2020. okt. 20.

Először volt a bugyi, most meg a maszk! Mi lesz a következő???

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? (JA)


Az alkesz vicc szerint azért nem egészséges vizet inni, mert abban nagyon durván basznak a halak, de ugyanez igaz a levegőre is, amit beszívunk. Hiszen, apró nyálcseppekkel szórjuk tele a levegőt, így utaztatunk vírusokat, baktériumokat, spórákat. De simán bele is fingunk, meg különben is mindenféle  testünkből kiszabadult atomokkal molekulázzuk tele a közös életteret. Amit aztán más benyel, bepislog, letüdőz. Hát pont így működik a szaglás, meg az ízlelés is: mások büdöséből néhány molekula felragad a mi szaglóidegünkre, nyelvünkre.

Tetszik, nem tetszik, az emberi test is anyagot ken szét maga körül, mint a csiga, különféle hulladékokat, váladékokat hagy maga után, és az, hogy ez másoknak izgalmas, vagy undorító, esetleg közömbös, vagy az egészségére ártalmas, az helyzetfüggő. Van akit undorít mások hámló bőre, és van aki szívesen nyomogatja mások pattanásait is. Szóval nem vagyunk egyformák. És nem is mindig zavar, hogy bozontosabb embertársaink közös életterünkbe hullatják a szőrüket (és úgy telebundázzák a vécéülőkét, mintha egy mókust tartanának a mogyoróik mellett), mindaddig, amíg az alsó szomszéd bog haja miatt a felső szomszéd kulája nem a mi budinkból szól ki, hogy heló.

Forrás: Amazon JINF
Rengeteg tevékenységünk direkt azt a célt szolgálja, hogy szimbolikusan, vagy valóságosan, de keveredjünk, atomokat, molekulákat csereberéljünk. Az egyszerű kézfogás, a vérszerződés, az egymás poharából ivás. A nyalakodáson át, az orvosilag indokolt és intézményesített, de sokkal szürreálisabb véradáson keresztül, egészen a szervcserékig, hogy a legbizarrabb szarátültetéses terápiákba ne is menjünk bele.
De kozmikus értelemben, is mindenki csereberéli az alkotóelemeit, amelyeket elcsépelten csillagpornak szoktunk mondani, mert zömmel valóban csillagokban született alkotóelemekről van szó, ami állandó körforgásban van a Földön (és hosszabb távon az Univerzumban). Ezért szokták mondani, hogy mára nagy valószínűséggel sokunkban van olyan vízmolekula is, amelyiket valamelyik római császár pisilt ki egy orgia után. 
Kiszuszogunk pár széntartalmú molekulát, amit fotoszintetizál a paradicsom, aztán valaki megveszi a piacon és beépíti a szervezetébe. Aztán valamikor, lehet ha csak halála után, továbbadja, de hiszen tudjátok, sírján fű nő, azt a tehén lelegeli ésatöbbi... Az átlagos emberi test 10^27 (tíz a huszonhetedik hatványon) nagyságrendű atomot tartalmaz, ami az univerzum csillagainak a számával hasonló nagyságrend, nem túlzás tehát az, hogy minden ember egy külön Univerzum. És ennek az atommennyiségnek jelentős részét sűrűn cseréli is az ember, míg például a csontokban megkötött atomokat viszonylag ritkábban.

Forrás: Amazon JINF
De valójában, az a lény, amit mi embernek nézünk, fenség, észak fok, idegenség, mennyire számít egyetlen élőlénynek, amikor sejtjeinek fele nem is emberi sejt (10:1 -től 1:1-ig arány között szól a szakirodalom, természetesen a baktériumok javára).
Nagyobb részünk baktériumok, vírusok, atkák, mindenféle jószágok lelkes kommunája, tehát egy random Kovács Bélabácsi, egyetlen emberből és 10.000 különféle egyéb életformából áll, de úgy, hogy az emberi sejtek száma semmilyen becslés szerint sem haladja meg a nem emberi sejtek számát. Most abba ne is menjünk bele, hogy többségünk mekkora nagy szarzsák, nem véletlenül oktatott minket, süldő legénykéket, Vén Farkas annak idején, hogy a legjobb nőben is két kiló van ebből az anyagból. 

