Mint látható, végre sikerült megoldani azt a problémát, hogy a két üveglap közötti keskeny rés nem maradt párhuzamos, illetve kifolyt a cucc.
Ezek a beállítások nagyon vékony (0,3-0,5mm?) rézdróttal készültek. A megoldás csupán annyi, hogy ugyanebből az anyagból kell az üveglapok négy sarkát is feltámasztani, így azok a teljes felületen ugyanakkora rést fognak képezni. Hamarább is eszünkbe juthatott volna.
Mindig a negatív elektródon történik a kiválás (építkezés), az alábbi esetében megfordítottuk a táp polaritását. Ilyenkor azért megfigyelhető az eddig kialakult dendritek (alsó struktúra), amelyek most pozitívvá váltak, végén egy feloldódás (vlúros maszat-pamacs), pedig elvileg az új negatív vezeték az oldatból kellene felvegye a rezet. (Gyakorlatilag ez a setup alkalmas a réz-ékszerek maratására is, tehát hiába a réz-szulfát a pozitív ágról - erre a rézmarás kapcsán még visszatérünk.)
Sajnos mikroszkóppal nem vagyunk eleresztve, csak egy gagyi USB-s mikroszkóppal. Azért jól látszik, hogy a szubmilliméteres résben sem 2D a fraktál-szerkezet, hanem igazi 3D-s korallokat borjazanak.
A Helios 55milliméteressel, makrókihuzattal, meg ilyent a mikro-felvétel.
Az elektródák geometriája meghatározó.
Mint régebbi kísérleteinkből kiderült, a réz-szulfátból nemcsak rézre válnak ki a faágak, hanem például alumíniumra is. Na most a sima háztartási fólia egyszeres vastagsága semmit nem eredményezett, de négybe tűrve már igen. Nyilvánvaló tehát, hogy a rés szélessége is fontos, van egy limit, ami alatt már nincs kiválás.
A cink-szulfátunk is előkerült, de most valamiért nem tudtunk olyan szellős struktúrát létrehozni, mint régebb. Elvileg az áramforrás ugyanez volt, az elektródák szintén, a cink-szulfát viszont elvizesedett és megkövesedett, elképzelhető, hogy történt vele valami.
Párhuzamos elektródák között ilyen sűrű bokros szerkezetet kapunk.
A sarkokon ugyanúgy legyezőszerűen kiterül, mint a réz esetén, tehát nem a legrövidebb utat követi az elektródák között, hanem valami egyéb szempontból optimálisat.
Nyilván a levegőbuborékokat meg kell kerülnie.
Más geometriákkal:
Nyilván azt is ki kellett próbáljuk, hogy cink-szulfát és réz-szulfát vegyes oldata mit okoz cink és réz elektródákon. Hát ezt:
Távolról emlékeztet a Geamăna-környéki színekre. De a trutyi szélein azért vannak érdekes, szintén dendrites mikro-formációk.
A játékaink során több beállítást timelapsban is fotóztunk, tehát elképzelhető, hogy lesz gyorsított videó is az ágak növekedéséről. De még a tavalyelőtti cross-polár kristályosodási timelapsek sincsenek megvágva.
A milliméter-skála mutatja a nagyságrendet.
Csudi electrodeposition videó. Itt meg leírás, talán ezzel találkoztunk legelőször. Itt meg ón-kloriddal ugyanez.
Mivel a cink pozitív elektróda általában elfogy a negatív elektróda építése közben, arra gondoltunk, hogy esetleg az elektrolit-oldatnak nem is kellene cinket tartalmaznia, csak lehetővé kell tennie, hogy a cink atomok elvándoroljanak a pozitív oldalról a negatívra. Ezért kipróbáltuk azt, hogy a két cinklemez közé csak sóoldatot tettünk. A negatív oldalon rögtön nagy gázbuborékok keletkeztek, akkora vehemenciával, hogy nem mertük bekapcsolva hagyni, ráadásul a hatalmas levegő(?) buborékok pillanat alatt elszigetelték a két fegyverzetet. Szóval a sima házisó nem alkalmas ilyen bokrot növeszteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése