Suminagashi - játék a felületi feszültséggel

Nincs könnyű dolga a laikusnak, amikor az ebru-művészetet, és az európai, vagy nyugati papírmárványozást, esetleg a suminagashit (lebegő tinta) akarja elhelyezni a kézmíves foglalkozások, vagy esetleg a művészetek mátrixában. Leginkább azért, mert a derék kézmívesek még csak-csak, de a tartalomgyártók zöme leginkább keveri a fogalmakat. 

Mindenesetre egymással nagyon rokon fizikai erőkkel (például felületi feszültséggel) operáló módszerekről van szó, amelyek számos ponton eltérnek egymástól, viszont sok más szempontból igencsak hasonlóak:

- például a víz, mint transzferközeg az ebruban és az európai változataiban általában sűrített (karragén, metil-cellulóz hozzáadásával)

- a festékek is eltérnek, a török módszer organikusabb, tradicionálisabb, ökörepével folyósított a kínai-japán meg kifejezetten sajátos (sumi tinta), az európai meg mindent használ, amit csak talál (akrilt, olajat, ételfestéket, alkoholos tintákat, mosogatószert, photo-flowt, lakkot, bármit)

- a módszerek formavilága, a formák kontrollja is jelentősen eltér a fújkálástól a részletgazdag rajzolatokig, illetve szabálytalan márványszerű mintákig

- a papír kezeltsége (például timsóval) szintén fontos különbség a módszerek között 

- a módszer eredeti céljai, a spirituálitás, a művészet, vagy maga a könyvkötészet. 

Az igazi sumi ink méregdrága, mert különleges olajok koromját, állati eredetű ragasztókat és illatokat használnak hozzá és a derék japán szakemberek mezítláb tapossák tökéletesre, hogy azzal spirituális mátyikálásuk tökéletes élmény legyen (rengeteg videón topognak mezítláb a festéken a derék japán mesterek). Mi ennél földhözragadtabbak vagyunk és pláne sóherebbek. 

Itt egy kis áttekintő a paper marblingról, nagyon szép illusztrációkkal, itt egy másik, rendszerező cikk. Itt meg a japán és a török márványozás különbségeit firtatják. Itt meg egy technikai összefoglaló, számos módszerhez. 

Egyes papírtípusok egyszerűen alkalmatlanok a márványozásra

Kezelés nélküli vékony offset-papírok

1. Papírok

Sokféle papírt kipróbáltunk. Legjobban a készletekben kapott papírok viselkedtek, kiemelten szép volt a Lidlis lakk-marbling szett papírja. Sajnos ezek kezeltségéről semmiféle információnk nincs, ezért reprodukálhatatlanok számunkra. 

  

Kipróbáltuk a 70 grammos sima offsetpapírtól kezdve a krétázott papíron át, a különféle rajz és akvarellpapírokat is, de leginkább a tintasugaras fotópapírok váltak be. A papírokat összehasonlítottuk úgy is, hogy natúr, meg timsó-bevonattal is (mordant - festék megtapadását segíti). Tapasztalatunk szerint a bevonat minden papíron, még a fotópapíron is jobban teljesített, sőt a kétszeres timsó-bevonat jobb volt, mint az egyszeres.

Xantángumival sűrített víz, akril tintával

2. Közeg

Módszerfüggő, hogy kell e egyáltalán "vastagítani" a vizet, de ha kell, állítólag a karragén (E407) a jobb választás, viszont nem annyira tartós az oldat (pár nap). Azok a készletek, amik folyadék formában szállítják a közeget, nagy valószínűséggel inkább metil-cellulózt használnak, mert jobban eláll. Mivel pont volt egy másik projektünk miatt xantángumink, ezzel is tettünk próbát, érdekes, de nem túl ígéretes eredménnyel. Valószínű másnak is eszébe jutott, tudnánk róla, ha érdemes lenne ezt használni. Mindenesetre a festék lesüllyedését elég jól gátolja, és a fraktálos festék-vezetése is érdekes adalék. Felmerült még a kukoricakeményítő és egyéb anyagok használata is, de ezekkel konkrétan mi nem kísérleteztünk.

