2020/05/31

Tükröm - Most akkor a végtelenbe, vagy tovább?

Na, most őszintén, hány olvasónak (abból a szokásos tizenháromból) tűnt fel eddig, hogy a szelfikamera a telefonban tükörben van? Legalábbis az elkészítés pillanatában, mert a mentés az persze külön beállítható. 
Grimpix úgy fotóz, ahogy Babi rajzol. Minden szögből minden vetület ügyesen dokumentálva van,
egy magasabb dimenzió perspektívájából. 
Az ok többrétű. Egyrészt tükörben könnyebben keretezünk. A PowerShot SX10IS is tudja ezt, de  Nikon D5000 nem.  Másrészt van ez a pszichológiai közhely-izé, hogy aki nem filmcsillag, vagy fotómodell, az jobban ismeri az arcát tükörben, mint ahogyan azt mindenki más nap mint nap elviseli. Ugyanez a hatás a visszahallgatott hangunkkal is. Teljesen más a saját koponyánk akusztikájával, mint kívülről felvéve. Mintha biliből szólna. Kicsit nem okés. Van, akit kifejezetten irritál. Ahogyan a rólunk készült fotó is. Mert nem olyan, ahogyan megszoktuk. Pont rossz helyen van a bocinyalás, az a ronda bibircsók is pont máshol van. Legalábbis ezt állítja az elmélet, és talán kísérletekkel is igazolták, hogy az emberek jobban szeretik a tükörképüket, mint a fotójukat. Na, ezt mi, egy cseppet sem reprezentatív 5 fős kísérlettel egyáltalán nem tudtuk alátámasztani. Sőt, ötből egyetlen ember jelölte meg a tükrözött képét, mint jobban tetszőt. A dolog messzire vezetne, például találtunk olyan tanulmányt is miszerint, nemcsak a művészek, de a laikusok is jobban szeretik mások bal arcát megörökíteni, míg önarcképeken a saját jobb arcukat preferálják. Mi ezt a saját képbázisunk alapján, nem tudtuk megerősíteni.

De hát nem is erről akartunk írni. Biztos ti is éltetek gyerekként azzal az aljadék módszerrel, amikor valami borzasztó nagyot akartatok mondani, hogy végtelen, erre jött a pluszvégtelen, amire a tromf a pluszvégtelen plusz egy volt. De a legbecstelenebb gyermekek ilyenkor a pluszvégtelenszer pluszvégtelent is elsütötték. Ugye?

Na, elméletileg ilyen a végtelen tüköralagút. de csak elméletileg, mert milyen színű a tükör? Mivel már futott az interneten egy mém-kört úgy öt éve, így mi nem is áruljuk el, hogy zöld.  A buditükröt körberagasztottuk EL-madzaggal is, hátha bevilágítja a végtelen alagutat, de nem. És nem is volt végtelen. És nem is sikerült féreglyukat vágni a téridő kontinuumon. Aztán csak simán felidegesedtünk a kínaiak trehányságán, amivel az SJ7 Star akciókamerát összerakták. És megtanultuk, hogy tüköralagutat emberméret alatt nem érdemes csinálni, kívülről bekukucskálni nagyon nem olyan, mint benne lenni.
És igen, a szelfikamerát is kipróbáltuk szembefordítani a tükörrel. Nem, nem jött zavarba. Tükörbe tette. De végtelen alagútra attól még nem alkalmas. A tökéletes minőségű tükrök és a hatalmas felbontás a hosszú alagút titka, de 30-40 iterációnál többre még úgy se nagyon számíts.

2020/05/28

Tic-Tac - Back in black

Sose konvertáljunk csak úgy CMYK-ba, mert ez egy jóvátehetetlen visszacsinálhatatlan lépés. Nem csoda, hogy mostanra a stúdiók jelentős része nem CMYK képet küld, hanem RGB-t. Nincs általános CMYK, ami mindenre jó (a SWOP se az), szóval tényleg ne.  A WEB sem pókhálót jelent, hanem rotációs hengert. Így rögtön értelmet nyer, hogy miért vannak például Web Coated illetve sima Coated profilok. Ez utóbbi a Sheetfed-et jelenti. Magyarul: rotációs és íves adagolás profiljai. És nem véletlenül van kétféle (és azon belül is sokféle). A rengeteg szempontból egyetlen egyet kiemelve, a nagyon feketét, ami ugye egyik Kulcskérdés a nyomdászatban: míg az ívesen 340-350% TAC is lehetséges, addig rotációson ez az érték csak 300% körüli (SWOP-GRACoL). Gondolom olyan nem is olvassa, aki szerint jó ötlet lenne 100/100/100/100 vagyis 400% feketét használni, mert az a "leggazdagabb".

Konkrét kísérletünkben egy teljesen fekete (RGB:0/0/0) képet alakítunk Photoshopban CMYK-ba különböző profilokkal, mert ezek kezelik a Tic/Tac-ot, majd bemérjük melyiken mennyire lesz fekete a fekete a total ink coverage segítségével. Ezt mérheted Photoshopban, ha valamilyen bitmaped van:


De mérheted Acrobatban is hogyha PDF-ed van:
Sajnos jelenleg Illustratorban, ebben a pillanatban még erre nem találtam direkt lehetőséget, de ha nagyon muszáj össze is lehet adni az értékeket. Corelben dettó, de Corelt nem használunk, értem? Az már majdnem olyan, mint könyvet szerkeszteni Wordban. Vagy fotót retusálni Paintben. Na.

Ezeket találtuk:
Coated FOGRA 39 - 330% TAC
WEB Coated FOGRA 28 - 300% TAC
Coated GRACoL 2006 - 340% TAC
US WEB Coated SWOP V2 - 300%

Csak a határok érzékelése végett, kipróbáltunk pár Newspaper profilt is, ami nagyjából a budipapír minősége előtt jár egy kicsivel, ott 220-240% TIC-et kapunk egy full RGB fekete konvertálásakor.
Ha mi magunk állítunk be valamilyen színt, mondjuk Rich Blacket,  a maximumot megközelíteni sem feltétlenül érdemes. Ugyanakkor a minimum érték is probléma lehet, a nagyon halvány raszter nem feltétlenül fog megjelenni a papíron. A printninja cikke ezt 0-10 illetve 90-100% közöttre teszi, megjegyzem,  jó elavult cikk lehet, mert a mi szakmai gyakorlatunkban, jó CTP kalibráció esetén (jó emulziókon - minden pöpecre belőve) a 1-2% raszter is tökéletesen nyomtatható. Sőt 2400 dpi-vel számolva egyetlen subraster-pont is meg tud jelenni a papíron (!!!444!!!), mondjuk ezen azért nem kicsit kellett dolgozni, amíg sikerült elérni. 
Na persze, feltevődhet a kérdés, hogy minek ilyen szuper felbontást elérni, ki fogja mikroszkóppal vagy spéci szkennerekkel méricskélni a nyomatot, de erre nem fogunk válaszolni, mivel ez már igazi ipari tictocnak minősül. Húúú, de jól esett leírni, pedig ez csak csomagolóipar, nem uránium dúsítás. Mindegy, ha elmesélném, meg kellene öljelek, amit így neten keresztül nem tudnék megoldani, pedig aláírtam a vérszerződést. De úgyis mindegy, mert idáig pontosan 0 ember olvassa el a bejegyzést. 
Vissza a TIC/TAC-hoz és a Rich Black beállításhoz, ami az említett 340%-tól lefelé akár 240% is lehet (ezt digitális nyomda ajánlatában olvastuk, azzal indokolták, hogy ennyi tonert tud rásütni megbízhatóan a rendszer a papírra - nincs direkt tapasztalatunk) A Rich Black-re ahány grafikus, annyi recept. Személy szerint a C40/K100 formulát kedvelem, mert még a feketében is a babakék a kedvenc színünk, és ez messze alatta van minden limitnek.

