2020. júl. 31.

Lézerfogyatkozás a Vasbolygó árnyákában - A Poisson-folt


Arago urat pont azok a dolgok érdekelték, mint Grimpixet, annyi különbséggel, hogy Arago úr a mai világban a bokáját lefosná a gyönyörűségtől, hogy mi minden érdekességet felfedeztek az elmúlt kétszáz évben, meg hogy van lézer, meg blézer, meg ilyenek, Grimpixnek meg pont ez a természetes, mondhatnánk, olyan heves reakcióhoz, nekünk minimum szalmonella kell. Meg Arago úr valószínűleg sokkal jobban el volt eresztve kognitív képességekkel is. Ő ugyanis csinált polárszűrőt és nem a kínaiaktól vásárolta. Meg csomó olyan dologgal is foglalkozott, amit mi még csak nem is értünk. A Poisson-folt tehát a mai téma.
{\displaystyle F={\frac {d^{2}}{\ell \lambda }}\gtrsim 1,}Már a legelső képlet felkúrta az agyunkat, mert legalább a Wikin mi a búbánatért nem lehet mértékegységet írni a rühös képletek mellé. Na mindegy, milliméterbe számolunk mindent, remélem így kell. Ahol a d a kör alakú árnyékvető (vasgolyó), l az árnyékvető és a vetítővászon távolsága, a hullámhossz pedig a lambda. Nekünk két vasgolyónk van, 7,9mm illetve 6,7mm. A lézer 405nm. Akkor 155mm illetve 111mm (vagy több) vetítőernyő távolság kell.
A fenti kis méricskélést végül elegánsan figyelmen kívül hagytuk és a szoba, meg a lakásban található állványok lehetőségeit figyelembe véve rendeztük be a kísérletet. Először a vetített képet hátulról akartuk lefényképezni. A kék lézerünk előtagját csavargatva a lézernyaláb picit széttarthatóvá tehető, hogy a fénykör nagyobb legyen, mint a vasgolyó. A vasgolyót mágnes és egy tű tartotta pozícióban. Vetítőnek egy LCD monitorból kioperált fehér fóliát használtunk (kb. 15 centire a vasgolyótól), gondolván, ennek nincs olyan durva textúrája, mint egy sima papírlapnak. Én nem tudom átvilágítva ez a fehér fólia nem e pont szórja a fényt, de tény, hogy nem sikerült éles képet készíteni (Lásd a legelső képeket).
Ezután megpróbáltuk simán szemből fotózni a Lézerfogyatkozást, vagyis a vetítőernyő helyére betenni a kamerát, ami eleve hülyeség, mert ha a vasgolyóra fókuszálunk, ugyan mitől fotózhatnánk le a Poisson-foltot, ami így teljesen kívül esik az élesség síkjából. Viszont a módszer hátránya, hogy a kamerabeállítás közben gyakran szembe kell nézni a lézerrel, illetve, ha Live View-ban csináljuk, akkor kockáztatjuk a szenzort. Ami nem lebecsülendő veszély, mert a lézernyaláb előtt futkározva, többször is éreztük, hogy a hasunkat/hátunkat sütögette (annyira nem combos a lézer, hogy a gyufát meggyújtsa, de azért lehet érezni ha odakormol a bőrödre. 
Na, ekkor majdnem feladtuk és már sörrel gyászoltuk az elcseszett délutánt, de ekkor valamiért közel mentünk a szemközti falhoz és hát azon szépen kirajzolódott a Poisson-folt. Hamar ragasztottunk ide egy vetítőlapot és ezt a vetített képet rézsút, oldalról bemakróztuk, vigyázva, hogy a fülünket a lézer ne csipkézze nagyon ki. Ekkor a vasgolyó és a lézer között kb. másfél méter lehetett, a vasgolyó és a vetített kép között meg olyan fél méter. Ennyit a fenti cuccos képletről.

Azon kívül, hogy a fény vetül az árnyék közepére, ami már önmagában mennyire kvantumcucc, csomó más érdekesség is megfigyelhető. Az egész fényfolt olyan, mint egy vízfelület, amibe köveket dobáltak és most mindenfelé fodrozódik. A golyó körüli koncentrikus interferencia-gyűrűk is érdekesek, meg a tartó-drót körüli egyenes sávosodás is. 

2020. júl. 30.

Szinuszod átjárható? Bézik mateket bírod?

Sajnos nekünk sürgős ismétlés kellett a szinuszhullámokból, hogy a későbbiekben a lézeres fényinterferenciákat jobban megérthessük. Tekintsük ezt alaptanulásnak, illene is tudni, ha már a szüleink adójából ingyenes oktatásban részesültünk, aztán valamire csak jó lesz. Úgyis jön majd a második hullám, ezekkel a gyermekeket is tökéletesen meg lehet nyomorítani. 

Egységsugarú kör. Van harminc éve, hogy utoljára kellett, akkor is csak arra, hogy puskát rajzolj a matekdolgozathoz, mi? Bezzeg akkor még nem voltak ilyen fenszi szimulátorok, mint például ez a Geogebrás cucc, csak a nagy favonalzó, amivel Soson osztogatta a tudást, meg a sallereket, mert ez még akkor volt, amikor egyenesen illett verni a gyermeket az iskolában. Tologassad, játssz vele, csomó minden eszedbe fog jutni a suliból, és remélhetőleg nem csak az, hogy Kolozsi megette a tízóraidat, és hogy Edónak mennyire szőrös volt már a hónalja 12-13 évesen, Tünde dudáiról nem is beszélve, mert ez már finoman megcirógatná a pedofília határát, amiről újabban mindenkinek vaskos és erektált véleménye van... No, ha visszatértél a jelenbe, folytatnánk.

Az egységsugarú kör pont az, ami a neve is, sugara: 1. Ez azért jó, mert akkor ennek a körnek a kerületét nem bonyolítja a sugár.  2*π*R ebben az esetben csak  2*π. 180 fok alatt látszik a fél kör, egy π (vagyis 180 fok) azt jelenti, hogy ebbe a félkörívbe 3,14-szer fér bele a körnek a sugara. A teljes körbe 6,27-szor. Na, máris értelmet nyer, mitől 2π a szinuszhullám egy teljes hullámhossza.

Haladjunk az interferencia felé. Az internet tele van azzal, hogy két ugyanolyan hullámhosszú és amplitúdójú hullám amennyiben fázisban vannak erősítik egymást (összeadódnak), amennyiben nincsenek fázisban, és fél hullámhosszal eltérnek, gyengítik egymást (kioltják - gyakorlatilag ugyanúgy összeadódnak és az összeg 0 lesz). De mi történik negyed, illetve nyolcad fáziseltolások esetén. Mi történik, ha az amplitúdóik nem egyformák? Azt hiszed nincs olyan élethelyzet, ahol ez kellhet? Tévedés. Vékonyrétegek irizálása. Cirkuláris polárszűrők negyedfázis-eltolásai. Na ugye?
Wiki
Először Audacityvel próbáltuk megfogni a dolgot, mert ott lehet szinuszhullámot generálni (Tracks/Add New.. majd Generate/Tone/Sine) és eltologatni is az idővonalon, és így elindítani a kettejük interferenciájának a lejátszását. Nagyon jól hallatszik, hogy erősödik, vagy gyengül a hang, annak megfelelően, hogy mennyire toltuk el egymástól a két hullámot, a kioltás is pöpec, ha sikerül pontosan fél fázisra eltolni a hullámokat egymástól. Az amplitúdóbeli finomságok persze füllel nem érzékelhetőek, de kiexportálva mp3-nak a két egymásra ügyeskedett hullámot, az új behozott hullámgörbe már az összeget mutatja.
Most éppen az alaphullám és negyed hullámnyi shift van bekapcsolva, a másik kettő mútolva van.
A fenti példa annyiban helytelen, hogy az amplitúdókat 0,5-nek kellett volna venni, hogy az összegzés értéke is felférjen, abból viszont nem csináltunk screencapturet. Persze nem muszáj két azonos hullámhosszal játszani. Alább például egy G-kvint látható, G4 és D5 hangok közös hulláma (88 illetve 59 centis hullámhosszak) :

