Fut buha (izélem... a rezet)

Felhagyott rézbánya (Rosia Poieni).

- Hol voltál? - kérdezte Grimpix, amikor hazaértem.
- Hát... - mondtam zavartan - volt ilyen fless-izé Verespatakért. Hogy mentsük meg.
- Mitől kell megmenteni?
- Hát attól, nehogy szétcianidozzák. Tudod, az arany miatt...
- Azt hittem az embereket kell megmenteni...
- Igen, azokat is.
- És sikerült? Megmentettétek?
- Nem, nem sikerült. Az összes embert nem lehet megmenteni. 

Grimpix ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést, mégis este, mikor kinyitottam a sörömet, odaült mellém és csomó videót néztünk meg Verespatakról.


- Itt miért idegeskedik a néni? - kérdezte Grimpix.  - Hát mert évek óta bezárt a rézbánya és azóta nincs munka, csak izélik a rezet álló nap. Állandó bizonytalanságban és megosztottságban élnek évek óta és ráadásul a világ minden pontjáról jönnek nekik megmondani idegenek, hogyan kellene éljenek.


- És itt miért szomorú a néni?  - Hát tudod, az arany nagyon súlyos fém, majdnem mint az ólom, és hát neki, mint láttad, nagyon sok aranya volt...  - Azért akar megszabadulni az aranytól? - Igen, azt hiszem.

- Nekünk is sok aranyunk van? - kérdezte aztán nyugtalanul. - Nem, nincs sok. Talán összesen egytized gramm lehet a telefonban, számítógépben és fényképezőgépekben. Az nagyon kicsi helyen elfér, de így is több köbméter követ kellett megőrölni érte.

Aztán arra kért, meséljek arról, milyen volt, amikor Verespatak környékén kirándultunk szakmai gyakorlat címen, milyen volt a rómaiak által is használt bánya, az arany múzeuma. Pár kép is előkerült, közvetlenül a rézbánya bezárása utánról. 

Európa második legnagyobb rézbányászata 1977-től működött Rosia Poieni-en, 2006-ig, rengeteg állami pénzt felemésztve. Szászavinc az ülepítőtó martaléka lett.

Ez az ingatlan NEM eladó.