Festucam in culo fratris tui * - Curtea de Argeş legendáriuma

Pe Argeş în jos, Pe un mal frumos, Negru-vodă trece Cu tovarăşi zece, Nouă meşteri mari, Calfe şi zidari, Şi Manole, zece, Care-i şi întrece. ... Iară cum mergeau Că-n drum ajungeau Pe-un biet ciobănaş Din fluier doinaş,	Az Argesen hosszan Egy szép parton dobban Néger-vajda lába Elvtársira várva. Kilenc nagy kőmíves kubikos, malteres, Manoleval tízen, Átjöttek a vízen. ... S hát ahogy így mennek, egyszercsak mi látszik, szegény pásztorgyermek fütyikével játszik.

Na itt szóltam Grimpixnek, hogy hagyja abba a versfordítást, mert még lepipálja Alecsandrit. Különben is mindenki ismeri a történetet, mert Európa ezen szegletén minden nép egymástól nyalta a kultúrát. Összefoglalva annyi a legenda, hogy Negru Vodă megrendelésére a Manole Mester alvállalkozó csapata építenek egy kolostort EU-s közpénzből. De ugye vasbeton még nem volt, ezek meg épületstatikából elég gyengén álltak, tehát amit raktak délre, leomlott estére, amit estig raktak, leomlott reggelre. De nyomatták ezt a sziszifuszi dolgot egész nyáron, mert ilyen, amikor a hülyeség kitartással párosul. Vagy tényleg ennyire nem értettek a szakmához, vagy akkor is szokás volt kilopni az anyagot a malterből, nem tudni. Végül aztán mégis összetanakodának. Há mihez nyúljanak? Ha valaki ennyire sötét, mint ezek, nyilván nem a fizikához, meg anyagismerethez fordul, hanem az ezotériát veszi elő. Na ezek is így tettek, s béfalazták az asszonyállatot a kolostorba. Na és kinek a feleségét, hát persze Manole Mesterét, mert ő volt a leghülyébb közülük (Care-i şi întrece). Nagy drámát nem is okozott a dolog Manole Mesternek, inkább az tette be az ajtót, hogy Negru Vodă jól megviccelte a munkásokat a végén. Gondolta, ekkora tapló társaság jobb ha nem vállal több munkát, me több a kár, mint a haszon, s jó, hogy asszony kell a házhoz, de azért mégis, azt is kiszámlázni már pofátlanság, különben is a pénzt már elköltötte. Aztán amikor ezek még vagánykodni is kezdtek, hogy ez semmi, mert ennél jobb kolostort is tudnak csinálni (nyilván ahhoz sokkal jobb nő kell), akkor a vajdának végleg ellobbant az agya. Tehát elbontatta az állványzatot, azok a nagyképű marhák meg mind fönn rekedtek. Ikarusz módjára, nagy öntelten azt hitték, ha a kőmívesség sikerült, akkor az aerodinamika sem lehet gond s majd zsindely-szárnyakkal lerepülnek. De biza gond volt. Bele is álltak a földbe egyenként. Manole is le akart ugrani, de mivel a gombapaprikásban volt galóca is, látomásai lettek. Azt hallucinálta, hogy a felesége beszól neki, hogy szorít a fal csípőben, ráadásul nyomja a cicijét is (Zidul rău mă strânge,: Țâțișoara-mi plânge), pedig akkor már diétán volt jó ideje, mert a fal résein még a pizza se fért be. Na erre Manole úgy megijedt, hogy lezuhant, s könnyes kút fakadt azon a helyen. A zuhanásban mégiscsak volt valami vitorlázás, vagy pattant néhányat, mert a kút nem közvetlenül a kolostor mellett van. Nem kerestük meg, úgyhogy nem tudjuk tényleg sós e a vize. Meg aztán ki tudja, a Mester könnye miatt sós e egyáltalán, vagy a kopogó szellem miatti nagy ijedelme okán valami egyébtől, még jó hogy nem barnaszén telep van a Szubkárpátokban, mert az egy legendában hogy nézne már ki.

Az épület mindenesetre a román építészet egyik legfontosabb alkotása. Szép is volt, hát még milyen szép lehetett, mielőtt  André Lecomte du Noüy (aki arról volt híres, hogy először szétszedte az épületeket, majd újból összerakta - úgy ahogy sikerült), megmocskolta, bár állítólag annyit azért nem ártott neki, mint sok más templomnak. Sajnos rámszóltak, hogy fotózhatok, de akkor csomó pénzt kell adnom nekik. Ezért belül egyetlen képet készítettem.

