A wireless-hazugság

Valamikor említettem már, hogy a kínai ipar kinyírja a DIY mozgalmat. De, hogy ezt a cuccot mennyiért adják, mikor otthon is megépíthető a kacatosból (amit szintén az aliexpressrol gyűjtögettünk az évek során) az azért elgondolkoztató. De ami igazán durva, hogy azt mondják rá: wireless! Vagyis azt állítják, hogy drótnélküli elektromosságátvitel zajlik azon a maximum egy araszos területen, amikor legalább 6 méter drótot felhasználnak csak az adó tekercsére, és akkor a vevő tekercséről még nem is beszéltünk. 

Tehát, több drót kell hozzá, mintha csak simán a ledet rádrótoztuk volna az elemre, plusz az indukció kiváltására még kell pár alkatrész, ami kapcsolgatja a DC-t. A cucc nagyon hasonló a nagyfeszültségű generátorainkhoz, itt is kevés menetszámmal dolgozunk a primer tekercsen, nekünk a talált drótdarab úgy adta, hogy 18-18 menet jött ki. A secunder tekercs pedig lehet szintán egy drótból tekert cucc, vagy egy induktor, amiből mi egy nagyobbacskát választottunk, de szinte mindegy is milyen.

Forrás

A tekercset először szépre terveztük, de miután felragadt a vitaminos dobozra, örülünk, hogy egyáltalán le tudtuk szedni és legalább így néz ki.

Ha rákapcsolunk 1-2 volttól felfele, amennyit nem szégyellünk, akkor a körön belül világít az induktorra szerelt led, a körön kívül semmi.

Gondoltuk, akkor már kipróbáljuk egy sima tekercsbe is, de nem hálózati váltóáramot vezetve, hanem a pulzáló sokkolómodult, és a kis gázgyújtómodult.  (érdekes, hogy a nagyfrekvenciás modullal meghajtva a tekercset, nem világított a led.) És valamiért a jelgenerátorunk sem tudta meghajtani a kört. (persze a képen látszik, hogy nincs bedugva, de amúgy se)

Az elektromos fogkefetöltő azért sokkal jobban működik, pedig annak az induktor-tekercse nem is veszi körbe a led vevő-tekercsét. 

Itt meg egy picit más megoldás, annak, aki nem bír magával.

(not so) Great balls of fire

Ahogyan kis harapásokkal egyre jobban befaljuk a magasfeszültség témakörét, egyre több ötletünk lesz, aztán azzal szembesülünk, hogy már másnak is eszébe jutott, jóval előbb, hogy például villanykörtéből csináljon plazmagömböt. Ilyen erős tekercsünk nincs, de például Ludic úrnak a cucca olyan kis 15kV-os modullal működik, mint ami nekünk is van. Csak nekünk nem hajlandó meghajtani a villanykörténket, de nemcsak a nagy E26-ost nem, de még a kicsi bicikliégőket sem, amiknek azért centiméter körüli a burája.

A kiégett villanykörte megszakadt elektródái, maradvány-wolfram-szálai közötti ionfény.

A sokkoló egyik fegyverzetét ha a burkolaton szikráztatjuk, belül is szikrák képződnek.

A bringaégő izzószála felizzás nélkül képes rövidre zárni a sokkoló DC áramát, de ha a külső burkán kicsit szikráztatjuk az érintkezést, akkor felizzik.

Végül kénytelenek voltunk vásárolni egy gyári gömböt. Reméltük, hogy szokás szerint darabokban jön meg és kibelezhetjük, de egyben volt és olyan szép. Még egy kicsit nem bántom.  De itt megnézhető ahogyan bigclive szétkap egy ilyen gömböt.

Kirlian - legelső tapasztalatok

A kirlián-módszerrel az a probléma, hogy könnyen rárepülnek az ezotérikusok, akik nemhogy nem riadnak vissza a nemtudástól, de nem torpannak meg a butaságtól sem. Rátehénkednek a fizikára, majd jól összenyúédzsezik a tudományt. Szóval keresgélés közben ügyesen kell lavírozni, hogy az auralátást, meg a fantomfotográfiát (vagy mit), ki tudjuk kerülni. 

Kirlián fotográfiával először a Digitális Fotó Magazinban (2006. októberi lapszám) találkoztunk, akkor eszünkbe se jutott megpróbálni, azóta viszont rengeteg szakirodalom lett a neten és kevésbé veszélyes nagyfeszültség-generátorok is elérhetőek az aliexpressen.

