2019. júl. 15.

Pride-korszak


Szokásosnál később érkeztem haza. Grimpix kicsit feldúltan fogadott.
- Hol voltál? Aggódtam. - de persze tudtam, hogy csak unatkozott, mert nem volt akivel vitatkozzon.
- Le volt zárva a város, tudod a Hargita Rally miatt. Kerülni kellett.
- Akkor az olyan, mint a Pride? A közlekedési kihágás mióta tartozik mindenkire? Az nem egy sofőr és egy rendőr magánügye?
- Esetleg még az áldozaté... de ez egy verseny, azt vágod?
- Az Autós Büszkeség? Felvonulnak az ízléstelenül tiritarkára festett autók és riszálják a büdös kipufogóikat a városban széltében-hosszában, minden jóérzésű embernek az orra alá burrogtatnak?
- Nagyjából. - hagytam rá, gondoltam így hamarabb végzünk.
- És ezt propagálják? A gyorshajtást? A szabályok be nem tartását? Mit akarnak elérni? Hogy a közutakon káosz legyen? Azt szeretnék, hogy a gyorshajtás mindenkire nézve legyen kötelező?
- Nem tudom mit szeretnének. Lehet, hogy csak jól érzik magukat. Kell nekik is egy nap, amikor megmutathatják magukat.

- Egy nap? De hát az autósok így is mindennap száguldoznak, átjárón, külső sávon, záróvonalon előznek.  Szerencsére még sokan nem merik felvállalni, nem is coming-outoltak, hogy igazából betegesen vonzódnak az autóversenyzéshez. De rengetegen vannak. Mi lesz, ha ezek is elkezdik? Aztán vannak, akik a más normális emberek elé parkolnak autóikkal, pl. a járdára, hogy kelljen őket kerülgetni a kisgyerekes családoknak, ha óvodába, vagy templomba akarnak menni!

- Igen, sok paraszt van az autósok között is. De a bringások is megérik a pénzüket. Gondolj csak azokra, akik lámpa nélkül, egyetlen mellénykében csapatják, vagy a wannabe angolokra, akik a bal sávon szembekarikáznak a forgalommal.

- Én is szeretem a sebességet, sőt, vannak autós barátaim is. De ez azért mégiscsak sok!
- Miért? - kérdeztem.
- Nekem semmi bajom az autósokkal - folytatta Grimpix - amíg a versenypályán csinálják, a négy fa között. De ezek azt szeretnék, ha mindenki számára kötelező lenne az autóvezetés?! Hát mi lesz így a világgal? Hova vezet ez a liberalizmus? Mi lesz, ha kötelezővé teszik az elsőbbség megnemadást is?
- Ó Grimpix, ez csak egy egyszerű alkalom, felvonulnak, kicsit mutogatják a kocsikat, jól érzik magukat, aztán hazamennek. Ennyi.

- Ennyi? De hát gyerekek is vannak ott. És a gyerekek megkívánják, és ők is ilyen felelőtlenül száguldozó autósok akarnak majd lenni. Mi lesz, ha mindenki így fog közlekedni? Mi lesz a közlekedési szabályokkal? Mindmeghalunk!
- Ez sajnos igaz. A világ így is úgy is elpusztul. 
- És láttam egészen kicsi gyermekeket akiknek felnyitották a motorháztetőt és engedték benézni a karosszéria alá is. Micsoda fertő!
- A gyermekek mindig is szerették a technikát. Az egészséges kíváncsiság miatt. Aztán van akinek megérik a gondolkodása és ennek ellenére bringás lesz, nem autós.
- Szerintem akkor sem lenne szabad megengedni. Hallottam olyanról, hogy már 18 éves kora előtt eldöntötte, hogy márpedig ő motorozni fog, vagy autóversenyző lesz. Sőt már versenyek is vannak egészen kisi gyermekeknek, go-kart, motocross meg ilyenek. Hogy engedhetik meg a szülei? Hiszen még gyermekek. Döntésképtelenek. Minden jó érzésű normális embernek kifordul a bele ettől. Be kellene tiltani!
- Szerintem túlreagálod.
- Túlreagálom? Mikor alig tíz évünk van hátra? Mikor az utolsó liter benzint versenyautókba töltik? Szerintem meg nem, ezek direkt provokálják a normális embereket.

