fájin úr lehetett – mondta a másik öregember.
– Pedig nem is vót igen gazdag uraság – folytatta a mesélő –, inkább csak olyan szegényebb nagyúr vót. De igen-igen vigyázott, hogy a tejet tisztán adják ki a szegényeknek, se vizet ne keverjenek bele, se mást. Hanem inkább mind egy cseppig kiadják... - Ritka uraság az ilyen. – E pedig ilyen vót... Hanem vót neki egy rossz majorosnéja, annak sehogy se tetszett ez a szokás. Irigyelte a tejet a szegényektül. Az asszonyok megmozdultak. 
– A főd sillyedjen el alatta! - dünnyögte egy vénasszony. 
– Há mondom, e babonás asszony vót, megcsinálta, hogy eccer csak elfogyott a tehenek teje meg a juhok teje: nem kaptak tovább a szegények egy szemet se. – Égessék meg! - zúdultak fel az asszonyok. 
– Nojó van – folytatta a mesélő. - Elpusztult a major, elhalt a szüle, eccer sok időre egy vadász vetődött az erdőbe. Ritka vadat kergetett, de sehogy se ejthette el. Este, hogy mán hazafele menne, sírást hall, mintha asszony sírna. Odamegy, lát egy üdős asszonyt: „Mi baj, néni, hogy úgy sír” – kérdi tülle. Azt mondja a ráncos képű kormos vénaszszony: „Mi lélek hozott ide, erre a borzasztó helyre, ahun még a madár se hál meg?” Azt feleli a vadász: „Vadászni jöttem, hallottam a jajgatásodat.” „Távozz, ha szereted az életedet.” „Má én nem megyek.” „Nem mégy, majd elmennél!” „Nem én, szülém!” „No ha olyan bátor vagy, állj a vasfa alá, nézd végig, amit látsz."  Az asszonyok előrehajoltak, úgy lesték az öregember szavat. Ez olyan csendesen beszélt, kísértetiesen, hogy már előre borsózott a hátuk. – Nahát, mán éjfélbe járt az idő, mégse látott semmit. Eccer csak zörrenést hall, jobbra-balra néz: gyünnek a fekete emberek, olyanok vótak, mint a korom, s egyenesen neki a vénasszonynak. Látja, hogy ezek ördögök a javából, olyan szarvuk, farkuk, lúlábuk vót, hogy no. Még kutyafejű is vót köztük. Hoztak egy nagy üstöt, bárdokat, tőkefát, Szurkot, tűzrevalót. Lehányták a földre, egyik tüzet rakott, másik az üstöt tette rá, kettő meg fogta a vén szülét, tőkére tette, bárdokkal apróra vagdalta, a szurokba vetette és háromfertály tizenkettőig főzték. Akkor más kettő kiborította az üstöt a fődre, a darabokat összegyúrta embernek, oszt a főördög akkor belefújt, újra kész lett a vénaszszony... 

No, evvel az ördögök elmentek, a vadászt lelte egy kicsit a hideg, de azért, hogy szürkült, odament a vén szüléhez. „No, szülém, azt mondja neki, magával ezek elbántak.” Azt mondja a szüle: „Bátor ember vagy, áldjon meg a jóisten, Csakhogy végignézted. Tudod, fiam, hajdan ezen a helyen major vót, a major gazdája mind eltartotta a szegényeket, de én megrontottam a jószágot, ezér a szegénység megátkozott, s kilencvenkilenc évig itt kellett bűnhődnöm minden éccaka. Hanem hogy végignézted a kínozásomat, tizenkilenc esztendő szenvedéseitől megmentettél. Mondd el mindenkinek, hogy senki se húzza el a szegénytől, ami nekik van szánva. Hát azér, mert sok gazdasszonynak jó volna, ha ezt tudnál... Akkor nem vón olyan kék a tej. Mer a víztül kékül meg, amit ilyenkor pancsol belé...” Evvel végezte az öreg a mesét. Az öregasszonyok sóhajtottak, bólogattak. Akkor a gazdasszony leszólt a tornácról:
– Hát maguk mit forralnak ott, mér nem gyünnek mán! Tán én vigyem a helyükbe! Hamar föltápászkodtak az öregek, mind a heten, és ahogy bírtak, úgy siettek az ámbitus felé.

