Tovább baszom a rezet...*

... sőt a cinket is megcsinálom az alumínium hátán, igaz, nem szárazon. 

Csináltunk már ilyet, az internetről nyaltuk mink is, de most megint nekifutunk, mert csak. Ha jól sejtjük, akkor a Mullins-Sekerka instabilitásról van szó (egyfajta morfológiai instabilitás, ami a fázisváltozásokra jellemző). Kezdjük egy rezes sorozattal. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire viselkedik másképpen egy telített oldat, egy hígabbal szemben.

A kísérletben, a felső képen, az alsó sor majdnem telített töménységű, a felső meg ennek a kétszeresére hígított CuSo4 oldat. Balról jobbra, cink lemezek, középen cinkelt platni az itatós fölött, jobboldalt meg cinkelt platnik az itatós alatt.

Egy nap múlva ez fogadott. Jól látható, hogy a cink szomszédságából eltűnt a rézgálic (fehér, vagy sárgásabb folt), de hamarább kiszáradt és kikristályosodott a széleken, mint ahogy azok a rézcuccok is a cink közelébe vándorolhattak volna. A különbség, hogy a telítettebb oldatból picit mintha több kékkő-kristály lett volna, de nem olyan, mintha kétszer annyi. Hmmm. Na mindegy, úgy tűnik, érdemes volna egy csöpögtető rendszerrel folyamatosan nedvesen tartani a dolgot, vagy nem nyáron a száraz dögmelegben kísérletezni ezzel.

És a fene tudja, elég e a kétszeres hígítás ahhoz, hogy érdemi különbséget kapjunk. Mindkét koncentráció elég jól működött (csak elég hamar kiszáradt). 

A cinkelt platnik tapasztalata meg az volt, hogy érdemes azokat itatósra tenni, és az ellenkező oldalon, a papír és az üvegtál között alakulnak ki a szebb fraktálok. Tehát a képesebb része mindig a papír fonákján lesz. 

Próbáltunk egy olyan beállítást is, hogy egy függőleges üveglapra, hosszú itatóspapírt lógattunk rézszulfátba, és a papír tetejére rácsíptettünk egy duplájába hajlított cinkdarabot. Ezzel egy lineárisabb fraktálképződést reméltünk elérni, illetve kíváncsiak voltunk, milyen hosszúra tud fejlődni egy ilyen dendrit a cinkdarabtól.

De hamarabb kiszáradt, kikristályosodott, mint amennyire bírta felszívni az oldatot. Szóval ez kudarc.

Eleje-háta, a jobboldali volt az üveglap felől. Hát rövidebbek lettek az ágak, mint a petriben. A kivált kékkő-ristályok azt mutatják, hogy ez a módszer sem képes nedves oldattal sokáig ellátni a cink környékét. Esetleg hűtőben kellene újrapróbálni? Vagy télen, mikor nincs ekkora párolgás. Ebben azért még van lehetőség.

Mindenesetre kipróbáltuk az alumíniumot is.

Baloldalt egy cink-fa, jobboldalt meg egy ötvenbanis (franc se tudja a pontos ötvözetet, de főleg alumíniumra gyanakszunk). Ugyanez többszörösen összehajtogatott háztartási alumínium fóliával:

Itt is a fonákján alakulnak ki a struktúrák (baloldali). De azért nem túl karakteresek.

Összehasonlításul egy hasonló alakú cinklemez:

Az ón-csöpp azonban szinte semmit sem csinált:

Na, ez vajon mitől lehet? A ChatGPT újabban nagy haverunk, ha most hülyeség következik, akkor az az ő sara lesz :) 

(Reaktívabb fémek → könnyen oxidálódnak)

K (–2,93 V)

Na (–2,71 V)

Ca (–2,87 V)

Mg (–2,37 V)

Al (–1,66 V)

Zn (–0,76 V)

Fe (–0,44 V)

Sn (–0,14 V)

Pb (–0,13 V)

(H₂ / 2H⁺ 0,00 V – referencia)

Cu (+0,34 V)

Hg (+0,85 V)

Ag (+0,80 V)

Pt (+1,18 V)

Au (+1,50 V)

(Nem reaktív fémek → alig oxidálódnak)

Az alumínium még a cinknél is aktívabb kellene legyen, de a GPT állítása szerint, (emiatt) oxidréteg gátolja. Az ón viszont már nincs olyan messze a réztől ebben a sorban, tehát emiatt nincs látványos reakcó. Tehát a cink az arany (-kálium) középúton található. 

Nem volt ez egy jól dokumentált kísérletsor, mert közben is jöttek ötletek, nem is volt jól megtervezve.