- Azért ne felejtsd el, hogy nemrég Úrnapján, búcsúkor, a katolikusok vonulgattak, és miattuk volt lezárva a városközpont.
Láttam ahogy Grimpix arcát elönti a méreg.
- Igen, azt is, hogy engedheti meg a városvezetés?
- Hát tudod, hagyománya van. Kétezer éves.
Grimpix viszont kezdett tűzbe jönni.
- Látod? Erről beszélek neked és nem vagy képes megérteni! Őket is üldözték az elején. Csak nem elég hatékonyan. És mi lett?
- Na mi?

- Hát az, Nagyokos, hogy a végén kötelezővé vált. Államvallás. Mond ez neked valamit? Addig vonulgattak, amíg megmérgezték a társadalmat, és kötelezővé tették a fantazmagóriáikat. És aki nem értett velük egyet, azt kinyírták!
- De mi bajod van ezzel, most már ez sem kötelező, szerencsére.
- Téged nem zaklat fel, amikor Ku-kluxnak öltözve ez a cosplay társaság masírozik az utcákon, nagy címerekkel, keresztekkel, meg zászlókkal? Harci indulókat énekelve? Transzba esett vérszomjas anyókák imára kulcsolt kézzel? Nem jut eszedbe a boszorkányüldözés? Szerinted miért csinálják? Meg akarnak félemlíteni! Mindenkit, aki nem velük van.
- Én nem szoktam megijedni a keresztalja látványától.
- De bezzeg a harangszó az idegesít, mi?
- Azt tényleg túlzásnak tartom - ismertem be. SMS-ben, vagy facebookon is figyelmeztethetnék a híveket. - de Grimpix nem zökkent ki.
- És az mind semmi, gyerekeket is visznek az ilyen menetelésekre! És tudjuk jól, hogy ennek mi lesz a következménye! A parókiák a fertő melegágya. És a meleg ágy nem allegória! Láttad, a lengyeleknél is mi volt.
- Jajjna Grimpix, de hát sok mindenért szokták lezárni a várost. Míves emberek sokadalma például? Szerinted azért csinálják, hogy végül mindenki kötelezően otthon mézeskalácsot süssön? Vagy a városnapok, március 15., Virágfesztivál. Szerinted ez azért van, hogy megfélemlítsék azokat, akik utálják a muskátlit? Ezek arra valók, hogy megtörjék az egyhangúságot. Az emberek szeretik a változatosságot, akkor is ha ennek az ellenkezőjét állítják.
- Hogy felkavarják az indulatokat - morogta Grimpix. A normalitás ellen vannak! Kikezdik a társadalom szövetét. 
- Na jó, de emlékszel, mi is vonulgattunk. Autómentes világnapon. Biciklivel. Sőt gázálarcban! Azért az sem volt semmi! Igaz kevesen voltunk, de legalább erős üzenet volt.
- Kár, hogy abbahagytuk. Mozgalmat kellett volna indítani - sóhajtott Grimpix.

- Na látod, és mi sem akartuk, hogy mindenkinek kötelező legyen a biciklizés. Mi sem akartuk az autósokat haláltáborba hurcolni. Mi sem akartunk biciklis-kvótát a munkahelyekre. Csak annyit szerettünk volna, hogy a közlekedésben egyenlő félként kezeljenek. Hogy egyáltalán észrevegyenek, hogy létezünk, ne előzzenek velünk szemben, ne nyissák ránk az ajtót. Hogy amiért nem kéttonnás terepjáróval járunk, attól még egyenlőnek érezhessük magunkat... egyenértékűnek.
- Te valóban nem akartál többet. - mondta csendesen Grimpix, de úgy, hogy a hátamon felállt a szőr. - Te sohasem tudtál igazán nagyban gondolkozni! - ezt meg úgy mondta, hogy megijedtem, aztán hallottam még ahogy félhangosan ezt motyogja - Úgy látszik ez egyedül az én harcom, s különben is, egy bringás sokkal jobban seggbe tud rúgni egy bmwst, mint fordítva...

