Kávédba glicint kérsz? A végén egy plot twist*

Ember legyen a talpán, aki rendet vág az alter-hívók között. Ahány ember, annyi recept. Egyesek értik is az egyes összetevők kémiáját, mások empirikusan közelítik meg a témát és megint mások úgy készítik, mint Quintus mester a havasi rántottát (Micsoda társaság - Méhes György).

Szóval az arányok és a koncentráció nincsenek kőbe vésve. Olvasom, hogy van akinél a kávé kevésbé, a C-vitamin kontrasztosabb hívást eredményez, nem kizárt, hogy a köztes hatásért keverik ezeket egymással. A mosópornak elvileg nincs hívó (redukáló) hatása, a lúgos környezet megteremtéséért felel. Vannak receptek, amikben a mosóport helyettesítik is (pl. a Caffenol C-L).

Kezdésnek mondjuk lehet ez az alapmű, amit sokan hivatkoznak a neten.

Egyből a szívembe zártam a figurát, aki a bevezetőt írta. Szerintem is megbaszhatja az összes paternalista kormány a kurva anyját, amiért egyre kevésbé férünk hozzá nyersanyagokhoz, vegyületekhez. 

1. Kávé

Nem a koffeinnek van hívó hatása (fölösleges a body-boltban porként beszerezni, hogy ezzel megússzuk a kávé színező hatását), hanem egyéb vegyületeknek (kávésav), ennek ellenére javasolják a strong és legolcsóbb instant kávét használni. A C-vitamin hatását a hidrokinonhoz hasonlítja (kontrasztosabb), elvileg a lúgos környezetben (ehhez is kell a mosópor) az aszkorbinsav sója, aszkorbát keletkezik.

2. Mosópor

A péper kitér a mosóporra, azt állítja, hogy a sikertelenség oka  legtöbbször a mosópor, amiről nem tudni, hogy mennyire vizes (monohidrát, dekahidrát), vagy nem, ezért a grammokat sem tudjuk helyesen kiszámolni. Az AI szerint a háztartási mosóporok zöme dekahidrát lesz, ez viszont azt jelenti, hogy tömege is nagyobb, ha a recept explicite vízmentes nátrium-karbonátról beszél, akkor annak 2,7-szeresét kell dekahidrátból használni. (Van a 110-220 fokon egy órán át sütögetős módszer, amivel ha jelentős tömegvesztést tapasztalunk, akkor dekahidrát lehetett, ha csekély a tömegvesztés akkor valószínűbb, hogy monohidrát). Ugyanakkor a kalcinálás elvileg azt jelenti, hogy kihőkezelik a vizet a mosóporból, mikor ezzel szembesítettem az AI-t, akkor meggondolta magát. de végül abban maradtunk, hogy a mosóporom bontott csomagolásban lehúzott vagy 10 evet a budiban, jó lesz valamennyire hidratáltnak tekinteni. 
Persze a receptek zöme tojik erre a részletre. 

3. Glicin,
bár gyengébb redukálószer, mint a kávé, meg a C-vitamin, ezért hosszabb hívásidő kell neki, de az állítások szerint finomabb szemcsézetet eredményez (filmen), illetve tónusgazdagabb is. *erre visszatérünk a legvégén.

4. egyéb
Ezen kívül ajánlja a kálium-broimodot (fátyolosodás ellen), és ha nincs, akkor a jódozott sót (10x annyi, mint amennyi kálium-bromidot ki akarunk váltani vele). erről megkérdeztük a Chat GPT-t és a mi konkrét lidlis sónkról (beküldött kép alapján) azt állította, hogy nem lesz jó, mert kálium-jodáttal és nem kálium-jodiddal van jódozva, ami már nem fogja betölteni a kívánt szerepet, sőt árthat is. Én már nem tudom mit higgyek el az AI-nak.

Szintézis

A fentiek alapján nem nagyon van értelme az egyes komponenseket külön összehasonlítani, a mosópor kell a kávéhoz is, de a C-vitaminhoz is. Maximum a csak kávés és csak C-vitaminos változatot érdemes összevetni. Ezt felvetettem a Chat GPT-nek is, amire ezt válaszolta:

🧪 Akkor mit érdemes külön kipróbálnod?

Kombináció	Értelme van?	Miért?
Mosószóda önmagában	❌	Nem redukál, csak lúg
C-vitamin önmagában	⚠️ gyenge	Lassan hív, nem lesz látványos
Mosószóda + C-vitamin	✅	Lúgos közeg → aktív aszkorbát
Kávé önmagában	⚠️ nagyon gyenge	Nem elég lúgos, alig indul be
Kávé + mosószóda	✅	Ekkor lesz aktív a koffeinsav
Glicin önmagában	✅ lassan	Elindul, de lassú – érdekes megfigyelni
Glicin + mosószóda	✅✅	Ekkor lesz erőteljes redukáló hatás
Kávé + C-vitamin + mosószóda (+ glicin)	✅✅✅

És akkor lássuk először a feketedést. Elégett papírt vizsgálunk. 

Balról jobbra: Kávé és mosópor - C-vitamin és mosópor - Glicin és mosópor. Az első pár percet látjuk. A recept végül fél fél-fél literre 20gr kávé + 20gr mosópor, 10gr C-vitamin + 20gr mosópor, illetve 10gr glicin + 20gr mosópor.

8-10 perc környékén a kávé és a C-vitamin már dolgozik (a kávéban levő papír is jól megsötétedett, csak itt nem látszik), a glicin még sehol sincs.

30-40 perc környékén hagytuk abba a hívást, balról jobbra:  Kávé és mosópor - C-vitamin és mosópor - Glicin és mosópor.

Ezek után még tettünk egy próbát csak glicinnel, most 20 grammal/ 0,5liter, mert nem volt egyértelmű, hogy kell e hozzá a mosópor, vagy nem. Ugyanakkor összetöltöttük a kávés és a C-vitaminos oldatokat, lám az együttes erejük mire képes.

8-10 perc környékén nem sok történt  glicinnel. 

20-30 perc környékén ez az eredmény:  Kávé és mosópor * C-vitamin és mosópor * Glicin és mosópor * csak Glicin * Kávé + C-vitamin + mosópor. A képen a jobboldali sötétebbnek tűnik mindnél, de ez csak a vizes felület játéka.

A csak C-vitaminos + mosóporos hívó egy kicsit hidegebb feketedést eredményezett, és talán egy picit világosabb is, mint a kávéban hívottak. De azért elég karakteresnek tűnik, semmiképpen nem fölösleges a receptben. Majd meglátjuk a tónusok, kontrasztok terén hogyan teljesít. 
A csak kávés, illetve a kávé+C-vitaminos esetén szinte nem is látható a különbség. 

Száradás után talán csak annyi, hogy a csak kávés mintha picit barnább árnyalatú lenne, de a feketedésük egyforma. Remélhetőleg a tónusokban majd lesz értékelhető különbség, ami megmondja, hogy valóban szükség van e a C-vitaminra, vagy bőven elég a kávé+mosópor is a híváshoz.

A glicint ejtettük, nem kizárt, hogy türelmetlenek voltunk és nem elég neki a fél óra, illetve nagyobb koncentrációt igényelt volna, de ami fél óra alatt nem hív elő valamit, azzal csak akkor foglalkozunk, ha már nem lesz a boltban kávé sem. 

Tehát a kávé + C-vitamin + mosópor tengelyen haladunk tovább. Negyed kiló kávé 20-30 RON, a C-vitamin 35 RON, a mosópornak kilója 5-10 lej. A glicin se lenne drága, de ugye a tesztjeinken elbukott. A fenti árakkal (bár millió recept van), de kijelenthető, hogy egy liter Caffenol-C olyan 12-15 lej körül jön ki, ami nagyon is versenyképessé teszi a gyári hívókkal szemben. 

*Glicin, bakker!

Mikor a Chat GPT szemére hánytam, hogy a glicin semmire se volt jó, akkor hirtelen okos lett és kisütötte, hogy hát a mosópor kevés volt, mert ennek 11-12 pH kell legalább, amit mondjuk marószódával tudnék esetleg elérni. Nyilván ki akartam próbálni, de azért előtte egy kicsit még körül szimatoltam és akkor ért a megdöbbenés, hogy a bádiboltos glicin-aminosav csak távoli rokona annak a glicinnek, amit a fotográfiában használnak. Tehát nem is kellett működnie, mert ez nem az az anyag. Mikor ezt megemlítettem az AI-nak, nagyon örült és utólag megint nagyon okos volt. Szerintem pont olyan ostoba, mint régebb, csak most már sokkal szofisztikáltabban tud kamuzni. 
És ez a glicin sokkal nehezebben beszerezhető és nem is olcsó. Ennyi erővel hidrokinont is megpróbálhatnék vásárolni. 

Egyenesen, mint a lézer?

Kedvenc szájensz-jutuberünk kísérletét nekünk is ki kellett próbálnunk. Sajnos a pubertást már jócskán elhagyó, lassan a felnőttkorba lépő technikánk (értsd: 18 éves DSLR ) nem képes  zöld lézernyalábot rögzíteni, így telefonnal kézből próbálkoztunk, olyan is lett az eredmény. De élőben jó volt. Itt egy péper is, ha majd egyszer olvasni támadna kedvünk. 

Szerencsére szappanbubit egészen jól tudunk csinálni, így az legalább nem okozott gondot. 

Sófixír

A sóoldat fixáló hatásáról nagyon megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint működhet, telített sóoldatban, akár 72 (!) órán keresztül áztatva (kinek van manapság erre ideje?), mások szerint egyáltalán nem oldja ki az ezüstöt és amúgy is csak a baj van vele. Más elképzelés szerint a só nem is kell kioldja az ezüstöt, csak egy kevésbé fényérzékeny ezüst-kloriddá alakítja, ami azért továbbra is elszíneződhet erős fényben.

A fixáló szerepe, hogy a fel nem használt ezüst ne tudjon a fényben "lumenesedni", mert az elszíneződést, fátylat okoz. Tehát ki kell oldani és mosni a képből a nem fémezüstté hívott ezüstöt.

Erre mostanság ammónium tioszulfátot szokás használni, ami hatékonyabb a nátrium tioszulfátnál. Emellett csomó egyéb is lehet a fixálóban, ami az oldat stabilitását, tartósságát adja, esetleg ami az emulzióra hat. De a fixálás lényegét a tioszulfát végzi. 

A hipó elnevezés a nátrium tioszulfátos fixírek miatt terjedhetett el, mivel hívták nátrium hiposzulfitnak is, de nagyon nem rokona a hipónak, ami a nátrium hipoklorit. Téves elnevezés, ennek ellenére előfordul a szakirodalomban.

Na, most ha valaki hozzájut könnyen és olcsón (akár a többi kiegészítő összetevőhöz is), és nincs szüksége nagy minőségre, akkor DIY projektekhez érdemes lehet kotyvasztani saját fixálót, de jelenleg 1 liter gyári fixír (a legolcsóbb) 10 lej körül jön ki, szóval nem elviselhetetlen költség, a házi recept elkészítéséhez viszont utánajárás, ebayes irracionális postaköltségek, sokkal nagyobb macera, mert ezeket nem kapod meg csak úgy a temun meg az aliexpressen, esetleg az emagon. 

Mellesleg a sima nátrium-tioszulfátot sem lehet olcsóbban kapni. Ha 200grammot számítunk egy literre, akkor 20 lejben jön ki, de ha kevesebbet, akkor sem lesz olcsóbb a gyárinál (na jó, olyan receptet is találtunk a neten, amibe csak 50gr/litert használnak), A gyári meg valószínű már ammóniium-tioszulfátos, gyorsabb, stabilizáltabb. 

Részlet a ChatGPT-beszélgetésből:

⚖️ Nátrium-tioszulfát vs. Ammónium-tioszulfát – összehasonlítás

Tulajdonság	Nátrium-tioszulfát	Ammónium-tioszulfát
Fixálás sebessége	Lassabb (~10 perc)	Gyorsabb (~2–5 perc)
Hőérzékenység	Kevésbé	Érzékenyebb a hőre
Használat papírnál	Teljesen megfelelő	Kiváló, de túl gyors is lehet
Beszerezhetőség (hobbi)	Könnyebb (akvárium, vegyszerbolt)	Nehezebb (ipari vagy fotós beszállító)
Ár / liter fixír	Olcsóbb	Drágább
Tárolhatóság	Stabilabb	Kevésbé stabil hosszú távon