Tehát összegezve:
Coated, íves: 320-340%, nem coated, újságpapír, rotációs: 220-260% és inkjetekre találtam 300-350% értéket is. 

Lazán kapcsolódik az Under Color Removal - egy technika arra, hogy a TAC-ot behozzuk a határértéken belülre. Semleges sötét túltelített zónában a drágább CMY festék helyett olcsóbb K festékkel kiváltható. Ez általában a profilokba van építve. Sírtunk miatta eleget egyszer, mert egy szoftverfrissítésnél elállítódtak a profilok és egy visszatérő munkánál egyszercsak nekiállt a program spórolni a festékkel, ami miatt lehetetlen volt ugyanúgy beállítani a színeket, mint azelőtt. 

Tehát visszacsatolva a legelejére, érdemes e a képeket CMYK-ba konvertálni nyomdába adás előtt? Nem. De ha tudod, pontosan milyen technikával és milyen profillal szeret dolgozni a nyomdád (pl. Fogra 39), akkor nagyot nem árthatsz vele.

Nyomtatási gyakorlat azt mutatja, hogy még a legnagyobb stúdiók is általában csak egy hard-proofing megoldást alkalmaznak, ez manapság többnyire valamilyen digitális módszerrel készül, ami nem adja vissza a raszterképet. A régi kromalin technológia kifejezetten a színre bontott filmről készült kontaktmásolattal, tehát hozta a raszterképet is, uv-levilágítós, hő-laminálós babramunkával, valami 40 perc volt egy ív elkészítése, nem tudom létezik e még, de nem sírom vissza, utáltam csinálni. Bár kreatív képzőművészeti alkalmazásra jó lehet, ha van valakinek hozzáférése ilyen ősrégi anyagokhoz és laminálókhoz. Legtöbbször azonban a hard proof nincs összekalibrálva a többi munkaponttal, ez egy újabb változót visz a  folyamatba, és érdekes, de a végén mégis tökéletes az eredmény. De most komolyan, túl azon hogy mennyire abszurd például a csomagolástechnika, aminek a jelenlegi formáját az erőforrások felélése fogja lesodorni a porondról, vagy a nyomtatott sajtó, magazinok, amit pont most szorít ki az online megjelenés, nem mindegy, hogy egy szín mennyire milyen? Ha amúgy az összhang jó!

Kivétel, amikor irtó fontos, hogy a kinyomtatott szín pontosan olyan legyen, mint mondjuk egy termék színe, tipikus példa a hajfestékes dobozon a modellek hajszíne. Na, itt aztán megy a szőrözés, tweakelgetés, rohangálás a nyomdagéphez meg vissza a Photoshophoz. Aztán mégis mi a mindennapi tapasztalatunk? A csajok megfestik a hajukat és az pont olyan lesz, amilyen lesz, egy random valamilyen a hűtőszekrényszőke és a mozdonyszőke között, ami köszönő viszonyban nincs a dobozon levő színnel, de a konkrét festék színével sem, hiszen nem is lehet, mert az már maga az abszolút színkezelési lehetetlen, egy nyomdászati szingularitás.

Persze lehetnek ettől eltérő esetek is, amikor nagyon fontos hogy egy szín pontosan olyan legyen amilyen, biztos volt már nektek is hisztis fotós kliensetek. Na, neki aztán beszélhetsz, mert ő tutti jobban tudja, mert ő volt ott, így ő látta.  Vagy olyan esetekben, amikor millióféle hordozón, a bannerekre, autókra, magazinokra nyomtatott színek mind-mind egyformák kell(ene) legyenek. De ha nem lennének néha ilyen problémás helyzetek, akkor el is felejtenénk mindent a szakmáról. 

ISO 12647 - nyomdászati szabványcsalád. Pár évente updatelik az ipari trendeket érdemes néha utánanézni.

2020/05/27

A Sárkány-gerinc


- Sárkány, sárkány hátán... dúdolta Grimpix pontatlanul a dalt és szögezzük le rögtön az elején, hogy a második sárkány nem Babi, hanem én voltam, amikor az égig érő borókás közepén, mint egy posztmodern Laokoón, a hegyi-tájcsi keretén belül bemutattam a szvasztika-katát, karjaim és nyakam köré tekeredett gyökerekkel és ágakkal, s azt találtam mondani, hogy tojok én bele a természetvédelmi területnek a kellős közepibe úgy ahogy van, de ide legközelebb motoros fűrészt hozok, az tuttifix s úgy megnyúzom a Sárkány hátát mint... izé... városi gyermek a kolbászt. 
Tavaly ilyen gyorsan végigszaladtunk. Az idén erre 10 óra kellett a dihami úttól és vissza.
Mert az úgy volt, hogy a tavaly már jártunk itt, csak ugye közben megmásztuk a Moraru-gerincet is, ami pontfix úgy néz ki, mint a Sárkányos (csak persze sokkal durvább, amúgy déli szomszédgerinc, remek rálátással egyikről a másikra) és a két útvonal teljesen összekeveredett a fejemben, így történhetett meg, hogy nem a járt úton, hanem a járatlanon sikerült felmenni az idén. 
A Moraru fogai valahonnan a Sárkány oldalából.
A Sárkány-gerinc egy jelzetlen, de könnyű útvonal a Bucsecsben, azoknak akiknek a Moraru-gerinc már túl nagy falat lenne. Szóval ide már elhozhatod a tériszonyos nagyit is. Egy baj van vele, ami az előnye is, hogy jelzetlen. Tehát egy minimális talpraesettség, egy jó GPS és sok motiváció kell hozzá. 

Ha most ezós lennék, akkor írhatnék arról is, hogy a világ telidesteli van kapukkal, amelyikek a világokat választják el egymástól és így van ez már a világ kezdete előttről. Ebből az archetípusból eredezik rengeteg mese helyszín, de még a csillagkapu is. De ezek a világok nem olyanok ám, hogy akinek a GPS trackje arra mutat és átmegy egy lehajlott fa alatt, az máris túljutott. Itt a léleknek kell áthaladni.  És onnan tudod, hogy átjutottál, hogy visszafele nézve már egy más világot látsz. Úgyhogy csak szemfülesen. 

Felfele egy komoly dilemmával is szembesültünk, ugyanis a Moraru-völgyeben folydogáló patakot többször is kereszteznünk kellett, pedig tudott dolog és Hérakleitosz törvénye is kimondja, kétszer nem léphetsz ugyanabba a patakba, és ez nemcsak azért, mert ez egy Nemzeti Park. De szerencsére a második átkelés már egy felsőbb világban volt, így az nem számít. 

Az OpenStreetMap két útvonalat javasol a gerincre. Ebből mi tavaly a direktebbiket (északabbit, a Moraru-völgyről hamarabb leágazót, térképen az egyest) használtuk, most pedig egészen fentről a völgynek majdnem a közepétől kiágazót (a kettest), de végig abban a hitben, hogy a tavalyin vagyunk. 