Ezzel csupán az a gond, hogy hallás alapján nehéz megállapítani mennyire is erősít, vagy olt ki két hullám, és nem is tudjuk vizuálisan, valós időben egymásra tenni a görbéket. Ezért más szimulációt kellett keresni. Ezt találtuk ugyancsak a geogebrán, érdemes játszani vele.
itt éppen negyed fázis (PI/2) eltolás látszik.
Mivel erről lehetetlenség volt leolvasni az eredő amplitúdó értékeket, kénytelenek voltunk egy saját szimulációt is készíteni és elvégezni a műveleteket 45, 90, 135 és 180 fok (negyed, fél, háromnegyed és egész π) eltolásokra, megállapítandó, hogy adott esetekben, azon a ponton, mekkora lesz a maximális amplitúdó. Amplitúdónak a példában egyet vettünk az egyszerűség kedvéért, de a képlet amivel bármelyik pontban kiszámítható az aktuális amplitúdó: sin(fok)*hullám maximális amplitúdója. Miért ennyi? Lásd a felső ábrát, és ezt a képletet:
{\displaystyle \sin \alpha ={\frac {\hbox{szöggel szemközti befogó}}{\hbox{átfogó}}}={\frac {a}{c}}.}
Az átfogónk itt az egységsugarú körünk sugara, ami 1. Tehát a sinusz(fok) = a keresett amplitúdóértékkel. Rendre kiszámoltuk mindkét hullám amplitúdóját, majd összeadtuk:
Nyolcad fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója

Negyed fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója

Háromnyolcad fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója

Fél fáziseltolás esetén a keletkező hullám maximális amplitúdója nulla.
180 fok fölött már negatív szinusz értékeink lesznek. Ennek a tudásnak a birtokában érdemes tovább játszani a fent meghivatkozott Geogebra alkalmazással. Például egy 3 és egy 2 amplitúdójú azonos hullámhosszú szinuszhullám fél fázis eltolásban ezt eredményezi:

Jó szórakozást!

2020. júl. 27.

A lassú fény - alkalmas az internet bármilyen tudás megszerzésére?

Minduntalan beleütközünk abba a tudásbeli hiányosságba, hogy hogyan is viselkedik a fény. Az az állítás a fizikában, hogy a vákuumtól eltérő, átlátszó közegekben a fény lelassul. Már régebb is meghivatkoztuk azt a nagyon szomi sci-fi novellát, amiben a lassú üvegből csinált ablak külső oldalán (spoiler!) kilátszódott a házból az üveges mester neje és gyereke a szobából, de mivel akkor se valószínű, hogy elolvastátok, hát megint ajánlom. Persze, üvegben lassú a fény haladása, sőt már tejesen meg is sikerült állítani a fényt laboratóriumi körülmények között, de szerintünk ez a novellabeli üveges kft. azért marhaság, mert 10 év alatt a piros és kék hullámhosszak akkora eltéréssel kellene érkezzenek (diszperzió), hogy a kép durván, élvezhetetlenül szín-ghostos lenne, de vágjuk, hogy ez irodalom és nem akarunk úgy csinálni, mint székelybácsi a moziban a Csillagok háborúja után. Sőt tudjuk fokozni is, akinek monoklija van (igazi, nem a kujakos változat), az gyakorlatilag a két szemével nem ugyanazt az időpillanatot észleli, ha az agya képes lenne feldolgozni azt a milliomodnyi különbséget, akkor egyik szemével egyfeszt az alig múltba révedhetne, míg a másikkal a már majdnem jelent fürkészhetné. A jövőről meg ugye tudjuk, hogy romokban előttünk hever, és ha nem akarjuk, nem jön el

