2022/05/21

Varió IR-szűrő?

A minap egy csoportban hallottunk arról, hogy létezik ilyen és menten felmerült a kérdés, hogy ezt meg minek? Vagy hátha. De kis keresgélés után úgy tűnik, mégiscsak egy marhaság. Arra gondolunk, hogy a sok megmaradt, retek, varió-ND-szűrőt így akarják eladni a kínaiak. Ezek a kereskedők nem átallották még a röntgent is ráírni erre, ami végül is igaz, csak mégis milyen az ilyen?! Nem véletlen, hogy a 2022-es év legjobb infraszűrői között nem szerepelnek ezek az állítgathatók és az igazi fix IR szűrők ára is valamivel combosabb. 


Szóval felültünk a témára, de annyira ezért nem, hogy elverjünk a cuccra 80-100 lejt, mert ilyesmi ezeknek az ára. Amúgy is csömörünk  van a fogyasztói léttől, pláne azt nem akarjuk, hogy ebből a pénzből foglalja majd el Kína Tajvánt. Inkább megpróbáljuk a meglevő kacatainkból rekonstruálni, hogyan is működhet. (A filterekről egy egészen bő összeállítás itt található.)

Leírások szerint, ez a csodaszűrő egy varió-ND szűrő és egy valamilyen piros szűrő kombinációja. A kínai daraboknál azt írja, hogy 530-750nm között állítható, ebből arra következtetünk, hogy teljesen nyitva 530nm (zöld környékén) alatt vág, túlsó állásban pedig 750nm alatt (vagyis a látható tartományt teljesen és még egy kicsit az infra aljából is). Nyilván az, hogy mit jelent a vágás, azt nem tudhatjuk pontosan (elvileg ott lenne a vágás, ahol 50% áteresztése van, ami a fotográfiában egy EV-nek felelne meg). Máshol azt találtuk, hogy egy 25A piros szűrő van a varió-ND mellé kasírozva, ez kb. 600nm fölött engedi át a fényt (mondjuk ez jó meredeken vág). A mi piros szűrőnk, a spektroszkópunk szerint ránézésre, úgy 620nm alatt vág elég meredeken. 

Mi a működése ezeknek a kínai változtatható IR-szűrőknek? Elviekben adott egy piros szűrő, ami levág mindent kb. 530nm alatt. A változtatható ND pedig állítólag csak a látható tartományban sötétít, az IR sugarak számára zárt állapotban is (valamennyire?) átlátszó. Ezt sok netes forrás alátámasztja, kifejezetten van ilyen jellegű hiba is a durva ND szűrőzéseknél, ezt IR  pollutionnak hívják, amikor az amúgy a látható tartományban megfelelően lesötétített kép megvilágításában jelentős szerephez jut a zavartalanul áthatoló infra és vörös színeltolódást okoz (meg optikailag is rontja a képet - életlenít stb.)

Arra bőven találtunk nyomot, hogy a sima ND (gyanítjuk, a gyártási technológia miatt) átengedi az IR tartományt, de arra kevesebbet, hogy a két polárszűrő összetekerve hogyan viselkedik infrában. 
Ezért saját teszteket végzünk. Ehhez izzót használunk, ami IR-ben is jelentősen sugároz. Az infravaksi Nikon D5000 és az infrásított Sony F828 lesznek a gépek, és minden szűrőt amit csak találunk a lakásban, rájuk permutáljuk. Gyorsan essünk túl az ND szűrőnk bemérésén.
ND szűrők gyorstalpalója: 
Ebben a táblázatban az ND szűrők fontosabb paraméterei vannak. Az optikai sűrűség, EV értékek és áteresztési százalékok összefüggéseit az alábbi képlet is alátámasztja. (Itt meg egy hatványkitevő kalkulátor a számításhoz)
Forrás
A fentiek alapján, a mi szűrőnk ND8, ez 3 fényértéket jelent,  0,9 OpticalDensity, ami 12,5% fényáteresztésnek felel meg (azért ilyen hülye ND8 a neve, mert 2 a ^3 hatványon).
A D5000 gép szűrő nélkül, illetve az ND8 szűrővel 1/500-as vs 1/100-as időt exponált. Ez valamivel több mint 2EV különbség csak, de a szűrős képet kicsit alul exponálta az automatika, kb. +0,8EV-vel kellett kompenzálni. Ez nagyjából kiadja a 3EV értéket. 

Az infrásított gépen azonban teljesen más volt a helyzet, itt 1/1250 vs. 1/800-as időket exponáltunk. Itt is a szűrős képet alul mérte az automatika, +0,3EV kellett a kompenzációhoz. Akárhogy is számoljuk ez jó ha van 1EV különbség. Ami valóban arra utal, hogy az ND8 szűrőnk (eléggé) átlátszó infrában.

Ezt most elengedhetjük, térjünk rá a polárszűrőkből készült varió-ND szűrőkre. Egy lineáris és egy cirkuláris polárszűrőnk van. Ezek fényelnyelésére sokféle adat van a neten 1,2-2EV között, ezért teszteljük élesben. A töredék EV-k számolgatásához jól jöhet egy ilyen kalkulátor. A D5000-en egy CPL,  1EV veszteséget produkált az adott teszten, illetve egy PL szűrőn át 2EV-t. Ez kicsit meg is lepett. Ugyanez a Sonyn, bár azt vártuk volna, hogy (sokkal) nagyobb lesz, de alig 1,2EV veszteség (PL), illetve 1.67 EV veszteség (CPL) lett. Egyrészt furcsa a két szűrő közötti nagy különbség, másrészt furcsa, hogy nincs számottevő különbség a gyári és az infrásított szenzorok között. 
Kicsit utánanéztünk és az derült ki, hogy a reflektor fénye egy kartonlapról visszaverődve bizony kis mértékben polarizált. Ki gondolta volna? A szűrőt körbe forgatva 0,33EV eltérés volt. A tesztfelvételeinken, ezt sajnos nem vettük figyelembe, ezért ekkora szórás lehetséges +/- irányba. Ciki, de nem csináljuk újra a teszteket mert unjuk. Franc gondolta, hogy egy matt felület is megszívathat. 
Na most kanyarodunk rá a polárszűrők infraáteresztő tulajdonságára.
Nikon esetén a szűrőtlen állapothoz képest a két polárszűrő egymáson nyitott állapotban 1,67 EV, a teljesen zárt polárszűrők további 11,5EV, míg ha minderre egy 850nm infraszűrőt is felcsavarunk, akkor még 2,67EV. A teljes kombó tehát durván 16 EV.

2 polár nyitva (balsó), illetve zárva jobboldalt. A jobboldalin a két szembefordított bumeráng-lila,
tipikus varioND artifact, míg a bokeh-cuccokat ez a bejegyzés firtatja. 

Ugyanez az infralátó Sony esetén teljesen másképp alakult. A fullspektrum és a két nyitott polár között 2EV volt, de a polárszűrőket teljesen zárva csak további 2EV veszett el (a Nikon 11,5EV-jéhez képest). Erre még rácsavartunk egy 950nm szűrőt ami további 4,3EV veszteség volt. Tehát a fullspektrum és a teljes szűrő-stack között csak 8,33EV volt

Nyilván akkor lett volna korrekt az összehasonlítás, ha a Sony esetén is 850nm szűrőt használunk, hiszen nincs rálátásunk, hogy a reflektorunk mekkora vehemenciával tolja 850 illetve 950 nanométeren, de az az igazság, hogy ahány szűrőnk annyiféle átmérőjű, és nem is terveztük meg jól a kísérletet és nem is fogjuk megismételni. Ha valakinek van hozzá kedve, most már látja, miket kellene figyelembe venni.  
Egy kolléga itt már meg is tette, sokkal profibban:

Forrás

Nem derül ki az itt felhasznált szűrők típusa, de mindenképpen érdekes, hogy mindkét típus (ND és varioIR) csak 800nm fölött kezdi igazán átengedni az infrát, de 1000nm környékén sem teljesen. Viszont 1000nm fölött már a szenzor kezd átlátszó lenni, tehát hiába tündököl valami ezen a hullámhosszon és fölötte, a képre már nem fog rákerülni. A grafikon csak érdekesség, mert például nem tudjuk a különféle infraszűrőink áteresztését sem, hogy össze tudnánk hasonlítani. 
Az viszont teljesen világos, hogy ott, ahol számottevő infra is penetrálni tudja a szenzort (fullspektrum gépeknél), ott az összeforgatott polárszűrők ezt nem képesek kivédeni. Tehát polárszűrőink valóban átlátszóak infrában. Ebből az is a tanulság, hogy infrában polárszűrőt használni marhaság. Ez azért fenntartásokkal igaz, mert a színgazdagabb infraképeknél azért csöpp hatása mégis van, de nem annyi, hogy emiatt használni kelljen. 



2022/05/11

Talkbox

Forrás

Szájgitár megvan? Nem, nem az, amikor így majszolják a gitárt. Itt meg mintha dinnyét habzsolna Radics (nem Peti, hanem a Béla). Arról nem is beszélve, hogy a gitár egy asszonytestű hangszer, amire hegyes fogakkal nagy nyíló rózsákat puszilnak a zenészurak. Szóval, vissza a szájgitárhoz. Az uméuméumm - Living on a prayer? Vagy Harder, faster - Around the world? Na, ugye. De persze, akkor is ez a legkirályabb videó ezzel a jószággal. Mellesleg mi Vass Istvántól hallottunk erről az eszközről először. 

A működési elv egyszerű, olyasmi, mint a doromb esetén. A szájüreget használja rezonátorkamrának. A gitár (vagy egyéb hangszer) hangját viszont valahogy el kell juttatni a szájüregbe. Az is megoldás, hogy a hangfalat befalod és a gitárkábel jackjét hátulról dugod fel, s mélytorokban a kettőt csatlakoztatod, de valamiért nem ez terjedt el a szakmában. Gondolom balesetveszélyes volna a seggéből kiálló kábellel rohangálni a művész uraknak, még valaki rálépne a végére. Bár ha jobban meggondolom, kellően pici hangfallal nem is akkora hülyeség a dolog, ha már úgyis be kell kapni azt a hatalmas nagy pvc-slagot, már mér ne lóghatna a szájunk sarkából két vékony drót? Vagy az orrunkból. Úgy tűnik, nem sok embernek jutott eszébe ezidáig, pedig elég sok munkát és pénzt meg lehetne spórolni ezzel. 
Na jó, azért ez elég beteg ötlet. Ráadásul csak egy Tiktocos átverés, mert nem is működik. Ha az elv működőképes lenne, akkor a fülbe dugott fülhallgatót is hallani lehetne a szájból.
Meg van ez is. Ez a dolog amúgy rokona egy sokkal kevésbé vicces technológiának is, amikor valakinek a hangszálai sérülnek, és a torkára szorított bizzegővel (műgége) tud csak hangot artikulálni. Meg valahol távoli rokona a ventillátorba éneklésnek is (nehogy azt mondd, hogy sose próbáltad). Na, ha már így körbejártuk a jelenség családfáját, térjünk vissza az eredeti témára.

Ahogy kezdtük a téma fizikáját megközelíteni, elsőre beleszaladtunk az egyhangos szívószál-dudás megoldásba. Ezzel több baj van, a lufiból állandó szembe-szél árad, és csak egyetlen hangot tud a szájüregbe juttatni (ez csak majdnem igaz, mert a frekvencia nemcsak a szívószál hosszától függ, hanem a lufi feszességétől, rezgőnyelvektől is. 

Ennél valamivel használhatóbb a telefonos talkbox, vagyis a telefon hangszórójára kell ráharapni. Erre vannak talk-box appok is, de van olyan youtube videó is, amit bekapott telefonnal lejátszva szimulálhatjuk a Daft punkot. 

Tápkiegészítős dobozban, izolírral 
szigetelt egyszerű megoldás. 

Ennek egy továbbgondolt változata a telefonspeakerre ragasztott szívószálas megoldás, amivel, ha jól működik, akkor gyakorlatilag bármilyen hangkeltő applikációnkat bevethetjük. A neten sokak esküsznek rá, nekünk nem volt elég meggyőző az élmény.

De ebből kiindulva, amennyiben kellően kis hangszórót sikerül találnunk (telefonból, de néha a monitorok saját speakerjei is elég kicsik), akkor az legalább annyira bekapható, mint egy jó vastag PVC slag. Itt sem lesznek túl mély hangok, viszont felmerül a nyáladzás problémája, amit a hangszórónak tűrnie kell. Plusz a kis hangszóró viszonylag kevés levegőt mozgat meg. 