Még bent a völgyben, az elágazás előtt szólt egy öreg túramanus, hogy aztán majd a borókást alulról kerüljük ki. Na, nekünk ez sikerült is, de nem úgy, hogy alulról, hanem, hogy a gyökerek között... Hát itt volt néhány kapu, amin nem sikerült átjutni, mert a kapuknak az ő őrzője, a Borókamumus, nem fogadta el a jelszót. Jó tudni, hogy egy felső világba általában nem a kurvaanyját a valid password.  Mert ezeken a kapukon minél jobban át akarsz jutni, annál kevésbé fogsz, mert itt nem a nyers erő számít, hanem, hogy szimpi vagy e a Sárkány kapuőrének. Végül mégiscsak feljutottunk a Sárkány hátára és most nem is kellett vérünkkel itatni a bestiát érte, mint amikor a Székely-követ direktbe frontál-perpendikulár támadtuk meg. 

Persze jó lett volna kideríteni, hogy pontosan hol is kellett volna menni, de amikor megtaláltuk végre a keletről érkező ösvényt, akkor már nem érdekelt a terep dokumentálása. De ezt már említettem, miután átjutottál egy másik világba, már nem ugyanúgy látod az azelőttit.

2020/05/26

Barbár GPS e a viking szaga?

Van valami bizarr abban, hogy a Netflix meg a HBO arra az üzleti modellre veri, hogy náluk a tartalom a lényeg és nem a reklámidő. Így tehát, ha őket nézed, nem fogja kedvenc műsorodat egyfeszt megszakítani valami idétlen, legalja reklám. Reklámozza ezt nekem pont a Netflix  a Youtubon, megszakítva hatvanhatszor azt, amit éppen néznék. Úgyhogy érzek én ebben az üzleti modellben valami sötét, védelmi-pénz jelleget. 

De nem ezekről a csatornákról lesz most szó, hanem a viking szappanoperáról. Apropó szappan, nem úgy viking szaga, hogy annyira görények lettek volna, hogy büdi-bulevárd mentén közlekedhettek az Atlanti-óceán széltében, hosszában, hanem valami izlandi saga említ egy napkövet, amivel ködben, vagy látóhatár alatti Nap mellett is lehetett navigálni, ami ugye gyakori azon a szélességen. Ez a csodakő a szappanoperában is megjelenik.

A kalcitkristályos (izlandi pát) navigációs módszert sokáig nem vették komolyan, mert nem támasztották alá leletek (mostmár 2013. óta van ilyen lelet is). 2011-ben kipróbálták, és úgy vélekednek, hogy esetleg még működhetett is, kérdés, hogy ezt a begombázott vademberek mennyire tudták kezelni élesben. Bár az is igaz, hogy a méhecskék is milyen balfasz kis jószágok (társadalmi berendezkedésük alapján pláne), aztán mégis szuperül implementálják a polarizált fénnyel való tájékozódást a mindennapjaikba.

Találtunk olyan cikkeket is, amelyek azt állítják, hogy az emberi szem is alkalmas lehet a polarizált fény észlelésére, ez a másik cikk meg is tanít látni a Haidinger pamacsokat. Egy polárszűrő (vagy napkő) kell hozzá, azon keresztül kell bámulni az eget, majd hirtelen elfordítva (vagy elvéve a szűrőt), elvileg meg kellene jelenjen a pamacs. Nem ez az a szkill, amit feltétlenül meg szeretnék tanulni, amúgy is felhős az ég egész héten. Ha valakinek sikerült szóljon. Lehet, hogy a galóca-diéta direkt segítette a derék vikingeket ilyen pamacsokat látni? 
Az ég polarizált, a füves háttér nem. A földi hátterek, bár lehetnek polarizáltak, de nem alkalmasak a mi célunkra.
Most nem ülünk fel arra a körhintára, hogy a Nap pozíciója még elég kevés egy hatékony navigációhoz (a hosszúsági fokról semmit nem árul el egy pontos óra nélkül), mivel a téma így is elég összetett. Kifejezetten a polarizált ég és a napkereső napkőre fókuszálunk. Végtelenül leegyszerűsítve a témát (amúgy nagyon bonyolult műszerekkel és matematikával is mérhető az ég polarizáltsága),  nagyjából a Naptól 90 fokra húzódik a legjobban polarizált övezet, ez az a terület ahol a polárszűrő a legjobban érezteti a hatását a fotókon (pl. sötétíti az eget, doomosítja a felhőket stb.). Ezért okoz gondot a széles panorámáknál a polárszűrő, mert bazi sötétkék foltokkal, esetleg ívekkel tarkítja azokat.
Nem 360 fokos fotó, így csak másfél polarizált zóna fért rá a képre. 
A kalcit kristályt tehát, mint polárszűrőt használjuk és a polarizációt az égről olvassuk le, vagy úgy ahogyan fennebb a Haidinger pamacsokat (átbámulva, majd elkapva a szemünk elől), vagy egyszerűbben, hogyha egy foltot rajzolunk a kristály túlsó felére. Na ez a másik. Vajon volt a vikingeknek alkoholos filcük is?
A kristályt elforgatva a polarizált ég előtt hol az egyik, hol a másik pötty látszik jobban.
A kettős törés miatt két foltot fogunk látni, mindkettőt egymásra merőlegesen polarizált fény fogja kirajzolni. A Naptól 90 fokra tehát az egyik folt sokkal sötétebb lesz, mint a másik. A kristályt  elforgatva 90 fokkal a másik folt lesz sokkal sötétebb.
Az égtájak csak közelítéssel helyesek. Bár fokra pontosan így nem mérhetünk, de azért nagyjából belőhető a Nap pozíciója, amennyiben találunk egy foltnyi kék eget. Erős felhőzetnél a dolog nem működik, hiába állítja ezt a szappanopera. 
A Nap irányába tartva a kristályt a foltok intenzitása egyforma. Ugyanez van a Napnak háttal is, a fenti képsor késő délután készült, így a legpolarizáltabb az északi és a déli égbolt voltak (illetve a keleti ég felső része). Fokra pontosan nem mértük be, mert annyira nem precíz a módszer, simán tudnánk +/- 10 fokot tévedni, ami azért elég durva, és ezt úgy, hogy közben láttuk a Napot szabad szemmel.
A déli égbolton a teljes polarizált zóna a tömbház fedésében lenne, ezért nincs akkora kontraszt, mint az északi irányban
A fentiek alapján tiszta sor, hogy nincs szükségünk a továbbiakban a kristályra, egy kibelezett monitorból kimentett polárfóliából sokkal kényelmesebb napdiát lehet készíteni. A lényeg, hogy két egymásra merőleges polarizáltságú szűrőt teszünk keretbe, és ezek tónusát hasonlítjuk össze.
Szerintem ebben a videóban a már nem kapható Skylight Compass card egy valamilyen formáját használják, sajnos ilyen kártyát nem találtunk, hogy pontosan elemezzük a szerkezetét és működését. De elkészítettük a mi kártyánkat. Az egyes szűrő-darabkák hosszanti irányba polarizáltak.
Az eddigi módszerekkel szemben az az előnye, hogy egyfajta irányt is mutat  a Nap felé, ezáltal annak magasságát is sokkal könnyebb megbecsülni. És nem utolsó sorban, így az égbolt polarizáltsági iránya is feltérképezhető.
A villanykábelek görbülete jól mutatja, hogy a Nap-irányt, hogyan kell felvenni ezzel a napkoronggal. Felhőzet esetén, akkora kék égfelület kell, amekkora a korongon a polarizált ablakok mérete. 