Tehát minden ember egy hatalmas életközösség, nagy része boldog szimbiózisban, egy univerzum, amiről óhatatlanul lepotyognak élőlények, és rátapadnak újabbak másokról. Ahogyan egy denevérről, a tobzoskán át, rá a kínaira. És akkor itt érünk vissza a bevezetőhöz. Nem az a baj, hogy a levegőn üzekedünk, hanem hogy közben mindjárt kilenc milliárdan leszünk. És emiatt összeér a szimbolikus  fenekünk. Na ez az egészségtelen. És akkor már csak nézőpont kérdése, hogy a vírusra kell gyógyszert keresni, vagy a vírus maga egy bizarr gyógyszer, aminek ugyan a hatása nem túl erős, ellenben sok a káros mellékhatása. 

Teljesen világos, hogy a COVID-19 kapcsán felmerülő kötelező maszk-használat két némileg ellentmondó paradigmán alapszik. És most hagyjuk azt a burleszket, amit a járvány elején előadtak a véleményvezérek a maszkviseléssel kapcsolatban. Mi nem megyünk bele olyan tudományos és látszólag tudományos vitákba, hogy hasznos e a maszk és hogy magunkat, vagy mások édes jó anyukáját védjük e vele. Azt sem vitatjuk, hogy bárki a házában, üzletében elvárhatja a vendégeitől a maszk használatát. De a szabadban előírni a maszk használatát nincs jogotok! Beleszülettünk egy olyan rabságba, ahol a közös fórumainkon ágyékunkat takargatni kell. Bugyit húzattatok elődeink fenekére. Most meg a mi fejünkre? A számra azért ne... csak az arcomra ne! Azt én akarom eldönteni, mikor jött el az ideje annak, hogy maszkot húzzak a fejemre. Ne siettessétek a pillanatot.

Nem tilthatjátok meg testünket! Nem áshattok egy újabb árkot az emberek közé, ami alapján gyűlölhetik egymást, nincs szükség még a maszk-kérdésre is ahhoz, hogy megvessük és utáljuk egymást. És ahogy nem büntethető az, aki csóré seggel leül más kanapéjára, de seggbe azért még rúgható, ugyanúgy ránk lehet bízni azt a feladatot is, hogy a kézzel a taknyos orrát törlő és betegen hozzánk bújó embert elküldjük e más vidékre, vagy ápoljuk. Mert vannak vidékek. Nem kell ahhoz rendelet.

vannak vidékek
ahol a népek
csöndben az ágak
jelekkel élnek
beszélni félnek
viharra várnak (KS)

Mi már a bugyi kötelezővé tételével sem értünk egyet. De most mi lesz? A szájat is tabusítjuk, meg az orrot? Aztán mert néhányan csipások, jön a napszemüveg? A fülzsírosok miatt a fülvédő? A korpás hajúak miatt sapka? S mikor majd jogtalanul vegzálnak a rendőrök, mit mondasz nekik mérgedben? Hát a politikusoknak? Csókoljátok meg a... számat? 

2020. okt. 19.

Legyetek RAW diggerek!

Tényleg olyan sok adat van a RAW-ban? A *.NEF tömörítése.

Egy alapos Utazások olvasónak, amilyenből talán egy sincs (még Grimpix se), igazán feltűnhet, hogy az évek múlásával egyre több dologról derül ki, hogy az nem is pont úgy van, mint arról régebb írtunk. Ez azért van, mert minél egyszerűbbek vagyunk, annál egyszerűbbnek látjuk a világot. Vagy a google vázolta eddig a durvább tónusokat és ahogy haladunk az úton, csak adagolva keni fel az apróbb nüanszokat az összképre. 

