2018/10/28

Coursera - Seeing through photographs - tapasztalatok

Első végigvitt Courserás tanfolyamomról osztanék meg pár gondolatot. A tanfolyamot a MoMA készítette és hat témára fűzte fel a címadó gondolatot. 

1. A bevezető hét témája egy Philip-Lorca di Corcia gondolat köré épült, miszerint A fotográfia az a nyelv, amiről mindenki azt képzeli, hogy beszéli. Ez egy frappáns kijelentés, de pont ránk nem vonatkozik, hiszen nem véletlenül iratkoztunk be erre a látásjavító nyelvtanfolyamra.
2. hét - egy kép, több nézőpont - gerince a Hold ábrázolásának művészi és dokumentarista megközelítéséről szólt.
3. hét kifejezetten a dokumentarista fotográfiára épült, több érdekes alkotót mutattak itt be. 
4. hét az emberábrázolás megközelítéseiről hozott videókat. 
5. hét a narratívaépítés mint a történelmi kihívás
6. hét témája pedig a képek óceánja és a a jelenkor kultúrája voltak, ez tartalmazott néhány elég agyament interjút, ami komolyan felvetette bennünk a zongora alá szarás problémakörét.  

A tananyag videósorozatokból épült fel, többnyire interjúk formájában, tematikus képgalériával és ajánlott könyvészettel. Minden hét végén tíz kérdéses teszt tette lehetővé a továbblépést. Egy hét anyaga pár óra alatt átvehető, de persze az ajánlott könyvészettel együtt napokat is el monyolni. A tanfolyam végén 300-500 szavas esszét kellett írni valamelyik témakörből, amit a kollégáknak kellett pontozniuk, ugyanakkor mi is pontoztuk a kollégák dolgozatát. A teszten átmenni nem egy túl nagy kihívás, hiszen újra lehet próbálni, ugyanazokkal a kérdésekkel. A kérdések meg zömmel a videókban elhangzottakra vonatkoztak, és a videók átirata is rendelkezésre áll. Szóval nem egy agysebészet elvégezni egy ilyet (bezzeg a zeneelméletet 4. héten feladtam, mert már csak heves wikipédiás-puskázással bírtam átmenni), így is volt olyan teszt, aminek háromszor kellett nekifutni. Az esszé pontozásánál is elég szűk kritériumrendszert adtak meg. 

Nekünk leginkább az okozott problémát (a fency angol fogalmazást nem tekintve - hát a MoMA-nak mégsem lehet odalökni egy bézikinglis szöveget), hogy még sose csináltunk ilyet, az esszé és a fotók feltöltése emiatt nem sikerült szépen, ugyanis azt feltételeztük, hogy a képeket egyenként kell feltölteni, és a szöveget meg valahova begépelni, vagy bevágni. Ehelyett egyetlen, bármilyen szöveges állományt várt a rendszer. PDF, DOC, ilyesmiket. Ezért az esszénk külalakja elég szánalmasra sikeredett, többszöri nekifutásra is. 

Kétféle feladat közül lehetett választani, a miénk ez volt:
In 300-500 words, describe your photograph(s), explain why you selected the photograph(s), and describe how the photograph(s) address key ideas from one week of Seeing Through Photographs. How does it support or complicate the key ideas in the week you chose? Be sure to provide the name of the person who took each photograph, the title(s), and date(s).
És akkor itt következik Grimpix esszéje. Hátha valakinek egyszer jól jön majd iránymutatónak, mi is keresgéltünk és találtunk egyet, ami bátorított abban, hogy talán jó irányba tapogatózunk a témaválasztásnál:

The glitch, the art of listening the picture?
It is very hard to tell which topic opens wider keyhole for me to photography. Some of the photo artist use the “decisive moment” (what I envy most), some others seems to prefer the “decisive technic” in their creation process. As a neglected photo blogger, with absolute no artistic skills, I have been involved in researching photography as medium, for more than a  decade. Analogue, alternative processes, chemistry, alternative cameras and lenses, and with the advent of the digital era, digital  techniques as well, mathematics of filters and physics of light, functions, and so on,  which are in fact, another, plain technical layer of the image forgery. A very narrow, but rather deep approach to the “language of photography”. Not as a poet or writer, but as a wannabe everyday lingvist. 