Ha nincs otthon se kalcit kristályod, se polárszűrőd, az ciki ugyan, de attól még teljes felhőzet mellett is elég pontosan megállapíthatod éppen hol van a Nap az égen. A posztmodern korok krónikásai a Grimpixmöj-man sagában ugyanis említenek egy bizonyos Naptéglát:
Az ég szürke vala és vastag felhők csüngöttenek le róla, mint az öregasszony csöcsei. Akkor a király kiadta népének esemes körüzenetben, hogy mondják meg hová tűnt a Nap, de azok nem tudták megállapítani, mert teljesen kótyagosak voltak a tegnapi galócapaprikástól. Leginkább csillagokat látott az ők szemük, de pont a Napot egyik se találta.  Grimpixmöj-man persze egyből rámutatott az ég egy pontjára. Akkor a király előhúzta zsebéből a Naptéglát, amit még a kínai kereskedőktől zsákmányolt és az ég felé tartotta annak előlapi kameráját. És akkor annak IPS paneljában világosan láthatóan felragyogott a Nap, igazolva a pontot, amit Grimpixmöj-man megjósolt vala.
Naptégla app. Külön érdekesség a Naptégla felső részét díszítő felirat.
Talán orkul van? Mit jelenthet?

2020/05/14

A rekesz okozza a jel/zaj arányt?

A szakmabeli újságírásnak már csak az van hátra, hogy kijelentse, a kamerapánt okozza a zajt a képeken. Kis matek jöhet? 5-8 osztályosoknak ideális. Ez a czikk például azt feszegeti, hogy a képminőségben (zaj) nem is a lapka mérete (felülete) számít, hanem a rekesz, ami ebben a példában egy tölcsér analógiája, aminek a szája, ha jó széles akkor rengeteg fotont tud a bármekkora lapkára terelni. A tölcséres ábrájuk elég megtévesztő, az egész cikk értelmezése döcögősen ment nekünk. Ezért mi is végzünk egy gondolatkísérletet végtelenül leegyszerűsítve a témát, lám ugyanarra az eredményre jutunk e. 
Rekeszátmérő méretkülönbsége fullframe és APSC között

Tételezzük fel, hogy van két gépünk (egy APSC és egy fullframe). Ugyanannyi megapixeljük legyen, a leegyszerűsítés végett mindkettő legyen egyetlen pixeles lapka. Tehát az egyik gépen 36*24mm a pixelméret, a másikon mondjuk 24*19mm. Ami azt jelenti, hogy a fullframe pixele kb. 2,25X nagyobb felületű. Az egyszerűség kedvéért mindkét lapkát natívon, ISO gain nélkül használjuk, az egyiknek legyen 45,000 elektron a full well kapacitása, a másiknak meg csak 20,000 elektron (felületarányosan választottuk a két számot, ami csalás, mert a valóságban az FX Nikon D3s 80,000 elektronos, a kortársa az APSC D5000 pedig csak 28,000 elektronos, ahol 2,85X a szorzó, viszont a két gép kvantumhatékonysága sem egyforma, 55% vs 37%, ha mindkettőt 100%-ra számoljuk, akkor már majdnem 2,01 szörös lenne a különbség a felület miatt elvárható 2,25-ös szorzóhoz képest)
Forrás  FX és APSC Nikonok összehasonlítása

Legyen ezeknek a csodagépeknek objektívjük is. Az APSC lapka 18mm látószöge akkora, mint a fullframe lapka 27 milliméteres látószöge, vagyis ugyanarról a területről gyűjt fotont és ugyanannyi pixelre osztja azt szét, jelen példánkban egyetlen pixelre mindkét gép.Tehát eddig mindkét gép adott pixelébe elvileg (fotonzajjal nem számolva) ugyanannyi fotonnak kellene belehullni adott időegység alatt. Tételezzük fel, hogy egy középszürke homogén felületet akarunk középszürkének befotózni abba az egy pixelbe. Amennyiben a nagyobbik pixelbe 22,500 elektron képződik, akkor félig lesz tele, ugyanennyi elektrontól a kisebbik pixel túlexponálódna, sőt túl is csordulna 2,500 elektron.

Tehát valamit kifelejtettünk az exponálási háromszögből, mégpedig a rekeszt. Legyen mindkettőnek azonos rekeszértéke, pl. f/2,8. Van a képlet: fszám=gyújtótávolság/nyílásátmérő, amiből egy harmadikos is levezeti, hogy a nyílásátmérő=gyújtótáv/fszám, tehát a fullframe lencse ugyanakkora rekeszértékéhez nagyobb beömlőnyílás, a példa esetén szélesebb tölcsér tartozik, ami értelemszerűen több fotont tud befogni, amiről tudjuk, hogy jobb SNR-t eredményez a fotonzaj szempontjából. 

Magyarul, egy adott fókusztávhoz járó fullframe rekesz (mondjuk 27mm - f/2,8) bővebb nyílás átmérőben, mint egy APSC ugyanakkora rekesze (ha ugyanolyan látószögre számítjuk). De ez egyetlen gépen belül is igaz, egy 400 milliméteres lencse 5,6-os rekesze sokkal tágabb, mint egy 35 milliméteres lencse ugyancsak 5,6-os rekesze, hiszen az előbbi kisebb területről gyűjti a fényt, tehát nagyobb tölcsérrel kell merítenie (a fenti analógiát használva). 

Azt gondolom mindenki számára világos fiatalkorából, hogy adott objektívvel cigit meggyújtani a legtágabb rekeszen volt érdemes, sose rekeszeltünk, mert nem az volt a cél, hogy szép Nap-képet kapjunk a dohányon, hanem hogy minél hamarabb meggyúljon. Persze érdemes volt nagylátószögűvel cigit gyújtani és nem teleobjektívvel, de ennek oka a jelen példa szempontjából mellékes. Viszont aki bekommenteli, hogy miért is jobb a nagylátószög cigigyújtásra, az bebizonyíthatja, hogy alaposan olvassa az Utazásokat, tehát nem palcsinger.

Mivel a két lapka oldalai között kb 1,5 X a különbség, ezért a gyújtótávolságban is 1,5 a szorzó (18-27). A lapka felületeiben a különbség 2,25-szörös  lesz (területszámítás), a rekesznyílás felületeiben szintén 2,25 a szorzó a két gép között. Tehát ha a nagyobb lapkán 22,500 foton okoz elektront, akkor a kisebbiken pont 10,000, amitől az is pont félig fog feltelni. Tehát az expozíció helyes lesz középszürkére. Viszont a minőségben a SNR=N/sqrt(N) képletet használva, fotonzaj szempontjából (22500/sqrt22500=150 vs 10000/sqrt10000=100) 1,5-szörös különbség lesz a nagyobbik lapka javára. Azt hiszem eléggé körbejártuk a dolgot elméletben, és nem fog kelleni a kínai nagyítóimból fénymérős kísérleti eszközt építeni, mert unnám. De ti megcsinálhatjátok.

Na, ebből a perspektívából valóban igazolható, hogy a rekesz okozza a képminőséget. De ettől az a tudásunk sem érvénytelen, hogy a nagyobb lapka a jobb (legalábbis azonos technológiai fejlettségi szinten, mert ugye egy mai telefon simán versenyezhet a legelső DSLR-ekkel). A cikk ugyanakkor kiemeli, hogy ettől még a lapka dinamikája valóban a lapkamérettől függ, például a Nikon D5000, CMOS pixelmérete (pixel pitch) 5.5 mikron, a felület pedig 30,36 µm2, ami azért fontos, mert a felület meghatározza, hány foton tud rápotyogni. Bár mindenki a vödrös hasonlattal él, azért a lapka mélysége nem átlátszó mindenféle színű fény számára, hiszen akkor lehetne gyártani a jó mély szenzorokat amik aztán több-százezer elektront is gyűjtögethetnének. Sajnos a hullámhossztól függ mennyire mélyen penetrálja a foton a szilíciumot, 1100 nm fölött azért már jócskán átlátszó a szilícium monokristály.

