2022/10/03

Inkjet papírtípusok belépő szint. (Cianotípiára meg egyéb alternatív eljárásokhoz)

Olyan jól kitaláltam, hogy alternatív fotográfiához nem rajzlapot, meg akvarell papírt kell használni (mert az annyira XIX. század), hanem modern, tintasugarasba való papírt, erre az internet már telidesteli van ezzel is. de nem olyan könnyű eligazodni ezek a papírok között sem.
Mondjuk szükségem van egy bizonyos tulajdonságú papírra. Nem a fellelhető növényi rostokat és fapépeket tesztelgetem, bárium-szulfátot, optikai fehérítőket kenek rájuk, hanem megpróbálom kilesni az ipari titkokat egyes fotópapírokról, eligazodni a rengeteg elnevezés és marketingbullshit között. Felfedezési területem, nem az erdő, az ültetvény, agyagbánya, kaolinföld, kémialabor, hanem spéci weboldalak. Pont, mint ahogy a Lidlben előadjuk az ős-vadászt, aki vizslat és kajtat, diadalmasan elejti a csordában hátul kullogó, leárazott csirkefarhátat, majd acélidegekkel kivárja a sort,  és végül a kasszánál rövid szertartás keretében megünnepli, papírfecnikkel áldoz, mert hanem holnap ez a vadászterület már nem terem számára újabb falatokat. Asszem elkanyarodtunk. Vissza a papírhoz. 
Két nagy család szokott lenni, a CC és az RC papírok. Az előbbit inkább olcsóbb cuccoknál találtuk (általában 50% árkülönbség van, az RC drágább), a leírás szerint csak az RC fogad pigment alapú festéket is, de olyannal nekünk nincs tapasztalatunk, szóval tinta szempontból mindegy is lenne, kérdés, hogy alternatív fotográfiához melyik az olcsóbb, illetve alkalmasabb.


A cast coated: egy egyszerű karton, egyik oldala bevonva valamilyen festékfogadó felülettel. Az RC (resin coated) simán jelenthet PE (polyethylene) coatingot, ami vonatkozhat a papírbázis bevonatára, de a felületkezelésre is. Általában az ilyen papírt két műanyag közé szendvicselik, pont mint az RC fekete-fehér fotópapíroknál:
A vízhatlan rétegek miatt nem tud behatolni a tinta a papír testébe. Ez adja a műanyagos hatást is és emiatt nem mállik a vízben. PE bevonatú vízmentes fotópapír hátoldala könnyen vízlehúzható, tartása is van. 
Hahnemühle, Canson esetleg az Ilford papírjai biztosan nagyon tartós és szép nyomatokat tudnak, de egyrészt nincs jó minőségű tintasugaras nyomtatóhoz hozzáférésünk, másrészt nem készítünk semmi olyat, amit az időnek nem kellene megsemmisíteni. Ezért bevásároltunk román fotópapírból. 100% román brand, de később kiderült, hogy csak a a brand román, a papír kínai, és itt csak felcímkézik. Most már mindegy, nem vonom vissza a rendelést. De ez az undok marketinghazugság megérne egy seggberúgást. 
Vannak papírok, ahol a mikroporózus réteget is megemlítik a jellemzők között. Ezeknek a rétegeknek talán az lehet a feladata, hogy a festéket beszívják, emiatt gyorsabb a száradás. Nem engedik elterülni, és a felszín közelében tartják a festéket. 
Forrás
 
Mi csak mikroporózus réteggel szerelt papírt láttunk, de létezik porózus és nanoporózus réteg is. Ez szintén lehet valamilyen polimer-réteg. Bővebben itt. Mindenesetre a porózus réteg elterjedt, ez gyorsan szárad, nem kenődik és vízálló is. Emlékszünk olyan régebbi papírokra, amik maszatoltak és félórákig kellett legyezgetni, mint egy polaroidot. Amik instant száradnak, azok valamilyen porózus bevonatúak.


Forrás

Inkjet fotópapírok rengeteg módon készülhetnek. Itt van egy kis kivonat arról, hogy melyik paraméter mit jelenthet.

Az alapelvek a következőek:
- fehérebb, nagyobb gammut, nagyon kevés cég adja meg ezt az adatot.
- a glossy papírnak nagyobb a Dmax értéke (color density), illetve a gammutja
- a jó fotópapír vastag, többnyire egyoldalas, mindenféle csuda réteg van rajta, pl. száradásgyorsító, vízhatlanító
- élettartamra vonatkozó tényezők, pH semlegesség,  ezt általában archív vagy múzeum-grade kulcsszavakkal szokták jelölni. 

Első próbálkozásunk az inkjet papírokkal egy Lidlis vízhatlan, mikroporózus papírral volt. Ecsettel felvíve a fényérzékeny cuccot, bár félhomályban nem látszódott, nagyon foltosra száradt. Ritka rondán nézett ki, mintha foltokban penészedne. 
A nedves ecset tapadása is megváltozott a nedves papír felszínén, emiatt volt ahol több folyadékot kapott. Száradás után közvetlenül nézett ki legrosszabbul, pár nap tárolás után javult valamennyire, viszont kiexponálva, lemosva már jóvla kevésbé látszik a foltosság. 

Rajzpapír és tintasugaras papír exponálás alatt.

A fényérzékeny réteg felvitelére több módszer létezik, de mivel az inkjet papíroknál az a megérzésünk, hogy az egész porózus IRL-t szaturálni kellene vegyszerrel, talán az úsztatás lenne a legmegfelelőbb módszer. Ezt ellenőriztük is. 


Ez sem teljesen homogén, de fényévekkel jobb, mint az ecsetes megoldás. Hátránya, hogy rengeteg vegyszer kell hozzá.

Inkjet fóliák (OHP-k, vagyis overhead projector transparencyk). Ezekre készülnek majd a kontaktolható negatívok, és pozitívok (eljárástól függően). Két fő típust találtunk a piacon, az egyik tejszerű, mintha anyagában lenne alkalmas a festék befogadására, ezen sokkal sötétebb, homogénebb tónusokat lehet létrehozni, kevésbé karcolódik, a másik sima átlátszó írásvetítő fólia, aminek az egyik felületén van egy érdesebb felületű réteg, ami megtartja a tintát. 

Egy ilyen fóliát is megpróbáltunk úsztatással bevonni vegyszerrel (mert miért is ne csinálhatnánk egyből fényérzékeny negatívot), de pár perc áztatás során a fóliáról levált a festékmegkötő réteg. Ami azért érdekes, mert a digitális mordencage technikának lehetne majd az alapanyaga. Erre majd egyszer  visszatérünk.

2022/09/30

3D látás és a pálinka - tanulj valami újat!

Kancsalnézős, cross-eyed 3D

Ahogy romlik a szemünk, újabb és újabb aspektusait vesszük észre a látásnak. Például a pálinkától két feje lesz az Antonyhopkinsnak, vagy a Scarlettjohansonnak. De ez nem zavaró. Ugyanis az van, hogy általában mindig duplán látunk, csak van erre egy patch, ami helyrehozza a képet. Ez egy régebbi verziójú plugin az agyunkban és úgy tűnik, az  újabb pálinkával nem kompatibilis. 
Diplopia kísérlet: feltartott ujjunk és egy távoli fa, amikor valamelyikre fókuszálunk, a másikból kettőt látunk. (térlátásról magyarul)
A kancsalnézős (crossed-eye) térlátós technika pont ezen alapszik. És a párhuzamosan-nézős is. Itt álljunk is meg. Tudsz 3D képet nézni kancsalnézős módszerrel? Hát  párhuzamossal? Na jó, de legalább a tükrösről azért hallottál, nem? A nyáron gyerekekkel ismertettük meg ezt az élményt valami foglalkozás keretében és nagyon élvezték. Ideje, hogy a felnőttek is megtanulják. Ha valamilyen új szkillt szeretnél megtanulni a közeljövőben, akkor ezeket feltétlenül ajánlom. Igaz, nem írhatod bele az önéletrajzodba, hogy ha egy kisgatyában kidobnak az Antarktiszon, spéci szemüveg, nézőke, bármi eszköz nélkül, pusztaszemmel is tudsz 3D-ben látni sztereó-képpárokat.