A neten fellelhető legegyszerűbb szájgitárra emlékeztető megoldás egy sima hangszóró, eléje ragasztott tölcsérrel (pl hotglueval), amiből jön a slag. Ennek van előnye, nem kell sokat vacakolni a hangmagasságok szűrésével, ez mély hangokat is megjelenít, egyedül arra kell vigyázni, hogy az erősítő és a hangszóró viseljék el egymást. Hátránya, hogy lakásban használhatatlan, egyáltalán nem hatékony, a hang töredéke jut el a slag végéhez, ellenben a hangszórót tartalmazó dobozt hangszigetelni kell. Nemcsak a szomszédok miatt, hanem hogy egyáltalán halljad a szádban modulált hangokat. Nyilván egy youtube videóban, vagy egy koncertteremben, ahol a szájgitárt mikrofonról erősítik ki, ott a hangszóró pár méterre a mikrofontól, már nem jelent akkora nagy problémát. De aki koncertekre jár, annak legyen már rendes szájgitárja is. 

Az igazi szájgitárokba speciális hangszórót szoktak használni, amit kürthangszórónak, kompressziós hangszórónak hívnak. Ennek a lényege, hogy nagy levegőmennyiséget mozgat meg kis torkolati nyíláshoz képest, tehát ideális egy slagba küldeni a muzsikát. 

Forrás: wiki

Hátránya, hogy a mély hangokra valamiért érzékeny a membránja, ezeket ki kell iktatni a bemenetnél. Az ilyen hangszórónál nem árt ismerni a minimális frekvenciát, amit bír. Azt olvastuk, hogy a Tátrai cuccában állítólag ilyen van. Ez 500Hz - 20kHz között sűríti a rokkot. De ilyet venni azért kicsit drága mulatság, pláne, hogy gitározni se tudunk.  Állítólag megafonokból is kinyerhető ilyesmi, de nem járt ilyen a kezünkben és ahogy nézzük, ahány gyártó annyiféleképpen csinálja ezeket is, ezért nem tudjuk véleményezni.
A kínai, leírás nélküli, olcsó megafonoknál nemcsak, hogy a tartományról nincs információnk, de nem is tudhatjuk, nem véletlenül piezzo hajtja e őket, ami szájgitárra egyáltalán nem alkalmas.
Ez amúgy nem egy rossz cucc (KU-516, a 160-6500Hz közötti értékkel) és még mindig sokkal olcsóbb, mint egy gyári szájgitár. 

Majd visszatérünk a témához, ha lesz egy ilyen hangszórónk. (Már postán van, most hozzák.)

2022/05/06

Magenta-cián szemüveg

A sima, legelterjedtebb anaglif a vörös-cián, utána kicsit lemaradva a zöld-bíbor. Ezekben az a közös, hogy egyik szem egy elsődleges színt kap (additív szempontból) a másik pedig két elsődlegest (az első szín komplementerét).

Itt viszont arról ír egy szakember, hogy az egy elsődleges szín + két elsődleges szín helyett, ami a szakirodalom szerint retinal rivalryt eredményez(het), mindkét szembe két elsődleges színt lehetne küldeni, kihasználva a kék érzékenységünk bénaságát (low frequency blue perception). Valóban a kék csatorna magasfrekvenciás részeire kevésbé lennénk érzékenyek? Teszteljük:

100%-ban egyértelműbb. A zöld csatorna részleteire tutti érzékenyek vagyunk.

Szóval ez a kísérleti dolog lenne a cián-magenta szemüveg, ami a kék csatornát mindkét szemünkbe beküldi, de hogy ez ne vehessen részt a téralkotásban (pláne ne ghostoljon) ezért vízszintes életlenítéssel elkeni (mint az előbbi ábra jobb felső képén). A blúr mértéke a parallaxissal valamiféle relációban lesz majd, hogy egyik szemnek se legyen zavaró, de nem részletezi a leírás (átlag parallaxissal megegyező mértékben - ez bármit is jelentsen)

Mivel nekünk nem sikerült ezzel értékelhető eredményt elérni, elemezzük a fent említett dokumentumban levő képet. A Blue csatorna nem igazán tűnik elblúroltnak, inkább valamiféle highpass szűrőnek tűnik a dolog. Elhallgat előlünk valamit a szakember, és nem csak egy sima Motion Blurt használ?