De vajon a közeghatáron áthaladó fény lassulása, vagy gyorsulása okozza a fénytörést? Erre egy példa az úszómesteres és a rezesbandás magyarázatoknak a kombinációja a wikipédiáról, ahol a homokon szaladók mezőnye gyorsabb, mint a vízben úszóké:

Forrás
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert mitől törik meg a fény? Haladhatna lassabban egyenesen is (ezt is teszi, hogyha pontosan merőlegesen érkezik a közeghatárra). Pláne mitől töri jobban a kéket, mint a pirosat, hiszen mindkettő ugyanakkora sebességű vákuumban? Az analógiában ez azt jelentené, hogy a kék mezes sportolók jobban letérnek a pályáról, mint a piros mezes sportolók. Ami nonszensz. Szerintünk  az analógiával van baj.

Itt van ez a videó, ami jobban elmagyarázza, mitől törik meg a fény és miért nem jó magyarázat se az úszómesteres (Fermat-elv, miszerint a fény időben a lehető leggyorsabb utat választja a kétféle közegen át - így Pamela Anderson is a strandon először gyorsan futva, majd lassabban úszva, olyan utat választ, hogy a lehető leghamarabb érjen a fuldoklóhoz),
se a rezesbandás (menetelő katonás aszfaltról homokba érve - mert ez a törés külső vonalán a fénysebességnél nagyobb sebességet feltételezne).

De még a Huygens-Fresnel-elv sem írja le a jelenséget teljesen, mert bár igaz, hogy a hullámfrontok interferenciája kirajzolja a valóságban tapasztalt törésvonalat,


de számtalan más vonalat is kirajzol.



Helyette a Maxwell-egyeneleteket hozza fel magyarázatnak, miszerint az üveg (bármilyen eltérő törésmutatójú közeg) elektromos mezeje hat a fény elektromos mezejére.



Végre egy videó, amelyik nem néz hülyének a leegyszerűsítő magyarázataival. Mondanánk, hogy teljesen értjük, de nem lenne igaz. Sajnos itt elértük a lehetőségeink határát még azelőtt, hogy megtudtuk volna, mitől is törik meg a fény ráadásul most még butának is érezhetjük magunkat. Maradtunk volna meg az úszómesteres példánál. Visszatérve a címbeli kérdéshez, lehet ha nem az internet alkalmatlan bármiféle tudás megszerzésére, hanem csak mi vagyunk korlátoltak hozzá. Szóval ez a mi bajunk, a vulgárfizikát megalázónak tartjuk, de az igazihoz meg nem érünk fel.

Ráadásul itt ez a másik videó is, ami meg azt mondja el, hogy dehogy is lassul le a fény és dehogy is gyorsul vissza, ha belépett és kilépett az üvegből. Hanem valami teljesen mást csinál.
Többek között cáfolja azt a két téves magyarázatot, miszerint azért tűnne lassúbbnak a fény üvegben, mert összevissza pattogna az atomokon és emiatt hosszabb távot tenne meg, illetve hogy azért lenne lassúbb a fény mert atomról atomra elnyelődéssel, és újra kibocsátással terjedne, mert egyik esetben sem tudná tartani az irányát, tehát lézerrel átvilágítva, nem egyenes vonalat látnánk, hanem egy szétkenődött foltot.
Az ő magyarázata már jócskán kilóg Grimpix kompetenciájából, s mivel úgysem fogod megnézni a videókat, röviden összefoglalva: a fényt nem úszómesterként, rezesbandaként, vagy pingpong labdaként, vagyis nem részecskeként elképzelve, hanem inkább az anyag elektromos hullámaival interferáló elektromos hullámként ad értelmezhető választ. Bármit is jelentsen ez. Nekünk erről a rézcsőben zuhantában belassuló mágnes jutott eszünkbe. Nektek mi?

2020. júl. 23.

Lézer - baljós árnyak és a láthatatlan halálsugár

A tipikus Utazások olvasónak egészen pontosan nulla darab zöld lézere van odahaza. Sőt, jó, ha összesen össze tudnátok dobni bár három darab piros lézert egyáltalán. Sőt bevallom, kék lézerem nekem sincs, de már csak napok kérdése, hogy küldje a kínai. Szóval itt akár abba is lehet hagyni a további olvasást, mert valami olyan problémáról fogunk írni, ami eddig nemhogy számotokra, de számunkra sem létezett.
Forrás
Most nem fogunk belemenni minden apró részletbe, ami a lézerfényt és a lézereket jellemzi, konkrétan egyetlen tulajdonságra koncentrálunk, mégpedig arra, amit a wiki így ír le: A lézersugár egy olyan elektromágneses hullám, amely közel egyetlen hullámhosszú összetevőből áll.  Ezt rá is szokták írni, de mi azért megmértük kilenc éve, biztos ami biztos és tévedtünk egy nanométert. Vagy nem mi tévedtünk, hanem a kínai lézer gagyi, de elvileg a zöld lézernek pontfix 532 nanométernek kellene lennie, és nem 522-542nm között, bár nem látunk rá a technológiára. Viszont nem olyan régen azt találtuk, hogy a zöld lézerre ez nem is igaz, mert bizony ontják magukból az infrát is, ami csak azért volt meglepetés nekünk, mert eddig nem olvastunk a DPSS lézerek működési elvéről. Ilyenek a zöld, meg kék lézerek általában, de a pirosak nem. 
Forrás
A vörös lézereket amúgy azért is váltották le a bonyolultabb zöld lézerek, mert a zöldre sokkal jobban reagál a szem. Kb. 8-szor akkora teljesítményt kellene 640 nanométeren leadni, hogy ugyanolyan fényesnek érzékeljük a mesterlövész piros pöttyét a homlokunkon.

Forrás, érdemes megklikkelni, mert több mindent is innen nyaltunk.
Leegyszerűsítem a dolgot. 532 nanométeres zöld lézert, továbbiakban GLP (Green Laser Pointer) úgy kell csinálni, hogy veszel egy 808 nanométeres infra diódát, ami "pumpálni" fogja a rendszert. Logikus. Ez beleduvasztja a fényt egy csodakristályba, ami ezt valahogy felhergeli 1064 nanométerre, majd egy másik kristály valami csuda folytán megduplázza a frekvenciáját, és ami kijön a végén az már az 532 nanométeres zöld. Ezt kollimátorban kicsit összehúzzák, hogy ne úgy világítson mint a zseblámpa, szanaszéjjel, hanem valamennyire párhuzamosan. Na most én nem tudom, hogy a technológia, meg a felhasznált anyagok, kristályok átalakító hatásfoka, a slendrián mérnöki munka, vagy mi miatt, de a GLP-k nemcsak az 532 nanométert nyomják ki magukból, hanem a 808 és 1064 nanométereseket is. Emiatt, meg hogy a macskád ne kapjon szemrákot, ha ilyen lézerrel szívatod, szoktak a cucc végébe még egy hotmirrort is berakni, ami levágja a láthatatlan infra sugarakat. 

Ezek az urak már 2011-ben publikálták, hogy a derék kínaiak szarnak bele a világ szemgödrébe, és bizony azóta se sokat változott a helyzet. 



Saját kísérletünk elég gyöngécske, de mégsem vehetjük át teljesen mások munkáit, semmi hozzáadott érték nélkül. Ők diffrakcióval prezentálták az infra jelenlétét. Mi direkt szembevilágítottunk a fényképezőgéppel, ami fullspektrumos, vagyis ki van belőle herélve a hotmirror, ezért lát infrában is.  Manuális fix idők. Érdekesség, hogy a 680-720 nanométeres szűrőzések között bár kevés, de van különbség. Elvileg nem kellene lennie, mert 808 nanométer alatt csak az 532 nanométer zöldnek szabadna csak lennie. De ne felejtsük el, hogy a szűrőket is a kínaiak csinálták. A 950 nanométeres szűrő viszont rendesen levágja a cuccot, ami azt jelenti, hogy 808 nanométeren biztosan sugároz a GLP. 

