Transzcendens kimatika -2

Hogyan legyünk boldogok?

- Nem ez a kérdés

Boldognak lenni

Nem valódi érzés 

(Sziámi)

Én valahol megértem, hogy a kimatikától sokak számára, egyetlen lépésre már a szakrális geometria van (például a templomok rozettái). Az éltető és ártó, transzcendens frekvenciák hatásai erre az árnyékvilágra, már vastagon az ezotéria domíniuma is. Pedig léphetnénk a nyomdászat moire-rozettái felé, vagy a matematika felé egy lépést, mondjuk Penrose mandalái irányába. Mégis most a negyedik irányba lépünk egyet, a mesék archetípusai felé, hiszen minden összefügg mindennel. 

A hős, mellén érdemrend, vagy király maga előtt tartott országalmával. Esetleg Jézus, aki köztudottan kívül hordja a szívét, hogy jobban beragyogjon a szeretete. Vagy a sámán, fején szarvasos díszével, mintha most készülne fogadni a Kapitólium kapitulációját. A táltos. Fehérlófia. A Kisherceg.  Vagy egy levitáló jógi, vagy maga a Sziddhártha. Whatever.

 Azt hihetnénk ezek teljesen más figurák, pedig nem. Egyazon rezgés, egyazon archetípus különféle emanációi az epigenetikus kollektív tudatalattiból. Csak tudnám, hogy miről beszélek... Inkább mutatom a hős útját a vaginációtól, a Világot tartó teknősbékán keresztül az emberré válásig. 

Ugyanebbe a sormintába illeszkednek hősünk kis barátai is, ahogyan Jézus tanítványok után ered és rátalál megbízhatatlan cimboráira, Fanyűvőre, Kőmorzsolóra és Vasgyúróra. 

Vagy Fehérlófia elvtársai is, például a Júdás, aki 30 ezüstért elárulja és rádobja a kötelet hősünkre, az Alsó Világba. vagy Péter, aki kakaskukorékoláskor háromszor is elárulta, a három, a hat, meg a tizenkétfejű sárkánynak.

Egészen másfajta rezgései vannak a gonosz karaktereknek. Például mikor Jézust a pusztában megkísérti a Hétszünyű Kapanyányi Monyók. Vagy a Fehérlófia ellenfele, az ördög, aki arra akarja rávenni, hogy kásává változtassa a követ, de végül az ő hasáról eszi meg a kásájá a hős.

Megint más a vibeja azoknak az alakoknak is, akik segítik a hőseinket, ilyen például az angyal, aki felhozza Fehérlófiát az Alsó világból, de cserébe az ő testét és vérét kéri áldozatnak, vagy a Griffmadár, akinek a hátán, feltámadása után, Jézus felment atyjának jobbjára, ám félúton combjából eteti meg szállítóját. 

Na így. Minden mindennel. De hiszen tudjátok.

Kimatika 1

Ha valaki elvetődik a képek és a hangok határmezsgyéjére, ott ahol már nem biztos abban, hogy hallja vagy látja a fényeket és a hangokat, biztosan belebotlik a Chladni lemezei mellett a Cymatics (kimatika?) témakörébe. Nem, nem akarjuk elbábozni, hogy értünk a fizikának ehhez az ágához (se), úgyhogy csak élvezkedünk. Ja és az ezotériába sem akarunk elmerülni (bár a téma sokakat hajlamosít), mert azt megvetjük. Szóval vizet hergelünk, úgyis nemrég volt a Víz Világnapja. 

Az interneten keresgélve cymato kulcsszóra sajnos rengeteg oszcilloszkópos megoldás is előkerül, a kollégák úgy tűnik nem következetesen használják a kifejezéseket. Kifejezetten a folyadékokban hang által keltett állóhullámokra koncentrálunk a továbbiakban. Rázogattak már mindenfélét a kollégák, vizet, alkoholt, kukoricakeményítőt (nem-newtoni-folyadék), homokot, olajat, még a rezet is megbasztatták (ez egy elég igénytelen válogatás, de sok jó ötlet van benne).

Ha három csatornát kellene megemlíteni a témában akkor a Kelemen Gáboré lenne az első, neki érdemes a fickr galériáját is megnézni. Másik lehetne mondjuk ez a csatorna. És harmadinak talán ez. Itt bemutatják, mennyire nem kell hozzá szinte semmilyen felszerelés. De persze ez nem igaz, csomó lakásban nem hányódik egy szétbarmolható hangszóró, hozzá való erősítővel, amit egy jelgenátorral, vagy telefonnal össze lehetne kötni. A megfelelő festékekről, tégelyekről, körfényekről nem is beszélve.

Ezeknek jól jöhetett volna a Cymascope app, ami sajnos csak pénzért elérhető és csak régebbi Androidon fut. Mi nem próbáltuk ki. 

A dolog videón sokkal szebben mutat, mint fotón, ráadásul rengeteg videós kolléga nagyon szép munkát végzett ezekkel a jelenségekkel, ezért ebben nekünk nincs is dolgunk, csak élvezkednünk kell egy picit. 

Ezek a képek tökéletes projekciós felületet képeznek. A rengeteg elkészült fotót szinte fel sem bírjuk dolgozni, hiszen azokat teljesen körbeforgatva, minden irányból  kellene megfigyelni.

A kollégák sok esetben odaírják a képeik mellé, hogy pontosan hány Hz alakította ki a képet. Szerintünk ez teljesen fölösleges manír (később, hogy miért is). 

Ugyanis annyi paraméteren múlik a forma, hogy az borzasztó. Gyanítom, senki nem céltudatosan egy bizonyos frekvenciára/frekvenciákra törekszik, hanem ezrével nyomja a képeket és csavargatja a potmétereket, aztán örül, ha valami szép kialakul. 

Kelemen Gábor több videójában is említi, hogy az állóhullámos képeinél több (14-16?) tényezőt is kontrollálnia kell.  Lássuk mi hány tényezőt találtunk eddig, amiket részben, vagy egészben képtelenek vagyunk kontrollálni:

- hangszóró mérete és alakja, a tekercs ereje.

- a folyadéktároló felfüggesztése a hangszórón (középen egy pontba, esetleg körben, rögzített e, például a negatív mozgást csak szabadesésben, vagy a mágnes húzására teszi meg)

- a folyadéktároló mérete (tömege, falvastagsága, rugalmassága) és alakja (formája, illetve bordázata, ha ez egy laposabb dugó, akkor a csavarmenet benne)

- a folyadék (tömege, viszkozitása, felületi feszültsége) illetve a réteg vastagsága

- a hang / hangok hullámalakja (szinusz, fűrész stb., vagy egy hangszer komlpex hangszínképe felharmonikusokkal), frekvenciája, amplitúdója, és időbeli hossza is (sustain). Ugyanis nagyon nehéz igazi, álló, állóhullámokat kialakítani, többnyire az történik, hogy a hullámmintázat lassan, de folyamatosan megváltozik, ezért általában nem ugyanazt látjuk az első pár másodpercben, mint mondjuk a tizedikben. Eleve nem tudunk minden töredék Hz értéket kipróbálni elég hosszú ideig, pedig valószínű találnánk olyan értékeket, ahol az állóhullámok viszonylag stabilak maradnak időben. A kollégák általában valamilyen hangolású zenei hangokkal dolgoznak, vagy konkrét frekvenciákkal. Ezeket azonban fölösleges odaírni a kép mellé, mert az összes paraméter pontos együtt rezgése adja azt az eredményt. Megismételni, hasonlót készíteni valamennyire lehet, de ugyanazt elérni nem túl valószínű.

Na, ha szűken számoljuk a fenti felsorolást, akkor máris több mint 10 paraméterünk van, amit uralni kellene. És akkor nem beszéltünk a megvilágításról, ami láthatóvá teszi az egészet. Az itteni fotók közül néhány sima ledes reflektorral készült, másik része pedig egy ledes körvakúval. Ezeknél az optikai tengely merőleges volt a hangszóróra, így a fénykör közepéből tudtunk fotózni a maximális szimmetria érdekében. 

Bár a formák rendkívül komplexek tudnak lenni, de alapvetően 2-3-4-5... osztatú ábrák érhetőek el, ahogy nő a frekvencia. 

Azt terveztük, hogy ezzel a témát végérvényesen elengedjük, de sajnos nem tehetjük, mert rengeteg újabb ötlet felmerült. 

Addig is nesztek a maszk, vagy Grimpix, homlokán a harmadik szemmel. Ha jól értelmezzük a dolgot, ez egy átmeneti forma, egy összeomló négyosztatú állapot és egy kialakuló hármas hullám között, vagy fordítva, ki emlékszik már. Igaz kb. 700 fotóból ez lett a leg-arcabb forma, de azt is ki számolja.

Kemény víztől a brutális kémiáig

Egy óvodás is tudja, hogy a víz lehet kemény, meg lágy. Ha nem hiszed, ugorj egy seggest a Balatonba, nyáron, meg télen is (ez a madafaka meg ugye klasszikus). 

Forrás

A kemény víz nem játék, jól látható, hogy képes négybe hajlítani a vastag vasrudat is, amivel nyilván tönkreteszi a mosógépet és ezt már a Calgon se fogja kikalapálni. Képzelheted mit csinál a farmeroddal, ezért jár manapság mindenki olyan szakadt gatyában, mintha az a kutya nyunyókája lenne. Az akváriumi halakról nem is beszélve, ezért nincs kezük meg lábuk, mert a kemény víz lecsiszolja. 

Egy német keménységi fok (nk°) 10 milligramm/liter kalciumoxiddal egyenértékű kalcium és /vagy magnézium ionnak felel meg. - olvassuk, és ez az alábbi táblázatban foglalható össze:

nk°         keménység
0–4         nagyon lágy
4–8         lágy
8–18        közepesen kemény
18–30      kemény
30 felett nagyon kemény

Állandó, változó keménység (KH) és összkeménység (GH)

Szóval a Ca(HCO3)2 és társai, hidegebb vízben jobban oldódnak, melegben kevésbé, ezért a forralással csökkenthető a víz keménysége (viszont vízkövesedik a lábas és a fűtőszál a mosógépben), ezt hívja a szakirodalom változó keménységnek. Vagy karbonátkeménységnek (KH), ami a kalcium és magnézium-hidrokarbonátokat méri. Házilag is mérhető. 
Az állandó keménységet azok a kalcium/magnézium-sók okozzák, amik a melegítés hatására nem válnak ki. Kloridok, szulfátok.

(pl. CaCl, ami a mészkő sósavas sója (CaCO3 + 2 HCl = CaCl2 + CO2 + H2O), élelmiszer-adalék, vízmegkötő, és mivel a víz megkötése exoterm, utak jégmentesítője is, ráadásul a CaCl sóoldat fagyáspontja (-30C) is alacsonyabb, mint a sima konyhasó oldaté (-7C) és nem rágja szét a kutyák lábát, kocsidat, növényzetet stb. Vagy a kalcium-szulfát meg maga a gipsz)

Akvarisztikában nem szoktak direkt módon mérni, de az összkeménységből (GH) lehet rá tippelni. 

Mérésre számtalan módszer van, az akvarisztikai mindentmérő tesztcsíkoktól a csepegtetősig. De a megbízhatóságuk a fórumok alapján elég kérdéses. Ennek technikai okai is vannak, például a karbonátokat (KH) mérő teszt mérheti a NaHCO3 arányát is, ami nem tudom mit keres az akváriumban (mert ez a szódabikarbóna oldata), de az akvaristák ettől idegesek tudnak lenni. Pedig csak ecetet kellene csöppentsenek s máris bubis vízben úszkálhatnának a halak. 

Tehát ha a KH értéke egyenlő vagy nagyobb, mint a GH, akkor szikes vízről beszélünk, vagyis sókban, főleg nátriumsókban, gazdag a víz (ugyanettől szikesednek a talajok is, nem véletlenül hívták a mosószódát sziksónak). 

A vízkeménységet sokféleképpen lehet szabályozni, mosásnál a barbárabb megoldások a foszfátok, vagy helyettük a zeolit, akvarisztikában külön szakirodalma van, de minden irányba nem akarunk elmenni, mert sose végzünk. Mosásról, adalékokról itt bővebben. A zeolit amúgy szagtalanító, nedvességmegkötő hatását tekintve rokona a szilikagélnek, illetve az aktív szénnek, ami szintén izgalmas téma. A Calgon is egy vízlágyító csodaszer volt, amíg ki nem derült, hogy pont semennyit nem tesz hozzá a mosógép életéhez, legalábbis nem jobb az ecetnél, amely állításért büntit is kaptak. 

Szabad klór és kötött klór, kb. ugyanaz a helyzet, mint a keménységnél, a kötött klórt külön nem szoktak mérni, de lehet össz-klórt mérni és abból következtetni a kötött mennyiségére. A szabad klór állítólag nem büdös, csak miután reakcióba lép a szennyeződésekkel és így kötött klór lesz belőle.

Udvarhelyen több forrásból is hallottam, hogy kemény a víz (nem a forrásvíz). Ez mondjuk egy vulkáni hegységből eredő folyónál is előfordulhat, mert számos üledékes rétegen keresztül ér el hozzánk. Meg ugye a szénsavas borvizek még jobban is oldják a meszet. De azért érdemes csekkolni, mert hátha egy városi legenda. Két különböző teszt mérése a sima csapvízre:

Amennyire meg lehet ítélni, hát semennyire. Ezek szerint nálunk teljesen fölösleges a vízlágyító használata? Mellesleg inni a túl lágy víz nem annyira jó, de sok növény viszont szereti. A Carbonate és a Hardness utalhat  keménységre, mindenesetre nagyon alacsony értékek, mindkét teszten. A felsőn annyira alacsony, hogy a piros zónába esik. A pH mondjuk nagyjából semleges mindkettőn, a Free Chlorine és Total Chlorine, bár volt egy olyan hipotézisünk, hogy a Covid óta jobban odapakolnak a vízművek ebből, ezért döglenek a növényeink, érdekes eredményt adott, egyik teszten mindkettő fehér maradt, vagyis minimális érték, a másikon meg a Total chlorine barna lett, ami nincs is a színskálán. Nitrátnak, az első teszten, szintén értékelhetetlen lett a színe, kék egy magenta színskálán. A második tesztben pedig a legalacsonyabb. Bromine, meg csak egyik teszten van, ott alacsony. Alcalinity szintén csak egyik teszten van, ez azt mutatja, hogy mennyi H+ kibocsátására képes cucc van a vízben, amitől függ a pH stabilitása.  
Ez persze nem jelenti, hogy a teszt jól mér, ezeknek a multiteszter pálcikáknak messze földön rossz a hírneve pl. akvaristák gyűlülik. Ők a töltögetős-, lötyögtetősre esküsznek. 

A tesztek klór-érézkenységét próbáltuk triggerelni sósavval, majd hipóval is, ez is dobott néhány furcsa eredményt, de nem bocsátkoznánk az értelmezésébe. Simán az is lehet, hogy a hipó kiveszi egyes tesztpamacsok színét. 

Egyéb kísérletet is végeztünk, de nem dokumentáltuk jól, így csak idehányom a képeket. Volt itt minden, desztvíz vs csapvíz, feloldottunk vízben kalciumot, magnéziumot (pezsgőtabletta formában), forralással kicsapattuk a sókat, stb.

Ebben a sorozatban mészkövet áztattunk napokig csapvízben, illetve nagyon szénsavas borvízben, elvileg a szénsav hatékonyan kellene oldja a mészkövet, vagyis keményebb vizet kellene mérnünk.

Kapcsolódó: Ivóvíz Magyarország

Chladni pléh 2

 

Éreztük, hogy az előző kísérletek inkább kudarcosak, mint sikeresek, ezért rááldoztunk egy újabb alkalmat. Egy kb. 30 centis pléhtálcát és UV-markerrel megfestett sót használunk ezennel. A próbálkozást a gumimembrános megoldás  és a membrános lézeroszcillátor keresztezésével kezdtük, csak mi folpackot használtunk a gumimembrán helyett, egyenesen a hangszórón feszítettük ki azt. Lehangoló eredménnyel. 18-20centis hangszóró-átmérővel kár ezzel próbálkozni. Aztán arra gondoltunk, hogy nem muszáj a Chladni-lemezt középen rögzíteni egyetlen pontban, mi van ha csak úgy rádobjuk a hangszóróra (azért nagyjából középre). 

Hát ez sem lett tökéletes:

De annyira kielégített, hogy ezzel már el bírjuk ereszteni a témát. Aki eddig egy barlangban lakott és lövése nincs arról, hogy mi zajlik itt, annak itt ez a videó. 

Chladni pléh 1

Állóhullámokat már keltettünk madzagon, gitárhúron, tervezzük létrehozni ezt PVC csövekben is, de most sík lemezeken akarjuk ugyanezt. A dolog nem új keletű, állítólag már Galilei is foglalkozott a témával, és már ebben az 1787-es könyvben is megjelennek a Chladni-figurák (78-as oldaltól). Pedig akkor nem volt rázóka, és nem voltak szinuszhullám generátorok sem. Ez meg egy másik mű a múlt századból, ami már olvasható betűtípussal van szedve, szintén rengeteg ábrával. Aztán még több szép publikációra találtunk utalást, de ezek nem elérhetőek ingyen az interneten, így nem tudjuk mi van bennük.

Mivel minden csak mérsékelten érdekel minket, ezért nem adunk ki rengeteg pénzt igazi Chladni-szettre. Megoldjuk házilag, lám milyen lesz. Egy kb 20*20cm nyomdalemezt lefújtunk feketével, középen egy dremel-szárra rögzítettünk, azt meg beleragasztottuk hot-glueval egy nyugdíjazott hangszóró közepébe. Próbáltuk akrillal is lefesteni a lemezt, de nem allt meg rajta, plusz bordás lett és azt gondoltuk az befolyásolja a lemez mozgását. Végül lefújtuk feketével. 

Ez azért nagyon messze van a kollégák csodaszép chladni-figuráitól. Mondjuk a mi lemezünk is nagyon mesze van a tökéletesen kiegyensúlyozott négyzettől. Kis mérete miatt, gyanítjuk, az apró deviációk sokkal jobban éreztetik a hatásukat. Próbáltuk sóval, súrlóporra, de a cukor vált be leginkább.

Egy ilyen lemeznek számtalan rezonanciafrekvenciája van. Nagyon alacsony frekvenciáktól (20Hz) felfele pár ezer hertzig tucatnyi kierősődést tapasztaltunk, gyakorlatilag ezeken a spéci frekvenciákon sokkal hangosabban zsünnyög a lemez, mint akár egy hertzzel odébb. Nem hangoltuk be a lemezünket, konkrét frekvenciákat nem írunk, úgyis minden lemez másként viselkedik. 

Elég szerencsétlen felvételek, mozgásban picit érdekesebbek, de ha fotózni akarnád, ez a setup kevés lesz. Sokkal nagyobb és tökéletesebb lemezeket kellene használni. Szerencsére nem is kell nekünk szép és átfogó felvételeket készítenünk, mert már megtették azt mások. 

Bruce Yeany videója is elég bézik setupot használ, alig nagyobb lemezeket, mint a mienk, mégis szép eredményeket ért el. Mi vagyunk a bénák ejsze. Aki nem akarja felszórni sóval a konyhát, annak ez egy 

egyszerű kis szimulátor, ez a kép ezzel készült:

És létezik Wolfram playeres szimuláció  is.

Refraktográfia

Nem ragozzuk túl, ezek borospohár refraktográfiák. Egyes kollégák megkülönböztetik a reflektográfiától, de szerintünk ebben bőven benne van mindkét jelenség. Sőt még egy csipetnyi diffraktográfia is. 

Mások sokkal jobban tolják.

Penrose cucca

Az valami csodálatos, ahogy minden összefügg mindennel, mint ahogyan Jozsef Attila is írja, hogy akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindegyik determinált. Így hevernek egymáson a fejünkben a raszterek, a moiré, Escher csempéi, a kaleidoszkóp, a lézerek diffrakciói és most az aperiodikus csempehalmazok is. Kár, hogy matematikusok sem vagyunk, így egy kukkot se értünk a dologból.

2 fold symmetry - kétfogású (?) szimmetria - 180 fokos forgatással

3 fold symmetry - háromfogású szimmetria - 120 fokos forgatással

4 fold symmetry - négyfogású szimmetria - 90 fokos forgatással

6 fold symmetry - hatfogású szimmetria - 60 fokos forgatással

Periodikus mintázathoz nem feltétlenül kell okosnak lenni. Művésznek se. Egy fajáncos is simán keni, meg vágja a csempét. Vagy az építész.

De az sem baj, hogyha művész vagy, ilyenkor például Eschernek hívnak. Na jó, ezt itt nem ő, hanem Grimpix gá-gányolta így össze, vektoros escheri képességeit próbálgatván:

De egész világmindenségek nyílnak ki, ha az aperiodikus irányba kezdünk tapogatózni. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem... (Tompos Kátya hangján, Juhász Gyula). Rajzoljunk mi is ilyeneket:

Penrose sárkányait és dárdáit unalmasan, periodikusan is le lehet rakni. Így:

Ezért a csempézés lehetőségeit néhány szigorú szabály segítségével korlátozni lehet. Például puzzle módszerrel lehet megszorításokat csinálni.

Vagy színes körvonalakkal lehet jelölni, melyik csempe hogyan tehető a másik mellé. Így az előbbi periodikus csempézés máris lerakhatatlan (a narancs és a szürke körvonalak megszakadnak).

Helyesen úgy kell lerakni a csempét, hogy a narancs és szürke vonalak folytatólagosak legyenek és ez nagyon leszűkíti a lehetséges pozíciókat.

Egy darabig lehet szimmetrikusan haladni, de előbb utóbb megszűnnek a lehetőségek.

Az első csempézeten asszimetria látható (sötétkék jelzés), de ha ezt nem tesszük bele, és teljesen szimmetrikusan építjük az ábrát (második kirakás), akkor később kerülünk olyan helyzetbe, ahonnan már nem folytatható a dolog (jobboldali pirossal jelzett kék csillag és körbe kis barátai nem passzolnak, hiszen a narancssárga vonal megszakad).

Ennél egy kék csillagból indultunk ki, és végig szimmetrikusan raktuk le a csempéket, a pirossal jelzett résznél azonban zsákutcába futottunk. Az a modul még passzol, de utána már nem lehet folytatni. Vissza kellene bontanunk valameddig. Abba is hagyjuk a csempék pakolászását, belezavarodtunk, de ha kell valakinek, ezek megvannak vektorosan, odaadom, lehet folytatni.

Viszont rengeteg embert megihletett a dolog, mert sok csodaszép szimulátort és csempegenerátort találtunk a neten. És nemcsak a sárkány-dárda párosban, hiszen aperiodikus csempe-szettből is van jó sokféle. Babrálva őket lehet ha megsejtjük az aperiodikus rendszerek matekjét, lehet ha nem (nekünk kevésbé sikerült), de vizuálisan jó játék. 

Online kirakós, pár kontroll-lehetőséggel, de nem exportálható belőle (a share nekünk valamiért nem működött).

Ez meg egy online kézzel rakosgatós, de persze segít is, ha kell.

Ez is szuper és SVG-t tud exportálni, de csak kevés generációból, a nagyobb komplexebb rajzolatokat feladja, kifagy.

Ez meg szép mandalákat fest.

Mondtuk már, hogy érezzük a téma rokonságát a fraktállal? Na nesze, szimulátor. Itt meg egy Geogebrás cucc, de ha megtolod a generáció csúszkát, elmehetsz kávézni. Egy másik kirakós játék, kevés beleszólással, de stabil és a végén enged SVG-t exportálni.

Ez meg egy egyszerűbb szimuláció, tud rombuszost és sárkányost is, png-t exportál, de a 14 generációnál azért végtelen időre elmélázik.  

Ebből a Geogebrás interaktív izéből lehet valamennyire megsejteni, a transzformációkat. 

És a végére hagytam a legizgibbet, franc se érti mit csinál, de nagyon szép és részletes SVG exportálható belőle. 

A kinyomtatott két egyforma penrose-csempe egymáson elforgatva moiresod'ssal mutatja, hogy nem teljesen periodikus. 

És még egy online app. Sokféle csempézést ismer, a Penrose csak egy közülük. Bármilyen fotót lehet használni kiindulásnak. Regisztrációköteles, pénzes, de van próbaverziója.