A módszer lényege viszonylag egyszerű, csak a megfelelő hozzávalókat kell beszerezni, illetve utána  biztonságosan üzemeltetni. Ugyanis kell hozzá egy nagyfeszültséget produkáló eszköz. Ilyen régi CRT-tévéből, mikrohullámú sütőből nyerhető, de mi egyelőre babamodulokkal kísérletezünk, hogyha véletlenül meg is fognánk az eszköz valamelyik baszósabb végét, akkor se kelljen egyből temetni minket. Itt egy érthető magyarázat a dolog működéséről. 

Tehát, ha egy ilyen modul egyik kimenetét mondjuk egy alufólia-lapra kötjük, erre egy üveglemezt fektetünk, majd erre egy fémtárgyat teszünk, amire rávezetjük a modul másik kimenetét, akkor a fémtárgy és az üveglap határán mindenféle koronakisülések, kék lidércfények fognak látszódni és zizegni fog az egész cucc. Nagyjából ennyi. De ez még távol van a Kirlián fotográfiától.

Leginkább azért, mert sötét kell a vékonyka látványhoz, ami nem barátja fényképezésnek, illetve nem ártana szemből (az alufólia felől) fotózni a dolgot, mert ott zajlanak a kékezések, lilázások. 

Az átnézeti fotózáshoz így kell egy átlátszó, de mégis elektromosan vezető lemez. A tehetősebbek ezt egyik oldalán valamilyen ón-oxid-bevonatos üveggel csinálják, de mi macskajancsik leginkább az üvegedényben sós vizet bírjuk megfizetni otthoni marháskodásainkhoz.

Adná magát a vékony fröccsöntött plasztikdoboz is, aminek az alját/tetejét úgy szokták megformázni a nagyobb teherbírás miatt, hogy kis 4-5milliméteres vízmélységet lehet benne létrehozni. A probléma ezzel, az, hogy van az a kisülés, ami meg tudja olvasztani a plasztikot egy-egy pontban (franc tudja, hogy ilyenkor átüt, vagy mit csinál), de nem akartuk megvárni, amíg egy ilyen likon ereszteni nem kezd az egész. Szóval az üveg a tutti. A sós vizes üvegedény esetén a fotómodell az üveg alatt kell legyen, és így csak felülről tudjuk fotózni. Ez itt például egy (majdnem) sima-aljú üvegedény és egy tantusz.

A telefon ilyen közelről szerencsétlenkedett kicsit, de meglepően jól vette a nagyfeszültséget, rosszabbra számítottunk (itt jegyzem meg, hogy a bluetoothos füles is nagyszerűen kiszűri az otthoni szikrákat, plazmazizegéseket). 

Ha viszont alulról szeretnénk fotózni és felülre pakolni a cuccokat, vagy csak egy stabilabb, és nem annyira balesetveszélyes (véletlenül felborított vizes edény vs nagyfeszültség) eszközt akarunk, akkor marad a két üveglap összeragasztása. Ilyenkor a két üveglap közé kell beügyeskedni a rézvezetéket, körbe, illetve a rést kell feltölteni vízzel. Ha sikerült teljesen vízhatlan cuccot csinálni, akkor bármelyik oldalra tehető a fotózni kívánt cucc, illetve bármelyik oldalról fotózható is. 

Egy 4mm vastag, csupasz rézvezeték fut körbe a két vékony (kb. 3mm) üveglap között

Hagytunk egy feltöltő lukat.

Na, de nem sikerült. Mondjuk életünkben először szerencsétlenkedtünk szilikonos üvegragasztással, ennek ellenére csak egy helyen eresztett és az is csak annyira, hogy napok alatt vált zavaróvá (nem munkavédelmi szempontból, mert egy szivárgó nagyfeszültségű akármi elég aggasztó tud lenni). Vagyis nem ez vált zavaróvá, hanem az, hogy a víz (sima csapvíz sóval) apró buborékmátrixokat hozott létre. Nem világos, hogy a nagyfeszültség hatására, vagy amúgy is a csapvíz ilyeneket ereget, de a lényeg az, hogy az átnézeti fotózásba a kis bubik csúnyán beleavatkoznak.

 

Emiatt sokkal jobban működött nekünk a vizes edény, hiszen abban a bubik lesodorhatók a felületről. Plusz a ragasztott üvegben a maradék sós víz egy hét után már durva zöldes elszíneződéseket is okoz.

Small balls of fire - 0nszerveződő golyócskák

 

Ki kellett próbáljuk a nagyfeszültség hatására libasorba rendeződő golyócskákat. 