A fent meghivatkozott urak se tudták fotón (webkamera) megállapítani, hogy 1064 nanométeren mi történik, ugyanis valószínűleg a fotógépek szenzorai már nem érzékenyek ebben a tartományban (sajnos nem találtunk konkrét görbét a Sony F828 infraérzékeny-ségére, de úgy tűnik, 1000nm fölött már nem teljesítenek jól ezek a szenzortípusok). Sőt egy régebbi posztunkban említettük, hogy 1100 nm fölötti fény számára, már a szenzor kezd átlátszó lenni.

Viszont publikálták ezt az ábrát, amit sajnos nem részleteztek, hogyan állítottak elő, viszont ha ez valós, akkor nagyon durva a helyzet. Mint látjuk infrában több mint tízszeres teljesítményt duvaszt ki a GLP, a sima zöldhöz képest. Ezért is eszi az elemeket annyira.
De hát az infra nem látszik, tehát nem játszik. Vagy de? Erre nem tudjuk a választ, mert ugye zöld fény is éri nap mint nap a szemünket, de azért érezzük, hogy mégse jó belenézni a zöld lézerbe. Infra is éri a szemünket rendesen ha kimegyünk a napra, de lehet ha abba se jó belebámulni, ha annak a teljesítménye több milliwatt és watt között akármi lehet, mert ugye a kínaiak azt írnak rá amit csak akarnak. Nem véletlenül gyártanak zöld lézerre védőszemüveget. Égető kérdések, hogy a teljesítményt csak a zöldre adják meg a kínaiak, vagy a láthatatlan halálsugarakra is (olvastunk olyant is, hogy 20mW teljesítményt is mértek a zöld lézerek infratartományában, ami azért már messze nem 5mW)? És a védőszemüveg az ellen véd e?

Nekünk nincs ilyen szemüvegünk, de a net népe kiderítette, hogy amíg az olcsó GLP-k infráznak, addig pont az olcsó védőszemüvegek nem tudják kiszűrni ezt, vagyis lehet, hogy ez a Damoklész lézerkardja fogja a szemedet egyszercsak kiszúrni. 

2020. júl. 20.

A lét elviselhetetlen könnyűsége - Miért teljesítménytúrázunk?

Vulgárpszichológiai dilettantizmus allert! 

(a képeket az évek során Grimpix ismerősei  
és a különböző rendezvények fotósai készítették. 
 Sorry, de nem fogom mindegyik eredetét kinyomozni.


Klinikai egészségtől szenvedő...

Hajnali 5. Kint még sötét van, de már pezsegve virrad az új nap. - Jóóó reggelt Vilááág!
- A világ bekaphatja az összes... -  és csak annyit teszel hozzá, hogy megint nem vagyok normális. De azért mégiscsak teszed a dolgod, eszel, bár legszívesebben kihánynád, csomagolsz és irány a busz, sötétben, mínusz húszban, vagy nyáron, a harmaton, tökmindegy. Mi vesz rá rendszeresen arra, hogy kikészítsük, magunkat? Ízületi fájdalmak, dagadt boka, kihorzsolt herezacskó, vízhólyag vérhólyag hátán, izomláz, összetört, végletekig kisajtolt test.

Voltál már aktív éber hipnózisban órákig? Jártál már úgy, hogy tényleg a jelenben voltál? Volt olyan élményed, hogy egy villanásnyi ideig érezted, hogy élsz, értetted is, hogy ez mulandó és hogy ez pont így volt rendben? A flowt kened-vágod? A mindenséggel eggyé válás megvan? Na, a teljesítménytúrázás pont nem ilyen. 

Nézed a többieket a rajt előtt. Pár tucat neurotikus sorstárs, akik szintén hétvégi önsanyargatással tartják egyben a személyiségüket. Vannak fiatalabbak, tapasztalatlanabbak, ők még nem tudják, hogy a teljesítménytúrázás is segélykiáltás a társadalom felé. Ezek vihorásznak és élvezik a kihívást. Aztán eszedbe jut, hogy fognak szétesni úgy a harmincadik kilométer után és ez valami fejlődési korokon visszaívelő, atavisztikus jó érzéssel kárpótol, amit persze nem vallasz be magadnak. Belőlük lesznek az omegák. Már legyőzted őket, pedig el sem indultatok. Megeszed őket egészben, lenyeled keresztben. Úgy elviszi őket a kardfogú, hogy asszonyaik sátrai csak rád fognak várni. Érzed, ahogyan átváltozol lassan ősemberré.

