Miért ne csinálj (kristály)detektoros rádiót - fail

Nagy vonalakban a detektoros rádió is csak ugyanaz, mint a diódás, a bunker-rádiók (rókalyuk-rádió), meg az összes érc-rádió, kristály-detektorosak, meg még a jóisten tudja micsodák. Leginkább abban különböznek, hogy a detektor ceruzából és borotvapengéből, valamilyen ércből és tűből, vagy egy boltban megvásárolható (germánium)diódából készült. Na jó, azért el lehet bonyolítani, a tekercsekkel, kondenzátorokkal, antennákkal is. Úgyhogy millió fajtájával találkoztunk a neten.

Alapok. Ebből a videóból az derült ki számunkra, hogy a elemnélküli rádióvevők AM jelet vesznek, ami egy adott vivő-frekvenciára rá-amplitúdómodulált jel. Tehát a vivőfrekvencia mondjuk 540kHZ, a bemondó hangja viszont a hallható tartományban változik (pár Hz és néhány kHz tartományban). Az antennával felfogott mindenféle AC jelből (az összes hozzánk elérő rádiójelből, villámlásból, a szomszéd mobrájából, az én szikratávíró-kísérleteimből, jövő RF-ből), az LC-körrel kiválasztjuk a kívánt frekvenciát, mondjuk az 540kHz-t, a többi frekvenciákat meg elvezetjük (ezért kell a földelés).

Ezután a kiválasztott jelből kell eltávolítani a vivőfrekvenciát (540kHz) és ami marad a jelből (az envelope) az maga a rádióadás hangja (ezt Ordasi 17 perc körültől magyarázza el, vagy itt még bővebben, kb. a videó felétől). Erre szolgál (sok más megoldás mellett) a germánium dióda, aminél fontos, hogy a voltage drop ne legyen túl magas (0,3V, vagy akár alatta), mert a légből kapott gyér jelből nem nagyon lehet pancsolni.
Az LC-kört szokás a tekerccsel hangolni (a tekercs lecsiszolva, vagy kivezetésekkel ellátva, esetleg benne vasmagot vagy egy másik tekercset tologatva, és még sokféleképpen), vagy egy varió-kondenzátorral. A tekercs alakjával is lehet optimalizálni a dolgot, sőt az antenna maga is lehet a tekercs egyes konstrukciókban.

Fontos még a fülhallgató impedanciája, a 8-16-32 ohmos fülesek nem jók erre, de ha nincs régi telefon-hangszóród (csak tudnánk, hová tűnt ez az a rengeteg hangszóró, amiket a köztelefonokból mindig kiloptak az emberek), jó a piezo-füles is. Itt elmagyarázzák, hogy miért fontos a piezó-füles, vagyis, hogy miért kell nagy impedanciájú legyen a fülhallgató (nagyobb, mint 1kohm). Röviden, a diódának min. 0,3V nyitófeszültség kell, és ha nem elég nagy az ellenállás, akkor nem fog ez összejönni. 

Walter detektoros rádiója, 150 menet kb. budipapír tekercsrel (kb 5cm átmérőben, bár állítja, h a készülék erre a méretre nem érzékeny, de az indukciós kalkulátorokból azt látjuk, hogy igenis, de). Borotvapengét, vagy szike-penget lángban oxidál kékre (de lehet anélkül is próbálkozni). Grafithegyet használ. 

Antennának (csak) 5 méter drótot használ, megemlíti, hogy magasra érdemes dobni. Földelés bármi lehet. A grafitot tologatva hangolja a rádiót, nincs külön kondenzátora, és nem a tekercset babrálja, de ezzel valószínűleg korlátozza a befogható tartományt. 60ohmos fülessel neki működik a dolog, de állítása szerint nagyon közel van az adóhoz. 

Ordasi detektoros vevője,  budi-tekercs (42mm átmérő, 19mm hosszan, 115 menet), 0,15-ös drótból. Celluxból és alufóliából csinál egy 142pF-os kondenzátort, amit ollóval állít be.  Az 540kHz-re megy - a Kossuth-rádióra. A diódája, kékre oxidált pengén egy saját súlyával nehezedő ceruza. Nem minden ceruzával működött neki (kell vezesse az áramot).

Rimstar úr detektorosában állítható kondenzátort és állítható tekercset is használ, a konstrukció csak abban tér el, hogy két tekercse van. 

Ez meg egy pizzadobozos megoldás, aminek a tekercse maga az antenna, így elég hordozható.

A mi tekercsünk méretei, kb 140 menet, 5,5cm átmérővel és 3,94cm hosszal. 

A mért érték 830uH, a kalkulátor szerint pedig 910uH:

A kartontekercses kondenzátorom 1880pF és 250pF között változtatható, tehát 120 és 350kHz között lehetne LC-kört kialakítani az előbbi tekerccsel. Kicsit nagy lett, így ezt nem használtuk. 