Xantán-közeg

Szokták még emlegetni, hogyha a festék nagyon süllyed, akkor a desztillált víz a megoldás, mi nem próbáltuk. Felületi feszültség-rontónak meg mindent kipróbáltak már az interneten, ami csak kéznél van, főleg folyékony mosogatószert, photo-flow-t, de a feketeöves, tradicionalisták ökör-epét is. 

3. Festék

Festékből bármit érdemes kipróbálni, akril, gouache, vízfestékek, lakkok, olajfestékek, de fontos a magas pigmentáció, mivel nagyon szét fog terülni. Nem jó magasról cseppenteni, ecsetet nem szabad a vízfelület alá dugni (tinta lesüllyed).  Akril tinta amúgy is hajlamos a lesüllyedésre.

Ahány festék és ahány közeg, annyi viselkedés

4. Eszközök

Bármi, amivel a vízfelületen szétterült festéket irányítani lehet. Legyező, szívószál, fogpiszkáló, fésű.

Itt pedig egy izgi videó, amiben  bevallják, hogy a tigrisminta annyi tényezőn múlik, hogy inkább alkímia, mint művészet, és a mesterek nem véletlenül őrzik a pontos tudást.

Halbach array

Szerintem már foglalkoztunk a Halbach-tömbökkel, de most unok utána olvasni a blogon, hogy mennyire is. Inkább hamar összeütünk egy ilyen lineáris tömböt kis kocka-mágnesekből. 

Elsőre azt gondoltuk, egy acéllemezre ugrasztjuk rá, majd pillanatragasztóval összekovácsoljuk, de a vége az lett, hogy ráragadtak az acélra.

Ráadásul sikerült a gyenge felével felfele összerakni őket. De ekkor még nem tudtuk, hogy ez a mintázat a gyenge oldalt jelenti (lásd később).

És oldalról ugyanez, arra engedett következtetni, hogy az acéllemez teljesen elrontja a halbach-tömbünket. 

Végül sikerült papírból sodorni egy tartót (alul). Az ebbe betuszkolt halbach-tömb erős oldala sokkal jobban tapadt az acélhoz, mint a sima mágnessor oldala (felül). A gyenge oldala viszont gyengébben tapadt, mint a sima mágnessor oldala. Tehát tud valamit ez a cucc.

Ez az erősebb oldal mágnes-képe:

Ez pedig a gyenge oldalé:

Oldalról meg így néz ki:

Mit gondolsz oldalról nézve melyik az erős és melyik a gyengébb oldala?

Nyilván a nagy sötét erővonalak jelentik az erős oldalt. Megpróbáltuk telefonnal bemérni a dolgot, de annyira inhomogén az erőtér, hogy semmi használhatót nem sikerült kicsikarni a telefon mágnesszenzorából.

A fényhajlító

A téma távolról rokona az apertúráknak. Nem szaporítjuk a szót, ha már más készített róla összefoglalót: videó1, videó2, videó3.

Attól még mi is szeretjük kipróbálni a dolgokat:

Ugyanez mozgásban animálva:

Forrás

Fontos részlet:

A fent meghivatkozott videókban elhangzik még egy vonatkozása a jelenségnek. Az enyhén defókuszált textúrázott háttért eltolja az ujjunk, vagy magához vonzza, attól függően, hogy a fókusz a háttér előtt, vagy mögött van.

A kivágott rész

 

Hogyan mutassunk programkódot bloggerben?

Anélkül persze, hogy simán bemásolnánk hatszáz sort, amit aztán görgethetsz napestig, ha át akarod ugrani. Tehát ügyes, kicsi, önmagában scrollozható code-boxra gondolunk, pont mint amit itt mutatnak. Persze jól nézne ki a felső sarkában egy copy-to-clipboard ikon is, de nem vagyunk telhetetlenek, ahhoz több helyen bele kellene írni a bloggerbe.

A következő módszer azonban elég egyszerű, csak az aktuális poszt HTML-nézetébe kell beszúrni egy ilyet:

<div style="background-color: #f1f1f1; border: 1px solid rgb(204, 204, 204); font-family: &quot;Courier New&quot;, monospace; max-height: 300px; overflow: auto; padding: 10px; white-space: nowrap;">
    <pre>// Paste your code here
function helloWorld() {
    console.log("Szevasztok!");
}

Aztán paraméterezheted is, színre, formára. Például: max-height: 300px.
Na így. Később szükségünk lesz rá.