Az elmélet szerint, a kihívás mértékétől függően unatkozunk, vagy szorongunk. A kettő mezsgyéjén áramlik a flow, vagy flowlik az áramlat, bár a flow-téma nyaldossa az ezotéria határait. Például attól is lehet szorongani, hogy vajon a kihívás nem e túl kevés, vagy nem e túl nagy falat. Lehet, hogy inkább a szorongás  élménye az, amiért teljesítménykényszerünk van? Lehet, hogy fejlődésünk során ez a módszer vált be a majmunk sakkban tartására? A teljesítmény hajszolása egy önnevelő eszköz? Egyfelől büntet, de a végén feloldoz, mint a jó anya? 

De te még lehetsz az alfa. Csak azok a gyanús alakok ne lennének. Talpig decathlonba öltözve. A fényes bunda vajon csak díszlet? Vagy igazi tapasztalat? Manapság már nem csak a kezdők vannak a legújabb hegyi divatba öltözve, nehezebb megállapítani, ki mennyit ér a terepen.

A mindennapokban megteheted, hogy úgy mész el más hímek mellett, hogy nem készítesz rangsort. Egy teljesítménytúrán ez elkerülhetetlen. Például megkérdezed kedvesen az egy órája a nyomodban loholó embert, hogy honnan van? Hát azt a várost ismerem, jártam felétek csajozni fiatal koromban... De jön a válasz is, arra, hogy te honnan jöttél. Ja, a feleségem odavalósi. Nem tudom mennyire világos (nem etológusoknak) ennek a mikrobeszélgetésnek a mélysége. A kecskebakok összefejelése és annak hárítása, két szarvas agancsakasztása. Két hím medve pofonváltása. Az erőviszonyok felmérése.  Kevésbé kulturált viszonyok között ugyanez a beszélgetés így zajlana le: Mit mind jössz utánam? Megbasztam a törzsedet, majom! A válasz pedig: Hiába futsz előttem. Én is megbasztam a te faludat! Patthelyzet. A két bak a homlokok összecsattanása után pillanatnyi időt kér, amíg új fogást talál a másikon.

Közben meg peregnek a kilométerek. Nem ezt a zoknit kellett volna felhúzni, nem kellett volna ennyit inni, de persze megállni nem lehet, mert elrohan melletted a mezőny.

Azt mondják, hogy a teljesítménytúrákon az ember önmagával versenyez. Ez természetesen egy ordas közhely. Nyilván evolúciósan a harc lényege, hogy te lehess a nap végén az alfa. És ehhez kellenek legyőzhető vesztesek. Mégsem szeded le a fákról a jelzéseket és kötözöd fel rossz irányba. Pláne nem lököd be az előtted haladót a szakadékba. Mert már annyi rajtunk a kultúrmáz, annyira absztrakt játszmákat játszunk, hogy az evolúciós alap szinte nem is látszik. Helyette csokival kínálod, tanácsokkal látod el az ellenfelet. Lehet, hogy a kooperáció miatt lett atombombánk, amivel a kompetíció teljesen új szintre léphetett? Hogyan lehetséges, hogy többnyire alávetjük zsigeri indulatainkat a fairplaynek? Persze ettől még  jólesik kifárasztani, felőrölni, majd végül leelőzni az ellenfeleket.  
Mellesleg, az önmagunkat legyőzés közhelye logikailag is hibás. Ha magamat kell legyőzni, akkor hiába, hogy lesz egy nyertes, de lesz egy vesztes is, aki szintén én vagyok. Ez inkább csak egy belső energiaátrendeződés, amit ha szó szerint vennénk, köszönő viszonyban sincs  a lelki békével. 