Forrás (100%-ban érdekes)
Azonban ez a kép csak egy "péper" ábrája kifogva, mi van ha egy durva JPG-tömörítés okozza ezt a jelenséget? Ezt hamar kideríthetjük egy saját tesztképpel. És igen. Ha a kép kék csatornáját durván megblúroljuk, majd a mentés során alacsony JPEG minőséget állítunk be (pl. 5), akkor hasonló jelenséget kapunk:

100%-ban nézd, főleg az apró szöveg alakulását. 

Később itt egy összehasonlítást is találtunk a jelenségre. Tehát nem itt van elásva a dolog, a szakember nem titkol semmit, csak a brutális tömörítés okozza, hogy az ő kék csatornája nem sima elkenődött valami. Ami viszont érdekes, hogy a képe mégis működik, holott így betömörítve a blúrolt kék csatorna oda nem illő részletekkel szennyeződött (a JPEG mentés sajátosságai miatt), ami az anaglif ghostosodását kellene okozza. 

Szóval mi az elképzelés? Bal szemre magenta szűrő, ami átengedi a bal kép vörös csatornáját és a preparált kék csatornát. Jobb szemre cián szűrő, ami átengedi a bal kép zöld csatornáját és a preparált kék csatornát. A kék preparálására több módszert kipróbáltunk, a jobb és a bal kép csatornájának vízszintes blúrolását is, meg a két kék csatorna pin light, vagy 50% összeadásának elblúrolását is. A blúr mértékét a leírás alapján hasracsapással határoztuk meg. De nagyjából akkora lehet, mint a leírásban levő képen (lásd fennebb). 


Így következnek a képek: sima vörös-cián anaglif, csak egyik kék csatorna elkenve vízszintesen, majd mindkét kék csatorna összeszűrve és elblúrolva. Minden képet érdemes megfigyelni mindkét, a vörös-cián, illetve a magenta-cián szemüvegekkel is. Na jó, honnan vegyél magenta-ciánt... komolyan... hát veszel egy magenta-zöldet és egy vörös-ciánt és összeforgatod, ahova kell. Szét ne vágd őket, mert annyit nem ér az egész. 



Lehet velünk van a baj, de mindkét szemüveggel a sima vörös-cián anaglif (a baloldali) a legjobb. Nyilván a magenta-cián szemüveggel egy durva kék fringe jelentkezik, de még így is jobb színeiben és élességében is, mint a másik kettő. Talán annyira nem is vagyunk érzéketlenek a kék magasfrekvenciáinak hiányára? 

A témában nem sok mindent lehet találni a neten, talán ezt a videót, ami sajnos szintén vörös-cián szemüveggel jó, és látszik is, hogy arra is volt készítve. Vagy Indiában a vörös magenta? Ez ilyen kulturális izé lehet? 

Ebben a témában ennyi volt. Már sajnálom a belé fektetett energiát, meg hogy a frusztrációmat az indiaiakon vezettem le.

2022/05/03

Moon 3D anaglyph

Világos, hogy a sztereó képpárok bázistávolságára van egy arányszám, amitől el lehet térni, de mégis a miheztartás végett ez legyen: 1/30. Vagyis, ha a témád 30 méterre van, akkor a két szemed nem árt, ha egy méterre van egymástól. Na persze ez nem túl életszerű, kivéve a Hardcore Henry filmet, ahol ez simán megtörténhet. 

A múltkoriban a Holddal kapcsolatban már volt egy parallaxis-játékunk, akkor távolságokat mértünk, most készítsünk ugyanúgy 3D képet. Abból a bejegyzésből lopjuk a távolságokat, a mérések csak becslések lesznek, a nagyságrendre figyeljetek.

RC szemüveggel nézd, de érdekes, hogy kellő bambulással, mintha anélkül is kidomborodna. 

Az elmélet annyi, hogy bár a Hold messze van, a 6,5 centis szemtávolságunkhoz képest, de ezt kiterjeszthetjük 10.000 kilométerre is, ha egyik szemünkkel Holdfelkeltekor, a másik szemünkkel Holdlementekor pislogunk. Nincs cudar nagy távcsövünk, ilyen anaglifeket rengetegen készítettek már, mi itthonról végzünk egy kísérletet számítógépen, és egyúttal teszteljük a Stellarium mennyire mutat reális Hold-képet. 

Ehhez válasszunk egy teliholdat, mondjuk 2022.04.16.-17 éjjelén a Pink Moont. Progi a megszokott  Stellarium, mi a 46-os szélességen figyelünk. 10 óra különbséggel kifogunk két képet a Holdról:

Bal: 04.16. 22:38
Jobb: 04.17. 08:38

Bázistáv kb. 10.000 km (inkább kevesebb), a Hold-Föld táv kb. 384.400 km, az arány tehát 1/38, nem is rossz.

Lássuk megyünk valamire hogyha a teljes Nap körüli pályát használjuk bázistávolságnak és a csillagos eget akarjuk térben látni?


Napközel: 2022. Január 4. 8:52 147.1 millió kilométerre a Naptól.
Naptávol: 2022, július. 4. 10:10 152.1 millió kilométerre a Naptól.
Az egyszerűség kedvéért ezt tekintsük egyenesnek így nagyjából 300 millió km a bázistávolságunk, vagyis 30.000 szerese az előbbi bázistávolságunknak. 

A legközelebbi csillag 4*10^13 km. Hát ez meg több, mint 100 milliószorosa az előbbi Föld-Hold távnak. A Polaris, ami a képen pont középen van, ráadásul még 100-szor messzebb van, mint a Proxima. 


A Proxima táv és a sztereo-bázis aránya itt 1/133.333  vagy még ennél is sokkal kevesebb. Szóval nem igazán lehet a Nap-pályán jó csillag-anaglifokat csinálni. Összehasonlítva, ez kb. olyan, mintha úgy akarnánk boldogulni a térben, hogy a két szemünk között a bázistáv mikron nagyságrendű lenne. Az ugye már küklopsz kategoria. 

Stellarium 3D anaglif


Mondjuk a Föld Nap körüli keringése nem az egyetlen mozgás, hiszen a fél év alatt 3,5 milliárd kilométert tesz meg a Nap a Galaxis közepe körül (28.000 fé sugárral és 250 millió éves keringéssel számolva). 

Ja, a fenti két mélyég-anaglif vicc volt. Képszerkesztőben készültek, mindenféle mélyég-ecsetekkel. Valahogy így. De, nézegessetek inkább 3D astroaanrchy-t. Javaslom a VR szemüveges változatot, mert az anagliftól egy idő után hányingeretek lesz. 

2022/05/02

A zöld, a bíbor és a 3D szemüveg.

Franc se akart volna most ezzel foglalkozni az Utazásokban, hogyha nem kelletett volna tartsunk valamiféle anaglif-gyakorlatot gyerekeknek (okostelefonnal - próbáljátok ki, tud szemüveg nélküli megjelenítéseket is). Na, de mikor odáig értünk a tanításban, hogy aztán vannak más színpáron alapuló anaglyphok is, akkor eszünkbe jutott, hogy van is egy köteg ilyen szemüvegünk valahol és hogy soha nem is próbáltuk ki őket. Aztán kicsit elkezdtünk foglalkozni a dologgal és mint az akanakeresőben, ha jó helyre pöttyintettél, akkora nagy világ tárult fel hirtelen, amiről nem is tudtuk, hogy létezik. Hogy is van a mondás? Aki nem tudja, az tanítja, mi?

Akkor kezdjük is a legelején. Anaglyph, anabolikus, anakronizmus, anagramma, analogia, anafilaxiás roham... Ez tutti valami görög cucc lesz. Érdekes, hogy ezt az ókori görög módszert egy német figura kezdte csinálni kicsivel több, mint 150 éve. Ez az irány zsákutcának tűnik. Próbáljuk másképp.

Ha az alapszínekre koncentrálunk, az additív (RGB) és szubsztraktív (CMY) doménben, 6 alapszín közül kell kiválasztanunk 2 színt (mert két szemünk van). Ez asszem variáció, 6 elemből kettő, vagyis n! / (n-k)! vagyis 30 lehetséges szemüveg lenne, aminek fele eleve alkalmatlan anaglifra (mint például a magenta-vörös, vagy a cián-kék). A gyakorlatban ennél is lényegesen kevesebb színpár terjedt el. 

