Nedves ciano-lumen

A ciano-vegyszerrel kezelt nedves fotópapír
a besózásától a megvilágításon át, a kész lemosott printig:

A nedves-cianotípiában semmi újdonság nincs, És a lumen printben sem. Sőt, meg fogsz lepődni, a kettőt együtt is rengetegen csinálják, legtöbben hasonló eredménnyel, mint mi. De azért ki kellett próbáljuk, hogy lássuk, van e benne számunkra tér a mélységi kifejtésre. Na jó, vannak azért, akik egészen szépen művelik, ezt az ezerszer elcsépelt műfajt. 

Agfa (?) színes fotópapír nedves ciano-lumen, besózva. Itt is, mint a nedves cianotípiáknál általában, a folyamat sokkal látványosabb, mint a végén keletkező és fixálható kép.

A sókristályok tetszetősek, azonban a mosásnál ennek az effektusnak annyi.

Nedves ciano, fóliával letakarva.

Nedves, fekete-fehér (AzoMures?) ciano-lumen.

Nedves fekete-fehér (Foma) ciano-lumen.

A ciano-vegyszerrel befestett fotópapír

Megvilágítás után

Mosva - fixálva - Peroxidolva

A megvilágítás fázisai

A mosás, fixálás, peroxidolás

Részletek

Cianotípia nedveseljárással

A nedves cianotípiával lehet mocskolni, gamatkodni, vagy egyenesen doncskodni, de azért ha érző és értő ember nyúl a technikához, akkor ez is, mint minden arannyá tud változni a szakértő kezében. Na, mi nem ilyenek vagyunk, csak kíváncsiak vagyunk nekünk mi jön ki, semmiféle rákészülés nélkül. 

Nedves ciano, mosogatóhabbal és sóval.

Általában azt olvassuk, hogy a lúgos pH nem kedvez a ciano sötét színeinek a kialakulásában. Ezért szokás szappanhabot alkalmazni. 

Metál inkjet nedves ciano, szappanbubival. 

Nedves-ciano rajzlapon. Szappanhab, só

Nedves ciano rajzlapon. Van itt minden, mosogató-hab, só, kurkuma. 

A setup mindenképpen érdekesebb, mint maga a végtermék. 

Itt még egy kevés ételfesték is volt, ami sajnos vízoldékony, tehát mosásnál távozik. 

AC detektor (IC4017, N555 és darlington)

Ez egy olyan téma, ami nagyot ment az interneten. Az összes indiai amazing tudóstól (egyenesen a tyúkudvarból), a kanadai villany-csapta jutuberig, mindenkit megrázott. Minket nem érdekel a hájp, meg a kattintást is pont leszarom, de hogy elengedhessük a témát, essünk túl rajta. Olyasmi érzésem van ezekkel a témákkal kapcsolatban, mint az általános iskolában, amikor szerre jöttek a divathullámok, bolhaparittya, ucsó, röntgenfilmből készített kattogtató, tikitaki és még csak a jóisten tudja micsodák, amik hangosak és idegesítőek voltak, de leginkább fölöslegesek. Ilyenkor minden gyermek ezeket nyomatta, iporkahajók, szilveszterkor nescafés karbid-durranó, vagy gyufafejes csavarbomba, vízkereszt után karácsonyfából készített szöges buzogány a szeretet nevében, nyáron az építőtelepről lopott bermáncső  (bergmann) szájpuskák és ezeknek az úri elvtársi szórakozásoknak az újabb, meg újabb permutációi. Egyszer érdemes lenne összegyűjteni, hogy mikkel szórakoztunk még a tiktok adventje előtt (Dragomán íróúr tett egy erőtlen kísérletet a 80-as évek gyerek-fegyverarzenál megidézésére, de hát a valóság annél sokkal színesebb volt). 

Na jó, elég a nosztalgiából. Szóval olyan áramköröket tesztelgetünk, amik megmondják azt, amit egy drót megnyalásával is simán meg lehet állapítani, vagyis, hogy feszültség alatt van e. Mint tudjuk, a feszültség alatt levő cuccok is pont úgy néznek ki, mint azok, amik nem, csak teljesen más a fogásuk. Ezek a vinnyogók/villogók meg elárulják, hogy érdemes e bekapni egy vezetéket. 