Összegzésül: nem szabad megtölteni a petri-csészét, az itatós nedves kell legyen, de ne álljon fölötte az oldat. Valahogy meg kell oldani, hogy nedves maradjon, ne induljon be a kékkő kristályosodása, nem kizárt, hogy valahogyan áramoltatni is kellene a cuccot, bár ez biztosan kihat a dendrit-képződésre.

Bár a rézgálic kiszáradása és kristályosodása most probléma, de azért elég szép formációkat hozott létre. Üveglapon teljesen másképpen viselkedett. 

* a ChatGPT szerint a réz-baszás etimológiája a katonaéletre vezethető vissza, vagyis akik egyfeszt polírozták a mindenféle réz/bronz holmikat, hogy jobban csillogjanak, azok tekintettek erre a nagyon fontos, életbevágó, ugyanakkor élvezetes és izgalmas foglalkozásra.

Ami a szemnek láthatatlan

Sok minden láthatatlan a szemnek, ilyenek az igazán fontos dolgok is, például az apró változások, az időben nagyon lassú, bár nagyobb változások, stb.

Nem is ártottuk volna bele magunkat a tém'ba, ha nem jön szembe velünk egyszerre több videó is. Egyik, ami a változások láthatóvá tétele videón (itt azt is megmutatja, hogyan tudunk hasonlót készíteni Davinci Resolveban), a másik pedig, az alacsonyfrekvenciás lassú változások láthatóvá tevéséről szól. Ennek a végén linkek is találhatóak, például egy olyan online felületre, ahol saját videónk mozgásai kierősíthetőek. Ez tud színváltozásokat (pl. pulzus hatása az arcon), és mozgásbeli változásokat is, különböző frekvenciákra leszűrve. Egyelőre nem találtunk ennek az eszköznek való igazi feladatot, csak körbenyalogatjuk a témát.

Lambda

És eszünkbe juttatta, hogy néhány éve mekkorát ment Xavier Bou ornitográfiája. És hogy ezt mi is ki akartuk próbálni. Manapság a 4K kamerák, választható záridők, és hatalmas ISO-k korában ez elég egyszerű, a mi Nikonunk azonban csak fél-K felbontású és kevés ráhatásunk van az exponálási értékekre is. Úgyhogy abból főzünk ami van,  

A dolog egyik felhasználási területe a különbségvizsgálat. A fent meghivatkozott videóban például ezzel a módszerrel lehet láthatóvá tenni a lábnyomokat a murvában, és ezzel a módszerrel készítettük mi is el a szegény ember Schlieren-képeit. 

Rock and roll damnation

Forrás

Nekünk, kelet-európai rockandrollsrácoknak, kiktől a zálogos (bizományis - konszignációs) nem kért túl sokat a gitárért, már nem futotta erősítőre, meg effektekre. De nem is árultak ilyesmit akkoriban nálunk. Ezért hogyha a kazettafonra és a gitárra gondolunk nem az jut eszünkbe, hogy létezett egy ilyen szalagra-felvevő-loopos-echo-effekt, hanem csak annyi, hogy simán felbogoztuk a gitárból kijövő két drótot a kazettafon fejének a két lábára. És adjál neki. A tape echo effektet nemhogy nem ismertük, de el se bírtuk volna képzelni itt a periférián. 

Szóval nincs ennél madmaxesebb, vagy zombiapokalipszisesebb zenecucc: villanygitár meg kazettafon. Elemekkel még hordozható is. Ez küldte a rokkot a fülesbe, vagy nyomta a tábortűz körül a közösbe is. Erősített, torzított meg minden. Ha a kazettafonon volt valami hangszínszabályzó is, az már nagyon úri holminak számított. Volna, ha lett volna. (Nem is foglalkoztunk volna most ezzel, ha a legendás német pontosság nem várat meghatározatlan ideig az összeszerelhető gitárpedálom postázásával.)

Itt bővebben a működésről

A működés elve egyszerű, a szalagleolvasó fejben levő apró tekercs a szalag mágneses változásaira nagyon gyenge áramot (jóval gyengébbet, mint amit a gitár szedői adnak) küld az erősítő felé. Ha tehát a leolvasó fej helyett a gitár adja a jelet, az egy nagyon jól felerősíthető, sőt könnyen túlvezérelhető jel lesz. Ez szabályozható némileg a gitár tónus és hangerő-, illetve a lejátszó potmétereivel. Nem árt a szalagtovábbító motort kiiktatni, mert plusz zajt ad a rendszerhez, de amennyire zajos, rekedt az egész, olyan sokat nem ront a lo-fi összhangon. Itt az alap punk felszerelés már készen is van. Potikat tövig és zúzzad. 

