Mese amelyben Füles váratlanul puszit kap

– Jó reggelt, Füles! – mondta Róbert Gida
– Jó reggelt, Róbert Gida! – mondta mélán Füles. – Ha erről egyáltalán lehet szó a mai időkben. De semmi. Szót sem érdemel. Bocsánat.

– No mi baj már megint? - kérdezte.
– Semmi, Róbert Gida, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.

Vannak a kötözködők... és akik mindig csak visszahúznak...

... és a verekedősek...

Ma is észrevettem, hogy sugdolóznak az ember háta mögött... az én hátam mögött.
Nem panaszképpen mondom. Csak úgy. Nem tesz semmit.

Elvonulnak nagy feltűnően...

... és jókat kacagnak az ember háta mögött. Ilyenek... Nem azért mondom... de az embernek feltűnik ha róla sugdolóznak és nevetnek rajta. Nem ítélem el érte őket, kinek ez jutott, kinek az...

Hirtelen hangoskodás támadt a Pagony szélében.

- Füles, Füles! - rohantak feléje -

- Isten éltessen Füles - jöttek ki a tisztásra a többiek is.

Fülesnek elakadt a lélegzete is a csodálkozástól...
- Szóra sem érdemes, igazán... Nem tesz semmit...