The first week’s headline: “Photography is a foreign language everyone thinks he speaks.” (by Philip-Lorca di Corcia) reminds me of the notorious flickr incident in the deletme group, wich was an experiment (or just an act of social hacking - no matter), when one was posting Bressons iconic photo (Hyères 1932) without mentioning its origin. As you probably already heard about it, the image, deprived by its context, got overt criticism of voters (some of them very funny) what revealed perfectly, that most of us think, we do speak pretty confident the photography-language.

The compositional imperfections, the technical deficiency, could be noise in transfer from artist to recipient, but at the same time, could indulge the viewer with flavour. As we see on the Bressons’s Boy carrying a wine bottle image (otherwise my favorite), all the compositional rules have been kicked up, kids cut in half, leaning horizon line, fist-sized grain. With Thomas Ruff words (video 6.8), the “grammar of photography” has been heavily compromised, but who tells, that the image loses its power? Could be the Robert Capa D-Day landing series even “masterpiecer”, if they don’t spoil the developing? 

One could say, OK, sometimes the artistic concept is so high, that no ground-level technical issues can reach up to it. But what about the Thomas Ruff’s cited “new structure” of the discrete cosine transformation of a JPEG? Is it an imperfection of the media? Or a new feature, a spice on our cookie? And now we are one step apart from the “glitch” concept. What if our read/write processes go wrong? All our bytes can go jumbled easily. The image is still displayable, but is it another product? Is it rubbish? Yes, maybe, if your client doesn’t like red and green lines across his face :) 

And what if the glitch appears deliberated? And who tells, that photo manipulation is possible only with Photoshop? There are many ways of creative synesthesia too. Like manipulating the image in sound editors, like Audacity. Or editing it in word processors like WordPad. And that’s how we can now listen or read the image. 

The Web is full of this trending glitch photography, some of them valuable, many of them worthless, seeking hopelessly their own way of expression. My favourites are the PNG data bended ones, because of their gentle color bending, and vibrant structures, but I still do not have a confident grasp of this technic. So instead, I would like to show you some examples of my research in the “slang of glitch”, sonificated in Audacity, with common audio filters. Picture1 has an echo filter, the other two depicts 10 different audio filters.  Listen to them indulgently.


This topic all reminds me of the famous quote, when Ansel Adams was confronted with Bresson’s reproach: the world is going to pieces, but Adams shoots only rocks (but no people). Ansel answered: “There are always two people in every picture: the photographer and the viewer.” 
It may sounds like a Coelho’s commonplace at first glance, but I think, both of them have to speak, not only the same language, but many times the same dialect. In other words, maybe you are the lucky insider one, who knows the context, or maybe you are just able to build your own context around it, just because the creator offers a quasi perfect projection canvas for you. This is the way, that leads to the catharsis of the viewer. 

OK, I know, my glitch images are not representing any art. They are just hints on how we can slaughter our precious images, or source to synthesise something new. Maybe I own pretty well the “slang of the glitch”, but more or less, my creations could be, in best case, slam poetry. Written by a simple, plain, uninspired robot :)

Az első és a hatodik hét témájára rímel az írásunk, finoman hekkelgetve a társaságot, mert az az igazság, hogy a modern művészettel szemben maradt bennünk egy csöpp ambivalencia, amit a tanfolyam nem kifejezetten bírt tisztázni.

A két általunk értékelt esszé közül egy olasz lány munkája egy helyi olasz fotográfussal foglalkozott, aki a múlt század közepének Orbán Balázsa lehetett abban a térségben, a másik lány munkája pedig a fotográfia megbízhatatlanságáról értekezett. Mi maxi pontot adtunk ezekre, egyrészt, mert konkrét értékelési szempontokat kellett figyelembe venni és nem szubjektív véleményt, másrészt tényleg igényes munkák voltak, bár a témák érdektelenek voltak számunkra. Egyelőre várjuk, hogy a kollégák pontozzák a mi esszénket és aggódunk, hogy a feltöltési bénázásnak (többszöri újratöltésnek) ne legyen negatív hatása, illetve, a fogadtatás sem teljesen kiszámítható, mert elég vékony a jég az esszénk alatt, ja és utólag mértem rá egy szószámlálóval, túl is léptük a keretet, durván 40 százalékkal :) 
Szorítsatok :)

Ja és lehet diplomát is kapni, ami nem tudom mire jó, de legalább drága, így ezt mi nem kértük. Így pont semennyibe se került az egész. Összességében nem is tudom, nem változtatta meg az életemet. És most sem látom a fotón keresztül a passzpartout meg a falat.

2018.11.03. UPDATE
Az esszémre 90 százalékot kaptam, nem kötöttek bele a saját fotókba, sem abba, hogy vagy 200 szóval túlléptem a keretet. Egyik kolléga viszont levont egy pontot, mert a feladatleírásnak megfelelően nem írtam ki a képek készítőjének a nevét, illetve a címet és keletkezési időt. Na most ez a kolléga vagy szó szerint vette a feladatleírást, vagy csak átfutotta az esszét, mivel ott meghivatkozom, hogy saját tesztképekről van szó. Remélem nem csak átfutotta és potyára dolgoztam vele :) Viszont mi még utólag 8 másik munkát is értékeltünk (min. két esszét kellett, de lehetett többet is), egyetlen volt minősíthetetlenül gyenge (három sorocskát bírt virítani), a többi jól megfelelt a feladatkiírásnak. Voltak nagyon szép, igényesen tördelt esszék is, égett is a pofám rendesen, de voltak bicebócák is, mint én.

2018/10/25

Mother do you think, they'll like the song?

Anya, mit szólsz, megpróbálják letépni ezért a tökeimet? Pink Floyd


Na, hello röfik! A hatalom mindenhol büdöset szarik és nem töröl segget, mondta a Tankcsapda, érjük tetten letolt gatyával az urakat, s gyűjtsük csokorba a forradalmi dalokat. Azt már tudjuk, hogy mit gondol a NER a kultúráról. Most azt nézzük mit gondol a kultúra a Nerről. Repüljenek azok a gecigránátok! Bella ciao! Arriba arriba hey! Allah segíts!

Az anarchia nem a káosz hanem a / Mindenkori hatalom nélküli rend
a torkotokban a lőszer a hangszerünk meg a fegyver - Tankcsapda

Legyen trágár minden szó? Sok előadónál az lesz, a böszme politika mutatta az irányt az explicit szövegek terén. Nem lesz könnyű kiválasztani a rengeteg alkotásból a relevánsakat, de azért kezdjük, mondjuk, a ligeti-krisztussal. Vega disznótoros jön. Riszpekt.

 Link
Hasta la vista mista Prime Minista. Melyik rendszer is volt az, amelyik pszichiátriát vetett be ellenségeivel szemben? A Hétköznapi Csalódások kedvenc rendszere?  Kicsit sem értünk egyet azzal, hogy a Kádárizmus egy hangyányit is jó lett volna, de azért emlékszünk arra, hogy Ceauşescu rezsi(m)jéből nézve Bezzegország volt a konszolidált Magyarország. A kenyérjegy és csirkeláb mellől a legvidámabb barakk egy élhető helynek tűnt, RAMA-margarinnal, kerekrágóval, dunakaviccsal. Igaz, hogy a kerekrágó hitelből volt, de akkor ezt ki tudta? Meg aztán inkább a pesti piacról gyűjtsenek be a magyar rendőrök (mert zoknik eladásával pótoltuk azt a pár ezer forintot, amit a román állam kivinni engedett a turistáknak), mintsem a román szekuritáté pingpongozzon a golyóinkkal.

De, hogy HétköznaPI CSAlódásoknak jelenleg a Kádár rendszerből ki is hiányzik leginkább, az nem vili. Aczél, vagy Erdős kellene üldözze őket, hogy meglegyen a komfort? Nosztalgiából megy is a cenzúra a kommentmezőkben. Nem könnyű választani a rengeteg nihilista rockandroll közül. Kezdjük a rendszer Emmanuel Goldsteinjével. De még elő fog ez kerülni ma párszor.
Link
Csalódáséknál nem az első eset, hogy nagy költőink micsodájával ostorozzák a burzsujokat (pl. Én József Attila itt vagyok - a teljes album), de ahogy Ady vérbajos lomposával odacsapnak Lázár csíki-sörhabos szájára, hát tudjuk, hogy mi minden és ki mindenki mennyit ér, de erre tényleg nincsen MasterCard. Megfizethetetlen. Én tényleg már csak egy sört kérek. Heinekent, ha lehet. Csillagosat.

Link
Kádár ott volt ahol lennie kellett. Tette amit tennie kellett. Közben a tajgán ismét kitavaszodik. Putyin meg újra orosszá szereti ezt a (fél)deciországot.
Link
Mondjuk én speciel az ukránokat sem tudom sajnálni. Ellenségem ellensége megihatja a decimet. Meg a Tibi atyáét is. Egészségetekre! Davaj!
Az egész életművet érdemes meghallgatni, ha bírod a punkot. És ne feledd, ha majd titkolni kell a harcot, van pár burzsuj, akinek a bőrébe kötve jól mutatna Bakunyin meg Kropotkinka.

Akkor hallgassunk egy kalandvágyó fiatalt, aki a partvonalon túlról ugatja meg a vackát. Hát nem abszurd ez a dizájner élet?
Link

A Kozmosz zenekaron nehéz fogást találni. Nyugalom a helyzet változatlan, a fiatalság a helyén van (aztán reméljük, hogy ez is nem csak duma, mint egykoron), pont olyan lázadó, mint bármikor a történelem folyamán. Mint amilyen a Kedves Vezető is volt régen. Nem tudom, ők tudják e, de jelenleg szabadabbak, mint valaha lesznek.

 Link
Na jól van, ez az öngyűlölő magyar prototípusa. Aki még arra sem képes, hogy büszke legyen csomó olyanra, amit nem ő, hanem az elődei hoztak létre. Fogadjunk egy magyar focigyőzelemre se lennének büszkék az ilyenek. De a zene azért jó. Még. Még egy dalt. Még egy csíkot. Egy lovagkeresztet. Még több évet.
Link
WNTS-ként is megvan bennük a dac. Petőfivel akasztják a hóhért. Úgy ahogy, a zene meg pont olyan, amilyen.

 Link
És nem ők az egyetlen.

 Link
De mit is tanítanak a gyerekednek? Mit kíván a magyar nemzet? Népinemzeti hiphop rappet? Cica atya megszentelt pillanata következik. A kép, a hang, minden. Legyen megint releváns az edukáció? Nem túl progresszív gondolat ez? Pont annyira, mintha egyetlen snittből akarnának klipet felvenni.
 Link
Ez a baj az emberekkel, hogy sokat jár a szájuk és ez komoly kár. Bezzeg mi, a mi időnkben befogtuk. Meg is lett az eredménye.

 Link
És tényleg, miért is nem fegyencek? Ha már egyszer lopni, mennek lopni? A vége az lesz, hogy egyszer úgyis... meglesnek.

Link
Maradunk a szövegelős műfajnál. Rezsicsökkentés, lakhatás? Bobafett télen se fázik meg, hiszen rajta a háttértakaróú. Aki félőüs ne néjzeee.
Ez meg egy régi nóta2008-ból, de 2018-ban is ugyanazt mondja. Ugyanannak. Nénike.

Link

Amúgy te vagy a soros. Tudtad? Ez felháborító!

 Link
Ne csak osszad, lájkoljál is! Hoppácska, Luke Benz itthon felejtette a komáit. Mindig csak az a pénz. Hát a hazaszeretettől nem bírtok jóllakni?

 Link

Ugyanerről, kicsit idegesebben. A narancssárga színű ragtapaaasz lehet az okaaa. Tekerj kereken 4:00 percre, onnantól Borsod a sorsod. Ízig vérig. Gyere haza fiatal.

 Link

Kicsit lazítsunk az indulatokon, mert a java még hátra van. Kardos inkább rád bízza az értelmezést.

 Link

Közben meg Feriii! Gyere mert segíteni kell! Értsd ahogy akarod. De miben is kell segíteni? Krúby, ez a posztmodern Szindbád, megmondja.  Minden szava... khm... gyöngyszem.