Apropó kooperáció. Vannak olyan teljesítménytúrák is, ahol csapatban kell együtt dolgozni. Ez egy kifejezetten perverz módja a pszichoanalízisnek, hiszen itt nem magadban kell feldolgozni az impulzusokat, a személyes problémák itt csapatproblémaként kerülnek (elvileg) a felszínre. Ugyanakkor a csapatépítés legnagyobb hazugsága is ebben rejlik, hogy csupán imitálja az igazi közösségépítő mechanizmusokat, egyszerűen nem elég az idő, túl sok a biztonság, túl kevés a megpróbáltatás ahhoz, hogy hazug játszmáinkról alaposan lekopjon a festék. Eleve ki se nagyon hull, aki nem odavaló. A pár napos csapatverseny csak a felszínt horzsolja. Így kóstoló csupán, erős, testes élmény, csak éppen nem okoz tartós kötést a csapattagok között. A szólóban történő teljesítménytúrázás ebből a szempontból jobb, hiszen következő alkalommal ott folytathatod a magadban végzett munkát, ahol azelőtt abbahagytad.
A versengés az evolúciós előny igenlése. Csak a keresztény szemlélet gyámolítja hellyel-közzel az elesetteket, hosszú évezredeken keresztül jaj volt a legyőzötteknek. Persze vannak, akik azt állítják, hogy ők nem szeretik a versenyhangulatot, ők kirándulni szeretnek, élvezni egymás társaságát. Látni. Az nem móka nekik, hogy úgy suhan el a táj, hogy csak zöld-sárga csíkokat lát az ember. Hát nem vagyunk megbüntetve, hogy végigszenvedjünk egy kirándulást, mondják. Ez az attitűd az önként vállalt kapituláció. A verseny pszichológiájának a meg nem értése, vagy tagadása. A harcosoknak, semmi dolguk az ilyenekkel.  Belőlük lesznek azok, akik őrzik otthon a lángot, míg a harcosok gyorsan elégetik magukat a gének értelmetlen versengésében.

De miért okozunk magunknak minduntalan fájdalmat, fáradtságot? Nem e azért, mert a mindennapi rinyálás ellenére érezzük, hogy túl jó nekünk? Túl jó, hogy nem kell napokig szaladni a megsebzett prédánk után, hanem öt percre van a hentes, nem kell órákat gyalogolni a legközelebbi forrásig, mert a csapból is ivóvíz folyik. A munka is legfeljebb üldögélést jelent, töménytelen mennyiségű élelemhez van hozzáférésünk, űrkorszaki ruháink vannak, százcsatornás kábeltévé, szélessávú internetes pornó, gyógyszerek a bajra és gyógyszerek a hajjajra is, alkohol meg akármikor. Egyszerűen ennyi minden nem jár az embernek.


És hogy bele ne őrüljünk ebbe az ebül szerzett jólétbe, néha elbábozzuk, hogy újra ősemberek vagyunk és megküzdünk mindenünkért, amiért elődeink megküzdöttek helyettünk, elsőbbségért, élelemért, vízért. Így egy rövid időre helyreáll a világ rendje, hogy nemcsak jó helyre kellett születni, hanem valóban érdemesek vagyunk az életben maradásra a többi nyolcmilliárd szerencsétlennel szemben.


De ez már csak egy absztrakt színház csupán, hiszen a nyertes automatikusan nem kapja meg a legjobb nőket, és a vesztes is csupán azon egyszerű okból részesül utolsónak a babgulyásból, pityókatokányból, mert volt pofája utolsónak vánszorogni be a célba. Sok szereplő meg sem várja a teljes szertartás végét, a díjkiosztót, azelőtt lelép, hogy becsmérlő tekintetével végigmérhetné a vesztesek megszégyenült besomfordálását.


Akkor mégis miért csináljuk, ha játék az egész? Hát mert kurvajó érzés. Játszani mindent, mi élet. És mert amúgy sem élünk örökkétig.