A kolostor mögötti templomban aztán rácsodálkozhattunk az ortodox hitvilág igazi abszurditására... ja, most nem az aranyszkafanderes asztronauták jönnek, ez annál is vírdóbb volt. Grimpix ezt így foglalta össze: Egy kicsi terráriumban aszaltak egy barbiruhába öltöztetett aranyembert. A kézfején kicsiny aranyablak volt nyitva, amin látszott, hogy nem csalás, valóban egy múmia van ott. Pont olyan volt, mint a szárított negjosi sonka, amit napon rothasztanak a montenegróiak. Na és a hívők jöttek és összematatták mocskos kézzel a vitrint, amit egy néni, aki csak ezért állt ott, Cillit-el és egy ronggyal, mindig letörölt. De ezek csak jöttek és újra meg újra ujjlenyomatozták az üveget. A pultos néni meg nem lett ideges, csak mindig letörölte. És mind újak jöttek és zokogtak és imádkoztak  a sonkás pulthoz.

- Hú, na aztán ez nem volt valami pol-korrekt, hallod?

- Je suis Grimpix - vont vállat Grimpix - Ha nem tetszik a pópának, szereljen bombát a bringámra. 

De azért később utánanéztünk a dolognak, a vitrinben Szent Filofteea "Muceniţă", egy 12 éves kislányt őriznek, aki a XIII. században valahol Velico Tarnovo környékén élt. A muceniţă tehát nem azt jelenti, hogy mucsai volt a kislány, ahogy gondoltuk, hanem mártír. A kor erkölcséről sokat elárul, hogy fontosnak tartják az írások kiemelni, hogy még szeplőtelen volt. 12 évesen. Csak ez a mai világ ilyen hiperérzékeny, hogy pedofília, meg társai, régen bizony, akihez hezzavágtad a bundasapkát s nem borult fel, azt már lehetett beporozni. Életpályája nagyban hasonlít a Hófehérke /Hamupipőke /Piroska gyerekkorára, volt benne gonosz mostoha, gyermekmunka, elemózsiás kosárral delegáció a vadonba, meg ilyenek, de alázatosan viselte sorsát, mert vallásos volt nagyon, az hétszentség. Egyszer aztán, amikor vitte a hellókittis kosárkában a kaját a munkásoknak (az apja valami kisvállalkozó-féle lehetett), útközben egy csapat iszlamista menekülttel találkozott, akik a Német-Római Birodalom felé tartottak a jobb élet reményében. Hát irgalmas szíve majd megszakadt, elkezdte a kenyeret dobálni a migránsoknak. Persze, annyi esze nem volt, hogyha ezeket megeteti, akkor majd a munkások maradnak éhesek. Fel is háborodtak azok, mer álló nap kurucinfót olvastak, hogy a menekültek felzabálták a kajájukat, s beárulták az apjának, hogy né a hülye libsi tyúk mit cselekedett. S az irgalmas kislány jobbikos apja, ezen annyira felhéklizte magát, hogy hozzávágta a baltáját, ami a leánykát a lábán sebesítette meg. Gondolom nem a lábujját, hanem az ütőerét kaphatta el, mert menten szörnyethalt.
Nosza megijedt az apja, s gondolta, mielőtt kijönnek a tévések, eltünteti a hullát, de biz olyan hullamerevség vett erőt azon, hogy nem bírta felemelni se. Elment a pópáért, de annak sem volt villástargoncája. Nagy bánatukban nekiültek országvárosozni ott a hulla mellett, s hát amint Curtea de Argeş nevét kimondták, a hulla egyből felpuhult. Hamar szalajtottak Negru Vodáért,  aki jött fehér lovon, felmarkolta és el is hozta magával. De mivel Negru Voda szimbolikus figura, ezért nem így történt, hanem a muzulmán bevándorlók elől menekítették északra, végül Mircea cel Bătrân kapta öribe s helyeztette el itt. S ha nem igaz, annyi. Mindenesetre egy átok ül a hullán, aki széthordja, vagy csak lecsippent belőle bár egy szeletkét szuvenírnek, annak bizony szappany. A múmia átka, ugye, ha eddig nem volt elég a folklór-klisékből. Ez nem vicc, nagy divat volt, hogy egy-egy szent hulláját úgy szétkapják, mint foxi a lábtörlőt.

Na de hogy konkrétan mitől vált szentté, arról bizony nincsenek információk, mert akit megdobnak baltával az még automatikusan nem lesz szent, szép is lenne, a hargitai falvak is tele lennének olyan szentekkel, mint Szent Bélabá, vagy Szent Vinetu, na de ezt most inkább hagyjuk. 

* na kedveseim, hallám, mi is ennek a címnek a története?