Párhuzamos - parallel view

Rövid segítség magyarul, mert nem túl bő az internet ezen a téren. Kancsalnézős módszer. A legegyszerűbb megtanulni (pláne ha kancsi vagy), egy crossed eye (cross eyed) képpárt nyiss meg, telefonon, monitoron, tökmindegy. (Ne legyen túl távol, és ne legyen túl közel, legyen egy kicsikét közelebb, mint amiről azt gondolod, hogy én ilyenre gondolok. Legfeljebb kell egy picit távolítani.) Teljesen szemből állva a képpárral, nézzél nagyon kancsin, de ne koncentrálj még a képpárra, csak annyira, hogy a két kép között mikor jelenik meg egy harmadik. Ha nem jelenik meg, nézzél még jobban össze, vagy távolítsd-közelítsd a képpárt. (A jobb szemed a baloldali képet kell lássa, a bal szemed, meg a jobboldalit.) Amint lett középen egy harmadik (fantom) kép, kezdj el rá fókuszálni. Kis gyakorlással már nem esik rögtön szét a középső kép, amikor elkezded jobban megfigyelni. Térhatás tökéletes, színhelyes, igaz, meg tud fájdulni tőle a fejed.
Ha így nem sikerül, tedd az ujjad az orrod elé pár centivel és arra nézzél. Amikor a háttérben észreveszed a harmadik kép kialakulását, lassan kihúzod az ujjad a képből és finoman átfókuszálsz a térhatású képre, anélkül, hogy a szemtengelyeden változtatnál. Gyakorolni kell, van akinek 10-20 percbe is beletelik. Biciklizni és úszni se tanultál meg másodpercek alatt. 

Cross eyed

A párhuzamos módszer nekünk monitoron nem jött be. Pláne, ha a monitor mögött rögtön egy fal van, és nem tudsz mögéje révedni. Ezért papíron, vagy telefonon érdemes megtanulni. Ha a sztereogrammok nézése megy, az jó segítség, mert itt is arról van szó, hogy a két szemed nem összefelé néz a képre, hanem mögéje néz, párhuzamos szemtengellyel, vagyis a bal szemed a baloldali képet kell lássa, a jobb szemed, a jobboldalit. Ezért érdemes a telefont, vagy papírképet úgy magunk elé tartani, hogy fölötte messzire el tudjunk nézni, több méterre. Amint kezdjük észrevenni a harmadik kép kialakulását középen, finoman átfókuszálunk arra, anélkül, hogy a szemtengelyek elmozdulnának. Térhatás, színhelyesség szuper, megtanulni nehezebb, hiszen a két szem szöge távolra áll be, de a fókuszt közelre kell állítani. Fekvő képpárral nekünk nem működött, de álló, vagy négyzetes képpárral igen. Ne add fel. Meg tudod csinálni! 

Parallel view

A tükrös módszert azok próbálják, akik már két órája próbálgatják a másik kettőt és már telehánytak egy vödröt, de még mindig semmi. Ehhez, nem meglepő: kell egy tükör. És valamelyik képet a párból meg kell tükrözni vízszintesen. Sokféle megoldás létezik, amikor a képpár egymás mellett van, vagy amikor nagyobb távolságra, de a lényeg ugyanaz, az egyik szemünkkel (mondjuk a jobbal) a tükrözetlen képet nézzük, a másik szemünkkel a tükörben a megtükrözöttet. A tükör enyhe forgatásával a két képet egymásra kell ügyeskedni és akkor megjelenik a térhatás. 

Forrás  - valahogy így.

Ezzel a képpel gyakorolhatod a tükrös módszert. 

Mirror view

Érdekesség: amennyiben párhuzamos képpárt kancsalnézel, vagy kancsalképpárt párhuzamosan nézel érdekes, kifordított térélményed is lehet, hiszen elsőkből lesznek az utolsók, ami hátul volt, az meg elől látszik. Nyilván városképpel, arccal nehezebb ezt az élményt elérni, mert az agy küzdeni fog a látvány ellen, inkább csak diszkomfort lesz belőle (meg hányás), viszont elvontabb formák esetén, ahol nincs megszokásból fakadó elvárás a látvány térbeliségével kapcsolatban simán működik (az astroanarchy oldalt javaslom erre a célra). Látunk ebben a hatásban némi művészi potenciált is, sajnos magunkban nem annyira. 

