Oldalságok

2014. febr. 16.

Busójárás, te magad légy


Ha fotóznál, nem kell mentség,
Kamerázz, sze' van tehetség.
Egy ki ájfónnal fotózza,
egy ki zoomjával  lök orrba,
egy ki fotóz munkanapján,
egy épp LCD-n szelektál,
egy ki neve photography,
egy kinél van instamatic,
egy ki fészbukra lő lájkért,
egy csak selfiet, önmagáért.
Dongjad körül, mint húst a légy,
a fotós most te magad légy.


2014. jan. 6.

Hogyan neveld a sárkányodat?

Biz' Isten nem akartam én ezeket megmutatni, de ha már Lóri és Szilárd kolléga szóba hozták a sárkányt, imé néhány sikertelen próbálkozás. A kameraröptetős előzmények itt találtatnak.

Szóval adva van egy kétzsinóros, occsó Lidlis sárkány, amelynek nagyon eltalálták az egyensúlyát a németek, mert szépen röptethető. Sajnos szél is kell neki rendesen, ami nálunk elég ritkán adatik meg, bezzeg ha négy tenger mosná partjainkat... A másik szükséges tartozék egy kémkamera. Az enyémnek valami baja lett, mert képtelen 10-20 másodpercnél hosszabban rögzíteni, olykor alig 007-et tud, és teljesen véletlenszerűen kapcsol ki. Ennyi idő viszont nem elég magasba juttatni a sárkányt (gyári zsinórból kb. 30 métert tud) és kellően stabilizálni a röptét. Szóval az első kísérletek ilyen eredményt adtak: 






A képek jellege miatt ide kapcsolódik egy másik, régebbi cikkünk is. De van perspektíva a dologban, tavasszal visszatérünk rá, egy másik kamerával. Meg aztán hátha inspirál valakit a dolog, van elég amatőr repülőgépes is a városban. És a légifotózástól függetlenül sárkányozni irtó jó móka. Jót tesz az idegeknek :)

2013. dec. 23.

Zónázás előkísérletek II - hova exponáljak?

Mit csináljak, ha nem hagy nyugodni a zónázás, és arasznyi kinyomtatott dokumentáció várja, hogy kidobhassam a fenébe? Nem miattatok. Grimpix miatt. Mint mindig :)

Évekig gondot jelentet Grimpixnek elképzelni a lineárisan változó fényt. Vagyis, ha egy sötét szobában felgyújtunk egy kínai zseblámpát, majd még egyet, majd kettőt, négyet és így tovább... vagyis kettő hatványait, akkor a mi szemünk nem fogja a duplázódó fényt észlelni. Sötétben sokkal jobban fogja a különbséget látni, viszont ahogy egyre világosodik a szoba a kínai lámpáktól, mind kevésbé. Egy vagy két atomvillanás között fogadok, hogy senki sem tudna már különbséget tenni. Pedig duplázódik az. A CCD így lát. Grimpix nem.
Ha szemléltetni kellene, kb. ez volna a két látásmód közti különbség. 
Rendkívül fontos ezt megérteni, mivel egy 12 bites lineáris rendszerben (212= 4096) ez azt jelenti, hogy a legvilágosabb EV, vagy zóna, vagy mineknevezzem, 2048 tónust rögzíthet (a teljes adattartomány felét használja - ezé lineáris).
Fontos ezért tehát megtudni, hogy pontosan hol található ez a legszélső, hasznos zóna a gép fénymérője szerint, hogy ennél jobbra már semmiképpen se exponáljunk. Ezt a leggazdagabb zónát túlexponálni, vagy teljesen nem kiexponálni, merénylet lenne.

A zónarendszer egyik alapfeltétele, hogy minden változó kiszámítható legyen. Ezzel szemben van egy Nikon D5000, ami (a bejegyzés tanúsága szerint) azt csinál, ami éppen jólesik neki. Tehát a most következő bejegyzés pusztán elméleti jellegű, módszertani kísérlet arra, hogy a digitális exponálás változóit egyáltalán megismerjük. Az egész fejtegetést egyetlen expósorozatra építjük. Ne vegyétek túl komolyan. Ja, idáig már úgysem jutottatok el az olvasásban...

Tesztkörülmények
Adott egy sorozat: 11FÉ megvilágítás mellett, 200-as natív ISO, 8-as rekesz, középső expó 1/30 másodperc idővel (ez a fénymérő szerinti középszürke, V. zóna).  Bár amióta a filmfelhasználás újjáéled, több helyen is írják, hogy a film dinamikája nagyobb - nyenyenye, azért óvatosságból az eredeti 11 zónát megtoldottuk, 2 alsó zónával (-II, -I), illetve 2 felsővel (+XI, +XII), nehogy mégse férjünk bele a film zónarendszerébe. Később meglátjuk, hogy indokolatlanul voltunk optimisták, sőt régebbi posztunk tanulságait is felülbíráljuk ezzel.