 Link

Se Feri szeri, se száma a kritikus nótáknak. Zebulon Dudora. Duplacsavar. Sőt időnként tripla. Azt se tudod a végén, hogy ki kivel van. Na itt aztán mindenki megkapja. Te is. Én is. Wikingeknek walhalla, nekünk meg Wellhello.
 Link

Mi nem volt még? Nőügyek? Jöhet? Foglalkoztok vele?
 Link
Tök alap. Há nem?

Itt meg Ákos kapja rendesen. Minek neki a dupla aréna, szüljön egy dalt, ami nem kurva béna. Csodálatos. Szüljél te is egy bébifókát. Ne zavarjon, hogy már 7,5 milliárdan vagyunk. Te is okozója vagy. Ez felháborító!

 Link
Bújj el Ákos, jön a bosszú népe. Nézzétek meg a csatorna többi cuccát is. Megéri.

Sok újat már Greg sem mondhat. Inkább csak egy kör-kórkép.
 Link

A Bankrupt témája is már lerágott csont. Az ellenzék mindig csak ugyanazt mantrázza, hát nem unják még?

Link
De friss a csatorna, hallgassátok. És holnap is itt lesznek, mert most már nem mennek el innen. De mi van ha kamu az egééész?

Bírjátok még sorosgyörgyöt? Itt sem gyakoribb, mint a migránstévén.

Link

Apa munkássága megvan? Na itt egy bocsánatkérés tőlük. Akrosztichon. Értitek ;)

Link
Bocsássá meg KDNP. S külön Semjén Zsolt is bocsásson meg. Hogy az a Jóisten is már egyszer bocsátana meg mindenkit.













Fatal system error detected? Fuck the system!

#eci  #agyambankopaszcenzor #migranssimogatolipsi #rezsidémon #égjenafidesz #rekeszdki #szakallasno #bajszosszar  

SQ11 manula pls. Eszt a használlatit kifordította?

Na ez egy olyan kamera, aminek az angol használatiját tutkó, hogy Szkuvi és Baszont írta. Minden bizonnyal jelentős mennyiségű sponglee után. Vagy egy zárlatos robottal fordíttatták kínaiból, viszont akkor ennek a robotnak már van humora is, mint Sofianak. Az ember ilyen szart ilyen olcsón csak elmezavarában képes vásárolni, tehát lett nekünk is egy. Szóval írunk egy rendes használatit, nem nektek, hanem, hogy amikor fél év múlva használnánk, megint ne kelljen felkajtatni az internetet. Azé napló a műfaj, nem igaz?

Ahogy fejlődik a technika egyre kevesebb gombot, kijelzőt tesznek a cuccokba. Pedig ugyanannyi ujjunk van mint négy éve. Legalább Wifikét rakhattak volna bele. Na szóval. Van rajta összesen két gomb. ON/OFF és a MODE. Mindent (is) ezekkel kell megoldani. 

ON/OFF bekapcsol/kikapcsol. Bekapcsoláskor standbyba kerül MINDIG 720p-ben, ezt kék állapotjelző mutatja. Újabb ON/OFF esetén rögzíteni kezd (720p), és közben kialszik a led. Újabb ON/OFF esetén megáll a rögzítés és újból visszajön a kék led, tehát standbyba kerül. Egy perc standby után simán kikapcsol a cucc. A videókat 5 perces szegmensekben menti el. 

A MODE gomb rövid nyomkodása a 720p (kék állapotjelző), 1080p (lila állapotjelző), illetve a Picture (piros állapotjelző) módot váltogatja. Az ON/OFF rövid megnyomása elindítja a felvételt, illetve megállítja, értelemszerűen a Picture mód ugye minden nyomásnál egy képet eredményez. Felvétel alatt egyik módban sincs állapotjelző fény. 

Bármelyik módban 3 másodpercig (2 másodpercnél több, de ötnél kevesebb ideig) lenyomva tartva az ON/OFF gombot, felvillan kétszer a vörös jelzés és kigyúlnak az infraledek a lencse körül. Ez látszani nem fog, de telefon kamerájával ellenőrizhető. 3mp ON/OFF lenyomásával az infrared kikapcsolható, ezt újból a piros állapotjelző kétszeri felvillanása jelzi.