Nem is akarjuk elbábozni, hogy értjük, mitől működnek. Itt például a darlingtonos megoldásról az electroboomos fickó értekezik, két áramütés, meg néhány ciki reklám között. A lényeg, hogy az antenna és a feszültség alatt levő kábel egyfajta kondenzátorként működik, vagy mi. Az viszont igaz, hogy a kezünkkel is tudjuk ingerelni a cuccot, ami ígéretessé teszi későbbi theremin kísérleteinkben. 

Itt van a leírás a három módszerről, amiket kipróbáltunk. És itt egy videó összehasonlítás. A videón a CD4017-es túl kiszámíthatatlan (ebből láttunk tranzisztoros változatot is máshol). Nekünk tetszett az érzékenysége, a mi konstrukciónk hangja ráadásul fémesen csengő volt. Akár méterről is megérezte a konnektort, de leginkább az áram alatt levő gépeket, hűtőt, számítógépet.  Az NE555 sokkal kevésbé érzékeny, hangja olyan négyszögjeles, semmi extra. A 3 tranzisztoros darlington csak nagyon közelről működik. Vannak más rajzok is, van aki csak két tranzisztorral csinálja. Az antennát gyakorlatilag az áram alatt levő kábelhez kellett érinteni, viszont a hangja, az valami csodálatos ciripelés. A darlingtonos megoldásból többfélét találtunk a neten, a két tranzisztorostól felfelé. Kipróbáltuk, hogy az első tranzisztort MPSA13-mal helyettesítettük (ami már önmagában egy NPN darlington tranzisztor). Sokkal érzékenyebbé vált, kb, mint az IC4017-es, már félméterről is bejelzett áram alatt levő gépekre.  De kicsit másképpen működött, nem ugyanott bolondult meg a lakásban, mint a többi jószág. De a közelítésre kiadott egyre idegesebb ciripelésébe beleszerelmesedtünk. 

Az NE555 csak nagyon közelről érzi a villanyt. A 4017-es meg szinte egy méterről is. 

Mivel a múltkor sztatikus elektromosságot kergető szerkezetet próbáltunk ki, ezeket is megpróbáltuk megkínálni megdörzsölt PVC csővel. A CD4017 meg se nyikkan a sztatikus elektromosságra. Az NE555 érzi a sztatikus elektromosságot, legalábbis a PVC csövet. A kendőt viszont nem. Jól megdörzsölt csövet araszról is megpittyen, gyengébbet csak közvetlen érintésre. A darlingtonos viszont mintha pont fordítva reagálna, a szövetet (pozitív töltések) közelítve ciripel. a PVC csőre közelítésnél semmit se csinál. De ha hirtelen elrántjuk a csövet mellőle, akkor ciripel és villan. Na ez mi lehet?
Az antennát kézzel direkt érintve szinte mindig ciripelésre tudjuk bírni. ez az IC-s változatokra nem jellemző. Tehát a működési elvekben totál eltérőek lehetnek. 

Antennatípusokkal se ártott volna kísérletezni, de már szétszedtem őket :) csinálja az, akinek nincs élete. 

Elektrosztatikus detektor

Van ez a blog, amit fotó-okosságok miatt tallóztunk végig, és találtunk rajta egy elektrosztatikusságot jelző kis semmiséget. Úgy tűnik, a fotográfia és az elektronika másnál is valamiféle relációban van. 

J201

A J201 (N-channel JFET) volt amit legelőször kipróbáltunk, viszont a 2N7000 szintén N-channel MOSFET nem csinált semmit, csak égett, mint Zetelaka. Más tranzisztorokat már nem is nagyon kísérleteztünk, P-FET-ünk meg úgy tűnik nincs itthon, pedig mókás lett volna, ha kétlövetű szerszámot készítünk, egyik led az elektronokra világítana, a másik meg az elektronhiányra, de megtették a kollégák a neten, szóval nem érzünk rá nagyobb ingerenciát. 