Apropó tónusok. Mit tippelsz? Ha van egy kamerád, 12, vagy 14 bites AD konverterrel, akkor mennyi tónust is találsz a RAW-ban? Hmmm? Mi simán rávágtuk volna Grimpixszel, hogy hát az 4.096 illetve 16.384 tónus. És mivel lineáris, a legvilágosabb EV a tónusok felét használja, és így tovább lefelé. Ezt minden fotós tudja. Elméletben. Mert attól, hogy az AD konverzió 12, vagy 14 biten zajlik, még nem biztos, hogy a tárolás is. Merthogy tömörítenek. Persze erről olvastunk és arról is tudunk, hogy olykor hisztike is van a veszteség miatt. Nem minden gyártónál hasonló a módszer. A Nikon ezt írja a NEF-ről. 

Lossless Compressed 20 - 40%  
Compressed 35 - 55%  
Uncompressed No reduction in file size

A D5000-ben sajnos nem kiválasztható a veszteségmentesség. De konkrétan mi lesz a veszteség? Itt az áll, hogy a D5000-nél például a 12 bites 4096 tónust 769 tónusból megoldja. 

RawDigger lineáris hisztogram egy D5000-es  stúdiófelvételén. 
Jól látszik, hogy nem volt jobbra exponálva, a felső tartomány teljesen kihasználatlan.
Trehány munka, de nem mi készítettük.

A 114-es sötét értéktől (-2EV tartománytól) felfele kezdi gyomlálgatni ki a köztes tónusokat, eleinte csak minden másodikat, de a végén már csak minden ötödik értéket tartja meg. Azért ritkítja jobban a világosabb tónusokat, mert talán látásunk sajátossága okán a sötétebb tónusokban hamarább észrevennénk a trükköt? Ezt régebb úgy fogalmaztuk meg, hogy egy, illetve két gyertya fényerejében simán észleljük a különbséget, de egy, vagy két atomvillanást már nem tudnánk megkülönböztetni. Ezt egyszer, ha lesz atombombánk, majd tesztelni is szeretnénk. Meg hát ez még lineáris állapot, a legfelső egyetlen fényérték (+3EV) akkora helyen van tárolva, mint az összes alatta levő (2048 lépés), tehát ebből lehet a legjobban pancsolni, az alatta levő fényérték meg akkora, mint az összes alatta levő (1024), tehát ebből már kevésbé érdemes eldobni, és így lefele végig, 114 alatt már minden egyes tónust eltárol (már ez is kevés). Grafikonra téve elég lehangoló:

Tehát -3EV alatt a 12 bites konverterből kijövő adat 100% kerül tárolásra, aztán ez a +3EV tartományig fokozatosan leesik 10,69%-ra. -8EV-től felfele minden tartomány duplája az azelőttinek, de -3EV-tól fokozatosan esik ez az érték, 1,9-szerese, 1,5-szöröse és végül csak 1,41-szerese az azelőttinek. Pedig mi mindig úgy fújtuk az elméletet, hogy felefelé végig duplázódik a tónusok száma. Hát nem. 

Mindezt miért? Gyorsabb írás, nagyobb framerate, ilyenek miatt. Egy D5000 kb. 4288*2848 pixeles lapkája 12,2 millió pixelnyi 12 bites adatot termel, durván 18 Mb. Ennyi lenne egy tömörítetlen kép, persze ehhez még csomó apróság hozzáadódik, jpg előkép, meta, stb. Ezzel szemben egy NEF nekünk 8-10 Mb között szokott lenni. Persze még egy veszteségmentes tömörítést is kap a kép, ami még jobban árnyalja a dolgokat.