2019. júl. 5.

Cianotípia telefográfia FAIL

Sikerorientált, majom világ, ahol a bukás is minél látványosabb, annál nagyobb siker (lásd ómájgádék és szúkkáék failvideóinak győzelemmenetét). Ebben a történetben viszont nincs semmiféle csattanó. Csak simán kizárunk egy technikát, amiben láttunk ugyan némi perspektívát, de mégis teljesen alkalmatlan a megvalósításra, viszont hátha inspirál majd valakit egy újabb próbálkozásra más médiumokkal. Nem is írtam volna belőle bejegyzést, de azért napló a napló, hogy naplózzunk vele.
Annak a 2-3 olvasónak még jó, hogy nem veszem elő az állványt, a DSLR-t és a fényeket :)
Tehát a laptográfia kapcsán az az elképzelésünk született, hogy mi lenne, ha egy sokkal egyszerűbb eljárással elérhetővé tennénk instant képek készítését tabletről, telefonról. Egyfajta keresztezése lehetne az afgán-kamerának és a modern okostelefonoknak A fotópapír persze nem jó médium, mert egyrészt túl érzékeny a kijelzőről való kontaktoláshoz, másrészt napvilágnál lehetetlen vele dolgozni. A cianotípia viszont egy jó alternatívának tűnt, pláne, ha nem magunk keverjük és érzékenyítjük a papírokat, hanem készen vásároljuk, mint Solar paper. Csak víz kell hozzá, fényben is kezelhető. 

Külön lehetőséget láttunk a mozgókép rögzítésében is, mivel tűző napon egy ilyen papírt 5-10 percig exponálunk, ezalatt a mozgás is megjelenhetne a képen. Ezért beszereztünk olyan android applikációt is, ami valós időben inverzben mutatja a kamera képét. Az álló képekre több alkalmazás is létezik, ami átfordítja negatívba. Ezután már csak a kijelző kikapcsolódását kell megakadályozni valahogy. A Samsungnál 30 perc a maximális képernyő-idő. 

Sajnos azonban, a tablet kijelzőjének a fénye semennyire sem elegendő a cianotípia  kiexponálására. Tökig felhúzva, 30 perc arra sem volt elég, hogy egyáltalán valamiféle elváltozást észrevegyünk a papíron. Számoljunk: egy fehér fal árnyékban (most hadd ne fénymérőzzünk ennyiért) még mindig 6 fényértékkel világosabb, mint a tablet kijelzője. Csak ezt a 6 fényértéket alapul véve is legkevesebb 10 órát kellene exponálni, és akkor még nem kizárt, hogy a cianóra is érvényes a Schwarzschild-effektus.
enné' igénytelenebbü' nem tudom már szemléltetni a dolgot :)
Kijelenthető, azt hiszem, hogy nem azért vagyunk a cianotípiás laptográfiában világelsők az interneten, mert senkinek nem jutott eszébe még, hanem mert senkinek sem működött a dolog. 

2019. jún. 18.

A giccs kacska-lábon forgó fellegvára

 
Tiszta szerencse, hogy ez a derék üzletember a középkori lovagkultúra szerelmese és nem például jedi-buzi, mert hogy nézne már ki az Enyedi-szorosban, a Kőközben egy vasbeton Halálcsillag?
Előtérben a Lovag-templom, hátul megjelölve meg a torockószentgyörgyi romok.
De, vagy a történelmi térerőben van némi zavar itt a mészkőszirtek árnyékában, vagy egy igazi középkori féregjáratot találtunk, mert olyan nincs, hogy egy lovagvár csak úgy kibukkan a téridő finom szövetéből a XX. század végén.


Forrás
Habár, ahol népek tudnak előbújni csillagkapu nélkül, ahol a banda egyik fele a Szíriuszról jött szittya, Attila hunjaitól beporozva, a másik fele pedig dákórómai patrícius kecskepásztor, ott azért annyira nem csudálkozunk már semmin.

Mindenesetre, szabad a gazda: szóval a rablókapitalizmus hajnalán, milyen várat, milyen romokat vásárolt fel a lovag úr, és hogyan nézett ki az a valami, amiből ezt a kastély-hotelt létrehozta? 

