2012/03/28

Túlélő kalandok

A királykő északi gerince, valahonnan a Pásztor-csúcs környékéről.
Valamikor régestelen rég,  úgy valamikor az ezredforduló környékén történhetett, hogy egy korai húsvét szabadnapjai alkalmából, Túlélővel kirontottunk a Királykőbe. Onnan tudom, hogy szinte az ántivilágban történt, hogy bizony az itteni felvételek még filmre készültek.

Nos Túlélőnek a neve, nomen est omen, s ezt az én tapasztalatlanságommal ellensúlyoztuk. Lent a hegy tövében már megkezdődött a tavaszi oktatás a faiskolában.
Hát én úgy képzeltem a faiskolát, hogy fatanárhoz jár sok fadiák...
És igen, pont ilyen volt.
Első éjszakánk a Hegyes-csúcson a Lehman menedékkunyhóban.
Az előttünk álló útszakasz az Északi-gerinc maradék része.
Az első nap borúja után csodálatos reggelre ébredtünk.Volt kávé meg minden.
És mentünk egész délelőtt.
 Egy idő után a gerinc annyira keskeny lett, hogy kötelet kellett magunkra bogozni. Talán fél méter széles lehetett az ösvény, jobbról és balról többszáz méteres mélység. Túlélő részéről az instrukció annyi volt, hogy: kicsibarátom, ha én beesek itt (és balra bökött az ujjával), akkor te beugrassz ott (és most jobbra mutatott). Így tanultam meg a cseresznye módszert.

 Volt pár izgalmasabb helyzet is, például amikor átvizelve a hópárkányt, ablakot pisiltünk az ezer méterrel alattunk húzódó Foii telepre. Vagy amikor egy többszáz méteres fal tetején, kínomban kaparászva a hágóvasammal életmentő lépést keresve Túlélő csak annyit mondott: ejsze nem kellene hágóvassal rálépjél a kötelemre.
Túlélő a csúcsra tör.
 A gerinc végét elérve még jócskán meredeken állt a nap, várnunk kellett, amíg a keleti oldal visszafagy, hogy esélyünk legyen a lavinával szemben. Ekkoriban a Grind-nyeregben még nem volt menedékkunyhó. Napoztunk, főzöcskéztünk és bölcselkedtünk a sok lusta emberről, akik most otthon húsvétolnak. Egyszóval nagy királyoknak éreztük magunkat. És bizonyos vagyok benne, hogy ezért hívják a királykőt Királykőnek.

Gáz volt bőven, időnk is, havat olvasztottunk a limonádénak Túlélő csudálatos forralóján, melyre már nem emlékszem, pontosan hány gramm is volt, de akkoriban Túlélő az utolsó hátizsák-csatjának is tudta a súlyát. Azt is elmondta, hogy mikor hátizsákot vett, levágta róla az összes csatot, bevizezte és berakta a fagyasztóba pár napra, hogy bevizsgálja, bírják e a hideget... Szóval sok izgalmas dologról esett szó, na.
Ebben a likban volt a második bivakunk. Jó volt,
csak folyton pisilni kellett a patakcsobogás miatt.
Lefelé szegény Túlélőnek kellet taposni a havat, de hát így jár, aki boldog-boldogtalannal megindul a hegyen. A Zernyesti-szorosba már szürkületkor értünk le, itt hó alig volt, viszont valami pernye-szerű fehér pelyhek lepték be az egész környéket. A talány jóval később oldódott meg - itthon egy este, a moziban. Ugyanis ott lövik le Inmant a Hideghegy című filmben. Vagyishogy Jude Law innen, a Királykő mellől megy el az Amerikai Polgárháborúba, majd mikor megszökik, ide tér haza szerelméhez, Nicole Kidman-hez, aki Zernyesten várja. Aztán jól lelövik ebben a jelenetben ni.
Valahol itt esik össze a hős, és röpködnek fekete hollók
és hull az a fehér izé, ami éjjel mind ráragadt a hálózsákomra,
mivel azelőtt a szörpöt is ráöntöttem véletlenül...
Nos, ha Inmant nem lövik le Zernyesten, talán az én mesém is tovább tartott volna...

FRISSÍTÉS: ha szeretitek a  hegymászós irodalmat, akkor ajánlanék valamit a Nagyérdeműnek: Ivan Bajo - Mosoly a kötélen. Imádni fogjátok.

16 megjegyzés:

  1. :))) Így reggeliben pisikálsára kényszerített a történeted :))). No nem abalkot, hanem csak úgy, a gatyaszárába :))

    VálaszTörlés
  2. Ezek szerint filmbe illő helyen jártatok.:-))

    VálaszTörlés
  3. Jó volt ez a bejegyzés, első sorban nosztalgia miatt. Látni az aláfekvőm, a gázfőzőm+palackom (főleg, h gáz volt benne bőven :D). Egyébként is rég beszélgettem Levivel, no de majd ha hazamegyek felkeresem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tiéd volt, vagy tiéd lett? :) Rémlik, hogy titán égőfej volt hozzá, összecsukható. No, hány gramm is akkor? :))

      Törlés
    2. Az enyém volt és az enyém most is, csak a matrac (Metzeler) kilyukadt azóta, az égőfej nem titán, hanem egy kis méretű Markill, ez is megvan, ennek a piezoja ment meg azóta. A tömegét nem tudom, igazából szerintem Levi jobban tudhatta az én dolgaimnak is a tömegét :). Nekem még levágott nyelű fogkefém sem volt :).

      Törlés
    3. No, ha már így kiteregettük a viselt dolgait :) én se hordtam haza a fél Budvárt a szoba-mászófalamhoz :)))

      Törlés
    4. Valóban igaz, így kijelenthetjük, hogy felgyorsított a Budvár erózióját. Pedig óvni kellene, mert nincs sok mászásra alkalmas fal Udvarhely közvetlen környezetében. :)

      Törlés
  4. Hát ez jó volt .. így reggelire teljesen felvidította a napom. Márpedig ma reggel nálunk a nap sem kelt fel, szürkeségbe hagyta a világot.
    Ja. . és végigjárni téli körülmények közt a Királykő északi gerincét sem leányálom, mindenképp dicséret jár az elkövetőnek! Ismétlést kíván ... vagy inkább folytatást!

    VálaszTörlés
  5. Ezt jó volt olvasni, izgalmas lehetett ez a túra! Valóban királynak érezhettétek magatokat, nem alaptalanul. A birodalom fenséges!

    VálaszTörlés
  6. Frissítettem a bejegyzést egy irodalmi ajánlóval: Bajo Ivan - Mosoly a kötélen (http://www.fsz.bme.hu/mtsz/irodalom/bajo00.htm)

    VálaszTörlés
  7. Mit nekem Iván! én a te bejegyzéseidet is imádom! :D)))

    VálaszTörlés
  8. nagyon jó írás :)
    és a képek is pöpecek ;)

    VálaszTörlés
  9. Már sokadszorra kell magam ismételnem: kész felüdülés a bejegyzéseid olvasni! Nemcsak szép képek gyönyörű tájakról, de új és érdekes infót is szerez itt nálad a zember mit addig még csak nem is hallott. Na és ez a humor, mivel fűszerezed... Köszi! :)

    VálaszTörlés
  10. Nekem volt egy Túlélő által készített hátizsákom. Azon is le volt tesztelve minden csatt a fagyasztóban :P ... nem is volt gond vele :D

    VálaszTörlés