Érdekes korreláció, hogy a világosabb képek kicsit nagyobbak, mint a sötétek, Tehát ha egy szürke lapot végigexponálunk pl. -3 és +3 EV korrekcióval, akkor egyre nagyobb fileméretet kapunk, mindaddig, amíg a felülexponált képeken nem kezd kicsúszni a 4096-ból, ami +4EV korrekciónál már bekövetkezik a mi gépünkön, innen ahogy haladunk tovább megint egyre kisebb fileméretet kapunk. Lehet, hogy a sötétebb tónusokat eleve kevesebb bittel írja le?

Ugyanez a 14 bites D5600-nál 16.384 tónust (itt +2 EV van a D5000 12 bites konverteréhez képest, tehát nem +3EV-nél csordul, hanem +5EV-nél) 4.097 helyre mappel, ami azt is jelenti, hogy bár a D5000-hez képest elvileg 4-szer annyi tónusa van (16384/4096=4), de a veszteség nem annyira nagy, 5.3-szor annyi tónust ment el (4097/762=5.3).
Ráadásul az 1552-es értéktől kezdi gyomlálni a tónusokat, ami csodálatos, mert a D5000-hez képest 2EV-vel fennebbről kezdődik a veszteség. 

Egy RawDigger segítségével könnyen ellenőrizheted a Nikonodat, ha az Encoding táblázata megtalálható itt. A RawDigger képes nyers adatokat megjeleníteni. Kinagyítasz egy kellően világos homogén képrészletet (mert itt a legnagyobb az ugrás az értékek között), és pixelenként végigpásztázva nem fogsz tudni olyan tónusértéket találni, ami nincs benne az adott géptípus encoding táblázatában


Összefoglalva, D5000-es 12 bites konverter bár 12 biten értelmezi a pixelek elektromos töltéseit, ezt a NEF tárolásakor 769 tónusra szűkíti. Szóval, mikor legközelebb azt mondják, azért kell RAW-ba fotózni, mert ott eszméletlen mennyiségű adat van, hát nem. Csak alig háromszor annyi, mint a 8 bites JPEG-ben. Most kellene egy jól ráérő ember, aki kiszámolná nekünk, hogy ilyen körülmények között is megéri csurig jobbra exponálni a jobb tónusátmenetekért? Szerintünk még így is megéri, a nagyobb filememéret és hát a gyakorlat is azt mutatja. 

Update. Volt régesrégen egy Canon 450D gépünk is. Úgy tűnik, az teljesen másképpen tömörített, mert egyáltalán nem fésűs a felső régió. 


2020. okt. 16.

Monitor monitorozás

Volt már ilyen az Utazásokban, azonban most egy másik panelt elemzünk. Itt akár abba is hagyhatod az olvasást, és inkább tégy egy kirándulást erre az oldalra, ahol remek tesztek, meg optikai illúziók várnak, természetesen a saját monitorodnak megfelelő megjelenítésben. Ez meg egy másik monitortesztelgetős oldal, amellett, hogy jó játék, talán némi ismeret is ránkragad közben. 

Tehát ezt írják a gyártó oldalán (bővebben itt):

És hát rá kellett jöjjünk, hogy nem minden kifejezés világos. Vegyük sorra.
Screen Size Class. Miért "Class"? Hát mert a 27 coll körülbelül 26,9. De legalább közel áll hozzá. 
Refresh rate. 60Hz, vagyis 16,67ms (refresh rate összehasonlító videó). A Windows szerint ez 59,97, a teszten mért érték 59,94, ami kb. 1 microszekundum eltérés lehet, ennek okát most nem firtatjuk, mert hanem sosem lesz vége.  Közben belecsúszunk a Frame rate vs Refresh rate témakörébe, amiről itt bővebben olvashatsz. Röviden, a videokártya által tolt frame-szám és a monitor refresh-idejét szinkronban kell tudni tartani. Ideálisan másodpercenként 60, vagy 120, stb. frame jön ki a videokártyából és azt 60, 120, stb.  hertzen meg is jeleníti a panel, ha nem sikerül, akkor mindenféle ugrabugra keletkezik a képen.  Lényeg, hogy a mi panelünk elvileg tudja a AMD FreeSync cuccot (amire az Nvidia panelben van jópár beállítás is). 
IPS panel, ami állítólag sokkal feketébb feketét tud, mint a többiek, illetve a betekintési szöge is olyan széles, hogy nem kell megbillenteni a fotel magasságához.
A Gamutot itt tárgyaltuk részletesebben. sRGB 99%. Nem egy nagy szám manapság.
Contrast ratio, Mega. Na, ez mi az Istennyila? Emlékszünk erre a tesztre? Van ott sok más okosság is. 


