Lakk-alapú márványozás

Sajnos mire rászántuk magunkat a kipróbálásra, eléggé beszáradtak a festékek. Próbáltuk többféle hígítóval, vegyes sikerrel. Körömlakkokkal is kísérleteztünk, de ezek valami spécibb festékek lehetnek, mert a körömlakk semmiféle értelmezhető eredményre nem vezetett. Egyelőre. De nem kizárt, ,hogy majd még megpróbálkozunk. 

Tiszta víz kell hozzá és nagyon gyors munka, mert a víz felszínén hamar hártyásodik a festék, ezután már nem lehet rajzolni a festékbe, mert a pálca felkapja a hártyát. Próbáltunk melegebb és hidegebb vízzel is dolgozni, de nem vettünk észre számottevő különbséget. A csomagba kapott papír a legeslegjobb, de saját papírjainkra, fotópapírra, akvarellre is jó eredményeket értünk el. Nem szükséges kezelni a papírt, sőt nem csak papírra lehet márványozni ezzel a módszerrel.

 

Kínai eberu vs akril ebru

Gondoltuk, kipróbálunk egy ilyen készletet, ebben minden benne van, amire szükségünk lehet. A víz kezeléséhez karragént kaptunk (az állag, a recept, stb alapján, mert egy büdös mukkot nem írtak róla), a festékek meg nagy valószínűséggel akrilból lehettek, de mivel minden színnek más volt a folyékonysága, elég hamar feladtuk és saját festékeket kavartunk. Akril, sok víz és kevés mosószer. A papírjuk viszont nem volt rossz, nyilván arról sem derült ki, hogy volt e, és mivel volt kezelve.

De az akrilnak a timsózott fotópapírok is tökéletesen megfelelnek.

 

Pár észrevétel a rendszerváltás kapcsán

Először a vicc jutott eszembe, a leköszönő Vezérről, amikor Lenin elvtárs azért jó ember, mert csak kiszúrta a focilabdát, pedig a gyerekek közé is lövethetett volna. 

Minden hatalom bukása elégtétellel tölti el a szemlélőt, de az milyen dolog, hogy a Hősök terén, a Hősök egyik tagja bocsánatot kér, amiért éppen történelmet írt a heréjével?  A Gulyás-unikornis egy olyan kép, amiért nem lehet és nem szabad bocsánatot kérni. Hát kért bocsánatot Tereskova, amiért rászart a Parlamentre? Vagy kért a Pussy Riot bocsánatot mert fogócskáztak a kaporszakállú pópákkal, mi? A nagy Hőkölők... hősnek gyávák, lázadónak csicskák.

Az évszázad magyar koncertjén azonban két másik fasz is feltűnt, akiknek nem a neve Hősök, hanem  a könnyen rajongó közvélemény szerint hősök. Számomra, már az első pillanatban, amikor hírré vált a százados úr, volt valami karmikus abban, hogy pont annál tartanak házkutatást, aki eddig életvitelszerűen élt abból, hogy másokra (saját bevallása szerint jogtalanul is) rárúgta az ajtót. Jó, nyilván a pedo-rendőr nélkül sose tudjuk meg, hogy egy kígyóvállú kisgyerek taknyosra szopatta a magyar szolgálatokat.

A másik százados úrról meg az a haverom jutott eszembe, aki rengetegszer hangoztatta, hogy ő képes lenne elvérezni a végeken a Hazáért. Aztán később kiderült, hogy fél a tűtől és ájul a vértől. Szóval, ha valaki gyilkolni szegődik és hősi halálra esküszik fel egy olyan parancsuralmi rendszerben, mint a hadsereg, attól elvárható lenne, hogy ne panaszkodjon a tévében, mert elszakadt a ruhája, rossz fej a főnöke és amúgy is szar a kaja a seregben. De neki meg azt az infót köszönhetjük, hogy az elmeháborodott herceg isteni sugallatra rendezett keresztesháborút. 

Értem én, hogy egy rendszerváltáskor megnyugtató érzés, ha a rendőrség és a katonaság átáll a tüntetők oldalára, még ha csak szimbolikusan is, de azért na. 

