Oldalságok

2012. nov. 5.

Dimenziók - téridő kalandok

A kétdimenziós kép egyetlen pillanat nyoma, közhelyesen a pillanat művészete, s bár ez abszolút nem igaz, a kamerával megragadott kép ideje kifagyasztva, az időben hosszasan szemlélhető. A videó, az ilyen kétdimenziós, mozdulatlan képeknek az idővonalból valamilyen mintavételi gyakorisággal (pl. 30 fps.) kiragadott sorozata és a szemlélő előtti felvillantása időrendi sorrendben.

Így lát Józsi bácsi és Marika néni.
Az egyszerűség kedvéért tekintsük ezt egy olyan kontinuumnak, amiben az egyes képek rövid ideig villannak fel, s a megjelenítendő folyamat előbb látott pillanatai már a múltba kerültek, egyetlen pillanat a jelenben él, a többi meg még csak a jövő... A kép két dimenzióját (X,Y) egyszerre látjuk meg, és időben újabb meg újabb képek villannak fel és enyésznek a múltba. Az egyszerűség kedvéért tekintsük az időt egy harmadik dimenziónak (T). Tételezzük fel, hogy az idő nem egy kitüntetett folyamat, aminek iránya van, hanem csak egy a három lehetséges dimenzióból, vagyis XYT legyenek kommutatívak a képalkotásban.  És képzeljünk el egy olyan relativisztikus kvantum-lényt, egy csodálatos ufónautát, egy androidot, amelyiknek az észlelése úgy épül fel, hogy egyszerre látja a fent említett Y, illetve T dimenziókat, az X dimenzió meg számára jelenti a képek érkezésének  folyamatát
Így lát az Ufó a Proxima Centauriról, vagy  honnan... 
Számára az észlelt kép egyes szeleteiben egyszerre jelenik meg az, amit mi múltnak, jelennek és jövőnek érzékelünk, ufónautánk az idő múlásával (X) azonban újabb és újabb képszeletek teljes életvonalát képes felfogni. Amire ránéz, annak egyszerre látja a teljes életútját, s ahogyan szeme tovasiklik, újabb és újabb térrész teljes életútja jelenik meg. Ha kiállna egy ilyen lény a központba és a Kossuth utca felé nézne, egyszerre látná azt amiről mi úgy beszélünk, hogy múlt jelen és jövő (látná Marika nénit, ahogy reggelit vásárol, elsiet a Május-Egybe robotolni, majd kettőkor hazafele jön fáradtan, ugyanazon az úton), s ahogyan utána lassan elnézne a Küküllő felé, az előbb látottak  számára múlttá válnának és egyszerre látná ami a Tamási Áron utcán volt, van és eljövend. Ekkor még nem tudhatja mi történt, történik és fog történni a Városháza előtt, hogy a Gál-óra helyét átvették már az oroszlánok, mert tekintetét csak később (X) fogja arra fordítani. Bizarr észlelését csak fűszerezné, ha egy oktalan városlakó, mondjuk Józsi bácsi, pont abban az irányban kerülné a főteret, amerre ő körbenéz. Hiszen ebben az esetben, derék polgártársunk végig a kvantum-lény jelenében tenné meg az utat s ezalatt a főtér különböző pontjai jövőből múlttá enyésznének körülötte a jelen mezsgyéjén átbillenve - természetesen.

Hát így vonulhatnának el a székelyek, e jeles androidunk csudálatos szemei előtt, amint ámulva körbenézne a Főtéren, s ami számunkra örök, házak, és ugye a kő is, ami pláne marad, az foszlana le körülöttük leghamarabb, egyetlen dimenziótlan fénycsíkba tömörülve. Eltűnődne már e gép a múlton, s jövendőn...

A felvétel a Kórház előtti körforgalomban szombat délután.


Grimpix a körhintán, vízszintesen (YT), illetve függőlegesen (XT) szkennelve.

A székelygőzős elhagyja a Kisállomást.

A Patkó, szombat délután.

6 megjegyzés:

  1. Hogy micsoda jópofaságokat hoztál ki ezekből a képekből :) Írtóra érdekes! A legjobban a vonatos tetszett, mi úgy nyúlik elindulva, mint a rétestészta :))

    Amúgy én már a látványnál leragadtam, a szöveget még párszor át kell olvassam...

    VálaszTörlés
  2. Basszameg, én egy ufónautával söröztem a múltkor, és nem is kocka csak sok négyzet :)

    VálaszTörlés
  3. Mind vártam, hogy mikor indul már el a vonat, de egy része csak az állomásban maradt, így le se lehetne késni...:-)

    VálaszTörlés
  4. Lesz majd "hogyan készült" is...

    VálaszTörlés
  5. Erdekes megkozelitesben vazoltad vilagunk ter es ido fuggvenyet! 2x is vegig kellett olvasnom, hogy elkepzeljem es megertsem mondandodat:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez azért nem szájensz, csak fiksön :)

      Törlés