Az additív keverés alapszíneiből dolgozva (ezt már száztíz éve is használták, pl. Gorskij), pl. red-green, vagy red-blue szűrőkkel, a három csatornából csak kettőt használunk fel, ugyanis ideális esetben a piros csak a pirosat, a kék csak a kéket, a zöld meg csak a zöldet engedi át. És hát az embereknek két szeme van, nem három, sorosmigráns bujkál már a határon (na jó, ennyi). Tehát, így egyik csatornáról teljesen le kell mondani. Nemcsak színhűségi probléma ez, hanem luminanciában is gond.

Ezt hivatott kiküszöbölni az, hogy az egyik alapszín komplementerét használja a másik szem, például pirosnak a cián (kék+zöld), vagy a magentának (piros+kék) a zöld. Ezekben az esetekben mindhárom csatorna fényét felhasználjuk, bár ez meg azt eredményezi, hogy az egyik szem lényegesen kevesebb fényt fog kapni, a másik meg két csatorna fényét kapja, tehát erre is kellene valami finomhangolásos megoldást keresni.

Mindenesetre mindebből az is következik, hogy egy tipikus Red-Cyan képet nézhetünk piros-kék és piros-cián szemüveggel is, maximum a színélményből veszítünk (és a fényerőből), de hát az átlag anaglyph amúgy is olyan, mint a mosott szar (ezért is nem bír elterjedni széleskörűen, hiába hazudják egyesek, hogy mekkora áttöréseket ért el a történelem során).

Nézd meg mindkettőt R-C és R-B szemüvegekkel is.

A fenti kép bal oldala tipikus anagif, semmi cicó, vöröscsatorna-szubsztitúció, minden finomítás nélkül. A kép jobb oldala ugyanez, de kikapcsoltuk a zöld csatornát. A két képet nézd meg vörös-cián, illetve vörös-kék szemüveggel is. Nyilván a bal oldal vörös-cián szemüvegben a legvilágosabb és elég semleges színű (hiszen a cián beengedi a zöld csatorna fényét), de egy jó vörös-kék szemüvegben szinte nincs is olyan nagy különbség a kettő között. Viszont a térélmény mindkettőnél mindkét szemüveggel teljesen okés. 

Nézd meg mindkettőt R-C és R-szemüvegekkel is.

Most a két szemüveg között még akkora különbség sincs, mint  az előbbinél. Itt a jobboldalin a kék csatornáját dobtuk ki. Az is szemléletesen látszik, hogy a nem-komplementer-színpáros megoldások miért nem terjedtek el. Ha egy csatorna nem vesz részt a képalkotásban, szinte lehetetlen elérni, hogy ne legyen durva színeltolódás. Tehát innentől elengedhetjük a piros-zöld és piros-kék szemüvegeket. Lejárt az idejük, volt ilyen a múltban, de nekünk nincs dolgunk vele.

Hogy jelenleg miért a vörös-cián, magenta-zöld illetve a kék-sárga/ámbra a legelterjedtebb anaglyph szűrőpárok, azt mi nem tudhatjuk, de olyasmi érzésünk van, mint József Attilának, hogy mint egy rakás hasított fa hever egymáson a sok tudás és ha az alábbi képekre tekintünk, kicsit mintha szorítja, fogja, összenyomja egyik tudás a másikát. 

Lab file Color balance ablaka

RGB file Color balance ablaka

ACR fehéregyensúly ablaka

Ugyanazok a színpárok vannak itt is, tehát az anaglyph (komplementer) színpárok elterjedésének színelméleti okai vannak. És kész. Haladjunk. Lássuk milyen szemüvegek kerültek elő a fiókból.

1 . A red-blue ami igazából red-cyan

Ezeket a megnevezéseket gyakran keverik az emberek, lustaságból, igénytelenségből, sokan red-cyan képeket úgy néznek red-blue szemüveggel (meg fordítva), hogy fel sem tűnik, hogy ghostos, mint az állat (a fennebb említett okok miatt nyilvánvaló, hogy a nem teljesen megfelelő szemüveg is okozhat térélményt). Mindamellett nem is olyan könnyű egyik-másik fóliáról megmondani, hogy az most akkor kék vagy cián színű. A kínai cián kicsit olyan, mint a román kék... Az indiai magenta-ciánról most nem is beszélünk, ahol egy színt se bírtak eltalálni (de most komolyan, 1,5 milliárdan vannak, úgyhogy nekik van igazuk). 

Kontroll fény


Három különböző gyártmányú anaglif szemüveg képe látható az átvilágító asztalon. A legfelső szemüvegről azt mondanánk, egyfajta átmenet lehet a vörös-cián és a vörös-kék között. Ránézésre vörös-kék, de átvilágítva, azért jelentős zöldet is átenged, bár kevesebbet, mint az alsó kettő.


Viszont vörös színben a középső szemüveg teljesít jobban, semmi kéket nem enged át, míg a másik kettő átenged a kékből és megvámolja picit a vöröset is. 

Ennek ellenére mégis az alsó szemüveg komplementeresebb, vagyis az szűri ki leginkább a fényt, ha egymásra tűrjük. Igyekezzünk ne leragadni Grimpix karikós ujjainál.

2. A Magenta-zöld és a kék-sárga anaglif


Ezt az ábrát kicsit nehezebb értelmezni. Az alsó, referenciának, az előbbi vörös-cián szemüveg, felette a  kék-ámbra és a trioscopic, vagyis a magenta-zöld (ami gyakorlatilag a vörös-cián fordítottja), némileg hasonlít a hisztogramjuk is. 


A legfelső ColorCode 3D néven is fut, és azt írják róla, hogy a kék 450nm környékén enged át leginkább monokróm képet, az ámbraszín pedig 500nm fölött mindent átenged. Ezzel rímelnek a saját spektrumképeink is:

Felül a kék, alul az ámbra szűrő színképe

Na jó, lássuk az előző tesztképet ezekkel a megjelenítési módokkal. A ColorCode 3D-t célszoftverben készítettük (később bővebben), a zöld-magentát viszont sima csatornacserélősen, ahogyan a vörös-ciánt szokás (bal kép G csatornájával felülírtuk a jobb kép zöld csatornáját.

Y-B szemüveggel nézd

G-M szemüveggel nézd

3. Más érdekes színszűrős (sok más érdekes technológia mellett - amikkel még találkozunk) megoldásokat is találtunk a leírásokban, de ezekre nincsenek eszközeink

Az Anachrome(TM) szemüvegek (Allan Silliphant védjegyezett cuccaii) ezt talán valamennyire kompenzálják, a vörös lencse dioptriás (ez bármit is jelentsen), ciánban szélesebb spektrumban engednek át a fényt (és szándékosan beenged 2% vöröset is). Talán a bőrszíneket is sokkal jobban visszaadják, mint a sima vörös-cián szemüvegek, de nem kizárt, hogy ehhez a képet magát is finomhangolni kell. Sajnos a weboldalhivatkozások nem működnek, nehéz utánajárni a dolognak. Meg aztán nekünk ilyenünk egyrészt nincsen és nem is szándékszunk beruházni ilyenbe, amíg 30-40 euró fölött van egy ilyen csodaszemüveg ára. Ha viszont valaki megdob egy ilyennel, szívesen megelemezzük. A wiki szerint a két lencse között olyan +fél dioptria megoldhatja a fókuszálási problémát, azonban az zavaró lehet, hogy az így javított vörös kép picit nagyobbnak látszik. Szerencsére még nincs olvasószemüvegünk, és a kacatos fiókban is csak dioptria feletti lencséket tartunk, így ezt nem fogjuk ellenőrizni. 

Másik védett eljárás az Anaglyphic Contrast Balance, ami a retinarivalizálást csökkenti a színkontrasztok babrálásával. (5 dollárért PS Actiont is árulnak erre). De ez az oldal is olyan, mintha a kilencvenes években csinálták volna. Pár oldal végigrágása után nem tűnik annyira forradalminak a dolog, hogy ne tudnánk mi is reprodukálni Dubois úr segítségével. 

A wikipédia cikk végén van egy jó kis táblázat a fontosabb szemüvegekről és azok tulajdonságairól.