2. Hard clip, soft clip.

Ebből a videóból merítettük az ötletet, hogy nekünk is szükségünk lehet egy bypass pedálra. A fickó a Hard Clippinget tesztelgeti különféle diódákkal. De mi úgy gondoltuk, létrehozunk egy olyan setupot, amivel mindkét clippinget kipróbáljuk. Itt a diódaklipping leírása. 

Forrás

A Hard Clip könnyen megvalósítható, nekünk elsőre mégis sikerült elrontani, a rajz rossz értelmezésével, a szembefordított diódákkal ugyanis nem lecsapoltuk a pozitív jelet a groundra, hanem csak közbeiktattuk. Sőt kipróbáltuk a negatív szálra is. 

Meglepő, hogy így is okozott torzítást (emellett a hangerőből jó sokat elvett). Mellesleg egy nevenincs (úgy kaptam) diódapáros okozta a legjobb hangzást, itt a pozitív kimenetre kötve. Kipróbáltuk egy másik LM386-os erősítővel is, de nyilván minden eszközt és diódát összevissza permutáltunk. Tehát gyakorlatilag ez sem HardClip:

Miután sikerült létrehozni egy teszt-bypass pedált, lássunk megint neki a dolognak. Ezt próbáljuk megvalósítani:

A diódás torzítás lényege (hard clip), hogy a jelet egy, vagy több diódán keresztül földeljük. De a dióda csak akkor kezd vezetni, ha a jel elér egy bizonyos feszültséget.  A nyitófeszültség (forward voltage) nagysága tehát meghatározza, hogy a jelet milyen magasan vágja le a dióda. Ez azt is jelenti, hogy hangerőt veszítünk, és azt is, hogy a hangosabb jelet jobban vágja (torzítja), mint a halkabbat. 

A clipping nem kell szimmetrikus legyen a jel felső, illetve alsó szakaszán. Lehet eltérő diódákat, eltérő számú diódákat is használni. 

A ledeknek sokkal nagyobb a nyitófeszültsége (1,7-3,3V), emiatt csak a magasabb tartományt vágja, így a torzítás lágyabb. A szilícium-diódák alacsonyabb nyitófeszültsége általában négyszögjelesebb, nyersebb hangot eredményez, a germániumdiódák meg csövesebb hangzást. Máshol meg úgy írják, hogy a Led-Si-Ge-Schottky irányba nő a torzítás, illetve a kompresszió. Hát ezekhez azért fül is kell.

A keresések alapján azt látjuk, hogy 100-300mV egy gitárjel, erős humbuckerrel, rendesen odabaszva egy-egy powerchordnak elérheti az 1V fölötti feszültséget is. 

A fenti ábrát azért lehet komplikálni:

Három üzenet itthonról haza.

 Na, hallám,

költészet napján 

verset írtatok mán?

1.

Édes, kis tizenhat éves, 

fidesz-kormány, ne vonakodj!

Jöhet egy kis pedo-fitness?

Vagy pfuj, ocsmány, takarodj?

2.

Gázzal lefújt, tüntető gyerekek, most

odabaszhattok, "bátorak" legyetek!

Verjétek a hatalmat péppé, mert

a hatalom ...       az gyépé!

3.

S mikor a NER-t jó mélyre elástad,

ne felejtsd el betömni az árkot és

megbocsátani érte egymásnak. 

Suminagashi - játék a felületi feszültséggel

Nincs könnyű dolga a laikusnak, amikor az ebru-művészetet, és az európai, vagy nyugati papírmárványozást, esetleg a suminagashit (lebegő tinta) akarja elhelyezni a kézmíves foglalkozások, vagy esetleg a művészetek mátrixában. Leginkább azért, mert a derék kézmívesek még csak-csak, de a tartalomgyártók zöme leginkább keveri a fogalmakat. 

Mindenesetre egymással nagyon rokon fizikai erőkkel (például felületi feszültséggel) operáló módszerekről van szó, amelyek számos ponton eltérnek egymástól, viszont sok más szempontból igencsak hasonlóak:

- például a víz, mint transzferközeg az ebruban és az európai változataiban általában sűrített (karragén, metil-cellulóz hozzáadásával)

- a festékek is eltérnek, a török módszer organikusabb, tradicionálisabb, ökörepével folyósított a kínai-japán meg kifejezetten sajátos (sumi tinta), az európai meg mindent használ, amit csak talál (akrilt, olajat, ételfestéket, alkoholos tintákat, mosogatószert, photo-flowt, lakkot, bármit)

- a módszerek formavilága, a formák kontrollja is jelentősen eltér a fújkálástól a részletgazdag rajzolatokig, illetve szabálytalan márványszerű mintákig

- a papír kezeltsége (például timsóval) szintén fontos különbség a módszerek között 

- a módszer eredeti céljai, a spirituálitás, a művészet, vagy maga a könyvkötészet. 

