Szikra-teszla

Hogy ne hagyjunk maradékokat, a szikraközös tesla-tekercset is ki akartuk próbálni. Nem bonyolítottuk túl, a nagyfeszültségű moduljainkat vetettük be. A váltóáramos modulok mintha nem működnének. A sokkolómodul annál inkább. A szekunder-tekercs alját a fűtésvezetékre földeltük, bár nem világos, hogy az valóban földelt e.

Nem lett túl erős, a CFL-et is csak alig-alig pislogtatja, viszont a glimmet már jól felgyújtja, sőt a fenti (jobboldali) képen, alig kivehetően, a tekercs és a glimm szára között egy fél centis, nagyon vékony szikra is áthúz.
A primer menetszámával még lehet, ha érdemes lett volna kísérletezni, esetleg a szikraközzel is, és a kondenzátorunk is csak 1nF, pedig a hasonló szerkezetekben azért ennél sokkal nagyobbat szoktak használni mások (pl. 60nf), de kezdtük elunni a témát.

Nyilván illene érteni az egész fizikáját és kellene tudni számolni a tekercseink rezonancia-frekvenciáival (közel hasonló kellene legyen a két tekercsé), de mivel a múltkori szikratávírós kísérleteinkben sem tudtuk az LC-kört implementálni, ezért most nem is erőlködünk ezzel. 

Részletes videó a témában, hogyha el akarnál merülni benne, illetve magyarul.

Spark gap - fail

Hogyha rajtam múlna, hogy most a XXI. század első negyedében kellene felfedeznem a rádiózást, (amikor hányódnak itthon az aliexpresses nagyfeszültség-modulok, meg a mindenféle eszközök, online rezonanciakalkulátorok), én akkor sem lennék képes arra, hogy bár egy működő kábelnélküli telegráfot összerakjak. Vagyis több tíz óra videó és könyvészet után sem érnék fel Marconi úr zsenialitásához, mert még csak lemásolni sem tudom a felfedezését. (Állítólag a bothfalusi adó létrehozásában személyesen vett részt.)

Rég foglalkoztunk azzal, hogy illegálba szikrákkal beleszemeteljünk az elektromágneses mezőbe. De ha már beleszaladtunk Piláth úr munkásságába, még egy kísérletet tettünk, hátha sikerült értelmezhető teljesítményt létrehozni otthoni eszközökkel (és kis kínai nagyfeszültségű modulokkal). (Itt a dolog írásos változata, aki bővebben szeretné.)

Hasznos linkek, hogy ne kellejen képletekkel és számológéppel tölteni a drága időt: Inductance online calculator, Induktor calculator. Ez meg itt Ludic úr spark-gapje, hiszen videón érdekesebb, olvasni, meg annyira XX. század eleje.

Forrás

A mi kísérletünkben használtunk: 1nF-os kondenzátorokat, saját készítésű Leiden-palackot, üveglapos sík-kondenzátort, egyszóval mindent, de nem láttuk a jelét, hogy ettől a szikráztató nagyobb szikratávot, erősebb szikrát tudna. Vagy a kapacitás lehetett kevés, vagy a szikráztató modulban rejlő kondenzátorok okozzák az anomáliát.

A szikra elektromágneses jele pár araszra simán vehető egy 60-60cm dipól dróttal. Vagyis az antenna drótja hosszabb, mint a wirelessen áthidalt távolság. Ez azért ciki.

Glimmlámpával csináltuk mi is, még Piláth-úrnál láttuk ezt a trükköt, valószínűleg azért jobb ez, mert nagyon keveset fogyaszt szemben a Ledekkel. A pár araszos hatótávolság nekünk is összejött, de nem volt egyértelmű, hogy a sörös dobozok, vagy az alufólia lapok hozzáadtak e jelentősen a teljesítményhez. Viszont a vevő orientációja (párhuzamossága - polarizáltsága?) mintha számítana.

Persze kipróbáltuk a klasszikus rézgyűrűt is kis acélgolyókkal a résben, de az meg se nyikkant, pedig a régi kaporszakállú uraknak nem volt ám glimmlámpája, csak ilyen szikraköze. 

A résbe végül belepróbáltuk a glimmet is, de hiába. Talán a rézgyűrű volt kevés neki, mert a fenti kísérletekben azért jó 60-60 centis vezetékek gyűjtötték a delejt.

Érdekesség, hogy az AC-s kis plazmamodul is meghajtotta a glimmet, DE csak akkor, ha a vezetékei között nem alakult ki szikra. Ha csak zizegett szárazon (mert túl nagy volt a szikraköz), akkor a glimm sokkal jobban világított, mint a fenti setupoknál, ha viszont kialakult a plazma, akkor semmi

Hatótávja is jó nagy volt, pedig elvileg kisebb a teljesítménye, mint az előző modulnak.

Ezen a linken a kolléga mintha valami olyasmit csinálna, mint amit mi is akarunk, hogy az LC-hangolt spark-gapjét rádión próbálja befogni, és bizonyítani, hogy azon a frekvencián jön be (leginkább), mint amit kiad.

Lássuk nekünk sikerül e (nem fog).

Műanyag hengerre tekert induktor és háztáji Leiden-palack alkotja az LC-kört.

Itt meg 1nF-os kondenzátor.

Sokféle kapacitást kipróbáltunk. De a majom rádió mindenhol fogta azt a kurva szikrát. Úgy értem, hogy kHZ és MHz tartományokon át. Persze volt ahol jobban és volt ahol kevésbé, de nem találtunk semmiféle kapcsolatot eközött és az LC-körünk kiszámított rezonancia frekvenciája (és felharmonikusai?) között. Az is igaz, hogy a rádiónk is milyen már:

Ekkor arra gondoltunk, hogy talán a neten előforduló rajzok nem mindegyike csinálja azt, amit szeretnénk.

A kettes pozícióba reménykedtünk, de végül mintha a 3-as hozott volna valami alig-alig feltűnő különbséget.

Bár az is igaz, hogy ekkor még azt hittük, hogy a sorba kötött kondenzátorok kapacitása összeadódik holott pont nem, ezért aztán még újabb tekercseket is csináltunk, sőt olyat is sikerült csinálni, amivel a Kossuth környékére tudtuk pozicionálni a rezgőkört, hogy észre vegyük ha történik valami. De nem történt. A rádió teljes tartományán vettük a jelet. Hol jobban, hol gyengébben és továbbra sem észleltük a kapcsolatot az LC frekvenciájával.

Aztán arra gondoltunk, hogy az antenna jelét messze elnyomja a lakásban, magának a szikrának az RF-je, ezért azt egy elvileg (fűtőtesthez kötött) földelt fémdobozba tettünk. Ez sem volt megoldás sajnos.

További próbálkozásaink a gázgyújtóval (hogy ne legyen éppen akkora nagy bika-szikra és jobban árnyékolni lehessen) szintén nem hoztak eredményt.

Azért az feltűnt, hogy ennek a szikrájától a kis rádió képes volt kiakadni, gyanítjuk valamiféle IC bolondult meg tőle. Ilyenkor, ha rágerjedt a szikra percegésére, onnantól ugyanazt adta, függetlenül a csatornaváltásoktól, vagy attól, hogy a szikrát kikapcsoltuk. De a rádió ki-be kapcsolásával resetelni lehetett. 

Rádió helyett a detektoros rádiónkat is kipróbáltuk, azzal gyakorlatilag ez volt az egyetlen értelmezhető jel, amit fogni tudtunk, de sajnos annak is a teljes frekvencia-tartományán. Tehát mindenképpen adó-oldalon nem tudunk valamit jól megvalósítani.

Szikraveti :) a koherer

Otthoni kísérletezgetések, amiben megpróbálunk felérni Marconi lába nyomáig. Eddig többnyire szikravetőkkel próbáltunk rádiójeleket kelteni, és azt egy AM rádióval felfogni, most a rádiójeleket DIY eszközzel próbáljuk detektálni. Ha fáraszt a betű, akkor Ordasi videóját ajánlom a témában.

Kétféle koheret készítettünk. Egyiket egy vastagabb pixbetétből (kb.2,5 mm átmérőjű), amit igyekeztünk kipucolni, ebbe két, szögben lefűrészelt vas (?) szeget toltunk (itt említik, hogy a ferdén lereszelt rudak V alakzatának elforgatásával finomhangolható a rendszer). A másik koherer egy pixből készült (5,5mm belső átmérővel, amibe szintén valami szögben lefűrészelt acél (?) lett a két fegyverzet. Kétféle reszeléket próbáltunk ki, az egyik valami acél lehetett, a másik meg valami magnézium tartalmú ötvözet, de tutti nem volt tiszta, mert nem volt kifejezetten gyúlékony. Próbáltunk még nagyon finom vasport is, de az nem vált be. 

A reszelék mennyiségét próbálgatással próbáltuk belőni, elég kevés eséllyel, a fegyverzetek egymáshoz közelítése egy ilyen konstrukcióban nem túl egzakt. Hol jobban sikerült, hol meg csapnivalóan. A magnézium reszelék esetén valamivel jobban be lehetett állítani azt a fegyverzet-közt, amivel teljesen zárt áramkört a szikra teljesen (?) nyitottá tette. Sokszor egy koppintás nem is volt elég, hogy a reszelék elveszítse a vezető képességét. Ugyanakkor a koppintás néha teljesen elállította a cuccot. Emiatt a szikra hatékony távolságát nem is lehetett mérni, volt amikor csak 5 centiről kapcsolta be az áramkört, volt amikor 20 centiről is.

Az áramkörbe antennát iktattunk, mert láttuk, hogy más is próbálkozik ezzel. Először a koherer negatív, majd pozitív, majd mindkét sarkára. Nem érzékenyítette a műszert észrevehetően. Viszont így elég volt, ha csak az antennához volt közel a szikra (5-20cm), a koherer méterekre is lehetett a szikrától, úgy is bekapcsolt. A fegyverzetek csavargatásával, a reszelék rázogatásával a legnagyobb szikratávolság, amit még detektálni tudtunk, talán 30 centi lehetett. Egyáltalán nem értjük, a kollégáknak a youtubon hogyan sikerült méteres hatótávolságokat kialakítani. Szikrának több mindent használtunk, az egyszerű piezo-gyújtót, az elemes szikráztató gázgyújtón át, a 10 kV-os szikravetőnkig mindent. Nem igazán érzékeltünk különbséget a hatótávolságban, pedig az AM rádiós kísérleteink azt mutatták, hogy a szikra nagysága a jel erősségével határozottan összefügg. 

Kézráközelítéssel is bekapcsolt olykor (gyanítjuk, valami kondenzátor-hatás miatt?)

Egy araszról elég megbízhatóan működött.

Meglehetősen csalódottak vagyunk, mivel szinte két délutánt sikerült elcseszni ezzel, amíg a megfelelő csavarokat, fémeket összeszedtük, az elektronikai alkatrészeket is előkerestük és összeállítottuk a tesztet. Terveink között szerepelt a koppantó megépítése is, ami dekoherálná a szenzort, de ilyen körülmények között nem látjuk értelmét folytatni a dolgot. Ezt egy elektromágnessel érdemes megcsinálni, de nem simán bekötve, mert ha a koppintás nem zárja az áramkört, akkor már nem lesz második koppintás. Tehát a koppintó nyelvnek külön meg kell tudnia szakítani a tekercs áramát, mint a csengőnél, hogy mindaddig újra meg újra lesújthasson, amíg a koherer nem válik szigetelővé. 

Felmerül a kérdés, hogy több mint száz éve, ebből hogyan sikerült tengeri morzét gyártani, ami ugye feltételezi, hogy a hajók nem egy arasznyira voltak egymástól, hanem mondjuk mérföldekre. 

Aztán valahol láttunk egy még banálisabb szerkezetet, apró alufólia golyócskákkal. A két elektróda a pohár belső falának két oldalán fut le, az apró golyócskák meg úgy 1,5-2centi vastagon lehetnek a pohárban. Meglepően jól működött, akár fél méterről is. 

Ezután nem a vevő oldalra tettünk antennát, hanem a szikráztató (10kV) oldalára. Egyik pólust leföldeltük (fűtőtest), a másikra 4-5 méter hosszú drótot kötöttünk. Ezzel a konstrukcióval néha még a másik szobából (betonfallal elválasztva) is be tudtuk kapcsolni a poharas koherert. 

A dolog mérsékelten érdekes, és korlátozottan használható. Otthoni kísérletezgetésre nem rossz, de zombiapokalipszis esetén nem valószínű, hogy hatékony telekommunikációt tudjunk így készíteni. 

2025.02.03. Frissítés
Ha untad volna idáig végigolvasni, a kanadai kollégaúr videójából sokkal egyszerűbben is megkaphattad volna az infókat. 

Franklin golyói

Kedves gyerekek! Ha nagy feszültséggel kísérleteznétek, gondoljátok végig, hogy bár a közvetlen családotokban nagy veszteséget jelentene, ha kikormozná a valagatokat egy nagyobbacska villám, de azért a nagyvilágban már lassan 8 milliárdan vagyunk. Szóval felelősségteljesen és óvatosan gondolkodjatok lokálisan, és bátran, vakmerően cselekedjetek globálisan ;) 

Kell hozzá egy igazán bikaerős szikráztató. Persze lehet építeni Van Deer Graf generátort, vagy suvickolhatod a PVC csövet is, amíg az izomláztól leszakad a karod. Vagy kipötyögheted egy piezzo-gyújtóval is az elegendő töltést. De van ennél érdekesebb is.

Ezt a praktikus jószágot mindenképpen érdemes megvenni, nem árt, ha van a lakásban egy ilyen, hiszen annyi mindenre lehet használni, például megölhetsz vele valakit, akinek pacemakere van. 

Szóval Franklin golyói. Tekinthető az első villanymotornak, villanycsengőnek, vagy feszültségjelzőnek, vagy gyermekhalálnak, tökmindegy. Ilyen a bézik szetáp, egyetlen golyóval, a youtubon rengeteg hasonlót találsz:

Az egyik sörösdobozra megy a +, a másikra a -. Az alufólia labda meg vígan kolompol a két doboz között. A továbbgondolt felállás meg ilyen:

Elölről és hátulról. Minden második csengő +, a többi meg - feszkót kap a bikáztatóból. Ha jól van kiegyenlítve a dolog, akkor az alu-labdacsok ügyesen, ritmusra kolompolnak. Hanem össze-vissza, de az is jól néz ki.