Ennek a setupnak (belül van mindkét fegyverzet) az az előnye, hogy kicsiben lejátszódik egy Franklin-csengője jelenség, ahogy az apró golyók hozzák-viszik a töltéseket a két fegyverzet között, amíg ki nem alakul egy híd. És ez a hátránya, hogy a híd kialakulása után azon fog kisülni az egész töltésmennyiség, és a szikráktól a golyók összehegesztődnek. Persze szét lehet nyomkodni őket egy csavarhúzóval, de macera. 

Ebben az elrendezésben (kívül van az egyik fegyverzet) nem tud kialakulni a híd, tehát heves szikrázás sem lesz, hiszen az axonok nem érik el a külső elektródát.

Nem szükségszerű a körkörös elrendezés. Sőt mindkettő mozgatható, ezáltal spéci rajzolatok hozhatók létre. 

Amennyiben ilyen jellegű fotózást terveznénk, akkor jóval több golyócskát (500-1000) kellene használni (ez itt 100 darab), és a tégely is jóval nagyobb kellene legyen. A bicikli-olaj szerintünk tökéletes választás, bár a videókban a kollégák Castrol, vagyis bármilyen motor-olajat javasolnak. Az 1 milliméteres golyócskák azonban a hígabb olajban sem szaladnak el. 

Érdemes a kísérletezést szemüvegben végezni, ugyanis a forró olajcseppek és a szikrázástól megvadult golyók hajlamosak kirepülni a tégelyből és hát kár lenne, ha beleállna a szemünkbe. Vasoxiddal is próbálkoztunk, mert láttuk hogy ElektroBoom-nak vasreszelékkel is működött. A vasoxid, és a toner, bár moccan a feszültségre, de nem ennyire látványos.

Mint a villám

Még nem döntöttem el, hogy felbasz, vagy szórakoztat a sok tudóska, akik a (dehogy is) 400kV-os modul normál működését experiment néven szórják a youtubeon. Én nem mondom, hogy legyen egy belépési küszöb, de azért álljon már meg a (harmadik) világ. Ugyanakkor szórakoztat is, ahogy a vakmerő szakember összerezzen az apró szikráktól. 

1. Van ez a cucc, 3,7-4,2V DC-t eszik, ami gyakorlatilag egy lítiumos akksi, mondjuk egy 18630-as, aminek nem ismerjük az amperjét, se a belső ellenállását, de nagyon gyorsan nagy áramot tud leadni, akár úgy, hogy ő maga is kigyullad (legalábbis azt tapasztaltuk, hogy a wolframszálon keresztül rövidre zárva simán elpukkant). Na szóval ne is próbálkozz gyönge adapterekkel, amperek kellenek ide, rövid időre a két akksit is megbírja (8+V). A kijáraton 15kV jelenik meg, a leírások szerint, olyat is láttunk, ahol azt írja a kínai, hogy DC villám jön ki a végén. De nagy valószínűség szerint egyáltalán nem igaz.

Gyújtótekercsnek is nevezik (ilyesmiket használnak a plazmás öngyújtókban is), mert alkalmas meggyújtani ami a plazma útjába kerül, ellenben a pulzáló másik modullal szemben (lásd később), ami hangos szikráival nem képes meggyújtani a papírlapot, amin átüt. 

2. Ez a cucc is nagyon hasonló. Öngyújtómodul, plazmavágó...

Nyilván nem vág el semmit, csak az interneten mindenki azzal szemlélteti a működését, hogy papírt lukaszt vele. Vettünk régebb egy ilyet, és valamiért nem volt hajlandó működni, tehát vásároltunk hozzá egy újabb tekercset. Azzal a plusz tekerccsel mókázunk. A talált rajz nagyon hasonlít a fenti rajzhoz.

Forrás

Itt elmondják részletesen, hogy mi az a hazaszálló, vagy miazisten tekercs, amivel a 10-20kV nagy frekvenciás AC-t elő szokás állítani. 

3. megépítjük ugyanezt abból amink van (a tekercset leszámítva), csak nincs ekkora nagy (talán 2W) ellenállásunk, csak negyedwattos.

Rövid, pár másodperces, működésnél a tranzisztor nem igényelte a hűtőbordát (de azért melegedett rendesen), illetve az ellenállás sem füstölt el.

Aztán találtunk egy hasonló tekercset a kacatosban. És igen, ez is képes pár milliméteres plazmát kitolni magából.

4. Van még egy másik gázgyújtónk is, ami 1,5V-os elemből csinál 3-4mm szikrákat. Ez a típus egy kicsit másképpen működik, ugyanis szikra-impulzusokat ad (mint a piezós, csak ezt nem kell pumpálni), nem folyamatos plazmahidat képez.

Leginkább ehhez hasonlítható, a transzformátora ennek is csak két tekercs 4 lábbal. Annak ellenére betyárul nagyot tud csípni, el nem merem képzelni a 400kV-os (amit úgy kb. 10kV-nak gondolunk) százszor ilyen kövér szikrája mit lenne képes csinálni. 