Az igazi sumi ink méregdrága, mert különleges olajok koromját, állati eredetű ragasztókat és illatokat használnak hozzá és a derék japán szakemberek mezítláb tapossák tökéletesre, hogy azzal spirituális mátyikálásuk tökéletes élmény legyen (rengeteg videón topognak mezítláb a festéken a derék japán mesterek). Mi ennél földhözragadtabbak vagyunk és pláne sóherebbek. 

Itt egy kis áttekintő a paper marblingról, nagyon szép illusztrációkkal, itt egy másik, rendszerező cikk. Itt meg a japán és a török márványozás különbségeit firtatják. Itt meg egy technikai összefoglaló, számos módszerhez. 

Egyes papírtípusok egyszerűen alkalmatlanok a márványozásra

Kezelés nélküli vékony offset-papírok

1. Papírok

Sokféle papírt kipróbáltunk. Legjobban a készletekben kapott papírok viselkedtek, kiemelten szép volt a Lidlis lakk-marbling szett papírja. Sajnos ezek kezeltségéről semmiféle információnk nincs, ezért reprodukálhatatlanok számunkra. 

  

Kipróbáltuk a 70 grammos sima offsetpapírtól kezdve a krétázott papíron át, a különféle rajz és akvarellpapírokat is, de leginkább a tintasugaras fotópapírok váltak be. A papírokat összehasonlítottuk úgy is, hogy natúr, meg timsó-bevonattal is (mordant - festék megtapadását segíti). Tapasztalatunk szerint a bevonat minden papíron, még a fotópapíron is jobban teljesített, sőt a kétszeres timsó-bevonat jobb volt, mint az egyszeres.

Xantángumival sűrített víz, akril tintával

2. Közeg

Módszerfüggő, hogy kell e egyáltalán "vastagítani" a vizet, de ha kell, állítólag a karragén (E407) a jobb választás, viszont nem annyira tartós az oldat (pár nap). Azok a készletek, amik folyadék formában szállítják a közeget, nagy valószínűséggel inkább metil-cellulózt használnak, mert jobban eláll. Mivel pont volt egy másik projektünk miatt xantángumink, ezzel is tettünk próbát, érdekes, de nem túl ígéretes eredménnyel. Valószínű másnak is eszébe jutott, tudnánk róla, ha érdemes lenne ezt használni. Mindenesetre a festék lesüllyedését elég jól gátolja, és a fraktálos festék-vezetése is érdekes adalék. Felmerült még a kukoricakeményítő és egyéb anyagok használata is, de ezekkel konkrétan mi nem kísérleteztünk.

Xantán-közeg

Szokták még emlegetni, hogyha a festék nagyon süllyed, akkor a desztillált víz a megoldás, mi nem próbáltuk. Felületi feszültség-rontónak meg mindent kipróbáltak már az interneten, ami csak kéznél van, főleg folyékony mosogatószert, photo-flow-t, de a feketeöves, tradicionalisták ökör-epét is. 

3. Festék

Festékből bármit érdemes kipróbálni, akril, gouache, vízfestékek, lakkok, olajfestékek, de fontos a magas pigmentáció, mivel nagyon szét fog terülni. Nem jó magasról cseppenteni, ecsetet nem szabad a vízfelület alá dugni (tinta lesüllyed).  Akril tinta amúgy is hajlamos a lesüllyedésre.

Ahány festék és ahány közeg, annyi viselkedés

4. Eszközök

Bármi, amivel a vízfelületen szétterült festéket irányítani lehet. Legyező, szívószál, fogpiszkáló, fésű.

Itt pedig egy izgi videó, amiben  bevallják, hogy a tigrisminta annyi tényezőn múlik, hogy inkább alkímia, mint művészet, és a mesterek nem véletlenül őrzik a pontos tudást.