De nemcsak a rockszakmában lehet használni, hanem a hip-hop, hippie the hippi, bang-bang boogieban is. Pont nincs itthon egyetlen kazetta se, de a mágnesszalagon a jel nagyon hasonlít a bankkártyán (beléptetőkártyán) található mágnescsíkhoz. Annyira, hogy a kazettafon fejével leolvasható a bankkártya. Minél több pénz van a számládon, annál édesebben szól, amikor rajta szkreccselgetsz.

Azonban azt tapasztaltuk, hogy az összes kipróbált magnó hangja morgós, a mély hangok elnyomják a magasabbakat. Ennek okát mi nem tudjuk, jöhet a gitárból, mélyebb húrok nagyobb induktivitása, jöhet a kazettafonból, hiszen nem gitárra van optimizálva az áramkör, vagy bármi más is okozhatja. De ezen könnyen lehet segíteni, hogyha egy akármilyen, nem poláros, kondenzátort sorba kötünk a fejjel, gyakorlatilag ezzel egy highpass szűrőt adunk a rendszerhez. Ezt a youtubos kollégák nem említik, pedig sokat javít az élményen, igaz valamennyi gaint fel kell áldozni érte. A kondi értékének függvényében fogja levágni a mélyebb hangokat. Egy ilyen posztapokaliptikus gitárszerkó esetén értelmetlen pontos értékekről, vágási frekvenciáról beszélni, nem is értünk hozzá, de a 104-es (100nF) kondenzátor már gyönyörűen végzi a dolgát. Ha van kéznél még kisebb értékű (szemüveg nélkül a franc se tudja megmondani mekkora lehetett, amit mi használtunk), az még jobban levágja a mélyeket, vagyis a highpass szűrést még magasabbra állítja. Érdemes végigpróbálgatni több kondit is, mielőtt egyet véglegesen beforrasztunk a kazettafonba. 

Na, de mi van akkor, ha annyira csórók vagytok, hogy még egy szakadt villanygitár se hányódik odahaza? Egy elektret (?) mikrofon is megteszi, amit bontott kamerából, vagy diktafonból nyerhetünk. De tökéletes a piezo kontaktmikrofon is. Itt pont egy ilyennel elektromosítják fel a szárazgitárt, és a kazettafon erősítővel nyomják a rokkot. 

Persze hol vannak manapság már a kazettafonok. De egy szakadt telefon, vagy tablet csak hányódik otthon, nem? Párszáz lejért már lehet kapni ilyen feldugható gitárstúdiót, de ha Johnny apja elég csóró, egy dollárért iriget kap, hamisat. Ami nem lesz hajlandó minden alkalmazással összedolgozni, de nekünk a Deplikekal sikerült megjammeltessük. Ebben az appban is a cuccosabb szerkók már fizetősek, de mi már kifizettük az árát ennek az egésznek, pont egy dollárt ér az egész, egy centtel se többet. Ez is jó szar, mint a régi kazettafonos torzítók, de ez valahogy nem térben torz, hanem időben, ugyanis elég jelentős lagje van (a XiaomiRedmi 8T-n elég jelentős az időcsúszás, a Samsung Galaxy Tab mittoménhányason éppen még elviselhető). Szóval inkább szórakozzatok a régi kazettafon fejjel, mi még biztosan építünk belőle valamit

Szinuszod átjárható? Bézik mateket bírod?

Sajnos nekünk sürgős ismétlés kellett a szinuszhullámokból, hogy a későbbiekben a lézeres fényinterferenciákat jobban megérthessük. Tekintsük ezt alaptanulásnak, illene is tudni, ha már a szüleink adójából ingyenes oktatásban részesültünk, aztán valamire csak jó lesz. Úgyis jön majd a második hullám, ezekkel a gyermekeket is tökéletesen meg lehet nyomorítani. 

Egységsugarú kör. Van harminc éve, hogy utoljára kellett, akkor is csak arra, hogy puskát rajzolj a matekdolgozathoz, mi? Bezzeg akkor még nem voltak ilyen fenszi szimulátorok, mint például ez a Geogebrás cucc, csak a nagy favonalzó, amivel Soson osztogatta a tudást, meg a sallereket, mert ez még akkor volt, amikor egyenesen illett verni a gyermeket az iskolában. Tologassad, játssz vele, csomó minden eszedbe fog jutni a suliból, és remélhetőleg nem csak az, hogy Kolozsi megette a tízóraidat, és hogy Edónak mennyire szőrös volt már a hónalja 12-13 évesen, Tünde dudáiról nem is beszélve, mert ez már finoman megcirógatná a pedofília határát, amiről újabban mindenkinek vaskos és erektált véleménye van... No, ha visszatértél a jelenbe, folytatnánk.

