Annyi itt a csinálnivaló, hogy egyszer még mindenképpen visszatérünk ide. Most csak két fél napunk volt, amiből elég sokat elrabolt Herkulesfürdő, ezért csupán a Hétvezér-forrásokat, a Szeles-vízesést (név by Perei) és a Ceszna völgyének bejáratát néztük meg.
A Hétvezér-forrásoknál igazi balkáni kempingben aludtunk. Miccs, manele, a keskeny útpadkán táborozó igénytelen népek, elromlott tusolók, ilyesmi. De a Cserna vize mellett a kavicsosban hévizes jakuzzik vannak, amiben annyian áztatják bálnatestüket, hogy csak alkonyat után lehet odaférni. Mi sikeresen elmartunk egy társaságot az egyik ilyen feredőből. Jó volt nagyon, a sziklákat világította a tábortűz, az oltyán curájt elnyomta a patakcsobogás, a sört meg oda lehetett tenni kézügybe a kövekre. Valahol utólag olvastam, hogy 5-10 percnél nem illik többet pancsolni, mert a gyógyhatás kicsinál, mi több mint egy órát voltunk benne, amíg egy újabb társaság minket mart ki onnan. Különben sem hiszünk a gyógyvizekben, se placebo, se nocebo. Ja, hogy esetleg rádióaktív... nos kellett a fejlámpa utána is, mert nem világítottunk.
A helyi erők erőtlenke próbálkozását látjuk az orvvadászat megfékezésére. Nem tudom a bűnbánó Bambi-terminátor elrettentőbb e piros BDSM-bilincsben, vagy a meredek ösvényen hirtelen előtűnő hmmm... ijesztő.
Egyik musthave túraútvonal a Fehér-kereszt még Herkulesfürdőről, ciki, de ezt szégyenszemre kihagytuk. Olvassátok el másnál. Helyette a Ceszna völgyébe hatoltunk be, igaz, csak a malomig. Kicsivel fennebb egy esztena várja látogatóit fákra tűzött, elég meggyőző marketingdumával, finom orda, barátságos kutyusok, ilyesmik. Az ezeréves határ valahol itt, a Mehádiai hegység gerincén volt, sajnos az őrbunkereket nem találtuk meg, nem mintha kerestük volna. A kék kereszt jelzés az erdőben indul, kicsivel a gyűjtőtó (Prisaca) vége fölött, a Cserna baloldalán, egy panzió mellett, majd félóra múlva jutunk be a patak medrébe egy cuccos szurdokba. Tuttira aktív barlangok vannak alul, mert az alsó szakaszon egy csöpp vizet sem találtunk.

Másik túránk a piros kereszt mentén pont a Prisaca-tó végében (Cserna jobb partján) levő hídtól indult a Szeles-vízeséshez. Ide 50 perc is elég felmenni, bár az ösvényt viszi el az erózió. A vízeséstől huncut 15 percre a jelzés mentén egy karrmezős párkányra lehet felkapaszkodni, ahonnan jó a kilátás a völgyre. Visszatérve a Csernában szokták lemosni az emberek magukról a szutykot, bár nem kizárt, hogy Herkulesfürdőn a Prisaca-tó vizét használják. Szóval inkább ne pisiljetek bele. Amúgy tilos is, tábla van, de mindenki tesz rá, mossa benne a valagát kicsi és nagy, széltében-hosszában napestig.
![]() |
A Szeles-vízesés vízhozama meglehetősen szórványos |
![]() |
Itt még a földből is szenteltvíz folyik. |
Mi a Cserna folyását felfelé követve hagytuk el a völgyet Arámabánya felé, az út majdnem pöpec, de ha nem hiszed, nézd végig google street viewen, én is azt csináltam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése