2013. ápr. 23.

Muszala

Manapság már nem kunszt felmászni a Muszalára. Bezzeg annak idején II. Pholipposznak, Nagy Sándor papájának biztosan beleakadt a tógája a kövekbe, mivel a wiki szerint ő volt az első alpinista ezen a csúcson.



I. Grimpix kétszer volt itt, ezekből a kirándulásokból szemelgetünk pár képet.

A Muszala (Мусала) a Rila hegység és a Balkán legnagyobb csúcsa.  A neten tudni vélik, hogy neve Allahhoz közelit jelent,  a 2925 méter szerintem ehhez kevés, de azért jóval több mint a hétköznapok szintje. 

Szófiából Samokovba autóbusszal juthatunk el, innen óránként vannak kisbuszok Borovecbe. Borovec nyáron meglehetősen kihalt (gondolom a síszezonra gyúrhatnak - olyan Busteni, Azuga szerű hely), a helyiek élethalál harcot vívnak a turistákért. Tejjel-vajjal folyó Kánaán ez nyáron, olcsó szállás, olcsó kaja. Az a király, aki a vendéglősoron úgy végig tud menni, hogy egyik pincér se tudja becsalni rablópecsenyére. Én nem tudom a pénzünk, vagy az eszünk lett e több idővel, de annak idején valami szemétdomb mellett kényszersátoroztunk és zacskóból ettünk, ezennel azonban hotelszobában, illetve vendéglőben. 

Másfél Bambiból készült fogas, vagy inkább  patás,
vagy mittudomén. Otthonosnak szánták.
A csúcsra sokféleképpen fel lehet jutni, ha semmi szégyenérzetünk nincs, akkor kezdésnek bátran válasszuk a felvonót. Kis négyszemélyes kabinokkal egyenesen Yastrebetsig (2369m) mehetünk, megspórolva pár órás hágót és jó másfél-ezer méter szintet. A felvonóból kilépve, mindjárt balra van is egy kis menedékház, ajánlom szeretettel (kép jobbra).

Innen laza (egy órás) sétával lehet eljutni az első Muszala-tóhoz, ahová az évek során hatalmas menedékház is épült. Tíz éve bezzeg még csak az alapozás volt itt. Innen aztán nincs kecmec, mászni kell. Először a glaciális lépcsőt kell kikapaszkodni, majd kijutunk a felső tóhoz (Ledeno Ezero), ami a nevét nem hazudtolja meg, jeges az nyáron is. Innen aztán látszik már, a csúcs is, meg a felvezető meredek ösvény. 
A csúcson aztán nagy a tömeg, többnyire bolgárok, de egyéb nációk is előfordulnak. Az Euró előtti időszakban sokkal jobb statisztikát lehetett számítani a ledobált pénzérmék alapján. Láttam még régi 500 lejest is, talán még én dobtam oda, mikor először jártunk itt.

A meteorológusnál csúcspecsétet kérhetünk, ami nem tudom mire jó, mivel nincs semmiféle könyvecskénk amibe ilyeneket gyűjthetnék. De azért a térképre nyomtunk egy pecsétet, hátha valamire majd jó lesz.
Valami húsevő növényke. Körülötte szétrágott bakancsok, és hanorákfoszlányok hevertek.
Kétezer párszáz méteren. Hátul a főcsúcs. 
Az új szálloda a Muszala-tó martján
Látkép a csúcsról. Jobbra lent (kék piramis) az Everest menedékház a Jeges-tó mellett. Hátul a glaciáris lépcsőn is túl
a Muszala-tó látható.
Balra a főcsúcs, alul a Jeges-tó és az Everest-ház. 

Teljesen megkerültük a gleccservölgyet, a főcsúcs balra szemben. 

A főcsúcsról tehát mi tovább haladtunk a mellékcsúcs irányába (ahol remek kőemberkék sorakoznak), majd a gleccservölgyet felülről teljesen megkerülve az Everest-ház után ereszkedtünk vissza az ösvényre. Akinek van baleset-biztosítása, bátran válassza azt a kőfolyást ahol mi jöttünk be, de azért legalább telefonon búcsúzzon el szeretteitől. Mi megúsztuk, s mire a nap lemenni készült, már szürcsölgettük a vacsoránkat Yastrabets-en a menedékháznál. 
Vége.

1 megjegyzés: