Sebes Körös?

Körösrév olyan, mint egy outdoor-svájcibicska. Ki lehet hajtogatni belőle túrázást, terepfutást, vonatozást alagútban, kajakozást, barlangászást, mászást, ferrátázást, közben príma fotós hely, meg némi történelmi térerőt is lehet fogni. Az egész hely akkora, hogy elférne a zsebemben, amennyiben 2 kilométeres zsebem lenne. De az úgy is elég kompakt, nem? Mégse hallottunk erről a helyről eddig, pedig a Czárán Gyula emléktúrát is itt rendezik meg, amiről viszont már hallottunk.

Csak eddig, lekorlátozott ismere-teinket előítéletekkel helyettesítettük, s úgy gondoltuk ez a fickó is csak egy naftalinszagú, vicces bajszú nemes, még a békeidőkből, aki csak azért lehetett outdoor-guru, mert mindenki más a mezőn dolgozott, s akinek körülbelül annyi köze van az trailrunninghoz, mint például Orbán Balázsnak a HDR-panorámafotózáshoz. Szóval nem kizárt, hogy egy Czárán emléktúrára is csak ellátogatunk egyszer, hiszen a Jókai teljesítménytúra is mennyire király, pedig a Jókai sem az a fazon, aki olyasmit tett le az asztalra, amit szívesen vennénk fel onnan. Az internet szerint a szorosban több (mint kevesebb?) orchideafaj él. És azt írták, megtalálható a hiúz is. Hol? Mi nem találtuk meg, biztos ott lapult az orchideák között. 

Itt kell figyelni
a ferráta ösvényére

A ferrátát azért építették ki, hogy fellendítsék a környék turizmusát, s bár jól eldugták, nehogy magunktól is megtaláljuk, mégiscsak elérték a célt, hiszen eszünkbe se jutott volna ide látogatni, ha nincs a vasalt út. Bár a kölcsönző és vezető nem jutott nyereséghez, a panziósok annál jobban jártak. A ferrátát leginkább gyalog érdemes megkeresni, de nekünk vonatozhatnékunk is volt, így a barlanggal szemben található állomásról (itt van egy híd is) visszakutyagoltunk, át az alagúton, majdnem egy kilométert. Ha sietsz, érdemesebb Körösrévről, a sportpálya mellől indulni gyalog a vasút mentén.

A folyó vasutas oldalán, a fenti képen látható kő és a tőle párszáz méterre felállított nagy vasszekrény között található a falhoz vezető ösvény, egy gyönge kőfolyást kell követni. Jelzés nem volt egy szál sem, érdemes figyelni, mert más, mászóútvonalat megközelítő csapás is van a térségben és nem ez a legkitaposottabb.

A ferráta az alsó szakaszokon kicsit omlós, viszont tetszett benne, hogy többnyire természetes fogások mentén halad, sok helyen nem szorultunk a mesterséges kapaszkodókra. Kimondottan könnyű ferráta, csak a ferrátázás örömére, kezdőknek ideális, talán 20 perc sem kell végigmászni, de érdemes figyelni mert lehetetlen úgy végigjárni, hogy ne rúgjunk köveket az alsókra. A tetőn rögtön a turistaútra érünk, ez balra visszavezet Körösrévre, jobbra pedig vissza a szorosba. A barlang előtti hídon valamivel túl ér le a folyó mellé, de a vasút mentén vissza lehet jutni a barlanghoz. 

Szinte hihetetlen, hogy ekkorka sziklafalban ilyen hatalmas barlang legyen. Czárán és spanjai úgy kezdték meg a feltárást, hogy rárúgták a bejáratot a denevérekre. Robbanószerrel, mi mással. Annak idején a ballibsi környezetvédők még tudták hol a helyük, na. Meg hát amúgy is mindenki más a mezőn dolgozott, ki emelt volna szót az úri mókázás ellen. Nevét arról a másik hipszterszakállas fazonról kapta, a nagy turista bulibáróról, Zichy grófóról, aki Görgey kötelén való ringásával került be a történelembe. Nem szép dolog valakit cikizni, ha ilyen hülye neve van, mint Ödön, vagy Jenő, de Jókai kőszívű volt, és megtette, állítólag éppen Zichy esetéből leste az ötletet. Na ennyike a honismeretről. Nem azér' mentünk.

A látogatható rész többnyire az aktív zónában halad, sok helyen konkrétan a patak fölött, de van néhány cseppköves szakasz is. Szerencsére bemehettünk csoporton kívül is, így persze a kiépített folyosók lezárt részeit is megkukkoltuk. A barlang nagyon szép és gazdag, viszont a mi ízlésünknek kicsit sok volt benne a vas. Olyannyira kiépítették, hogy már az volt az érzésem, a Hétlétránál járunk, amit ugye már egyszer le-lépcsőházaztunk itt az Utazásokban.  Érdemes lenne egyszer visszamenni állvánnyal is, viszont a fotózást nagyban nehezíti, hogy rengeteg turistát hordanak ide, sokakat akaratuk ellenére. Konkrétan egy egész öregek-otthonát deportálták éppen ide kényszerkirándulásra, olyan savanyú képpel botladoztak fel-alá. Gyerekek is voltak szép számban, akikről megnyugodva nyugtáztuk, hogy még egyelőre az ötven százalékuk sem túlsúlyos. Szóval legalább annyian vannak a szorosban, mint a Kossuthban kettőkor. A barlang még koránt sincs teljesen feltárva, ezenkívül itt is jelentős a denevérpopuláció, de azokba a szakaszokba, ahol a denevérek élnek, mi nem jutottunk el.

Összességében, a Körösrévi-szoros látványosság/négyzetkilométerben egyik leggazdagabb hely, ahol eddig jártunk. Raftingot is hirdettek a faluban, azonban így ősszel valószínű máshová viszik a klienseket, mert annyira volt Sebes a Körös, mint kb. egy befagyott tó, viszont cserébe látványos ahogyan a barlangból egyenesen a folyóba vízesésezik a patak.