Az egységsugarú kör pont az, ami a neve is, sugara: 1. Ez azért jó, mert akkor ennek a körnek a kerületét nem bonyolítja a sugár.  2*π*R ebben az esetben csak  2*π. 180 fok alatt látszik a fél kör, egy π (vagyis 180 fok) azt jelenti, hogy ebbe a félkörívbe 3,14-szer fér bele a körnek a sugara. A teljes körbe 6,27-szor. Na, máris értelmet nyer, mitől 2π a szinuszhullám egy teljes hullámhossza.

Haladjunk az interferencia felé. Az internet tele van azzal, hogy két ugyanolyan hullámhosszú és amplitúdójú hullám amennyiben fázisban vannak erősítik egymást (összeadódnak), amennyiben nincsenek fázisban, és fél hullámhosszal eltérnek, gyengítik egymást (kioltják - gyakorlatilag ugyanúgy összeadódnak és az összeg 0 lesz). De mi történik negyed, illetve nyolcad fáziseltolások esetén. Mi történik, ha az amplitúdóik nem egyformák? Azt hiszed nincs olyan élethelyzet, ahol ez kellhet? Tévedés. Vékonyrétegek irizálása. Cirkuláris polárszűrők negyedfázis-eltolásai. Na ugye?

Wiki

Először Audacityvel próbáltuk megfogni a dolgot, mert ott lehet szinuszhullámot generálni (Tracks/Add New.. majd Generate/Tone/Sine) és eltologatni is az idővonalon, és így elindítani a kettejük interferenciájának a lejátszását. Nagyon jól hallatszik, hogy erősödik, vagy gyengül a hang, annak megfelelően, hogy mennyire toltuk el egymástól a két hullámot, a kioltás is pöpec, ha sikerül pontosan fél fázisra eltolni a hullámokat egymástól. Az amplitúdóbeli finomságok persze füllel nem érzékelhetőek, de kiexportálva mp3-nak a két egymásra ügyeskedett hullámot, az új behozott hullámgörbe már az összeget mutatja.

Most éppen az alaphullám és negyed hullámnyi shift van bekapcsolva, a másik kettő mútolva van.

A fenti példa annyiban helytelen, hogy az amplitúdókat 0,5-nek kellett volna venni, hogy az összegzés értéke is felférjen, abból viszont nem csináltunk screencapturet. Persze nem muszáj két azonos hullámhosszal játszani. Alább például egy G-kvint látható, G4 és D5 hangok közös hulláma (88 illetve 59 centis hullámhosszak) :

Ezzel csupán az a gond, hogy hallás alapján nehéz megállapítani mennyire is erősít, vagy olt ki két hullám, és nem is tudjuk vizuálisan, valós időben egymásra tenni a görbéket. Ezért más szimulációt kellett keresni. Ezt találtuk ugyancsak a geogebrán, érdemes játszani vele.

itt éppen negyed fázis (PI/2) eltolás látszik.

Mivel erről lehetetlenség volt leolvasni az eredő amplitúdó értékeket, kénytelenek voltunk egy saját szimulációt is készíteni és elvégezni a műveleteket 45, 90, 135 és 180 fok (negyed, fél, háromnegyed és egész π) eltolásokra, megállapítandó, hogy adott esetekben, azon a ponton, mekkora lesz a maximális amplitúdó. Amplitúdónak a példában egyet vettünk az egyszerűség kedvéért, de a képlet amivel bármelyik pontban kiszámítható az aktuális amplitúdó: sin(fok)*hullám maximális amplitúdója. Miért ennyi? Lásd a felső ábrát, és ezt a képletet:

Az átfogónk itt az egységsugarú körünk sugara, ami 1. Tehát a sinusz(fok) = a keresett amplitúdóértékkel. Rendre kiszámoltuk mindkét hullám amplitúdóját, majd összeadtuk:

Nyolcad fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója

Negyed fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója

Háromnyolcad fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója

Fél fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója nulla.

180 fok fölött már negatív szinusz értékeink lesznek. Ennek a tudásnak a birtokában érdemes tovább játszani a fent meghivatkozott Geogebra alkalmazással. Például egy 3 és egy 2 amplitúdójú azonos hullámhosszú szinuszhullám fél fázis eltolásban ezt eredményezi:

Jó szórakozást!