2019. máj. 25.

Savazz!!!


Egyik este Grimpix beleolvasott a laptopba. 
- Hallod? - szólalt meg - Tudtad, hogy most a kérdés az, hogy milyen Európát akarunk?
- Persze - válaszoltam, holnap EP választások lesznek.
- És azt is tudtad - olvasta tovább Grimpix - hogy nekünk, magyaroknak nagyon nagy tétje van a választásoknak?
- Persze, mint mindenki másnak Európában.

- Na jó , de nekünk nemzeti érdekünk megköveteli, hogy ne maradjunk ki a döntéshozatalból.
- Igen, más nemzetekből is vannak akik is pont erre gyúrnak.
- Lehet, hogy pont ezért írják itt, hogy ezért kell nagyon odafigyelni, hogy elmenjünk szavazni.
- Hát igen, erre nagyon oda kell figyelni - feleltem epésen.
- És nem dughatjuk homokba a fejünket - folytatta Grimpix
- Hát nem, az tényleg csak ritkán vezet célhoz.
- És azt tudtad, hogy ez nekünk Nemzeti Ügy? A magyarság erőpróbája?
- Hát igen, sokan mondják.
- Te nem? De azt azért tudod ugye, hogy most erőt kell mutatnunk, nem gyengeséget?
- És mi van akkor, ha valóban gyengék vagyunk? 
- Akkor meg kell vastagítanunk a képviselőink hangját, az összefogást, nem a széthúzást kell támogatnunk, az egész zenekar egyetlen prímás mögé kell felsorakozzon - a közösség ereje rajtad is múlik.
- A közösségek már csak így működnek. 
- Ezért kell, hogy erősítsük meg a magyar képviseletet.
- Persze, viszont nem mindegy, hogy az a képviselet mennyire megvisel...
- De a mienk speciális helyzet, itt nem lehet idealistának lenni, itt pragmatikusnak kell lenni a politikában.

Grimpix most már a tabletet is bekapcsolta, hogy több helyről informálódhasson. 
- Látom már, vannak még kiábrándultak.  De tudtad, hogy nem most kell büntetni?
- Hanem mikor? A választás remek alkalom a képviseleti demokráciában, hogy a képviselők munkáját értékeljék az emberek.
- Igen, de aki most nem szavaz, nem a pártot bünteti, hanem a közösséget csonkítja! - fakadt ki Grimpix, majd folytatta - ha elvesz a képviselet súlya, bármi történhet!
- Igen. Bármi. 
- Ha nem vagyunk ott,  ahol a döntéseket hozzák, senki nem tudja közösségünket képviselni!
- Valóban nem. Pláne ha mi nem vagyunk ott!
- Képviselet nélkül sokkal rosszabb - folytatta Grimpix - aki nem megy el, a román nacionalisták malmára hajtja a vizet. - hangjába némi ijedelem is vegyült. Ki más viszi tovább ügyeinket?
- Mégis hogyan várod el, ha számodra nemzeti ügy, hogy más nemzetnek ne az legyen?

- De akkor is, ez egy gólhelyzet! Összetartó közösség képét kell tudjuk felmutatni, hogy Brüsszelben ne csak a románok hangja hallatsszon. 
- Aazért lesz még ott pár hang. 
- Igen, ezért kell, hogy mutassuk meg, mi magyarok, hogy erős hangunk van!
- Neked pláne, Grimpix - jegyeztem meg gúnyosan.
- Igenis, én képes vagyok megvédeni értékeinket, érdekeinket! - jött tűzbe egyre inkább - sokan nem érzik a súlyát! Fel sem fogják!
- Azért páran érzik érzik. Csak éppen tehetetlenek. 
- Én akkor sem hagyom, hogy mások döntsenek helyettem. 
- Akkor sokkal óvatosabbnak kellene lenned. - válaszoltam egyre ingerültebben, de mintha nem hallotta volna, folytatta:
- Én élek a jogommal, nem engedem, hogy átnézzenek a fejünk felett. S neked is szavaznod kellene, hogyha nem mindegy. 
- Mondtam én, hogy mindegy?

- Akkor vegyünk részt ők mind ott lesznek, ezért legyünk ott mi is! Aki magyar, velünk tart! - ezt már szinte kiabálva mondta  - Ne a román nevessen utoljára! Ott leszünk, mert meg akarjuk őrizni a képviseletet! Meg akarjuk őrizni, ami maradt a keresztény európai értékeinkből! Nem mindegy, hogy a magyarság súlya mekkora! 
Most már feltartóztathatatlanul ömlött Grimpixből a szó.
- Aki teheti menjen el szavazni, mert mi alakítjuk a jövőt! - ezt szerintem a szomszédoknak mondta már, úgy kiabált. - Hiszem, hogy Erdély aranykora előttünk van!
- Hát nem is tudom, nekem már volt részem egy aranykorban. 
- Jól van nagyokos, de vannak olyan dolgok amelyekben a Bánságban, Dél-Erdélyben és Székelyföldön hasonlítunk, például abban, hogy sohasem dőlhetünk hátra! - tette fel Grimpix a pontot az i-re. 
- Nem? Most figyelj! - felpisszentettem egy sört és kényelmesen hátradőltem. Közben meg azon járt az eszem, hogy de jó is lenne, ha holnap, míg Grimpix alszik, titokban megváltoztatnám a WIFI-jelszót. 
Mindnyájunknak el kell menni...