RGB-ben zónarendszerről beszélni elég meredek dolog. Elsősorban definiálni kellene, hogy az egyes zónáknak milyen RGB értékek felelnek meg. Az eredeti zónarendszer szerint, a teljes szürkeskála (Z0-ZX) két oldalán a teljes feketedés és a papír fehérje áll (vagy negatív alapfátyol). Ezt tekinthetjük 0-255 értéknek RGB-ben. A dinamikus tartományhoz (ZI, ZIX) sokféle értéket rendelhetünk, pl aRGB szempontból, vagy LAB szempontból megközelítve a dolgot (lásd táblázat), de ezek meglehetősen irrelevánsak. A texturális tartomány (II-VIII) közepén pedig a középszürke helyezkedik el, aminek értéke 118-127 között kellene legyen, színmódtól függően. Az értékeket lásd a táblázatban, egyik sem szentírás, 'sze a netről vettük.

A 12 bites kép 256 szintre mappelésénél, a fentieknek pusztán tájékoztató jelentősége van, hiszen sohasem fordul elő, hogy csak a default RAW-ot, mindenféle tuning nélkül használjuk. Ímé az alapértékek grafikusan.
A tesztképek mind eltérést (görbe) mutatnak a lineárishoz (pl. aRGB) képest. 
A fényképezőgép kijelzőjén a 0-VII zónákban vált el a jel a hisztogram falától. Ez persze semmit sem jelent, csak azért érdemes tudni, hogy már terepen megsaccolható legyen a várható (vizualizálható) tartomány. Meg legyen tanulság azoknak, akik inkább -0,3 esetleg -1EV korrekciót használnak, csak azért, hogy kapjanak egy szép hisztogramot a gép kijelzőjén. Nagyon megéri.... Nem.
Bár olvastam egy ajánlást, miszerint nagyon komplex JPG tuning módszerekkel (minden gépnél sajátos beállításokkal) valamelyest elérhető, hogy a gépen megjelenő hisztogram hozza a RAW lehetőségeit. Igaz, ez esetben a szétszettingelt JPG használhatatlan lesz, de aki zónázik, úgyis megveti a JPG-t, maximum előképnek használja, mint régen a nagyformátumozók a polaroidot.

A natúr JPG képekről, csupán az látható, hogy a sötét részekben sűrít, mint az állat, és lenyelte a X. zónát. Következő sor az ACR-ben teljesen lenullázott értékeivel exportált JPG. Már a -II. -I. zóna képe is tartalmaz jelet, de ez annyira belefullad a zajba, hogy teljesen használhatatlan. A 0. zóna fotója nyomokban már tartalmaz textúrát, de azért inkább lehetne ez a teljes fekete (pont a helyén is volna), az I. zóna már mutatja a papír struktúráját, de még enyhén zajos. A II. zónára exponált képen már egészen jó részleteink vannak. A VII. zónában még szép részletek vannak, utána egyből túlcsordul. Ez bizony gyengébb, mint amit filmmel lehetne elérni. A texturális tartomány jobbról szűkebb 1 zónával, de szinte nincs dinamikus tartományunk, jobbról már kiégett a VIII. zónára lőtt kép, balról lenne tartalék, de csak lassú kínlódás tapasztalható a teljes zajbafulladás felé. Jóindulattal is legalább két zóna hiányzik jobbról. Még szerencse, hogy ennél azért többre is képesek vagyunk.
Például alapértelmezett ACR 7-el. Itt annyi történik, hogy a sötét zónákat széthúzza, gyenge -II-0 zónát hozva létre, viszont a IX. zónát beleértve, minden elveszít jobbról.