2022/09/28

Szilikagél játékok

Én komolyan nem értem az embereket. A szilikagélre ráírni azt, hogy ne edd meg? Kinek jutna eszébe szilikagélt enni, hacsak... hacsak nem írják rá, hogy ne edd meg. Na, szerintem pont ezért akarják megenni az emberek. És ne jöjjön senki azzal, hogy azért kell ráírni, mert olyan, mint a kicsi pattogós drazsé, mert például az elektronikai alkatrészekre, például a szép kis színcsíkos ellenállásokra, sem írják rá, hogy nem tortadísz, a gumipakolásra, gumigéderre se, hogy nem ánizsos svéd gumicukor.  Meg az iporkára (ja bocs, hungarocellre)  se, pedig az pláne olyan, mint a puffasztott rizsszelet. Ízre pláne. Mondjuk a patkányméregre ráírják, ami eleve cinizmus kibaszás, tekintve, hogy a patkányok zöme analfabéta. (lazán kapcsolódik, podcastban hallottam: találtam lejárt patkánymérget, vajon azt még kirakhatom, lesz valami bajuk tőle?

Szóval szilikagél. Ha nem színezett valami toxikus festékkel, és nem volt olyan környezetben, ahol toxikus dolgokat szívhatott magába, simán megeheted, de minek? Nincs is zúzánk, hogy homokot szarjunk tőle. Vagy optikai kábelt akarnánk fektetni? Meg különben is a hivatalos paternalista szerveknek le kellene már szakadni arról, hogy ki mit vesz a szájába. Magánügy. Értem? Én is mondhatnám az állami szerveknek, hogy milyen emberi szerveket vegyenek a szájukba.

Viszont a minap purhabról hiányoltam, hogy nem szóltak, hogy ne fogjam meg kézzel. És a WD40-re meg azt írhatták volna rá, hogy nem viszi le a purhabot a kézről. Egy mukk nem volt ezekről. De bezzeg a boltos szólt, hogy fejjel lefelé kell befújni a purhabot, amin fel is röhögtem, mert a luk a plafonon volt, há nemvagyokén paukember.

Mindenesetre minket meglepett, hogy sokan az angol nyelvű gyakori kérdéseken (a Quoran) arról érdeklődnek, hogy a palackjukban benne felejtették a szilikagéles zacsit és úgy szüpürtyölték ki a beletöltött lötyit, s most vajon mi lesz? Hát bazmeg... Na, innentől már csak saját jegyzet, nem érdemes tovább olvasni. 

Vissza a szilikagélhez. A harmadik világban minden youtuber a szilikagél creatív felhasználásárról csinál videót, és minden hétéves azzel kísérletezik, hogy szilikagélt szór vízbe és semmi különös nem történik. Na jó, pattog egy kicsit. De miért is? Egy napig kerestük. De nincs magyarázat széles az interneten, hogy a nedvesség hogy repeszti szét a golyócskákat. 

Amúgy a szilikagél egy spéci homok, lényege a nanoméretű réshálózata, amivel  a vizet magához láncolja (aDszorbció). A víz tehát nem épül be az anyagba kémiailag, szárítással (napon, sütőben) a szilikagél újra használható. A szakirodalom szerint 1-3 órán át 120 C fokon kell sütögetni. Mikróban 2-10 perc, alacsony-közepes fokozaton (ez bármit is jelentsen). Több helyen említik, máshol tagadják, hogy a nagy hő (egy helyen a 165C fokot is említik) tönkreteszi a nedvszívó képességet.
A száraz szilikagél súlyának (akár) 40%-át is képes megkötni. Na ezzel számolgatunk tovább. 

Kísérletezni hónapok óta szabadon levő szilikagéllel kezdtünk. Ami azt jelenti, hogy volt ideje hozzászokni a lakásban uralkodó 60-80% nedvességtartalomhoz.  A befőttesüvegben a pár gramm szilikagél alig 5% nedvesség-csökkenést bírt produkálni, ami azért mégiscsak valami, mert 0%-ra számítottunk, hiszen elvileg egyensúlyi állapotban kellett volna lennie a szobalevegővel. 
Tehát ki kell szárítanunk, regenerálnunk (deszorpció) kell a bogyókat. 15-20 perc a sütőben szintén nem volt hatásos. Bár így kb. 10% nedvességcsökkenést tudtunk elérni a befőttesüvegben. 