Ugyanezt a témát közelíti meg az f/ratio mítosz című cikkük is, csöppet más perspektívából. Tagadják azt a tévhitet, hogy minden kamera ugyanolyan expo-szentháromsággal ugyanolyan jel/zaj arányt fog produkálni. Mi ezt nem is hittük sohasem, de ha te igen, akkor olvasd tovább. Példának azt az esetet hozza fel, ha egy kamerát felére lecsökkentünk.

36*24mm -ből lesz 18*12mm a lapka. A fókusztávolság szintén csökken 27mm-ről 13,5mm lesz. A cikkünk előző része alapján a rekeszátmérő is feleződik, 9,64mm-ből 4,82 mm lesz. A lapka területe nyilván negyedakkora lesz 864mm^2 vs 216mm^2, de az expozíciónk nem változik, mert nyilván a rekesznyílásunk felülete is negyedére csökken: 72,98mm^2 vs 18,24mm^2. Gyakorlatilag egynegyed fotonmennyiséget fog begyűjteni egy felére csökkentett kamera. Ami az SNR képlettel pontosan feleakkora jel/zaj arányt jelent, magyarul egy feleakkora kamera feleakkora képminőséget jelent (fotonzaj szempontjából). 

Hogy ugyanannyi fotont gyűjtsön be a kis kamera is, ahhoz ugyanakkora rekeszátmérő kellene, ami nyilván jóval nyitottabb F-számot jelentene a feleakkora gépen. A Clark példájában 20 megapixeles kamera 50mm f/4 rekesszel felére összezsugorítva 25mm f/2 rekesszel adna ugyanolyan megvilágítást (ugyanannyi fotont), vagyis a rekeszátmérő konstans 12,5mm lenne. Ha ezt transzponáljuk f/1,4 rekeszre, az derül ki, hogy a kisebb kamerának f/0,7-es lencsére lenne szüksége azonos jel/zaj arányhoz. Ami ugye elég durci. Arra viszont nem tér ki a cikk, hogy ez két fényérték túlexponálást is jelentene, vagyis ha középszürke felületet exponálnánk V. zónára a nagy géppel, akkor a lecsökkentett kamera a VII. zónában hozná ugyanazt. És már saját méréseinkből tudjuk, hogy minél magasabb zónába exponálunk valamit, az annál zajmentesebb. Tehát körbeértünk, minden klappol a tapasztalatainkkal, a világ tehát ha nem is lapos, de legalább kerek.

De azért egy észrevételt tehetünk, éspedig, hogy emiatt  tesznek lehetővé nagyobb kamerák relatíve nagyobb rekesznyílásokat. (Amúgy relatíve szűkebbeket is - de az a diffrakció miatt) Tehát nagyobb kamerával nagyobb a mozgástér,  nemcsak a zaj, de akár a deep of field területén is.

2020/05/13

Milyen nyomtató a tintasugaras? RGB vagy CMYK?

Gondolkoztatok már azon, hogy mitől RGB nyomtató az a színes tintasugaras (vagy toneres), ami CMYK színeket (?)  használ fehér papíron?
Bridge így jeleníti meg a CMYK és Adobe fileokat (4 külön profil, lásd: filenevek). 
Érdekesség, hogy a két CMYK profile között mutatja a különbséget, 
de a két RGB profile között nem, Photoshopban viszont mutat különbséget.

Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy érdemes CMYK színmódba konvertálni a cuccainkat, ha azokat ki akarjuk nyomtatni, még akkor sem, hogyha a nyomtatók zöme ma is ezt a négy színt, vagy legalábbis valami ilyesmiket használ. Arról nem is beszélve, hogyha 6, 12 vagy mittudomhány tintával dolgozik. (Sőt már a nyomdászati gyakorlatban sem kell minden kötelezően CMYK kell legyen, egyrészt a RIP technológia az RGB-t csodálatosan átalakítja, másrészt csomó színhelyesség-biztosítási eljárás létezik.) Na, de fotós szempontból a nyomdászat nem annyira érdekes most. Annál inkább a nyomtatók. 

Megpróbáltuk megfejteni, miért tekinthető egy nyomtató RGB és nem CMYK eszköznek, de ezt találtuk tudományos magyarázatnak az interneten: 
... amiből rögtön tudtuk, hogy ezt a könyvet csakis nő írhatta és hát nem is tévedtünk. Hogy mégis valahogy kapcsolódjunk a témához, adott egy Epson L300 gazdaságos (utántölthető) egyáltalán nem high-end irodai nyomtató (nem Postscript). 4 alaptintát használ, ami ránézésre cián, magenta, sárga és fekete. Kimeríti a szubtraktív színkeverés szabályait? Fogjuk rá. Photoshopból (16 bit) nyomtattunk alapszíneket RGB (adobeRGB és sRGB profilok) és CMYK (PSO Coated V3 profil [FOGRA], és a SWOP V2 még rondább) színmódból, a nyomtatóra bízva a színkezelést (perceptual, fényes papír, beszt minőség). Nyilván nem tudhatjuk, hogy pont ezeknél a tökig szaturált alapszíneknél pontosan mekkora az eltérés a nyomtató saját színtere Lidl-fotópapíron, illetve a nyomtatni kívánt színterek között, lehet ha sötétebb, világosabb színeknél sokkal nagyobb eltérést tudtunk volna fogni. De nem tudományos kísérletet folytatunk, csak elbábozzuk azt.

A monitoron, aminek a színtere alig csöppet bővebb, mint sRGB, jól látszott a különbség a két RGB profil között. Az aRGB zöldje sokkal zöldebb volt, a pirosa meg csöppet világosabb és hidegebb, mint az sRGB esetén. A CMYK színterek meg egyenesen megfakultak, mint az várható volt. Ennek ellenére kinyomtatva 7 kolléga közül egyetlen egy tudott különbséget tenni az AdobeRGB és sRGB között, ami bár lehet véletlen is, de muszáj elhinnünk neki, mert egyedül ő volt képes tökéletesre megcsinálni az XRite tesztjét. A CMYK-t a többségünk nyilván egyből kiszúrta a nyomaton, de közel nem volt annyira gyenge, mint a monitoron. Szinte csak a zöldben látszott különbség az RGB nyomatokhoz képest, talán valamicske eltérés volt a kékben is, de a CMYK piros az szakasztott olyan volt, mint az RGB vöröse. Annak ellenére, hogy a monitoron csapnivalóan mutatott a CMYK, printen egészen jó lett, de éppen nem érte el az RGB minőséget. A CMYK színbibliától pedig olyan messze volt a nyomat, hogy, ... na mindegy, a színbiblia nem is fényes papírra volt nyomtatva, plusz raszteres, nem is vártuk, hogy cakkra olyan legyen. 

Most akkor az a kérdés, hogy vajon mitől jobbak a tintasugaras CMYK nyomatok, mint azok képernyőképei? A képernyő az offset nyomtatás szűkös lehetőségeit szimulálja, de a tintasugaras RGB nyomtató színtere ennél sokkal gazdagabb, így valamiféle titkos profile konverzióval kiszélesíti? De miért? Honnan tudja, hogy nem például egy olyan fakó vörös színt akarok nyomtatni, mint amilyent monitoron láttam? Ebben az esetben azt gondoljuk, hogy célravezetőbb ne a nyomtatóra bízni a színkezelést, hanem inkább a Photoshopra. 