Következő lépésben megpiszkáljuk a RAW-okat. A XII., XI. és X. zónára exponált képekből  semmit nem lehet elővarázsolni. Teljes túlcsordulás. Ezeknek kuka. A IX. zóna képén -1,75EV értéknél jobbról belépik a hisztogramba a hasznos jel. -4EV korrekcióval pedig valahol az V. és VI. zóna közé esik. Tehát csak részben túlcsordult. Amennyiben a legutolsó zónánkat keressük, amiben a legtöbb információ van, akkor az valahol a VIII. és a IX. zóna között lesz. Van valakinek ötlete, hogy számszerűen hogyan lehetne pontosan megállapítani? Pl. a D5000-en legyen a Z VIII.+1/3.
A VIII. zónába exponált képen -0,75 EV korrekciónál kapunk hasznos jelet. -3EV-vel pedig szebb középszürkét kapunk, mint korrekció nélkül a Z V-nek exponált. Hiába na, nyolcszor annyi biten van elkódolva, van amiből pattogtatni.
Ezt nem tudom miért csináltam, de hátha kiderül belőle valami. Szóval az összes képet igyekeztem Z V-nek megfelelőre korrigálni, persze az ACR csak 4EV értéket bír állítani, ezért balról a ZI-től kezdődik a hasonulás. Érdekes viszont, hogy a ZIX  -4EV korrekcióval is csupán a ZV és ZVI közé esik. Egy része a ZIX-nek valószínűsíthetően kiégett.
Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a balról felhozott zónákból csupán az ZI-től találunk használható részletet, az alatt a zaj dominál mindent.  Viszont a jobbról visszaállított középszürkék jobbak, mint az eredetileg ZV-nek exponált.
Konklúzió
A D5000-esen a 12 bites legfelső EV tartomány a fénymérő által jelzett középszürkétől, vagyis az ezáltal kinevezett V. zónától +3,3 EV értékre van, vagyis a VIII+0,3 zónában. Tehát a képen a legvilágosabb területet, amiben még bármilyen részletet szeretnénk visszahozni, ezzel a korrekcióval érdemes exponálni. 
A fenti példában a hóra mértünk (ZV.), és ezt toltuk jobbra +3,3EV értékkel. Az eredmény elsőre ijesztő, azonban rengeteg részlet lapul a látszólag kiégett területeken. És mint a múltkori bejegyzés is bizonyította, utómunka szempontjából, sokkal kövérebbek ezek a részletek, mintha a havat eleve a helyére (VII. zónára) exponáltuk volna. ACR-ben -2EV korrekcióval a részletek a hisztogramon is a helyükre kerülnek.
Így már a sötét képelemek (sziklák, fák) is megközelítik az eredeti tónusukat, és ami a legfontosabb, sokkal kevesebb zajjal, mintha eleve a helyükre, a I-IV. zónákba exponáltuk volna őket. Egy mondatban: exponáljunk a csúcsfényekre, és dolgozzuk ki a sötét részleteket. 
Persze ez így szerzett nyereség nem feltétlenül látszik a képen, akkor van jelentősége például, hogyha a helyi kontrasztot erősítjük, vagy a sötét régióban szeretnénk nagyobb tónusgazdagságot, minimális zajjal elérni.

Az is kiderült, hogy a D5000 CCD-je egyáltalán nem képes átfogni az anseli 11 zónát. Ha szigorúak vagyunk akkor 0-IX+0,3 zónákról beszélhetünk, ahol a 0 a teljes fekete és a IX+0,3 pedig a teljes hófehér. Kevésbé szigorúan a sötét részletekben mehetnénk még egy lépést balra, de már a zajjal kell kompromisszumot kötnünk. 

Mivel a témában mi is csak most mélyülünk el, bármilyen meglátást, korrekciót szívesen fogadunk. 

2013. dec. 18.

Zónázás előkísérletek - a lineáris RAW

Persze, tudom, sál, sapka és jobbra exponálunk, ezt a témát már körüljártuk JPG esetén, de most ugyanez RAW-ban.

Negatívon a sötét részleteket az expozíció határozta meg (el kell érni a megvilágítási küszöbértéket a fotókémiai folyamat elindulásához, akár latenzifikációval is ha kell), hívni viszont a világos tónusokra kell N-1, N+1 stb. módszerekkel (expose for shadows, develope for the highlights). Digitálisan a jobbra exponálás legalább ennyire fontos, és hogyha az ACR a hívás analógiája, akkor bizony mindkét irányban fontos szerepet kap az utómunka.

Következzen egy tesztképsor (még fogjuk használni): fehér festővászon, testreszabott fehéregyensúly, pontmérés, 11FÉ megvilágítás mellett, 200-as ISO, 8-as rekesz, középső expó 1/30 másodperc idővel.  Az eredeti 11 zónát kiterjesztettük, mivel Ansel úrnak nem volt DSLR-je, és a D5000 dinamikája többet sejtet. Így -II és +XII közötti zónáknak exponáltunk 15 EV-t.