Aki bírja a románt, az itt olvashatja a jelenlegi várúr krónikáját. Mérget azért ne vegyetek rá. Megannyi kínzó kérdést vet fel, hogyha a múlt században még használták magyar, majd román katonák (1918 után), sőt Mihai király is járt itt, akkor hogy a búbánatban nem jelenik meg egyetlen korabeli képeslapon sem? Hogy nem említi Orbán Balázs? Hogy nincsen rajta a Monarchia térképén? És ha hazugság az egész, mitől zár össze mögötte ennyire az egész internet? A gugli is benne van az összeesküvésben?


Mindenesetre az ojjektummal szemben, túl a patakon, srégvizavi, magasodik a Vár (Cetate) hegy, amiről Orbán Balázsnak pont egy nagy semmit sikerült megtudni, de a román Wiki tudni véli, hogy egy XIII. századi várról (Zedecheu) kaphatta a nevét, ami nem tudni, pontosan hol állott. 
Mindegy is, szóval van itt egy ilyen posztmodern atavizmus, egy lovag-kastély, amit a tulajdonos úgy álmodott meg, hogy hordozza a középkor szellemét. De mordizomadta, hol volt a középkorban atombombája a töröknek, tatárnak, mi? Minek kelletett vasbetonból építkezni, mi?

A vár alatt pöpec elhagyott kempinget találtunk, sorra be is néztünk a faházakba, mert szeretünk vegyülni a pusztulás erjedt légkörével. Sokkal hitelesebbnek tűntek a murálok, a szőrös tapéták, a szocreál fotelek, mint az egész wannabe lovagvár. 



A szorosban több útvonal is összejárja a környező szirteket. Mi a legrövidebbet választottuk, így két kilátópontot is érintettünk. 

2019. jún. 5.

Facebook parallax - howto jegyzet

Nem bonyolítjuk el a bejegyzést, ez csak egy jegyzet arra az esetre, ha valakit netalán érdekelne a Facebook 3D-parallaxis-hatás elkészítése. 
Kell hozzá egy híres Bresson kép, PS és kb. fél órácska az plánok körberajzolására. A Facebook sem fogja a legtökéletesebb content aware kitöltést csinálni, szóval a körberajzolás se kiállításra készül. 
Miután megvan, egy mélységtérképet készítünk a körberajzolás segítségével. Így:
Minél több plánt használunk, annál dögösebb a hatás, viszont annál jobban fogjuk később sajnálni az erre pazarolt időt. Ezután csak meg kell mutatni a két képet a facebooknak, aki elkészíti a 3D hatást.  
Grimpix facebook-oldalán megtekinthető az eredmény, nem linkelem ide, úgyis onnan jöttél a blogra, tehát már láttad. 

2019. máj. 25.

Savazz!!!


Egyik este Grimpix beleolvasott a laptopba. 
- Hallod? - szólalt meg - Tudtad, hogy most a kérdés az, hogy milyen Európát akarunk?
- Persze - válaszoltam, holnap EP választások lesznek.
- És azt is tudtad - olvasta tovább Grimpix - hogy nekünk, magyaroknak nagyon nagy tétje van a választásoknak?
- Persze, mint mindenki másnak Európában.

- Na jó , de nekünk nemzeti érdekünk megköveteli, hogy ne maradjunk ki a döntéshozatalból.
- Igen, más nemzetekből is vannak akik is pont erre gyúrnak.
- Lehet, hogy pont ezért írják itt, hogy ezért kell nagyon odafigyelni, hogy elmenjünk szavazni.
- Hát igen, erre nagyon oda kell figyelni - feleltem epésen.
- És nem dughatjuk homokba a fejünket - folytatta Grimpix
- Hát nem, az tényleg csak ritkán vezet célhoz.
- És azt tudtad, hogy ez nekünk Nemzeti Ügy? A magyarság erőpróbája?
- Hát igen, sokan mondják.
- Te nem? De azt azért tudod ugye, hogy most erőt kell mutatnunk, nem gyengeséget?
- És mi van akkor, ha valóban gyengék vagyunk? 
- Akkor meg kell vastagítanunk a képviselőink hangját, az összefogást, nem a széthúzást kell támogatnunk, az egész zenekar egyetlen prímás mögé kell felsorakozzon - a közösség ereje rajtad is múlik.
- A közösségek már csak így működnek. 
- Ezért kell, hogy erősítsük meg a magyar képviseletet.
- Persze, viszont nem mindegy, hogy az a képviselet mennyire megvisel...
- De a mienk speciális helyzet, itt nem lehet idealistának lenni, itt pragmatikusnak kell lenni a politikában.