Tehát akkor milyen nyomtató is a tintasugaras? Itt azt olvastuk, hogy hiába kap CMYK képet a (nem postscript) nyomtató, úgyis RGB-t csinál belőle, majd saját tintáinak megfelelően bontja szubtraktívra. Ha ez igaz, ahhoz képest csudiszép RGB-t varázsolt, mert pl. a Photoshop egyáltalán nem képes CMYK-ból visszaállítani egy elfogadható RGB-t.  

2020/05/08

Kantár fotós musztángoknak

Hiába, ha a vírus nem nyírja ki a kínaiakat, akkor a kínaiak fogják kinyírni a csináld magad mozgalmat, mert még nálad is olcsóbban megcsinálnak bármit. Egyszerűbb megvenni neten, mint felállni a gép mellől és turkálni a kacatos dobozban, hogy összetákolj egy valamirevaló kamerapántot.

Szóval kamerapántot készítünk, konkrétan ellopjuk a kínaiak ötletét, amit ők talán pont a BlackRapidtől loptak (különben is semmi sem originál), amitől a gép nem a nyakunkban fog lifegni, hanem a gluteus mediuson, vagy az iliotibiális szalagunkon fog felfeküdni - érted, remélhetőleg kevesebb kellemetlenséget okozva, mintha a sternocleidomastoideus izmot húzná, nyomná. Azért félmaratont nem futnék vele így sem, mondjuk. Gondolom minden rendes fotós házában hányódik néhány állványmenetes csavar. Hanem régi műbőr fényképezőgéptokból is ki lehet fejteni egyet. Vagy árulnak 1-2 dollárért a kínaiak. Aztán a vállpántos dobozból kell kiturkálni egy megfelelőt, s néhány csattal, vagy karabinerrel készen is vannak a hozzávalók. 

Azért a kicsavarodás, csattörés ellen érdemes egy vékony kordelindarabból biztonsági hurkot iktatni a rendszerbe. Ennyike az egész. Lehet glideosra is csinálni, de akkor már érdemes a vállpánt két végét rögzíteni a nadrágszíjhoz. Már aki hord olyasmit, nálunk mi Grimpixszel a karcsú derékban hiszünk, amin magától megáll a gatya. Vagy lehet egy hónaljpánttal gazdagítani, csúszásgátlás miatt, hogy ne súrolja ki a  vállpánt szöszmöszösre a Gucci-pulcsit és hogy ne legyen a pánt ami bánt...
Míg ezt előkerestük, meglepődve vettük észre, hogy két ilyenünk is van, talán pillanatnyi elmezavarunkban vásárolhattuk. A camera holster-féle cuccok hátizsákra rögzítve egészen hendik lehetnének kirándulásokon, fene tudja miért feledkeztünk meg róla. Mondjuk a spider-holster 150 dollár körüli, míg ugyanezt a kínaiak gagyi műanyagból 4 dollárért megcsinálják, ami 37-szer nem lehet szarabb. Kérdés rá mered e bízni a gépedet egy ilyen cuccra. 

A végén jöttem rá, hogy az állványok kivehető fejbetétjei, kellő jóindulattal, kompatibilisek. Így most lett egy új állványom, mert egyikről a betétet hagytam el, a másikból meg pont a betét maradt nálam és az állvány veszett el. Kész szerencse, hogy soha semmit se dobunk el

2020/05/06

Egy NTSC hány sRGB?

A kérdés már óvodás korban felmerült Grimpixben, hogy nem e lehet, hogy amit mi pirosnak látunk az másnak zöld, vagy kék, csak így tanulta meg elnevezni. Mert, hogy nem egyformán látunk, az már akkor világos volt, amikor az ötéves kollégák a háztetőre így rajzolták a kéményt, mint itt balra. Há' mit szed az ilyen gyermek, mi? Nem hangyát, az tutti. Emlékszem, hogy ettől mindig idegösszeomlást kaptam az oviban. És nem ez volt az egyetlen amitől...

De mégsem tűnik valószínűnek, hogy valaki itt  balra vörös házat észlel, mivel mégiscsak 
mind egy vérből valók vagyunk (na jó, pár emberben van kipcsak vér is), vagyis az öröklődés miatt számottevő különbségek mégsem lehetnek a színlátás élményében. (azért érdekes jelenség, hogy bizonyos tudatmódosító szerek mire képesek a színlátásunkkal) Mi azt gondoljuk, hogy sok ember, kis eltéréseket leszámítva, nagyjából ugyanazt az élményt kapja a rózsaszín hellókittire,  vagy a babakék bringánkra tekintve, és amitől az egyik színt jobban szeretjük, mint a másikat, az csupán ízlésbeli, legkevésbé színlátásbeli kérdés. (Tudtad? Ma már azt is tudjuk, hogy infrában is elég jól látunk.)

Persze ennek a fordítottja is igaz lehet, különféle színekből  kikavarva is látunk ugyanolyan színt. Például te látsz egy olyan sárga labdát, ami minden hullámhosszat elnyel, csak az 580 nanométerest veri vissza, de ha lefotózod és én a monitoromon nézem, akkor pont 580 nanométert nem látok, viszont látok helyette valamennyi zöldet és pirosat az RGB kijelzőn.   Alább egy (nem AdobeRGB kompatibilis) Dell monitor aRGB módban felfestett teljesen piros, zöld és kék színeinek spektruma látható. A fenti példa 580 nanométere nem igazán van lefedve, hiszen a piros 600nm fölött indul, a zöld pedig 580nm környékén már erősen megszűnni látszik. 

Ez a téma rokon a metamerizmussal  (aminek minősített esete, amikor otthon veszem észre, hogy teljesen más színű az a nadrág, amit az imént a bolti spotlámpák fényében választottam ki). A sárga amúgy is egy trükkös szín, itt olvashatsz utána, hogy miért tűnik annyira világos színnek (röviden a közép és hosszú hullámhosszakra érzékeny csapsejtek egyaránt magasan ingerelt állapotakor látunk sárgát).  Mások szerint a barna is egy érdekesség, mivel barna szín nem is létezik.

A látható színek száma persze köszönő viszonyban sincs a színterek nagyságával, ezt a témát már megrágcsáltuk picit (valahol 1-10 millió között lehet az ember által megkülönböztethető színek száma). RGB 8 biten 2^24 = 16.777.216 szín kódolható. CMYK módban, ez 100.000.000 lenne, de csak abban az esetben, hogyha nem kell a raszterrel számolnunk. Jóval óvatosabb becslés 5% lépésekkel számolva 20^4= 160.000. A nyomdászati színbiblia is ezt a felbontást használja, gondolom nem véletlenül.

Na, de jussunk már el végre a monitorokhoz és a címbeli kérdéshez.
Azt szokták mondani, hogy egy ideális világban a színek mindenhol és mindenkinek egyformák. Ideális világ azonban nem létezik, ezért szabványok és profilok igyekeznek megképezni a hidat. Ilyen az NTSC, amihez viszonyítva elnagyolt képet kaphatunk arról, hogy különféle monitorok mennyit tudnak megjeleníteni az sRGB illetve AdobeRGB színteréből. Ezeket találtam a neten: 
72% NTSC ~ 99-100% sRGB - ezek a teljesen átlagos monitorok. Ezek elterjedtsége miatt szokta a fotósok jelentős hányada sRGB-ben tweakelni a képeit, mi ezt a gyakorlatot már vitattuk.
85% NTSC ~122.9% sRGB - ezek már jobbak, de még nem high-end. A jobb tablet/telefonkijelzők megütik ezt a szintet.
94-95% NTSC ~ 100% AdobeRGB - ilyet még csak képen láttunk. De nem kizárt, hogy leszívárognak majd a mindennapi használatba. 
Tehát 70-75% NTSC átlagosnak mondható, a 92% NTSC-től felefele már cuccos kijelző, ugyanis mostanában a profi kijelzőtől az aRGB 90% vagy több az elvárás.

