Chemigram meets lumen print + fotózási alapmese az ezüstsókról

Nyolc éve nem tértünk vissza erre a témára, azóta meggazdagodott az internet lumenprint témakörben (mondjuk még mindig több a cicás kép, mint a fotós infogram), meg aztán közben kunyeráltunk Botitól (Dávid fotó - köszi-möszi) színes fotópapirosokat is, mert arra gondoltunk, abban még nagyobb lehet a perspektíva, hiszen mégiscsak színes pigmentek vannak benne, tehát szekszi.

Fekete-fehér FOMA Speed. Citrom és kiwi nyers, fixálatlan lumenprintje.

Előkísérlet következik, amit annak idején is megcsináltunk, de hát azok még lejárt AZO papírok voltak, most meg színes FUJI Crystal és fekete-fehér FOMA Speed lesznek a tesztalanyok, még lejárati idő előtt.

Fekete-fehér papírok szerkezetei. esetünkben RC-t használtunk.

A lumenprint, legtöbb esetben akarva-akaratlan, rokon módszer a chemigrammal is, hiszen a fotópapírra kontaktolt növényeknek nem csak az árnyéka, de a kiizzadt testnedvei is adják az eljárás báját. Szokás emiatt a papírokat előkezelni is savakkal, lúgokkal (mondjuk ebben a videóban kamerát használ a kolléga, ezért csak az előkezelésben felvitt ételfestékek chemigrammjáról beszélhetünk, mert semmilyen trutymót nem pakol rá a papírra). De Grimpix szerint, ha negatívval kontaktolnánk a lumenprintet, mindenféle kence nélkül, az is chemigram lenne, mert az emulzióban csomó egyéb biszbasz van, ami a hosszú megvilágításra nem úgy reagál, mint a rövidre.

A Crystal szerkezete a Fuji dokumentációja szerint

De haladjunk! Vegyszereknek savas és lúgos anyagokat szedtünk össze, plusz ami még volt kéznél. 1. sósav, 2. ecetsav, 3. hipó, 4. szódabikarbóna, 5. marószóda, 6. víz, 7. bor, 8. presszókávé, 9. oxigénes víz. A felső papír a színes Fuji, az also kettő pedig a fekete-fehér Foma.

Az egyes vegyszereket napvilág (de nem direkt napfényben) fültisztítóval vittem fel, kb. 5 perc alatt. A papírok ez idő alatt elég határozottan bekékültek a fénytől.  Ezután a vegyszerrel kezelt sávokat keresztben letakartuk egy maszkkal, hogy lássuk lumenprintben mekkora kontraszt érhető majd el az exponált és az exponálatlan tónusokban, majd több órára kitettük a napra az egészet. 

Így nézett ki a cucc pár órás késő délutáni-esti napfényben kiexponálva. Sajnos nem vártuk meg, amíg megszáradnak a vegyszerek, így a letakarásban megfolytak, főleg a marószóda (5).

Ez pedig a lefixált állapot. ide is bemásolom az egyes vegyszereket, ne kelljen görgetni: 
1. sósav, 2. ecetsav, 3. hipó, 4. szódabikarbóna, 5. marószóda, 6. víz, 7. bor, 8. presszókávé, 9. oxigénes víz

Az eredményt elnézve, durvábban pislogtunk, mint Orbán Viktor szónoklat közben, és rá kellett ébrednünk, hogy halvány gőzünk sincsen arról, hogyan működik a fotózás. Ugye, ha valamit nem tudunk, magyarázzuk el másnak is, így kell ezt csinálni (ezért írtunk hetedikben kézikönyvet a csókolózásról is amit most letagadnék magam előtt is, ha nem lenne meg a bizonyíték).

A fekete-fehér fotográfia működését így is lehetne tárgyalni, innen nyaltam ide.

A vezetési sáv elektronjai legalább ideiglenesen csapdába esnek az "érzékenységi helyeknek" nevezett kristályhibákon. A rácsban egy ezüstion odavándorolhat egy csapdába ejtett elektronhoz és ezüstatomot alkothat. Az atom a hibahelynél is jobb csapda, ezért egy második elektront is csapdába ejthet. Amíg nem fogynak el a fotoelektronok, az "ezüstklaszterek" is növekedhetnek.
Azok az ezüstklaszterek, amelyek körülbelül négynél több atomból állnak, már stabilak (az instabilság okozza az éjszakai fotózásban a reciprocity failuret). Ezeket a halmazokat látens képmagoknak nevezik. A szemcséken elhelyezkedő magok katalizálhatják a kristály ezüst-bromidja és az előhívó szer közötti reakciót.

Fincsi, mi? Akkor inkább próbáljuk összefoglalni, mintha egy óvodásnak magyaráznánk. Nem egy olyan átlagosan ostoba óvodásnak, hanem, mondjuk, egy ügyesebbnek.