1m^3 levegő = 1000 liter = 1,2 kg. Fél liter levegő tehát 0,6gramm. 1kg levegő meg 830,5 liter (20C fokon és tengerszinten)
Kalkulátor  
19.5C levegőben a 68% páratartalom 9.66g vizet jelent 1kg levegőben. Fél liter levegőre ez 0.0058g víz csupán, ami ki sem mérhető. 



A szilikagél, kiindulási értéke 54,77 gramm volt (napokig a szobában 60-70% nedvességnek kitéve), ezt mikrohullámú sütőben kb 20 perc alatt, több hullámban, letornásztuk kb. 43 grammra. Ami azt jelenti, hogy súlyának 27%-át vízben tartogatta. Érdekes, hogy az átlátszatlan fehérből átlátszóvá váltak a gyöngyök. Ezt zártuk a befőttesüvegbe. Kezdetben gyorsan esett a nedvesség szintje (kb 50%-ig), aztán másnapra kezdett beállni a végleges értékre, de az utolsó egy százalékra (50 microgramm) még egy nap kellett. Ez a szilikagélnek még távolról sem a szaturációs, hanem csak az egyensúlyi értéke. Ezen a hőmérsékleten, ilyen száraz levegőből, már nem képes több vizet felvenni, de ha ismét nagyobb nedvességű levegőbe tesszük, azt még képes szárítani. Ekkor már csak 1,91g víz volt 1 kg levegőre számítva, vagyis a befőttesüvegben 0.0011 víz maradt párában. 0.0047g hiányzik tehát. Mégis az a rohadék szilikagél 43,39 grammot nyomott. 


Mi a magyarázat a plusz 0,385gramm többletre, leszámítva a mérleg és a nedvességszenzor pontatlanságát?
Feltűnt még a kísérlet előtt, a mikrózás során, hogy összevissza  mért a mérleg, 42,78g, majd 43g. Az történt, hogy az alatt az öt perc alatt, amíg lehűltek a bogyók, már felvett 0,2 gramm vizet a levegőből. Melegen. Akkor hidegen pláne (?), hogy szívta  magába, amint kivettük a befőttesüvegből. Tehát egyszerűen nem tudunk ilyen kis méretekben mérni, mert amíg a cucc mérlegre kerül, azalatt a félperc alatt sokkal több vizet köt meg a szoba levegőjéből, mint amennyit pár nap alatt a félliteres befőttesüvegből. 


Úgy lehetne módosítani a kísérletet, hogy pár gramm vizet is bevinni a rendszerbe, ami ott folyamatosan pótolná a megkötött vizet, és akkor bontani ki a rendszert, amikor pont akkora a nedvességtartalma, mint a környező levegőnek. De ezt már nem fogjuk elvégezni. 


Egy hülye ruhaszárítógép reklámjában azt láttuk, hogy egy lakásban akár két liter vizet is párologhat a száradó ruha. Borzi. Nézzük ez mennyire életszerű. Egy 42 négyzetméteres lakás mondjuk olyan 130 köbméter. Tegyük fel, hogy 20C és ideális 50% páratartalom van, vagyis (130*7.33)  majdnem egy liter víz van a teljes légtérben. A szaturáció 2 liter vizet jelentene, vagyis szellőztetés nélkül csak egy liter vizet tudna a száradó ruha párologtatni, mielőtt a lakásban beindulna a felhőképződés. Mindenesetre ruhaszárító gépet és párátlanító gépet venni legalább akkora marhaság, mint légkondicionálót venni. Csak olyan ember tesz ilyet, aki azt akarja, hogy sok más ember szívjon az ő gyengesége miatt. 

Más. Láttuk egy videóban, hogy alkohollal telítik a bogyókat. Azt tapasztaltuk, hogy alkoholban (96%) mintha jobban pattogna, mint a meleg víztől, elég sok bogyó el is törött. Nem volt teljesen kiszárítva az előző kísérlet után, így 45,18gramm volt a kezdősúly. Reggelre a felülete teljesen száraz lett az alkoholtól, és 53,4 grammot nyomott, úgy, hogy pár bogyó elveszett a pattogás következtében. Ez tutti az alkohol hatásának tudható be, ugyanis pár nap alatt csak 2 grammot nőtt a súlya a szobalevegőn, viszont most egy éjszaka alatt 8 grammot. Persze nem biztos, hogy az 8 gramm felvett alkoholt jelent, de valószínű. Viszont nem volt meggyújtható. Szóval a videóban csak az aBszorbeált, de nem az aDszorbeált alkohol égett olyan szépen. Nem kell elhinni mindent, amit a neten látunk. És csak remélem, hogy az indiai atomtudósok valamivel okosabbak a youtubos kollégáiknál.  