Ha már itt tartunk az AI sem gondolja, hogy a só jó lehet fixálónak, bár megemlíti, hogy ideiglenesen stabilizálhatta a képet (ez bármit is jelentsen), emiatt hihették azt, hogy alkalmas fixírnek. A vizelet-fixírről azonban azt állította, hogy az ammóniatartalom valóban okozhat ilyen hatást. Ezután felajánlotta, hogy mutat pár "vicceskémiai" érdekességet a fotokémiai kísérletezések hajnaláról. De valójában inkább bizarr dolgokat szedett össze a régi urakról, akik ki tudja miféle intim viszonyban állhattak a képeikkel. Istenem... Pedig csak egyszerűen alá is írhatták volna, nem kelletett volna mindjárt lepisilni, vagy rászarni. 

Hele-Shaw

Nem tudjuk pontosan, hogy mi ez, de élvezzük. Szóval kell hozzá két plexilap, egyikbe perfúziós slagot ragasztottunk, ezeket réssel (négy sarkában különféle vastagságú kartonlap alátámasztásokkal) kell egymásra szorítani, és lehet közéjük spriccelni eltérő viszkozitású és főleg színű anyagokat. 

A perfúziós slagnak több előnye is van, egyetlen hátrányával szemben, ami a vastagsága. Szabad vége fecskendőre húzható, illetve a kis szabályozó-záró biszbasz lehetőséget ad arra, hogy a két folyadékot egymás után légmentesen tudjuk bepumpálni. 

Próbáltuk a xantángumit, mézet, glicerint, mint közeget és abba az összes fellelhető tintánkat.  

Ha nem unnánk annyira elmosogatni és újra meg újra eltörölgetni a felszerelést, és hogyha annyi év után nem ment volna tönkre a Raynox előtétünk felfogatása, talán ez a mese is tovább tartana. De nem kizárt, hogy majd visszatérünk erre.

Szmókin' fingerz - Szputnyik konyec

Ez egy elég átfogó videó a gyufákról. Ilyeneket lehet megtudni, hogy miért biztonságos az a gyufa, amit nem lehet a csizmánk oldalán meggyújtani (itt megpróbálnak ilyet csinálni, mert egyre nehezebb találni a piacon), vagy hogy igényesebb gyufáknál a fát kezelik, hogy ne izzon sokáig, miután elégett, illetve hogy miképpen lehet lassítani a gyufafej berobbanását. El is készíti a saját gyufáját, de szerintem a hozzávalók beszerzése közben tutti, hogy a spion kékek felkapják a fejüket. 

Gondoltunk egyet, s kipróbáltunk pár olyan gyufás trükköt, amik a leginkább szembe jönnek velünk az interneten. Ilyen például a mágneses gyufa. 

Legalább 4-5 féle gyufával próbálkoztunk, egyiket sem vonzotta a mágnes elégetés után. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy minden vörösfejű gyufa vasoxidot tartalmazna, ami elégetés során vassá és széndioxiddá alakulna.

Forrás

A gyufák összetételével Dunát lehet rekeszteni, sőt olyat is találtunk, hogy ez leginkább a nem biztonsági gyufára igaz, mindenesetre a gyufa wiki oldalán a vasoxid kifejezés nem ad találatot. De elhisszük, hogy a világnak vannak olyan szegletei, ahol az égett gyufa mágnesezhető. Csak nem nálunk. 

Ezek után már a füstölgő ujjakban sem bíztam, és az első próbálkozás nem is sikerült. Tehát ez sem minden (biztonsági) gyufa dörzsijére igaz. De aztán találtunk megfelelőt. Hogy ezt mennyire egészséges büngyürgetni, az kizárt dolog...

Mindenképpen érdekes a gyufák története, illetve az összetétel változása is. Én még emlékszem, hogy unokatestvéreim az üvegablakon meggyújtották a gyufát, bár nem világos, hogy ez akkor bárhol meggyúló gyufa volt e, vagy valamiféle ügyes vircsaft (vagy meg se történt, csak a fejemben levő emlékgyár terméke). A 80-as évek ipara által előállított gyufák zöme amúgy is túlontúl biztonságos volt. Nemhogy magától nem gyúlt meg, de csak lekarmolta a dörzsit, majd leporladt a feje is. Egy doboz gyufából jó ha párszor rá tudtál gyújtani.