MPF102

A kommentekből arra következtettünk, hogy az MPF102 tranzisztort használják erre a célra, volt is itthon, na jó, ezt az egyet még felcineztük. Ezzel valóban stabilabban működött a dolog, viszont mintha sokkal kevésbé lett volna érzékeny, mint a J201. 

Az eredeti cikkhez képest mi még beszúrtunk egy ellenállást (470 ohm), mert nem szarjuk a Ledeket és kár lenne ilyen hülyeség miatt megflambírozni egy tiszta jó alkatrészt. Ezeknek a tranzisztoroknak a jobb lába a gate, vagyis a szerkezet antennája. 

A cucc világít, ha nem érzékel statikus áramot. Ez az állítás. De ha pozitív töltéseket érzékel, akkor is világít - lásd később. Tehát akkor alszik ki, ha elektronokat szimatol. 

A led folyamatos égése és villogása a számítógép közelében

Egyből feltűnt, hogyha közel viszem a számítógéphez (a munkaasztalon), akkor villog a led), 1-2 méter távolságból viszont folyamatosan ég. Tehát nemcsak a statikus elektromosságra gerjed, de az áram alatt levő gépekre is csinálnak valamit vele. Kipróbáltuk a ventilátorral is. Ha nincs bedugva a 230-ba, akkor folyamatosan ég mellette a műszerünk. Ha bedugjuk, akkor villog. De ha be is kapcsoljuk, akkor megint folyamatosabban ég. Na, ez mi ez? Ugyanez a hősugárzóval. Villog a be nem kapcsolt, de áram alatt levő erősítő közelében is. Picit villog a hosszabbító kábelénél is, viszont ha a hosszabbítót bekapcsoljuk, sokkal jobban villog. 

Nem hálózaton, hálózaton de nem bekapcsolva, bekapcsolva. 

A lakásban végiglóbálva a cuccot helyenként nem ég, vagy villog. A mikrohullámú sütő bekapcsolva nem oltotta ki, viszont találtunk olyan zónákat a lakásban, ahol elvileg nincs a falban vezeték, de mégis kialszik a cucc. Ilyenkor, ha olyan zónába visszük, ahol az előbb folyamatosan égett, ott sem mindig jön helyre, illetve nagyon lassan. Ilyenkor a szedőt kézzel megérintve újra reszetálható a cucc. 

Na, de nézzük a  statikus elektromosságot. Bármi is legyen az. Emiatt készítettük. Ha a BUFF-al (gőzünk nincs, hogy milyen szálakból tevődik össze) üveget dörzsölünk, akkor a szövet közelítésére kialszik, az üveg közelítésére felgyúl. A szakirodalom szerint az üveget megdörzsölve az üveg pozitív lesz, a szövet meg negatív. Tehát pozitív statikusságra jobban világít, míg az elektronoktól kialszik a műszerünk. 

Üveg dörzsölése BUFF-al, PVC dörzsölése BUFF-al

Ha viszont ugyanezzel a szövettel egy műanyag (talán PVC) csövet dörzsölünk, akkor a cső közelségére alszik ki és a szövet közelségére gyúl vissza. Tehát a szövet tud pozitív és negatív töltésű is lenni. 

A lakásban lófrálva és a cuccot lóbálva rengeteg anomália található. az is számít, hogy zokniban, vagy mezítláb, illetve szőnyegen, csempén, vagy műpadlón járkálunk. Vannak dolgok, például a PVC, amit két méterről is megérez, illetve már egy méterről a dörzsölés közben is villog. 

A szikráztató kutyariasztót  (kb. 1 centis szikraköz) méterekről villogással érzékeli (a J201 tranzisztorral). Ezzel csak az a baj, hogy újabb topikot nyitottunk ki, a villámlás előre (és utána) jelző szerkezetekét. 

Poleidoszkóp

Legutóbbi kaleidoszkópos vergődésünkkor ajánlotta valaki ezt az appot, jó sok időbe telt, mire kipróbáltuk. Jó kis marháskodás.