Motion detection mód bármelyik üzemmódban (720p vagy 1080p) a Mode gomb lenyomva tartása  (kb .3mp) esetén kapcsol be, ilyenkor lilán is bevillan. Sajnos az első 5 percet mindenképpen felveszi, nem tudtuk olyan finoman bekapcsolni a mozgásérzékelőt, hogy ne induljon el rögtön. De utána már valóban csak mozgásra indul be. Viszont rövidebb mozgás még éppen nem fog rákerülni a felvételre, nem értjük hogyan csinálja, meg ennek mi értelme így. Erre egyetlen magyarázat az olcsóság

Dátum levakarása a videóról. A kártyán az első videózás után egy TIMEREST.TXT állomány keletkezik. Ebben a dátum/idő számsor után («YYYYMMDDHHMMSS») az Y engedélyezi a timestampet, N pedig tiltja. 

Ezt találtam róla.

● Video resolution: 1920x1080, 1280x720  - szerintünk a HD interpolált
● Frame rate: 15, 30 frames per second - 25fps fölött egyszer sem teljesített, de ez lehet kártyafüggő
● Video file type: AVI
● Photo resolution: 4032x3024 - na ez is vicc
● Photo file type: JPEG
● Viewing angle: 140 ° - nem ellenőriztük, de nem hiszünk nekik
● Night illumination: 6 IR LEDs (range of 5 meters, DO NOT emit light!) - alig ér valamit
● Motion sensor: Yes (range 5 meters) - - nem ellenőriztük
● Recording while charging: 
● Duration of work: 
• 100 minutes (1 hour 40 minutes) in constant recording mode - nem mértük, de 1 órának is örülnénk
• About 5 hours in motion sensor mode  - nem ellenőriztük
• 24/7 24/7 clock when external power is connected 
● Support for memory cards: Micro SD up to 64GB - NEM fogadta el a 64-es kártyát. Csak FAT32 a barátja
● Cyclic recording: + - nem ellenőriztük
● Dimensions: 23x23x23 mm, 15 grams - simán 19 grammos, azt hitték nem fogom lemérni. Pedig de.

2018/10/23

Mein Kulturkampf


Zenéljünk, hogy Brüszli is megértse !
(forrás a képre kattintva)
Mi (Grimpixszel) sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk (150 ismerősünkből a facebookon csak kb. 70 van letiltva, vagyis pont a kétharmad), ezért is fáj, hogy nem jut el hozzánk a NER propagandája a kortárs zenében. Hát milyen kulturális hegemónia lesz ez így? Másfelől nem szeretnénk véleménybuborékban élni, ezért most játsszuk azt, hogy NER-kompatibilis zeneszámokat (esetleg teljes előadói életműveket) szedünk csokorba.

A keresett tematika a NER-propaganda népszerűsítése,  jobbanélünközés, útszélénnemhagyás, migránsozás, sorosozás, brüsszelezés, orosszá-szeretés, buzizás, gyermekgyártás, nőprincípiumozás, családiszentségelés, szar...gentinizés, satöbbi. Aztán mehet róla a kulturált diskurzus. Na, gyerünk fideszesek, hozzatok még ti is egy nótát! Teremtsük meg a kétharmadot a zenében is. Akinek narancsbőre van, velünk tart. Hallám a kultúrharcz illiberális oldalán hol vannak azok a hangfalágyúk, amelyek bevetésre készek? Hát a gitárpuskák, mik a célpontra néznek? Össz(nemzeti)tűz! Békeharcz! Fel! Támadunk! Söpörjük ki e hazából, azokat a dallamokat, amik nem idevalóak! Ámen! 

Ebben a másik bejegyzésben merítünk a vörös rongyokba öltözött, hazaáruló lipsi kutyák zenekincséből is, de ide ilyeneket most lehetőleg ne kommenteljetek. Amúgy is sok zenekar (vissza)él az iróniával, pont amikor annyira elharapózott a másik oldal szándékos félreértése.)