2019. máj. 22.

A kínai hülyeség! Vámosok ki a partra! (vamos a la playa)

"A vámos megállt hátul, 
szemét sem merte fölemelni az égre, 
inkább a mellét verte és könyörgött: 
Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!"
Luk. 18/13

Még jó, hogy inkább a mellét verte a "jámbor". Jézus valószínűleg sohasem rendelt kínai hülyeségeket, mert csak így tudom elképzelni azt a megengedő viszonyt, amit a vámossal szemben tanúsított.

Emlékeztek, amikor még kétévente utazhattál külföldre, de akkor is csak a vasfüggönyön ide? Emlékszel, hogyan kellett eldugdosni a vonatfülkében kávét, aranyat, pénzt, bármit? És jött a vámos és mindenki be volt tojva, mert ezt a macskajancsit az állam felhatalmazta, hogy az emberi jogokat sárba tiporja. Most is ez megy. Persze nincs sorfalba állítás a vasúti töltés mentén, nincs motozás, de van csomagröntgenezés, csomagkibontatás, valagászódás. Emiatt az állampolgárok is eleve dühösek, és ott cseszegetik a vámosokat, ahol érik. Már haraggal szívünkben megyünk a vámhoz, és ott be is teljesedik a karma, a szívatás. Akár csak azzal, hogy nem rögtön adják ki a csomagot, hanem visszahívnak máskor. Esetleg máshová. Ez már nem a rendszer hibája, ez már emberi tényezővel terhelt. A vámos-faktorral. Azzal a rosszindulattal, amit a vámosok sugároznak a civilekre és azok viszont sugározzák az idők végezetéig körbe és körbe, mint két szembefordított tükör szamszarája.

Jézusnál a szimpatikus farizeus mindig szív, a gazember vámos felmagasztalódik. Ilyen ez a mostani világ is. De én akkor is hálát adok a Jóistennek, hogy nem vagyok olyan szarrágó, mint a vámosok. Rendes, normakövető farizeus vagyok. Bár fenntartásaim vannak az állami adókkal, illetékekkel kapcsolatban, normakövető is vagyok valamennyire. Cserébe elvárom, hogy ne csak az én 11 dolláros mütyürkém áfája éltesse az államkasszát, hanem az óriáscégek se vigyék ki a jövedelmeiket adóparadicsomokba. Az viszont fáraszt, hogy nekem kell utánajárni a dolgoknak, munkaidőben sorban állni, illetve elviselni a vámosok sületlenségeit.

Hollandiából kínai csomag, ami 12 euró de ajándék. 
A csomagot nevezzük, a kedvenc postai alkalmazottam által használt terminus technicussal: kínai hülyeségnek. Biztos feltűnt már, hogy a kínai hülyeség, hol a postaládába kerül, hol a postára kell utána menni, de néha a vámnál landol.
A jelenlegi rendszer nagyjából így működik (azért  ennél sokszor véletlenszerűbben):
Az Unióba beérkező kínai hülyeséget osztályozzák. Nem világos, hogy hol történik ez, a holland kikötőben, vagy már Romániában. Ha például nagyobb összeg van rajta feltüntetve a 10 eurós áfa-limitnél, vagy valamiért úgy gondolják vámolni kell, akkor kap egy sárga címkét és már nem fog magától a postaládáig eljutni. Érdekesség, hogy más országokban más limitek léteznek (Magyarországon pl. 22 Euró), tehát gyanítjuk, hogy ez az osztályozás már belföldön zajlik. Kapsz egy kiértesítőt, hogy van egy napod elhozni a vámtól a cuccodat (persze munkaidődben), különben fizetned kell a tárolási költségeket. De annyit, mintha a csomagod a Ritzben lenne elszállásolva, nem egy ócska penészes szobában lehányva mindenhová.
Régebb még az EORI-val is fárasztottak, végigkergettek az egész procedúrán (sikerült is Brassóig lefagyasztani a rendszerüket a regisztrációval), hogy aztán sose kérjék többet.
Ekkor kiállod szépen a sorodat (most nincsenek akkora sorok, mint 3-4 éve), és a vámos széttúratja veled a cuccodat. Tolmácsi feladatokkal is fáraszt, például, hogy mondják románul annak, aminek csak angol neve van. Ezt beírja kézzel egy nagy füzetbe. Na erre nincsenek szavaim! De megnyugtató tudni, hogyha valami egyszer túlélne egy elektromos armageddont, azok a vámolási tételek lennének. Ha valamiből kettőt vettél, már cseszeget, hogy az kereskedelmi mennyiség. Meg morális áldilemmákat állít, hogy miért is nem itthonról vásárolsz. Persze közben csupa olyan holmit vettél, amit csak Kínában állítanak elő.
Jó esetben elfogadják a Pay-Pal screencapturet, bár egy kifejezetten rosszindulatú vámosnő egyszer hitelesített bankszámla-kivonatért szívatott egy 15 eurós rendelésen. Végül fizetsz áfát a cuccra (10 euró fölötti összeg esetén), illetve vámot is, hogyha 150 eurót is meghaladja. És akkor most fogózz, a Free Shippinges cuccra, a posta is felszámol 8 RON-t, nem világos, hogy milyen címen. Úgy értem, számukra nem világos, mert nem tudták megmondani, hogy ez most postaköltség, vagy valami kezelési illeték, esetleg borravaló.