A zselatinban található az ezüstsó (ezüst-bromid, -klorid, -jodid). A FOMA Speed esetén, az adatlap szerint, ezüst-chlorobromid,  - ez bármit is jelentsen. Erre ilyesmi képletet találtam: AgNO3 + KBr => AgBr + KNO3   - vagyis sötétben ezüstnitráttal kényeztetik a káliumbromidot, így jön létre a fényérzékeny ezüst-só-kristály, de ennek kialakulásában, méretében, fényérzékenységében egy csomó minden szerepet játszik még, itt találtok utalásokat, hogy merre kell ásni mélyebben. Ez nem oldódik jól vízben, viszont remekül oldódik a ammónium-tioszulfátban, ami fontos tulajdonság, hogy a fixír ki tudja majd mosni.
Ha megvilágítjuk, ezeket a kristályokat, egyes fotonok elektronokat szabadíthatnak el, amelyek összebarangolják a kristályt a kvantumfizika szabályainak megfelelően és egyszercsak fémezüst atomot okoznak (Ag+ és e-), ezeket csíráknak nevezi a szakirodalom. Sok foton sok fémezüst atomot okoz a kristályban (általában egy helyen - ezt nevezi csapdának a szakirodalom), de ez még kevés a hollófeketéhez, ezért hívják latens képnek (azt is olvastuk, hogy az AgCl, egyből látható képet okoz). A hívó lesz az, ami ezeket a csírákat felszorozza (milliárdszoros nagyságrend).

Az általában lúgos hívó hatására sok fémezüst atom keletkezik a kristályban levő Ag+ ionokból, a szükséges elektronokat a hívó dobja össze. A stopfürdő semlegesíti a hívó hatását (gyenge sav, pl. ecet). A fixáló pedig nevével ellentétben nem fixálja, hanem oldja az ezüstsókat, amelyek megvilágítás hiányában a hívás alatt nem alakultak fémezüstté. Fekete-fehér nyersanyag esetén, a fixáló ammónium-tioszulfát (vagy régebben a nátrium tioszulfát, amit a wiki szerint egyes források tévesen nátrium-hiposzulfitnak is hívnak - ennek az angol bleach kifejezés miatt lehet jelentősége a színes eljárásnál).  A végén a sok víz meg kimossa a fixálót és minden mozdíthatót az emulzióból, mert idővel a maradék vegyszer barníthatja a képet, de ez a barnulás akár egy kreatív lépés is lehet.

Színes nyersanyag esetén a fémezüstöt IS el kell távolítani a hordozóból, hogy csak az aktiválódott pigmentek maradjanak. Ezt a Bleachelésként hivatkozott eljárással oldják meg, egy vegyszer a fémezüstöt visszaalakítja ezüst-sóvá, amit a fixáló kimos a fent említett módon. Ha a bleach és fix egy kombóval történik, azt Blix-nek hívják.  Értelemszerűen Blixet FF papírra nem jó használni, hiszen kifehéríti, akármi is legyen rajta. De a külön színes fixáló (Bleach nélkül) jó lehet, viszont akkor a bent maradt ezüst feketéje kompromittálja a színeket. Fordított esetben Bleach után lehet használni FF fixálót is a színes képekre, de olvastunk olyan véleményt is, hogy ez befolyásolhatja a színpigmenteket. Sajnos ezt nem tudjuk most kipróbálni.

A mi fixálónk feketefehér offset filmek fixálására kiadott vegyszer (AGFA), a jelek szerint ammónium-tioszulfát alapú, amit abból gondolunk, hogy összetöltve a hívóval iszonyat ammóniaszagot okoz. Az egyértelmű, hogy a színes lumenprintek feketefehér fixálóban teljesen másképp viselkednek, mintha saját vegyszerükkel kezeltük volna.

Na, ezek tükrében hogyan értelmeznénk a kísérlet eredményét? 

Lumen set-up

Valamilyen formában véglegesíteni kell a papírban lejátszódó folyamatokat, ezért fixáljuk, csakhogy mivel a hívás teljesen kimarad, nem az adott állapot fixálódik. A gyakorlatban a fixáló hatására a színek és kontrasztok jelentősen megváltoznak, ezzel is kalkulálnunk kell. 

A végleges és valamennyire stabil állapot. 

A témára mindenképpen visszatérünk, vagy olyan módon, hogy a felhalmozott színes nyersanyaghoz vegyszert szerzünk (Boti pls.) vagy kitalálunk alternatív megoldásokat. Addig is olvasgassátok ennek a kollégának a blogját, aki szemlátomást nagyon ráfeszült ezekre és a rokon technikákra.