A feltaláló munkája hiába tervezett, de sokszor mégis a véletlen művészete. Például amikor egy vérzéscsillapító fejlesztéséből LSD lesz, szívgyógyszerből viagra, vagy a különlegesen erős ragasztó helyett a post-it gyöngécske, de híres ragacsa. Na, pont így jártunk a mindenhol és mindenhogy meggyújtható gyufa fejlesztésével is. Véletlenül sikerült feltalálni azt a tűzbiztos gyufát, amit sehol és szinte sehogy nem lehet meggyújtani. 

Először a játékpisztolyok durranó patronjait próbáltuk ki.

 

Az elképzelés az volt, hogy a kis tégelyekből kinyerjük a durranóport, de ez német minőség volt, minden kis tégelyben csak egy durranóporral átitatott papírkarika lapult. Viszont az a kis semmiség elég mérges, fapálcikával is sikerült eldurrantani a kipiszkálás során. Attól függően, hogy valami német minimalista cuccot, vagy kínai leszaromosat sikerül megpiszkálni, a robbanás pár centitől araszosig terjedhet. Szóval csak szemüvegben piszkáljad, pláne ha te is rövidlátónak tetszel lenni. Nekem a kínaitól ment el a kedvem a piszkálástól. Az idegeim túl gyengék ennyi izgalomhoz. 

Ezeket a papírkorongokat a gyufa fejére ragasztottuk pillanatragasztóval, de véletlenszerűen durrantak el, leginkább csiszolópapíron, de nagyon esetlegesen, illetve nem gyújtották be a gyufát egyáltalán. Ez tehát zsákutca. 

A következőben a gyufa fejét fejtettük le és őröltük meg, a dörzsit izopropillal oldottuk le. Ez már a jackass kategória, ugyanis, a két komponens összekavarásától eléggé fostunk. Kevés PVA ragasztóban kevertük el, először a finomra őrölt gyufafejeket, aztán apró mennyiségben a dörzsi-port is hozzáadagoltuk. Nem robbantunk fel. A PVA előnye, hogy könnyű tartós gyufafejetek formázni belőlük a pálcikára.

Hátránya viszont a tűzállóság, ami egy gyufa esetén nem kifejezett előny. Dörzsölésre egyáltalán nem gyulladtak meg, de szégyenszemre a nyílt lángot is elég jól állták. 

Ugyanebből az anyagból kis galacsinokat is gyúrtunk, petárdának. Volt ami csak gyufafejet tartalmazott PVA-val, és volt olyan, ami a dörzsit is tartalmazta. 

Az eredmény, a gyufák leszerepelése után már borítékolható volt. Kővel megcsapkodva egyik sem pukkant. A dörzsis galacsinból az egyik viszont sistergett egy aprócskát. Ez volt a legtöbb.

A következő kísérletet már nem mi csináltunk, hanem egy haverunk haverjának a haverja. Hiszen az ilyesmi újabban illegál. Gyufarakéta, amit már lehet, hogy a fegyverek közé sorol a törvény, és mint olyan, nagy valószínűséggel A-kategóriába, vagyis katonai fegyverek közé. Azt hiszed ez vicc, de ennél képtelenebb cuccokért is szopattak meg már állampolgárt. 

Az eredmény elég lehangoló volt, de az első sorozat kudarcainak okait itt felsorolom, hátha segít valakinek. Szóval a fej-részt érdemes nagyon erősre készíteni (ragasztós alufóliával megerősíteni), különben a nyomás ezt löki le leghamarabb. A rúdra nem érdemes nagyon szorosra rátekerni a rakéta testét, hiszen csak akkor tud lerepülni a rúdról, ha elég laza. Egyetlen gyufafejjel fél méteres hatótávolság érhető el, de az interneten a kollégáknak több méteres is sikerült. A dolgot érdemes lenne tovább fejleszteni.

És egy érdekesség. Ez azért elég beteg. Értem én, hogy gyufázni jó, de ekkora munkát beleölni... Habár 105 millió megtekintés után ez már tekinthető munkának is, akkor meg legalább azt csinálja, amit szeret.