A részletes leírásban 1000:1 statikus és 5000000:1 a dinamikus kontrasztérték erre a monitorra. Hát mi ennek a dinamikus izének a kapcsolóját sehol sem találtuk, pedig még az OnScreen Controlt is letöltöttük (mert ugye CD-n adták, az meg annyira, de annyira XX. század). Akinek van ötlete, ez a dinamika-dolog hol aktiválható, szóljon. Mindenesetre ez a mért érték elég lesújtó, szerencsére nem észleljük, így nem zavar a mindennapokban. Külön érdekesség, hogy a hosszú expozíció mennyire nem színhelyes, holott a fehéregyensúlyt a második tesztképen direkt fixre állítottuk, illetve hogy a négy sarokból világít be a backlight. Az alsó képeken ennek az ellenkezője látszik, de az az objektív peremsötétedésétől van. 

Response time GTG (grey to grey). Valami olyasmit jellemez, hogy milyen gyorsan tud egy pixel egyik tónusból egy másikba átállni. Valószínűleg a kristályka beforgási idejével lehet kapcsolatos. A leírások szerint ez nem egy fix érték, 0-ról 100 százalékra tovább tart, mint 10-90% között, nem kizárt, hogy a derék marketingesek egy számukra tetszetős értéket adnak meg (a bővebb leírásban van az több is, az átlag 12ms). A Response Time Compensation technikával ennek a váltásnak a gyorsasága megpusholható. Ennél a panelnél az RT azt jelenti, hogy a 16,67 milliszekundum időegységből 5ms alatt áll be a pixel a kívánt értékre. Utána a maradék 11,67ms alatt kitartja ezt az állapotot (sample and hold). Ezzel rokon a Moving Picture Response Time is (MPRT), de ettől megfájdult a fejem, annyiféle technológia létezik, és nekünk nem kell mindent átlátni. Viszont van róla szakirodalom bőven. és ha hihetünk a fent meghivatkozott tesztelős oldalnak, akkor a mi MPRT értékünk olyan 10ms lehet nagyjából. 

Color depth, 10 bit színenként, de igazából 8 bit + FRC (Frame Rate Control) ez az LG szerint 1,073,741,824 szín. Vagyis két szín villogtatásával egy köztes szín illúzióját tudják kelteni. Meg nem számoljuk, az fix, de minek a nagy számokkal dobálózni, ha még az AdobeRGB sem megy nekik. Mellesleg a Windows 10-nek nem szóltak erről a plusz két bitnyi cuccról, mert az csak 8-nak látja, Display porton, nem HDMI-n.   A 30 bites workflowról egy jópár éves cikket itt találsz. Mindenesetre az NVidiat valahogy rávettük, hogy 3*10 bitesen tolja kifelé az infót, de semmilyen teszt nem igazolta vissza, hogy ez valóban meg is történt. Pl. 16 bites fekete-fehér átmenet PS-ből, ahol kifejezetten bekapcsoltuk a 30 bites workflowt (Edit>Preferencies>Performance>Advanced>30 bit output).
Aspect Ratio, na ebben legalább igazat mondanak. 3840*2160 pixel az cakkra 16:9 arány. 
Brightness, hát a mérésünk alapján ezt nem sikerült elérni. 250 helyett 231cd/m2 (lásd a kontrasztos ábrákon).
View angle, nem mértük be, de tényleg minden életszerű oldalszögből rendben van. Azért a 178 fokot kicsit nagyképűségnek érezzük, jó hogy nem oldalról...
Pixel Pitch, 595 milliméteren 3840 pixellel ez  0,1549, de ki számolja. Ez a pixelsűrűségben 163,9 szemben az általuk megadott 163-as értékkel. A marketinges elaludt, pedig ezt még én is felkerekítettem volna.