Pl. itt van ez a jó kis zúzós rákendroll. Brüsszel vigyázz, bár az uborka görbe, de a kasza egyenes. Itt lehet beszélni is róla, mert a videó alatt már CSAK Brüsszel véleményére kíváncsiak (lásd legelső komment). Vagy csak írd meg, hogy a te uborkád milyen. Görbe? Bogyókás? A lemezcímadó dal (Majom a trónon) ne tévesszen meg. A keletkezési időből arra következtetek, hogy ez még a másik majom. Aki nem mellesleg még mindig nincs ketrecben, hogy Ákost, mint classicust megidézzük (ez a feldolgozás fittebb, mint Ákos bácsié). 

Na, ez kemény lesz. Fogózzál: 56-os emlékdal - két év telt el ennek a zenei piszkosbombának a felrobbanása óta. Bárhogyan is tematizálja a család szentségét a NER, valójában toleranciájáról tanúskodik, hogy Desmond Child írhatta meg ezt a remek horgász-himnuszt. Még jó, hogy nem fújunk más férfiak szoknyája mögül holmi poros réginótát. És akkor mi van ha halszagú? Csak a fejétől van. Ezentúl Magyarország a halászlé országa legyen, s ne a krumplilevesé! Nézzétek ezt a gyönyörű fogsor-pornót.

A dal dinamikus, kitörő, pont mint az Albertirsaaaaaaa, csak hát ez kosaras induló, nem focista! A kosarazás értelmiségi játék, nem apu szerdai kimenőjének alibi-programja. Hogy is lehetett ekkora bakot lőni egy fociországban? Fogadtatás?  Kommentmező? Á, ők sohasem vetemednének arra. Nem sok arc tűnt ismerősnek az előadók között, ami engem minősít. A huligánokon nem lepődtünk meg. De mindenképpen a népinemzeti csótány a hal a tortán. Mintha Takács Tamást vagy Varga Mikit hallanám Speak halhatatlan videoklipjében

Állítsuk meg Európát! Stop the whore! Gyí kámon! A hanyatló nyugat egy vörös rongyokba öltözött szajha, de készek vagyunk megbocsátani. És megvédeni önmagától. Ezért te is értsd meg, védd meg a  hülye vén kurvát. Rudán Joe ajánlásával.


Asszed fokozhatatlan az 56-os nóta? Check this. Trianon, szétszakított nemzet, subidubi. Népek temetője, sállálá lállálá... Paradigmaváltás van, ezentúl nem jó szenvedni ott, ahol zúg az a négy folyó. Inkább legyen (össznemzeti) tánc:


Viszont itt a videó alatt nem vetemedtek arra. A kommentek jobbak, mint a Showder Klub (ami nem egy nagy vállalás). Vigadva sírjon a magyar. Szóval igazi magyar az, akinek akkor fáj, ha nevet. Trianon. Benárd és Drasche meg kapjon egy-egy barackot. A buksijukra. Daloljatok össze, a nemzet végre álljon a talpára (vagy egymáséra, vagy a franciákéra), és a dallam sose fog kimenni a fejetekből. Nem, nem soha! Lálálálá!

Egyik nagyon érdekes élményem az Ismerős Arcok. Az Építsünk hidat, vagy a Kerítést bontok című (nem azt a kerítést) dalok szerzője. Aki dalt írt a viperaszorongató Nagy Kígyóbűvölő elleni lázadásról 2006-ban. A lipsik nácinak, mi eddig inkább hídfőnek tekintettük a zenekart a jobboldalon. 2017-ben (Csak a szöveg - album) mégis sikerült írniuk egy tökéletesen NER-kompatibilis dalt (Európa 2017).

Érdemes az egész albumot meghallgatni, van még itt-ott néhány érdekes utalás (pl. Andrássy út). Mintha Bayer szókincse is beszivárogna olykor (Utolsó vacsora), ami régebb nem volt jellemző a zenekarra. De, hogy ne legyen teljesen tiszta a kép, ugyanezen albumon az utolsó dal még mindig a Ruszkik haza. Külön kár, hogy a Nélküled dalukat a Kedves Vezér a röfik elé vetette, s a tömeg úgy erodálja szét, mint ahogy Quimby Most múlikját bőgik seggrészeg tinédzserek ballagáskor. Régebb ezt olvastam Nyergestől: Nem akarok „fideszországban” élni, és nem akarok „jobbikországban”, „mszpországban” sem. Az én hazám Magyarország, és a honfitársaim Magyar emberek. Határon innen és túl. Nem teszek különbséget!  