2017/05/18

Te is meghalsz...

... nem is lesz harc. Szerintem nem érzed a helyzetet. Szerintem félsz, te is megtérsz, szerintem azt hiszed, még meg lehet. (sziámi)














Előzmény itt a naplóban.

2017/05/15

A Názáreti Vénusz - Grimpix evangéliuma

Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fit-testvérem. (Márk 3/35)

Egyik este, mint rendesen, fotókat nézegettünk.
- Te Grimpix - mondtam - látod, némelyik Jézus ábrázoláson micsoda kockahasak vannak? Sixpack, meg tripack, meg fűrészizom. Vajon tényleg az volt neki?
- Hát persze, ki volt pattintva. Tudod a Cross-fit miatt. Meg hát az adottságai, ugye, isteni volt a genetikája.
Ezen kicsit megütköztem, ezért Grimpix titokzatos pofával előhúzott egy régi iratot és mesélni kezdett:

Ahogyan Grimpix apokrif evangéliumában is írja, harmincévesen, Jézust, aki ekkoriban még meglehetősen nyüzüge volt, végre rávitte a Lélek, egy negyvennapos body-transformation-workout-szemináriumra. A negyvennapos ketogén diéta után, ami alatt úgy lecsökkent a testzsír-százaléka, hogy még a gluteus maximusa is keresztszálkás volt, s mikor már kerek muffinokat, meg kuglófokat  látott az éhségtől, mert addig egyetlen csaló-napot sem tartott, csak a csirke-rizs egyfeszt,  akkor aztán azt mondta neki a személyi edzője, hallám kicsibarátom, változtasd ezeket a fehér köveket kenyérré, ha Isten fia vagy. Ő azonban azt felelé neki, halld meg az igét, meg vagyon írva a Sárga Kapszulában is meg az Írásban, hogy nem fehér kenyérrel él az ember, pláne nem vacsorára, mert a liszt az pontfix olyan, mint a cukor és annak a jele majdnem olyan, mint a kokainnak az ő vegyjele, ami nem más, mint hatszázhatvanhat és helyette inkább tejsavófehérje-turmixot ivott, minimum 2 grammot testsúly-kilogrammonként. A'sszem pont epres-fehércsokisat, mert azt szerette nagyon. 1

Akkor aztán felszaladtanak egy magas hegyre kardióedzés gyanánt. Te lehetsz a Miszter Olimpia, sőt a Miszter Getsemáné is, mert ismerek mindenkit a testépítő szövetségben, mondta neki a Megkísértő méregetve Krisztus pectoralisat. Inzulin száz dolcsi, négy doboz sustanol, mindben három ampulla, darabja harminc...  De Jézus unottan félbeszakította: Nagy és erős legyek, ja, ásított, tudod, hogy csak naturálban tolom. Bizony mondom nektek, no pain, no gain. 2

Akkor vitte őt az imposztor a szent városba a fitneszterem tetejére, a tested a te templomod, mondta, majd hozzátette, amennyi glükózamint, meg kondroitint és ízületvédőket felzabáltál, hallám innét ugorj le, tutti nem lesz porcleválásod. De Jézus gyöngéden kirúgta alóla az ácsolt állványzatot, bizony mondom neked, nem én, hanem te távozol innét sántán3

Hogy így összevesztek a személyi edzőjével, mert az álló nap egy jövendölésről beszélt a helyi zsírégetésről, vagy olyanokat vizionált, hogy a kreatin vizesít, szóval akkor visszament Galilejába, ahol hamar híre ment, hogy kigyúrta magát a názáreti. Ő meg tanújelét adta, hogy erős hittel és sok tömegnövelővel, meg tiszta étkezéssel ez mindenkinek sikerülhet. Ha hinnétek, többre lennétek képesek mint hiszitek, mondogatta tanítványainak, de ezt ők nem értették, mert lelkileg szegények voltak. Ha a hitetek bár akkora lenne, mint a bicepszetek, nem lenne számotokra lehetetlen. Ne felejtsétek a Szent Edzés napját lábazással megszentelni nyavalyások, mondta ezt is gyakran, feszüljön az a quadriceps, mint a kőszikla, mert rátok fogom építeni fitneszcégemet.

- De Grimpix, ezt te találtad ki. - fogyott el a türelmem. - Most költötted az egészet!
- Dehogy, hiszen benne van az Írásban. Meséljek még? Például arról, hogyan készítette fel Jézus a túlsúlyos vámszedőt a Muscle Beachre? Hogyan klónozott halat, hogy mindenkinek elég omega-3 zsírsav jusson? Vagy hogyan változtatta izommá a zsírt? Vagy amikor elgurította a többmázsás követ...
- Nem Grimpix, hagyd abba, ez már blaszfémia.
- Na ha nem hiszed,  nagyokos, akkor nézd meg ezt, Koreában bezzeg tudják mi az igazság:

Forrás

2017/05/02

Egy eléggé wild ferráta, little-so-hard :)

Hell no klettersteig
Meg lehet szokni a könnyű ferrátákat. És meg lehet lepődni, ha végre egy combosabb akad. Nos a Wild Ferenc (+2016) emlékferráta, tapasztalatunk szerint, nem mászható néhány jól elhelyezett basszameg nélkül. Ugyanez volt később más mászóknál is, akiket a kőomlás aljából figyeltünk nagy kárörömmel, hogy na ott hallám mit fognak lépni. Ők azzal vigasztalták magukat, hogy náluk hülyébbek is végig tudták már csinálni. Remélem nem ránk gondoltak.
A Kis-Cohárd a tó mellől













A trasszé jelenleg nagyon új, nem nagyon omlós, a kötél jó vastag, markolható, mi nagyon sok helyen bicepszeztünk is rajta. A kiírás szerint minimum 150 centi magasság kell hozzá, de 180 centivel is tartogat kihívásokat, az első C szakaszon például te leszel a trolibusz. Helyenként úgy tűnt, később majd sok fogás lesz, de végül többnyire megvolt a kurva-élet-érzés,  és sehol sem éreztük magunkat lépcsőházban, mint sok más ferrátán. 
A Kis-Cohárd a Gyilkos-kilátóról

A D szakaszban van két kellemetlenebb pillanat, ahol felmerült a se vissza se előre patthelyzet, de aztán kaparászva, foggal-körömmel, félspárgával, feltérdelve fejmagasságba, valahogy csak átmásztuk. Ha már feljutottál a hídig, akkor már nem lesz gond. Itt van emlékkönyv is, ha tudsz még írni a kézremegéstől. 
Fent pedig pont arra a kilátóra érkezik meg a trasszé, ahová körbe az erdőn a nyomingerek is fel tudnak menni a kiscsaláddal szelfizni, meg sörösdobozt eldobálni. Na előttük lehet villogni a hegymászó felszereléssel. Irigykedjenek csak, mi is irigykedtünk eleget. 
Bár ötven percet ír, nem valószínű, hogy túl sokan teljesítenék egy órán belül. Nekünk kb. 75 perc kellett, akiket megfigyeltünk, azok sem voltak gyorsabbak. Tehát nálunk hülyébbek is másszák. 
Összességében az országban talán csak a Rozsnyói-ferrátában lehetnek D szakaszok, bár elkép-zelhető, hogy a Hiliben a boltív harántolása is (alulról) súrolja ezt a besorolást. Lehet ha nem pont ezzel kell elkezdeni a ferrátázást. Próbáljátok ki bátran nem fog csalódást okozni. Köszi Dancurás, a Cohárd szemből meghágásával szintén régi vágyunk teljesült :)

Ahogy az emblémán  befigyel a kaszás - priceless :)