Erre egy napunk ráment, és sehova sem vezetett, a helyedben nem is olvastam volna el idáig, már a második bekezdésnél lecsatlakoztam volna a tesztelős oldalakhoz. De te tudod. 

2020. okt. 15.

Forgatások

Induljunk ki ebből a 3 éves Petapixel cikkből és 10 éves videóból. Az állítás az, hogy a képet 4 lépésben ferdítjük és torzítjuk és az ugyanaz mintha egy lépésben forgatnánk . 

Vagyis mondjuk 45 fokos jobbra forgatás esetén (a videóban 30 fokot használnak) a négylépéses módszer:
1. vízszintes ferdeség -45°
2. függőleges torzítás 1/(cos45)^2  - esetünkben 200%
3. függőleges ferdeség +45°
4. mindkét irányba cos(45) - esetünkben ez 70.7106% függőlegesen és vízszintesen.

A kérdés az, hogy valóban így dolgozik e a PS. Nekünk a megérzésünk az, hogy nem. A Petapixel és Youtube közönség-különbözősége jól lemérhető a hozzászólásokban. Petapixelen azért nem csak a semmirekellő jópofáskodás megy, hanem van ellenvélemény is. Teszteljük mi is, ugyancsak egy smiley-képpel. 

A két módszer működését a fenti képen végeztük el, a jobboldali rács 5 px fekete 5px fehér vonalakból áll. Interpolációra előbb Nearest Neighbort  próbáltuk:


A baloldali a torzítgatós módszerrel, a jobboldali a sima forgatás. 100%-ban látszik némi különbség, ez azonban adódhat a kerekítésből is. A különbség ellenére egyik változat sem jobb, mint a másik.

A BicubicAuto  interpolációval már jelentős a különbség, a torzítós módszerrel egy udvar is keletkezett a fekete-sárga találkozásánál. 

A Bilinear esetén a torzításos módszer sokkal lágyabb képet eredményez. 

Összességében azt gondoljuk, hogy a négylépéses módszer négy lépésben roncsolja a képet újabb interpolációkkal, míg a forgatás, bár nem kizárt, hogy a háttérben több lépést hajt végre, de semmiképpen sem ugyanezeket. Ebből meg annyi a tanulság, hogy finom textúrák esetén érdemes odafigyelni, hogy milyen módszerrel állítunk vízszintet egy képen. Sajnos az ACR straighten vízszintező módszeréről semmit sem találtunk, de a RawTherapee összes Transform műveleténél kiválasztható a linear vagy a logarithmic. Szóval érdemes próbálgatni, de sosem lehetünk biztosak, hogy egy adott nagyításnál szemlélve a tetszetős eredmény, más méretekben is pont jó lesz. 

2020. okt. 13.

Tőszomszédok - Nearest Neighbor

Fogadjunk, amíg nem gondolkozol el rajta, azt hinnéd a képek zoomolgatása, legyen az monitoron, vagy telefonon, egy banális művelet, széthúzod ujjbeggyel, vagy kontroll-pluszmínusz és kész. Az is világos, hogy egy digitális kép nem nagyítható akármekkorára, vagyis a filmekben, a megfigyelő kamera két pixeléből sem a CIA, sem az MI6 nem tudja kinyerni az elkövető kilétét, de aki kicsit érdeklődő, az már hallott arról is, hogy az AI megjelenésével ez valamennyire mégsem teljesen kizárt