A natúr JPG és a lenullázott ACR JPG-je között kevés az eltérés, az előbbi a IX. zónában telítődik, alul kontrasztosabb, a második már a VIII. zónában kiég, sötét részleteiben viszont sunyin menedékesebb. Úgy tűnik, sok lesz még a 11 zóna is a nikonkának? Konkrét adatokat majd legközelebb, most elég a diagram:

A 8 bites JPG-el szemben a RAW-ban, 12 bites átalakító esetén, 2^12 = 4096 tónusunk lehet. Nyilvánvaló, hogy egy lineáris rendszerben a legvilágosabb EV 2048 lépésből állhatna, a következő 1024-ből, majd 512, egészen az utolsó előttiig, ami már csak 2 tónus, legvégül az utolsó, ami már csak 1. Az alsó régiók aztán teljesen belebuknak a zajba. Persze ez az igazán fontos dolog (lineáris kép) a szemnek láthatatlan (már a róka is megmondta, hogy jól csak RAWban lát az ember), sajnos csak elképzelni lehet a fentieket, hiszen nem ilyenek a megjelenítőink és a szemünk sem lineárisan lát. De ha így van, akkor miért ég ki a kép olyan hirtelen a VIII. zóna után? Csomó infromációnak kellene lennie a legvilágosabb zónákban. Hát nem is ég ki.

A X-XII. zónára exponált képek valóban menthetetlenek, semmilyen módszerrel nem sikerült részletet kicsikarni belőlük, ezeknek kuka. Azonban a IX. zónára exponált kép már tele van élettel. Nem részlettelen fehér, némi tonalitással, ahogyan a zónarendszer meghatározza. NEM! Csekély sünisedés árán -4EV korrekcióval (ennyit enged az ACR) majdnem ugyanazt mutatja mint az V. zóna. Valójában inkább a VI., ennek magyarázata az lehet, hogy sajnos részben a IX. zóna is ki volt égve.

És így a VIII.  is, -4EV korrekcióval tökéletesen megfelel az IV. zónának. Nem anyagszerű fehér, és lightos csúcsfények a bőrön. Hanem kövér részletek. De ez semmi! Szintekkel széthúzva az amúgy keskeny hisztogramot (ekkor már 16 bites TIF-ben vagyunk), mit gondoltok, melyik a jobb, a helyesen exponált, vagy a túlexponált, majd -4EV-vel kiigazított? És miért? Hát mert a IV. zóna 2^6, a VIII. pedig 2^10 szintből állt, ezért a VIII.-ból korrekcióval készített középtónusok sokkal dúsabbak, mint a valódi középtónusok.

Itt már tökéletesen megfelelnek egymásnak a IV. és korrigált VIII. zóna.
Egyelőre még nem látom át, ez mit jelent a digitális zónarendszer módszertanában. A mindennapi fotózásban viszont rendkívül hasznos, és még visszatérünk rá. Addigis lehet hozzászólni, vagy linket küldeni, ha láttatok/olvastatok valamit a fentiekkel kapcsolatosan.

2013. dec. 16.

Hülyeség e a zónarendszer DSLR-el?

"És látá Isten, hogy jó a világosság;
és felosztá Isten a világosságot 11 zónára. "

Évekkel ezelőtt, mikor először merült fel Grimpixben, hogy a zónarendszert (fotósznoboknak ez kötelező olvasmány) valamiképpen értelmezni kellene a digitális fotózásban is, még nem voltak netes cikkek a témában.  Ma már van dögivel. Az elmélet csodálatos, de gyakorlatban fontos lenne hozzá egy fénymérő.

Azt már a középszürkés bejegyzésben eldöntöttük, hogy a 8 bites kép (sRGB, aRGB) közepe nagyjából 128-as. Hogy a kamera fénymérője mit tekint középszürkének az egy jóval bonyolultabb kérdés, a facebookon meg is lebbentettem a problémát, de a válaszok komolytalanok voltak. Végtére is csak facebook, nem a bölcsesség kútfője. Úgyhogy máshonnan közelítünk. Vagyis milyen tónust eredményez a fénymérő javaslata a képen (bármilyen tónusú kartonról)? Na pont az lesz a középszürke RGB-ben, bárhány százalékos is legyen a szabvány.

Az első kísérletek arra, hogy a D5000 fénymérőjének etalon középszürkéjét meghatározzuk, teljesen értékelhetetlen eredményre vezettek. Izzólámpa mellett, rekeszelőválasztással, hosszabb záridőknél (0,5-1/30 mp) a fehér és fekete kartonok között 0,9EV különbséget sikerült mérni. De az egyes tónusoknál mátrix és spot fénymérés is 0,3-0,9EV között szórt. Arra gondoltunk, hogy a programautomatika intelligens rutinokkal megsaccolta, hogy nem középszürke kartonra mértünk, és ezért látta a fehér papírt világosabbnak a feketénél. Ekkor új méréseket kezdtünk, napvilág, manuális módban, pontméréssel, havat és mindenféle sötét felületeket exponáltunk. Az eredmény jobb lett, a középszürke 168-180 luminozitás között szórt, ami csak kb. 0,3EV. Mivel a fényértékek harmadolva állíthatóak a gépen, ez a pontosság alsó határa is lehet. Lassúbb záridőknél azonban, manuális módban is 0,9EV eltérés lett. Tehát nagyobb fényben (mondjuk >10EV esetén) nagyjából korrektül mér, azonban sötétben (1-5EV környékén) jelentősen csal. Harmadik kísérletben izzólámpa mellett (saját fehéregyensúly) erős fényben 158-as középszürkét kaptunk. 

Ekkor merült fel, hogy -2 és +2 korrekció között lőjük végig harmadolva a fehér kartonunkat (III-VII zónák). Tehát következzen a négy közbülső EV a teljes dinamikából. Természetesen mindez RAW-ból, ennek ellenére, mivel a gép tisztában volt vele, mennyire vannak az egyes képek alá-, illetve felülexponálva, egyfajta kontrasztgörbe volt várható. Például a 0EV-től mindkét irányba fokozatosan kellene csökkenie az egyes tónusok felbontásának. Ennek ellenére semmilyen szabályszerűség nem fedezhető fel az egyharmad fényértékenként leképezett tónusértékekben (na jó túlexpó irányba majdnem igen, leszámítva a 0EV és +0,3EV, illetve az +1EV és +1,3EV közötti anomáliát). Erről mi a véleményetek?

Mindezeknek több egyszerű oka is lehetséges.  Például valamit én csinálok rosszul.
Így változna ugyanannak a kartonnak a tónusa és színe a D5000 szerint, hogyha a III-VII zónákba exponálnánk. 
Vagy az egyes záridők nem pontosak, emiatt a tónusok leképezése szabálytalan. A fénymérő eltérő színű és erősségű fényben megjósolhatatlanul viselkedik, akár 1EV hibával. Elvégre belépő szintű gépről van szó.

Igaz is, a CCD már előszűrt képet rögzít (Bayer), emiatt a színes felületek középtónusát megtalálni már olyan feladat, amibe inkább nem mennék bele. Itt van például egy színes papírokról készített sorozat. A világos és sötétebb tónusú lapok egyenként voltak fénymérve, tehát várható lett volna, hogy nagyjából azonos tónusúak legyenek, mégis jelentős különbség tapasztalható (bár azért kicsit közelítenek egymáshoz, a valóságban sokkal nagyobb közöttük a különbség). Mintha a Nikon tudná, hogy egyik lap világosabb, a másik meg sötétebb. A luminancia értékek elég vadul szórnak.
Viszont az is igaz, hogy a bánat ismeri azt az algoritmust, amivel a Nikon kiszámítja a luminanciáját (vagy a fittyfenéjét, amiben ő a tónust méri)  az egyes színeknek. Kismillió képlet van, mind a zöldre súlyoznak, majd a vörösre és legkevésbé a kékre, de például a PS algoritmusát sem sikerült megtalálni. Talán ez adja a legközelebbi eredményt PS-ben a luminanciára: 
Luminancia = R*0.299+G*0.587+B*0.114

De persze tónusokat sokféleképpen kaphatunk színesből. Íme a fenti példa alant deszaturálva:
Ha a Nikon fénymérője is hasonlóképpen látna, érteném miért lett a rózsaszín és a vörös annyira más színesben, hiszen itt elég egyformák. De akkor mitől lett a vajszínű és a citromsárga, vagy a világos és sötétkék ennyire különböző?

És hogyha szürkeskálássá tesszük, még cifrább a dolog, most a zöldek hasonlítanak:

Szóval ha meg is kapnánk azt az algoritmust, amivel a Nikon a színes felületeknek tónust számol, és ezt el is tudnánk RGB-ben helyezni, akkora számítási feladattal kellene megbirkózni a terepen, amihez minimum esőembernek kellene lennünk. 

Felmerül a kérdés, hogy ezek után van e egyáltalán értelme zónarendszerről beszélni digitális fotózás esetén, mikor azt sem tudjuk, melyik szín, hogyan fog jelentkezni RGB-ben. Véleményem szerint nem érdemes. Nektek a gépetek pontosabb, kiszámíthatóbb?