Ne legyél annyira negatív - a maszk vajonmi?

Divat mostanában a pozitív szemlélet, vannak erre workshoppok is, meg könyvek garmadával, ezért egyik nap Grimpix elhatározta, hogy ezentúl pozitívabban tekintünk a negatívumainkra.
- Legyen ez a békés fotográfus útja, mondta kuncogva. Hát legyen.

A bézik elv nagyvonalakban a következő. Míg a fekete-fehér negatívnál nagyjából csak inverzben kell gondolkodni, a színesnél az ezüst kimosódik, és csak színek maradnak vissza. Mondjuk egy sárga labdát fotózunk. A beeső sárga fény nem tartalmaz kék komponenst (R+G=Y vagyis a B komplementere), ezért a legfölső (B-érzékeny) rétegben nem fog kialakulni a sárga szín, viszont az alatta levő G-érzékeny rétegben kialakítja a magentát, illetve az R-érzékeny rétegben a cián színt. Átnézetben egy kékes színt kell látnunk a negatívon (a sárga labda komplementerét).

Az előbbi negatívot most a papírra vetítjük fehér fény segítségével. A magenta és cián rétegen áthaladó fény kék, ez a papír legfölső rétegében (B-érzékeny) kialakítja a sárga színt, az alatta levők meg nem kapnak fényt. A papíron megjelenik a sárga labda. Tádám. Igen ám, de nem ilyen egyszerű a dolog. A színes negatív ennél jóval trükkösebben van felépítve 

Számtalan szabadalom és számos forgalomban levő technológia volt a színes negatívokra. Az is igencsak valószínű, hogy nekünk is többféle negatívra vannak exponálva a képeink. De kóstolónak álljon a fenti ábra, mint egy lehetséges megoldás a multilayer filmekre. Az egész annyira vékonyka, hogy a cuccos 60X kínai nagyítómmal (ami jó ha 40X), semmit sem lehetett kivenni belőle. Az ezüst-halid alapból kék-érzékeny, ezért az UV-szűrő réteg után egyből a kék-érzékeny réteg következik. Mivel az alatta levő rétegekben is latens képet okozhatna a maradék kék fény, rögtön a kék-érzékeny réteg után egy sárga szűrő elvágja a kéket (elvileg), így a zöld- és vörös-érzékeny rétegekre már jóval kevesebb jut, ezzel valamelyest kontrollálható a színhűség.

Bővebben itt.

Az egyes szín-rétegekből több is lehet, gyorsabb-lassúbb stb. de ebbe most tényleg ne menjünk bele. Nem! A színes negatív alapfátyla (ami ugye nem is alapfátyol) nem az előbb említett sárga szűrőrétegtől lesz, ugyanis ez a hívásnál kimosódik. Eddig az elmélet.

A gyakorlat azonban teljesen más, ugyanis ideális festéket nem tudnak készíteni (például majd amikor papírra kell világítani a képet, a magenta nem fogja zavartalanul átengedni a kéket és a vöröset, vagyis a koplementereit, hanem bizony megeszik némi kéket, a cián pedig a kék és zöld színeket fogja megvámolni). Emiatt két hiba is keletkezik a papíron, egyik a színek világosságának és telítettségének az eltérése (kékek, zöldek sötétebbek, míg a vörösek és sárgák világosabbak lesznek), a másik hiba a színeltolódás (vörös a narancs felé, bíbor a vörös felé, zöld és cián a kék felé). De mivel a negatív még nem a végleges kép, beiktatható egy korrekciós módszer a filmbe magába. Így például a középső, G-érzékeny rétegbe, sárgás magenta couplert (fene tudja hogy kellene ezt fordítani magyarra) visznek fel, pont annyira. hogy annyi kéket nyeljen el, mint a tökéletlen magenta. Ahol tehát a réteg exponálódik, a magenta fog lecsípni a kékből, ahol meg nem, ott a sárga maszk fog elnyelni ugyanannyit. Ezért nem alapfátyol, az, amit annak gondoltunk, ugyanis csak a ki nem exponált felületeken van jelen, bár hatása valóban egyenletes kék-elnyelés eredményez a teljes középső rétegben, függetlenül attól, hogy exponáltunk rá magenta felületeket vagy sem. És pont ezért korrigálható később. Ugyanez van az R-érzékeny, ciánszínt képző, alsó réteg pirosas-bíboros elszínezésével is, ez a plusz bíbor maszk biztosítja ugyanannyi kék, illetve zöld elnyelését, mint, amit a tökéletlen cián szín is elnyel.

Na innen az idétlen narancsszínű maszk, a G-réteg sárga illetve az R-réteg magenta színeiből adódik össze.  Ja és arról még nem is volt szó, hogy mindezzel az emberi látást is mímelni kell. Elsőre nem tűnik bonyinak, de ha belegondolsz, azért elég vad, nem csoda, hogy kevesek mennek bele ennek az elmagyarázásába a neten. Mi sem merülünk bele jobban, holnapra úgyis elfelejtjük az egészet. Mert ehhez igazából mesterfokon kellene látni magunk előtt, ahogyan a témáról visszaverődött akármilyen színű fény, az additív színkeverés szabályai szerint áthalad sorra a BGR színekre érzékenyített rétegekben, a szubsztraktív színkeverésnek (mivel egymás fölött helyezkednek el) megfelelő, de sajnos tökéletlen színek kialakulását eredményező negatívon, aztán képzeled el, ahogyan ezt a szendvicset rávilágítják a papirosra, ami már egy olyan absztrakció, amitől vagy megleled a választ a narancsszínű alapfátyolra is, vagy csak simán ledobja az agyad az ékszíjat.

A maszk megértése, meg pont nem segítette elő a negatívok pozitívba fordítását. Folytatása következik.