Forrás
Például a Dell P2416D moitorom picivel többet ígér, mint az sRGB, de csak 77% AdobeRGB. Az otthoni monitorom, LG 27UD59-B szintén csak 72% NTSC-t tud. Ezek színkezelés szempontjából teljesen átlagos kijelzők, nagyjából lefedik az sRGB színteret. A Redmi Note 8T IPS panelje viszont 84% NTSC-t ígér. 
Az alábbi grafikonok azt mutatják, milyen nehéz megbízhatónak ítélni bármit is az interneten. Elvileg ugyanarról szól a két ábra, viszont a zöld tartományban elég számottevő a különbség például az AdobeRGB és az NTSC között. Na itt lett elegünk. 

2020/05/05

Solarize it

Tudtátok, hogy a szolarizáció csak pszeudo-szolarizáció? A wiki szerint, az igénytelen publikációk mosták össze ezt a két eléggé eltérő folyamatot. Hogy gyorsan rövidre zárjuk a témát, a szolarizáció az AZO MURES színes anyagán a zöld színű Nap, amit első színes tekercsemen sikerült létrehozni. Pont, ahogy Ansel Adams vagy Minor White Fekete Napjai. Volt egy ilyen projekt is. Bezzeg a kétezres évek legelején  az első (legalja) kamerák szenzorai és/vagy kijelzői is tudták ezt a csuda-fícsört. Most ha ilyet akarsz, akkor a CameraRAW-ban be kell kapcsolnod a Highlight Clipping Warningot. De leginkább nem akarsz ilyet, azt hiszem. Ha mégis, akkor egy jó erős lézerrel érdemes kísérleteket folytatni a szenzoron. Kellő teljesítmény mellett a hatás tartós lehet. Ne felejtsétek el dokumentálni is, ha a tudományos körök nem is érdeklődnek az ilyen felvételek iránt, a Fail Army biztos hálás lesz értük.

Amiről most mégis szó lesz, az a pszeudo-szolarizáció, amit Sabattier-hatásnak is szokás nevezni az igényes pszeudo-könyvészetben. Ellentétben a túlexponált szolarizációval, itt hívás közben történik egy megvillantás. Mindenkivel előfordult, hogy egy fegyelmezetlen családtagja rákapcsolta a villanyt a budiban hívás közben inkontinenciára hivatkozva. Na, de még csak nem is erről lesz szó, hanem a PS szolarizációs szűrőjéről, ami ezt a hatást szimulálja.

Labori körülmények között, a csoda-protokollok elég megbízható és kongruens eredményekre vezetnek, ezzel szemben a Photoshop szolarizáló szűrője teljesen paraméterezhetetlen. Emiatt elég egyszerűen visszafejthető az algoritmus. Másnál nem találtam, ezért premiernek szánom a megfejtést. 

A kiindulási, pozitív képről rétegmásolatot készítünk, majd ezt inverzbe fordítjuk (Adjustment/Inverse). A két réteg közötti összhatást pedig Darkenre állítjuk. Az Adobe leírása szerint a Darken úgy dolgozik, hogy a két kép közül mindig a sötétebb pixelérték lesz a kimeneti pixel értéke. Így egy eredeti fehér pixel, illetve annak negatívja, a fekete pixel közül, a fekete fog megjelenni eredménynek. Az eredeti fekete és annak fehér negatívja közül szintén a fekete lesz a kimenet. 
A próbáját úgy végezhetjük el, hogy az így létrehozott szolarizációt egyetlen réteggé olvasztva az eredeti PS szolarizációsan megfilterelt (Filter/Stylize) rétegével  egymásra helyezve, Difference összhatással nem találunk semmilyen különbséget. A dolog színes kép esetén is pontosan így történik: 
Érdekesség azonban az, hogyha a RAW-ot nem 8, vagy 16 bitesen dolgozzuk fel PS-ben, hanem Smart Objectként nyitjuk meg, akkor mégis egy csöpp különbséget észlelünk a fenti módszerekben. Nem teljesen világos, hogy a NEF Camera Rawban történt inverzelésében (a Curves vízszintes tükrözésével) keresendő e az ok, vagy már a PS lebegőpontos kezeléséből adódik mindez. Mindenesetre nem látványos az eltérés. 

A fent vázoltak miatt egyértelmű, hogy a (bármelyik fenti módszerrel) szolarizált kép legsötétebb pixele elméletileg a fekete lehet (amennyiben a pozitív tartalmazott feketét, vagy fehéret), de a legvilágosabb pixele elméletileg is csak a középszürke lehet, aminek a negatívja is csak középszürke. Ez a hisztogramon ellenőrizhető: 
Ezt persze 16 bitesen korrigálhatjuk és zavaróbb poszterizáció nélkül kihúzhatjuk a teljes tónustartományra, bár ekkor már olyan nagyon sok köze nem lesz a pszeudo-szolarizációhoz. 

A fenti folyamatokat átgondolva az is értelmet nyer, hogy a durván széttvíkelt HDR képek mitől emlékeztetnek annyira a szolarizált képekre, hiszen az ízléstelenül végrehajtott tonemapping során egyes világosabb részek, jóval sötétebbekké válhatnak, mint az eleve sötétebb részek és persze fordítva is. 
Ugyanakkor a határozott lokális kontraszt halo jelensége, némileg rímel a szolarizációs Mackie-vonalakra. A fentiek analóg leírását itt találjátok, nem kizárt, hogy legközelebb, ha vegyszerrel dolgozunk, mi is kipróbáljuk.

2020/05/04

Quantum efficiency - csak így, mint a quantum of solace

Ez egy piszkozat-bejegyzés, még abból az időből, amikor a Bayer szűrőkkel illetve a zajjal foglalkoztunk, ezért se füle se farka, de nem tartjuk többet a fiókban, mert nagytakarítás van a piszkozatok között.  Ne olvassátok el, de tényleg. Nem érdemes.

A D5000 kvantumhatékonysága 35%. Lássuk mit jelent ez. Mert azt azért mégsem hisszük el, hogy ez egyetlen szám lehet. Mikor a fotonok átjutottak az objektív lencséin még legalább három szűrőn kell átverekedniük magukat, hogy kifejthessék a hatásukat (pl. lerúgjanak egy elektront valamelyik atomról), A D5000-ben még van AA szűrő, IR szűrő, valamilyen mikrolencsék és persze a Bayer színszűrő. Mi azt gondoljuk, hogy ezeken az akadályokon elbukott fotonokat nem számítják bele. A leírások szerint egy foton egy elektron-luk párt tud gerjeszteni (ez azért már nem igaz, van 100% hatékonyságnál nagyobb is, de ebbe a technológiába most nem megyünk bele, de a sensorgenen több ilyen kameraadatot is találtunk). No, mondjuk tehát, hogy a D5000 100 fotonból 35 elektront állít elő valamilyen feltételek mellett. A fotonok sem egyformák, energiájuk szerint változik a kvantumhatékonyság.  Hajlunk arra, hogy a marketing  megint ködösít, a tényleges szám ennél rosszabb, valójában a csúcsérték lehet 35%, mondjuk valamelyik frekvenciára, egy szűk spektrumban. Vagy jó esetben a teljes spektrum átlaga ennyi. Mellesleg a filmek kvantumhatékonysága 10% körüli, ugyanakkor a szenzorok egyes hullámhosszakon 90% fölött is teljesíthetnek, szóval nagy fejlődésre már nem nagyon lehet ebben a témában számítani. De haladjunk.

Egy helyen azt olvastuk, hogy a szilícium monokristály cuccok tiltott sávja 1.1eV, a jobboldali képlettel karöltve az derül ki, hogy akkor 1240/x=1.1, tehát 1127 nanométer hullámhossz fölött a szenzorunk átlátszó. (Az 1240 a h*c-ből adódik, ami a plank állandó és a fénysebesség) Ez azért érdekes, mert ez azt is jelenti, hogy az infrásított gépek nagyjából eddig a határig láthatnak. Sajnos az 1.1eV energiánál nagyobbal rendelkező fotonok (látható és az alatti) viselkedését már nem sikerült ugyaninnen megtudni :) annyi ráérő időnk meg nincs, hogy ezt is megtanuljuk. Mindenesetre jó optikákkal (kvarcüveg) elvileg 350 nm fölött már létezik fotózás. 

Forrás
A látható fénytartományban a test is hasonlóan viselkedik. A piros lézer simán átvilágítja a tenyerünket, míg a zöld lézer erre képtelen, lepattan a felhámról. De mi van a röntgen sugarakkal? Kínzó kérdés.

Sajnos D5000-re nem találtunk Spectral power distribution diagramot, viszont van D90-re, ami már majdnem ugyanaz. Kalibrált spektroszkóp hiányában saját mérést meg sem próbálunk. Sajnos annak elbírálására sem vállalkozhatunk, hogy ez mennyire lehet hiteles.

forrás
Hát sajnos ennyikét sikerült megtudni. Akik azt hiszik, hogy a kék csatorna mindig a legzajosabb, azoknak érdemes megfigyelni ezeken a grafikonokon, hogyan teljesít a kék.
DXO mark D5000-re meg ezeket az ábrákat dobja, szinte ugyanaz, mint a D90 fenti grafikonja, de ez mintha zöldben azért picit még combosabb lenne.
Forrás

Hibrid képek

Rég volt optikai csalódás az Utazásokban. Azóta elterjedt ez a hibrid fotográfia kifejezés is, ami az eseményfotósok rovására írható, hogy szégyentelenül lenyúltak egy már régen létező terminus technikust, s ráakasztották egy olyan ízléstelenségre, mint egy esküvő kicsimmel egy vőfély modoroskodása közepette. Tehát nem erről, hanem a tudományos, optikai érdekességről lesz szó.

Jöjjön egy képi allegória az emberi faj kontinuitására, közelről apámat mintázza az alábbi kép, de kellő távolságból már unokaöcsémet. Ha dög vagy felállni a monitortól, a Chrome többszöri Controlmínusz  parancsra eltávolítja helyetted.

Szóval a hibrid kép az gyakorlatilag két képből szerkesztett kép, amelyiket attól függően, hogy milyen távolról nézzük, kétféleképpen észlelünk. Közelről inkább az egyik képkomponenset, távolról inkább a másikat. Ezt meg úgy érik el, hogy az egyik komponensnek az alacsony frekvenciás változatát ráoltják a másik kép magas frekvenciás filterezésére Ugye érthető? Nem? Marilyn Einstein sincs meg? Kő alatt élsz? Mindegy, mutatni egyszerűbb.

A kép előállítására egy egyszerű módszer az, amit itt a kolléga úr csinál alább a youtube videóban. Más forrásokban a két képet nem Opacityből, hanem Overlay móddal szűrik egymásra, lehet más képeknél az működik, nekünk az opacity vált be itt. PS-ben létezik High-pass szűrő, azonban név szerint Low-pass nincs, viszont a Gaussian blur tökéletes erre a célra, gyakorlatilag egy fajta low-pass filter az is.


Amit fennebb írtunk a közelről/távolról azért nem kizárólagosan igaz, ugyanis az alacsony frekvenciás (blúrolt) komponens akkor is láthatóvá válik, illetve a magas frekvenciás (high-passolt) akkor is feloldódik a szemünkben, hogyha ugyanolyan távolságból nézzük a képet, de egy parányi lukon keresztül. Lukkamera hatás, de most ebbe nem merülünk el túlságosan, legyen elég annyi, hogy olyasmi az elv mint a pinhole szemüvegnél, ami a látást úgy javítja, hogy apró apertúrákon keresztül az out of focus képelemek fókuszáltabbnak tűnnek. Ha van ilyen szemüveged kéznél, ki is próbálhatod, nagy valószínűséggel nem kell annyira távol menned a képtől szemüvegben, mint anélkül, hogy ugyanúgy lássad. Állítólag rokon a foveális, parafoveális látásunk sajátosságaival is, amibe szintén nem merülünk most el, de egyesek szerint ezzel magyarázható Mona Lisa mosolya.

A hunyorgást is kipróbálhatod, nem véletlenül használjuk a hunyorítást, mint ősi látásjavító módszert.

Akit érdekel a PS szűrők működése, régebb ebben a bejegyzésben megnyaltuk a témát, kiindulópontnak jó lehet. Aztán találtunk egy elég részletekbe menő munkát is a hibrid képekről (valamiféle vizsgadolgozatnak tűnik, de még mi is untuk elolvasni, így nem tudjuk eldönteni se, végül milyen jegyet kaphattak rá a csajok), de azért idetesszük, mert az a fixációnk, hogy az életben nekünk csak annyi a dolgunk, hogy másokat inspiráljunk. Emlékeztek még a Pay it forward filmben a tanár mit mondott, ő hogyan vesz részt a fizetségi láncban? Na, mi is pont úgy. 

2020/05/01

- Guten Tag, faszikám!


Ezzel a kijelentéssel kezdte sajtótájékoztatóját Első Grimpix Őfelsége a minap, kollégájának, a szomszédos állam első emberének, kirohanására reagálva. Őexcellenciája beszédében emlékeztette az egybegyűlteket, vagyis engem, arra is, hogy bár a második emelet kilencet már hosszú évekkel ezelőtt kikiáltotta független enklávénak, az ENSZ ennek ellenére továbbra sem vette fel tagállamainak sorába. Ezen csalódottságának hangot adva, cipőjével hosszasan csapkodta az íróasztalomat, ami egyben a pulpitus is volt. Egyelőre a NATO-tagságunk is a távoli jövőbe vész - mondta drámai hanglejtéssel - hiába szereztük be, a katonai felzárkózás nevében, a radar számára is láthatatlan kerámiabevonatú konyhakést, a legmodernebb konzervnyitót és egy acél húspotyolót.
Teljesen magunkra maradva ezekben a vészterhes időkben, és a nemzetközi helyzet fokozódására való tekintettel, tehát Első Grimpix Őméltósága kihirdette a szükségállapotot - mert odataszít a a muszáj is - idézte a költőt, majd rögtön hozzátette, népünk oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Ekkor, nyomatékosítandó mondanivalóját, többször is kimutatta a foga fehérjét. Ezután továbbment és kihirdette az ostromállapotot is a második emelet kilencben. Mint mondta, meghatározatlan ideig, még a vízóra leolvasó is csak különleges vízummal léphet államunk területére.
Zárómondatában arra hívta fel a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy szabad államunk, bár belül szűk, alig 40 négyzetméter, de kívül jó tág. Guten Tag.