A pezsgősdobozra épített kondi viszont 28pF és 350pF között változik. Ezzel 300kHz és 1MHz között tudunk a 880uH tekerccsel beállni. Tökéletes.

A gyári forgó-kondenzátort is megnéztük (amit a Conrados rádió készletünkben találtunk), az is ugyanez a nagyságrend. Tekercs helyett meg egy gyári induktorral is próbálkoztunk.

Az induktor 1mH, tehát hasonlóan a saját diy cuccunkhoz, nagyjából 300-900kHz között kellett volna vennie. 

A jobb felső sarokban az oxidált borotvapenge és ceruzabél látható, ami jelenleg nincs bekötve, de azzal is tettünk egy próbát és több régi diódát is odapróbáltunk.

Földnek a fűtőtestet használtuk, antennának egy 8 méteres drótot, amiből pár méter lógott függőlegesen az erkélyről, a többi meg vízszintesen volt kifeszítve az ablakok között. 

De nem vett a szerencsétlen. Talán csak néha a hűtőszekrényt, néha volt valami nagyon halvány static sistergést, de emberi hang, vagy zenefoszlány nem volt. 

Pedig működnie kell, mert bezzeg a szikratávírónkat vette. Igaz, hogy a teljes tartományon kattogott, nemcsak azon a sávon, amin adni akartunk, de az meg a szikratávírónk kudarca, az meg egy másik bejegyzés. 

Miért nem működik a kristály rádióm?

Nyilván napközben alig lehet hallani a sok lófráló ember miatt, bőgetik a motrokat, túráztatják a gépet, sikoltoznak a gyerekek, pisil a szomszéd, szörcsög a hűtő, soroljam?

Éjjel nemcsak szendereg a sok robogás, de állítólag az ionoszféra sokkal barátságosabb ilyenkor a középhullámokkal.

Az is egy adottság, hogy milyen messze van tőlünk egy adótorony. Hozzánk legközelebb légvonalban 39km egy ilyen torony (ami ebben a tartományban sugázroz), a tömbház túlsó oldala néz arra. De van közöttünk egy hegy is. 

Antenna. Sokan 5-10 métert javasolnak, de nem ártana 50 méter sem. Bár hallottunk olyat, hogy valakinek az adótoronytól nem messze (kevesebb, m 100 méterre) 80 cm antennával is sikerült jelet fognia.

Ahhoz képest, hogy semmi reményünk a jó vételre, elég drágán árulják a kínaiak azt a rádiót, aminek pont az a lényege, hogy otthon kacatokból lehet összerakni. Ez azért elmond egyet és mást a társadalmunkról. Nem is vesszük meg. Szerintem a miénk is van ennyire jó, aztán mégse fogok vele lófaszt se.

Forrás

Egy másik érdekes konstrukció. Hiszen említettem, hogy tele van velük az internet.

Forrás

Olyasmiket olvasunk, hogy az AM általában függőlegesen polarizált (talán így jobb elnyelődés és vízszintes haladás szempontjából), viszont mikor elér hozzánk, egy csomó mindenen átment a jel. Lehet, hogy már nem is annyira függőlegesen polarizált? Ellenőrizhető, hogy a rádiót forgatva változik e a jelerősség. Elvileg az AM torony helye is megtippelhető, hogyha a rádiót forgatjuk, a két legjobb vétel vonala adja a torony irányát, nyilván ez nekünk nem sikerült, hiszen a vasbeton házak között nem várnak csodák. Ahhoz sokkal közelebb kellene laknunk egy adó-toronyhoz.

Ez meg egy jó kis troubbleshooter, hogy mi minden okozhatja a vétel hiányát. Erről több videó is van, ami azért megnyugtató, mert úgy tűnik, sok embernek nem sikerül ez a nagyon bézik szerkezet.

Olyat is találtunk, hogy az a jó dióda az, amelyiknek van 1,7-1,8mA reverse leakageja, mert így a szinusz jel szinuszként és nem négyszögjelként jön ki belőle. És, hogy ez fontos  a detektoros rádiónál, nyilván a mi aliexpresszes diódáink nem tudják ezt. Itt meg oxidált penge-diódát mérnek ellenállással is, egyik irányba nagyobb, mint a másikba (1,7-1,3Mohm), diódával visszafele csak végtelen ellenállást tudtunk mérni, előrefele viszont a multiméter beállításai szerint változott, gyanítjuk, hogy a diódát nem ellenállásként kell bemérni. 

De a kudarcon túl, minek is nekünk AM radió? Kossuthot hallgatni manapság vérciki. Mellesleg az online változat másodpercekkel van lemaradva a rádióban foghatótól, a műsor viszont jó 60 évvel...