Szóval nem erőszakos romantika a zenéjük, vagy nem egy fejbőr (akinek a foci egy életérzés-ultra azt amúgy is elég nehéz komolyan venni). Szkinhed bandákat ezért nem is nagyon sorolunk ide, bár úgy tűnik sok mindenben egyetértésben vannak a NER-rel, de szövegeik messze nem tükrözik valódi indulataikat. Pulay Gergely szerint "utalásközösség" a nemzeti rock tábora, szóval nehéz igazán explicite tartalmat találni. De ha tudtok ilyet, azért küldjétek.

Sajnos Ákostól nem sikerült igazi bevállalós NER-himnuszt találni, semmit, amiben bármiféle állást foglalna, de ez nem is csoda, hiszen Ákos úgy nyomott le egy életművet, hogy sohasem állított semmit. Vagyis de. Semmit állít. Kivéve a Kadarkai interjút. Azt bezzeg nemcsak a rajongótábor értette.  Ezt, az amúgy pöpecül felénekelt felhőatlaszt szokták a beavatottak  érteni. Elég korrekt, ha azt mondom, hogy Ákos összes dala olyan tipikus? Tipikus sztereó. Mint a nő meg a férfi. Segítsen, aki bírja a műfajt. Legalább még egy princípiumos sorocskát plíz kaparjatok össze, mittudom, olyat ahol a nőnek nem dolga a pórázt piszkálni és ügyesen megfogja a szájában a piros pingponglabdát. 

Bár a minap a Hazatalálban rímelt egy pár sor a Vezér beszédére, miszerint elégtétel lesz véve.  „Nem csoda, ha félnek azok, Akik nem éppen ártatlanok”. Kalandvágyóvissza mennyé! Baszki! vagyis bocsi, eBaszki! Azért a Szabadon is mintha hordozna némi értelmet. Vagy ez is csak azt igazolja, hogy a tökéletesen felénekelt szó-intarziákra ráprojektálom, amit pont most keresek?! Ki is kapcsolom, mielőtt a Sámán akaratomon kívül beavat

Az Eddától sem sikerült igazán szókimondó politikai dalt találni, de azért van ez a videó. Érdekes, hogy ez a videó alatt sem vetemednének soha arra, ho... Na mindegy, ez van, ha tudtok találóbbat, akkor csak rajta.

Fanka, akinek nagyon fontosak a gyökerek, könnyebb helyzetben van, a nóta még 2009-es, amikor még a szopóágról könnyebb volt a forradalmi hangot megütni.  Semmiképpen sem érdemes kihagyni, bár utalásai cseppet sem explicitek. 

Rózsaszín Pitbull Cserbenhagyottjaink. Kemény dió, nem túl egyértelmű állásfoglalás, simán lehet irónia is felőlem, de azért a lipsi szalonokból való kirekesztést meghozta a csapatnak. Ölte is a csuda őket rendesen, hogyan történhetett. Az új hajléktalan-törvény tükrében még abszurdabb a nóta. Pitbull-életmű ismerők, szóljatok, ha mégsem idevaló. Annyira rakendroll a szöveg, mintha 2/3 kommentjeiből gyúrták volna, lehet ha mégis csak egy görbe tükör? 


A mulatós műfaj is kihagyhatatlan. Igen közel áll a NER szívéhez. Modern (Public)Talking alapokra, ahogy kell. Kimondta az Orbán. 




Na, akkor még ezt. Bónuszba. Csuhajja.


Na, igaz magyarok, Boldog Karácsonyt kívánok!. Ha meg élni akartok, tartsátok be a tízparancsolatot. Főleg azt a részt, ahol atyádat tiszteled és csak neki szolgálsz.

#orbankiraly #hosszukolbasz #ketharmad #csakafidesz #kulturharcz  #100%magyar #magyarnoknekmagyareroszak #fideszrock #orbanmetal  #mehedjarjonneapofad #amen