A cián gáz?

Úgy tűnik a héten mások bejegyzései gerjesztik Grimpix posztjait. Bizonyára a jótékony feledés homályába merült mára tavalyi csúfos ciano-kísérletem. Akkor a felelősséget a tintasugaras negatívra hárítottuk, mint kiderül, méltánytalanul.

Krisztián hétvégi cianózása hatására újra előkerültek a vegyszerek és a megmaradt tintasugaras negatívok. 

Balra: közvetlenül exponálás után, karakteres, sötét tónusok, jobbra: kimosás után.

Megismétlődött tehát a tavalyi kudarc, de egyetlen papír jóval többet napozott. Úgy majdnem fél órán át nézte a naplementét. Ez ni:

Vasútállomás.

Jó sok berlini kék maradt a papír rostjaiban. Ez alkotja a képet. Valami ilyesminek a koncentrációját szokták a revizionisták a gázkamrák falaiban méregetni, bár ott a porosz kékkel inkább a holokausztról igyekeznek képet alkotni.  Íme tehát az igazság, azért mosódtak ki az eddigi nyomatok, mert bár sötétedtek, de mégsem eléggé. Egész egyszerűen alulexponáltak maradtak. Ennek több oka lehet, talán a vegyszer régi, talán a fólia anyaga szűri nagyon az UV-t. Talán mindkettő... de többé már nem gáz a cián...