Most meg áramot vezetünk a rézbe (meg a cinkbe)

 

Mint látható, végre sikerült megoldani azt a problémát, hogy a két üveglap közötti keskeny rés nem maradt párhuzamos, illetve kifolyt a cucc. 

Ezek a beállítások nagyon vékony (0,3-0,5mm?) rézdróttal készültek. A megoldás csupán annyi, hogy ugyanebből az anyagból kell az üveglapok négy sarkát is feltámasztani, így azok a teljes felületen ugyanakkora rést fognak képezni. Hamarább is eszünkbe juthatott volna.

Mindig a negatív elektródon történik a kiválás (építkezés), az alábbi esetében megfordítottuk a táp polaritását. Ilyenkor azért megfigyelhető az eddig kialakult dendritek (alsó struktúra), amelyek most pozitívvá váltak, végén egy feloldódás (vlúros maszat-pamacs), pedig elvileg az új negatív vezeték az oldatból kellene felvegye a rezet. (Gyakorlatilag ez a setup alkalmas a réz-ékszerek maratására is, tehát hiába a réz-szulfát a pozitív ágról - erre a rézmarás kapcsán még visszatérünk.)

Sajnos mikroszkóppal nem vagyunk eleresztve, csak egy gagyi USB-s mikroszkóppal. Azért jól látszik, hogy a szubmilliméteres résben sem 2D a fraktál-szerkezet, hanem igazi 3D-s korallokat borjazanak.

A Helios 55milliméteressel, makrókihuzattal, meg ilyent a mikro-felvétel.

Az elektródák geometriája meghatározó.

Mint régebbi kísérleteinkből kiderült, a réz-szulfátból nemcsak rézre válnak ki a faágak, hanem például alumíniumra is. Na most a sima háztartási fólia egyszeres vastagsága semmit nem eredményezett, de négybe tűrve már igen. Nyilvánvaló tehát, hogy a rés szélessége is fontos, van egy limit, ami alatt már nincs kiválás.

A cink-szulfátunk is előkerült, de most valamiért nem tudtunk olyan szellős struktúrát létrehozni, mint régebb. Elvileg az áramforrás ugyanez volt, az elektródák szintén, a cink-szulfát viszont elvizesedett és megkövesedett, elképzelhető, hogy történt vele valami. 

Párhuzamos elektródák között ilyen sűrű bokros szerkezetet kapunk.

A sarkokon ugyanúgy legyezőszerűen kiterül, mint a réz esetén, tehát nem a legrövidebb utat követi az elektródák között, hanem valami egyéb szempontból optimálisat.

Nyilván a levegőbuborékokat meg kell kerülnie.

Más geometriákkal:

Nyilván azt is ki kellett próbáljuk, hogy cink-szulfát és réz-szulfát vegyes oldata mit okoz cink és réz elektródákon. Hát ezt:

Távolról emlékeztet a Geamăna-környéki színekre. De a trutyi szélein azért vannak érdekes, szintén dendrites mikro-formációk.

A játékaink során több beállítást timelapsban is fotóztunk, tehát elképzelhető, hogy lesz gyorsított videó is az ágak növekedéséről. De még a tavalyelőtti cross-polár kristályosodási timelapsek sincsenek megvágva.

A milliméter-skála mutatja a nagyságrendet.

Csudi electrodeposition videó. Itt meg leírás, talán ezzel találkoztunk legelőször. Itt meg ón-kloriddal ugyanez.

Mivel a cink pozitív elektróda általában elfogy a negatív elektróda építése közben, arra gondoltunk, hogy esetleg az elektrolit-oldatnak nem is kellene cinket tartalmaznia, csak lehetővé kell tennie, hogy a cink atomok elvándoroljanak a pozitív oldalról a negatívra. Ezért kipróbáltuk azt, hogy a két cinklemez közé csak sóoldatot tettünk. A negatív oldalon rögtön nagy gázbuborékok keletkeztek, akkora vehemenciával, hogy nem mertük bekapcsolva hagyni, ráadásul a hatalmas levegő(?) buborékok pillanat alatt elszigetelték a két fegyverzetet. Szóval a sima házisó nem alkalmas ilyen bokrot növeszteni. 

Feszkó-fraktál

Ez elmúlt pár hónapunk leginkább a fraktálokról, dendritekről szólt, ezért a közösségi megosztókon is sok hasonló jelenség jött szembe. Kedvcsinálónak itt egy videó. 

Cink-szulfáttal és cinkdarabkákkal kezdtük, mert ez volt kéznél. Áramforrásnak pedig 1 amper alatt olyan 12-18V-ot használtunk, a sima telefontöltő 800mA@5V kevésnek bizonyult. Igazából kapcsolgattuk a feszültséget, lám mennyire gyorsul-lassul a folyamat tőle. A fémkiválás a negatív póluson történik, a pozitív elektróda többnyire megsemmisül. 

A cink-fraktálok növekedése szemmel látható, szinte nem is érdemes timelapse fotókat csinálni, inkább csak videót, amit 2-3X gyorsítva, már látványos a képződés folyamata. Régesrég lejárt házi sósavval cink-kloridot is megpróbáltunk csinálni (ebben a videóban ugyanezt csinálják, csak mi nem hevítettük a cuccot 24 órán keresztül, mert akkor még nem láttuk ezt a videót), az annyira nem jött be, de nem világos, hogy a módszerünk, vagy a sósav volt szar. Azt is próbáltuk, hogy csak sós vízbe lógattuk az elektródákat, azt remélve, hogy a pozitív oldalról leoldódó cink a negatív oldalon újból fémként realizálódik, de ez sem lett látványos, az a gyanúnk, hogy nagyon sok cink elektróda kellene  (a pozitív oldalon) ahhoz, hogy az oldat annyira telítődjön cink-ionokkal, hogy a negatív póluson elkezdjen kiválni fémként, de nyilván ennek nem megyünk utána. 

A rézszulfát viszont egészen szép eredményeket hozott. Érdekesség, hogy nem szükséges az elektródáknak ugyanolyan fémből lennie, mint az oldat. A réz-fraktál cink elektródára is gond nélkül rámászik.

Ha már volt otthon vasklorid, a rézrontáshoz, nyilván azt is kipróbáltuk, abból is lettek dendritek, de messze gyengébbek, mint a cink és réz esetében: 

Érdemes mindenféle fémsókkal és elektródákkal játszani ezeket permutálni, és nem ártana valamiféle tudományos módszert beépíteni, hogy a jelenségek kicsit kontrolláltabbak legyenek. De mi inkább csak élvezkedtünk, az elektrolízis tudományát már úgyis sokan megfejtették, nem szorul a tudomány a mi munkánkra. 

Itt meg ónkristályt nevelnek, de spéci LM386-os táppal csinált folyamatos ás alacsony feszkót használnak, kell hozzá ónklorid stb. Ha egyszer nagyon nagyon unatkoznék, akkor érdemes lehet kipróbálni.

Ha majd egyszer folytatnám ezt a műfajt, akkor a Szaturnusz fái ólomkristályokat is ki kellene próbálni, ólomacetátból. 

Ha valaha elektroplatelni szeretnék, akkor innen érdemes elindulni.