Grimpix most már a tabletet is bekapcsolta, hogy több helyről informálódhasson. 
- Látom már, vannak még kiábrándultak.  De tudtad, hogy nem most kell büntetni?
- Hanem mikor? A választás remek alkalom a képviseleti demokráciában, hogy a képviselők munkáját értékeljék az emberek.
- Igen, de aki most nem szavaz, nem a pártot bünteti, hanem a közösséget csonkítja! - fakadt ki Grimpix, majd folytatta - ha elvesz a képviselet súlya, bármi történhet!
- Igen. Bármi. 
- Ha nem vagyunk ott,  ahol a döntéseket hozzák, senki nem tudja közösségünket képviselni!
- Valóban nem. Pláne ha mi nem vagyunk ott!
- Képviselet nélkül sokkal rosszabb - folytatta Grimpix - aki nem megy el, a román nacionalisták malmára hajtja a vizet. - hangjába némi ijedelem is vegyült. Ki más viszi tovább ügyeinket?
- Mégis hogyan várod el, ha számodra nemzeti ügy, hogy más nemzetnek ne az legyen?

- De akkor is, ez egy gólhelyzet! Összetartó közösség képét kell tudjuk felmutatni, hogy Brüsszelben ne csak a románok hangja hallatsszon. 
- Aazért lesz még ott pár hang. 
- Igen, ezért kell, hogy mutassuk meg, mi magyarok, hogy erős hangunk van!
- Neked pláne, Grimpix - jegyeztem meg gúnyosan.
- Igenis, én képes vagyok megvédeni értékeinket, érdekeinket! - jött tűzbe egyre inkább - sokan nem érzik a súlyát! Fel sem fogják!
- Azért páran érzik érzik. Csak éppen tehetetlenek. 
- Én akkor sem hagyom, hogy mások döntsenek helyettem. 
- Akkor sokkal óvatosabbnak kellene lenned. - válaszoltam egyre ingerültebben, de mintha nem hallotta volna, folytatta:
- Én élek a jogommal, nem engedem, hogy átnézzenek a fejünk felett. S neked is szavaznod kellene, hogyha nem mindegy. 
- Mondtam én, hogy mindegy?

- Akkor vegyünk részt ők mind ott lesznek, ezért legyünk ott mi is! Aki magyar, velünk tart! - ezt már szinte kiabálva mondta  - Ne a román nevessen utoljára! Ott leszünk, mert meg akarjuk őrizni a képviseletet! Meg akarjuk őrizni, ami maradt a keresztény európai értékeinkből! Nem mindegy, hogy a magyarság súlya mekkora! 
Most már feltartóztathatatlanul ömlött Grimpixből a szó.
- Aki teheti menjen el szavazni, mert mi alakítjuk a jövőt! - ezt szerintem a szomszédoknak mondta már, úgy kiabált. - Hiszem, hogy Erdély aranykora előttünk van!
- Hát nem is tudom, nekem már volt részem egy aranykorban. 
- Jól van nagyokos, de vannak olyan dolgok amelyekben a Bánságban, Dél-Erdélyben és Székelyföldön hasonlítunk, például abban, hogy sohasem dőlhetünk hátra! - tette fel Grimpix a pontot az i-re. 
- Nem? Most figyelj! - felpisszentettem egy sört és kényelmesen hátradőltem. Közben meg azon járt az eszem, hogy de jó is lenne, ha holnap, míg Grimpix alszik, titokban megváltoztatnám a WIFI-jelszót. 
Mindnyájunknak el kell menni...