De azért az mégis mekkora varázslat, amikor a kép mondjuk 100 pixele 101 pixelen kell megjelenjen. Vagy 99 pixelen. Az előző esetben ugyanis ki kell találni egy új pixelt, a második esetben meg el kell dobni egyet. Csak hát mindezt arányosan kell csinálni, nem elég egy új pixelt valahová beszúrni, vagy egyet eltüntetni. Mind az összes (diszkrét) pixelnek változnia kell, valamilyen szabály szerint. A dolog valahol rokon a BAYER demozaikolásával, ott is nemlétező információt kell kitalálni valamennyi létező információ alapján. És a felmerülő problémák is hasonlóak, tónusok, színek nem változhatnak, éles szegélyek, apró textúrák nem sérülhetnek túlságosan, nem jelenhetnek meg ronda artifactek illetve az egész számolgatás nem tarthat sokáig, ha telefonon belenagyítasz egy csücsörítős szelfi dekoltázsába, akkor annak lag nélkül kell működnie, mert hanem már élni sem érdemes.

Éppen ezért a különféle célokra különféle módszereket fejlesztettek. A legegyszerűbb eset, ami a cím is (amivel a neten a legtöbbet fogsz találkozni, mert majd hülyék lesznek az influenszerek sérvet kapni a problémásabb interpolációktól), az amikor a képet, kétszeresére/négyszeresére/stb. növeled. A tőszomszéd algoritmus ilyenkor nem csinál mást, mint minden pixelt megdupláz (mindkét irányba), ahol eddig egy - mondjuk fekete pixel volt, ott most négy vagy nyolc fekete pixel lesz. 

De mi van, ha egy pixelből nem négyet kell csinálni, hanem másfelet, vagy hármat, vagy egy felet, vagy mittudoménmennyit? Az alábbi ábra mutatja a Nearest Neighbor logikáját néhány esetre. 

A 3*3 pixeles kép különféle nagyításai láthatóak. Itt nincs átlagolás, csak azokat az értékeket vehetik fel az új pixelek, amelyek az eredetiben is voltak (jelen esetben fehér és fekete). A kiindulási mintát képzeletben ráhelyezzük a megnövelt képre (a középső oszlopban) és annak alapján színezzük az új pixeleket fehérre vagy feketére, hogy az új rács közepe a régi rács milyen színére esik. Másképpen megközelítve, az új pixelt milyen arányban fedi a régi leosztásból valamelyik szín. Ezt a PS és más képszerkesztők is pontosan ugyanúgy csinálják. 
Ugyanez a logika akkor is, ha csökkentjük a képet, mondjuk kétharmadára. Belátható, hogyha a fenti példában a középső pixelünk hupi-, vagy tiffanykék is lehetne, az új 2*2-es képen az semmit se nyomna a latban, az új csökkentett képről simán lemarad, tehát az eredmény 2*2 pixel fekete lesz. Tehát bizonyos szerencsétlen pozícióban levő információk teljesen el is tűnhetnek.  A neten többnyire azt emelik ki, hogy ez a módszer recés széleket okoz, de szerintünk ennél fontosabb tulajdonsága, hogy a nagyfrekvenciás képi részletek esetén, a nearest neighbor nem képes maradéktalanul az eredeti élményt hozni a megváltozott képméreten. Például a fenti 3*3 fekete-fehér pepitánk távolról nézve szürke. De 2*2-re csökkentve fekete lesz, akárhonnan nézed.  Például egy 8x8-as pepita 5x5-re csökkentve ilyen lesz:


Nagyobb mintázat esetén azért már van rá esély, hogy ha a textúrát nem is, de a tónust legalább megőrzi, hiszen az új kép fedettsége is nagyjából hasonlít az eredetiére. 

És ilyen a forgatás nearest neighborral:
Amit viszont nagyon tud ez a módsze, az a kemény szegélyek megtartása (preserve hard edges). Nagy képen ez okozhatja apró részletek, textúrák részleges, vagy teljes eltűnését, de sosem fog blúrolni.  2x, 4x, 8x, stb. növelésnél meg garantált a Minecraft-hatás.