2022/09/27

Gitárpedál: Fail


Érdi Péter jól mondta, hogy az ember akkor érzi jól magát, ha a számára megfelelő ligában játszik. Mi gyakran magasabb ligát választunk, például az elektronika is egy ilyen domain. Nem csoda tehát, hogy eddig egyetlen elektronikai összeszerelős projektunk se sikerült. 

Ha létezik egyáltalán olyan, hogy férfi princípium, akkor az olyasmi tudást (és annak továbbadását) jelenti, hogy hogyan kell borotválkozni, melyek a legjobb izomerősítő gyakorlatok mell-bicepszre, és hogyan kell fúrni, faragni, forrasztani, javítani. Úgy értem, hogy jól. Hát hogyan fog felnőtt korában összeszerencsétlenkedni két drótot az a mamlasz? Semmit sem javítunk meg, mindent készre vásárolunk? De ugyanez a főzéssel is, meg a kézimunkával és a női princípiummal általában. A képviselőfánkot ki fogja megsütni? Készen vesszük azt is a boltban? És a nadrágot ki fogja megvarrni? Vagy ha elszakad veszünk másikat?

Engem sajnos nem tanítottak meg forrasztani. Se otthon, se az iskolában, se a pionírházban. Magamnak kellett a youtubos mentoroktól eltanulni a dolgot. Nemcsak, hogy működjön a dolog, hanem hogy nézzen is ki valahogy. A tojók ugyanis a fészekrakás, fugázás, képessége mellett arra is adnak, hogy a hím mennyire szépen tudja megjavítani a porszívót, vasalót, meg az ilyeneket. Vagyis nem csinálhatsz úgy, mintha maga a Madmax drótozta és szigetelőszalagozta volna össze az asszony hajbüngyürgetőjét, mert lehet ha a célnak megfelel az a cyberpunk-alkotás, de az asszony mást fog keresni helyetted. 


Így esett, hogy bár látszólag elég elfogadható (?) munkát végeztünk, a lengyel Big Muff nem volt hajlandó megnyikkanni. 


Öreg rókák úgy tartják, hogy ilyenkor a legvalószínűbb, hogy a forrasztásokkal lesz a gond. És valóban újra végigjárva a pontokat, előbb csak akadozva, később egészen distorted hangja lett.
Az eseten felbuzdulva újraforrasztottunk pár régebbi projektet is, amik nem voltak hajlandóak működni, teszla-tekercset, fémdetektort, és lám mindegyik beindult. Tehát nem a kínai vacakokkal volt a gond, hanem csak nem tudunk rendesen forrasztani.

Most már csak azt nem tudom, hogy valóban ilyen hangja kell legyen, vagy még érdemes lenne tovább csinosítani a csatlakozásokat...


2022/09/26

Karmaudíció II.

- Kérem a következőt! - szólt ki egy kelletlen női hang a Családvédelmi Irodából. Béla lesunyt tekintettel sompolygott be az ajtón.
- Látom házas. Bántotta már a feleségét? - kérdezte a nő az íróasztal mögül, de fel sem nézett az előtte heverő iratcsomóból.
- Még nem - mondta halkan Béla és ormótlan kezeivel ügyetlenül gyűrögette baseball kalapját.
- S a gyerekek?
- Most nem miattuk jöttem. - mondta rekedten Béla.
- És nem gondoltak már családterápiára? - ettől Béla kicsit összerezzent, de intette a fejével, hogy az teljesen ki van zárva..
- És miért nem válnak el?
- Nincs rajta kívül senkim... motyogta szégyenlősen.
- Na jó, kész is vagyunk. - tette le az űrlapot a nő. - Kifele menet, jobbra a stúdióban meghallgatja Suzanne Vegatól a Luca-t. Viszlát!

Bélának tetszett a dal. Háromszor is visszatekertette. Halkan dúdolva, megkönnyebbülve, egészen vidáman ment hazafelé, s a lépcsőfokokat is kettesével szedte felfelé. És már nagyon viszketett a tenyere.

Illusztráció: Dall-e