5. És van, a hétpróbás 400kV-os modulként ismert cuccunk, amit már párszor bevetettünk, például ezzel pörkölgettük Franklin úr mogyoróit is. A megnézett szakvideotórium és leírások alapján, jó ha kibújik belőle 30-40kV, de, legalábbis a szikraköz alapján, leginkább 10kV lehet. Elektromos sokkolókban valami ilyesmi van, minél szélesebb a szikraköz, annál ritkásabban és hangosabban csattog. Szintén 3-6V között hajtható meg, de rövid ideig megbírja a 2 sorba kötött 3,7-es akksit is (8+V). 

6. És van a zenélő teszlánk is (nem, nem amiből a Dévidbóvi szól, de ezt a poént már elsütöttük). Ezt 3-24 Volt között lehet megbiztatni.

De lám hogyan reagál rá egy LED?

A teszla-tekercs szikravető drótja mindkét irányban meghajtja a LEDet. Ha nem fogom a lábait akkor is.

A 15kV-os modulnál meg mindkét kimenetén, meghajtja a ledet, mindkét lábán keresztül, ez mondjuk a baloldali képnél kicsit sántít, de úgy rémlik, hogy csak a villogást nem tudtuk elkapni a fotóval. Szóval úgy tűnik ez a modul is AC-t nyom.

Nem így a sokkolómodullal. Eleve alig pislákol, mert a másik lábat azért nem mertük megfogni. De ha így fogalmazzuk meg a kérdést:

... egyből kiderül, hogy ez nagyon DC-nek néz ki. Nem jelölték a gyárban a drótokat, így megjelöltük mi. 

Erre az ismeretre azért van szükségünk, mert meg szeretnénk érteni a dolog működését, legalább annyira, hogy ne haljunk szörnyet kísérletezés közben, illetve, hogy néhány alap kísérleti áramkört létre is tudjunk hozni a jövőben.

Bár azt találjuk, hogy 3kV / mm a levegő hozzávetőleges átütési feszültsége, de ezt sajnos képtelenek vagyunk mérni. A sokkoló modulnál még csak-csak kicentizhető, de az AC kimenetnél teljesen másképpen viselkedik, ha egyszer  létrejött a plazmahíd, akkor a szikraköz megnövelhető. Ezt a jelenséget használjuk majd ki a Jákób-lajtorja készítésénél és még sok más eszköznél.

Kimerítő kutatás után azt találtuk, hogy a sokkoló, gyakorlatilag egy ugyanolyan modul, mint a 15kV-os plazmagyújtó, egy kis kiegészítéssel. Itt a 400kV modul szétszedve és értelmezve. Bízunk a figurában, mert a weboldala alapján, nem szarral gurigázik, méteres szikrákkal zsonglőrködik. Ez pedig egy feszültségsokszorozónak a szimulációja, sajnos maradtak bennünk kérdések. 

Mindenesetre kipróbáltuk, hogy a plazmagyújtóra összeraktunk egy hasonló feszültségnövelőt (ami nem mellesleg DC-t is fabrikál a magasfeszültségú AC jelből) és kiderítjük, hogy az is pulzuskisüléseket fog e produkálni.

30kV-os 1nF-os kondijaink voltak (simán kibírták a 400kV-os cuccot, tehát nagyjából tényleg 10-15kV-ot tudhat), diódának ismét a legcombosabbat vetettük be. 

Hááát. Valóban megszűnt a folyamatos zsünnyögő plazmakisulés, és hangosabb pattogó kisülések következtek, vagyis azt mondanánk, a kis AC plazma-gyújtósból sokkolót hoztunk létre. Azonban kis idő után nem csinálta már tovább. Fene tudja mi baja. Mindenesetre többen is úgy találják, hogy ez lehet a sokkoló szerkezete (videó 1, videó 2, ezekben kapcsolási rajz is található). Itt a kolléga meg ugyanazt csinálja, amit mi, 15kV-os modulból készít sokkolót, kicsivel jobb eredménnyel, mint mi. Ebben a videóban meg egy nyomtatóból kinyert tekercsre készítenek hasonló feszültségnövelőt és abból készül a bikasokkoló.

Persze a dolgot lehetne fokozni, régi crt televíziók tekercseivel, vagy a mikrohullámú sütő tekercsével, de azoktól azért már  kicsit mi is félünk nulla elektronikai ismeretekkel. Ha van egy gyűrűs vasmagod, akkor tekercselhetnél egy elég pofás transzformátort saját magadnak is.