A posta javaslata a procedúra egyszerűsítésére:
Na, szóval van ez a szolgáltatás, hogy felhatalmazod a postát hogy, a nevedben eljárjon. Ezt ezzel az űrlappal teszed meg, és erre a címre küldöd el. Ezután, mikor csomagod jön, értesítést fogsz kapni, valami ilyesmit, aztán felkeresnek (20 napon belül), hogy beszolgáltasd a PayPal képernyőképet, vagy amivel igazolod, hogy tényleg csak egy 11 eurós cuccról van szó. Ha ezt 5 napig hanyagolod, akkor a szokásos módon fog folytatódni, vagyis el kell menned a vámhoz, lásd fenn. Ha viszont elküldöd a kért iratokat, akkor a posta helyetted elvámoltatja a csomagot (kérdés, hogy van e joguk így kinyitni), és már a lakónegyedi postafiókba mehetsz a kínai hülyeségedért, ahol kifizeted az áfát, a 8 RONt, és most fogózz, 20 RONt ezért az egész felhajtásért, hogy nem pár nappal, hanem akár pár héttel is sikerült kitolni a kézbesítés idejét, illetve, hogy nem ide, hanem oda kell menned fizetni.

Gondoltam rákérdezek a postán, de a csajok azt állították, hogy ilyen nincs is. Mármint nincs ilyen szolgáltatásuk. Mondtam neki, de, fogadjunk! Viszont örültem, hogy nem jártam úgy, mint a bankban, mikor PayPalhoz alkalmas kártyát akartam, és visszakérdeztek, hogy milyen Pálnak is hívnak? Simán visszakérdezhettek volna itt is, hogy Vámos micsoda is a nevem? De ennél felvilágosultabbak voltak, na. Ekkor Bukarestbe telefonáltam, hogy mit gondolnak, ez az eljárás gyorsítja, vagy lassítja a folyamatot, de kitérő választ kaptam, egész egyszerűen nem volt hajlandó beleállni a kérdésbe a fickó. De legalább már hallotta a dologról. Csak sorolta a lépéseket, amiket már ugye a neten megtaláltunk. Én bármibe fogadok, hogy így sokkal több idő. A plusz a 20 RON illeték eleve nevetségessé teszi az egészet. Aki eztet kitalálta... mi volt a fejében?

Szóval, próbálja ki ezt a módszert az, akinek két anyja van, majd számoljon be róla én már így is elcsesztem ezzel a kutakodással egy csomó időt. Ha meg kíváncsi vagy, pontosan mi is az útja egy ilyen csomagnak, akkor érdemes megnézni egy blogger-kolléga projektjét.

Ha meg borzadni akartok, látogassatok el a posta, illetve a vám weboldalára. Aki már látta az ANAF weboldalát, annak nem lehetnek illúziói arra nézve, hogy hogyan működhet bármelyik állami internetes felület. A képlet egyszerű, a fejlesztési pénzt lenyúlják, aztán valamelyik rokon informatikus kisfiával (értsd: néha szokott minecraftolni) összedobatják a weboldalt. Nincs ez másképp itt sem. Akinek magánemberként sikerül kitöltenie a cuccot, annak van egy igazi tiltott csíki söre. Vörös csillagos.  Segítségül: Link 1 magyarulLink 2 románul.

2019. máj. 6.

Addi(k)tív fotográfia - Újra feltaláljuk a színes eljárást



Ebben a témakörben Gorszkij munkássága mémesült el leginkább fotós körökben, bár az első széleskörben dokumentált hasonló additív eljárást Thomas Sutton készítette, Maxwell színelméletének illusztrálása gyanánt, igaz, az akkori nyersanyagok alig voltak érzékenyek a vörös és a zöld tartományon. Gorszkijról igényesen itt

Gorszkij - Forrás
A dolog elsőre pofonegyszerű, kell három (RGB) szűrőn keresztül három fekete-fehér fotó, és azokból építünk egy színeset.  Viszont, nagyon is el lehet bonyolítani. A fekete-fehér film esetén sem mindegy, hogy az a film pontosan milyen hullámhosszakra harap. A szűrők karakterisztikái dettó fontosak. A baloldali Gorszkij-felvétel fentről lefelé kék, zöld, illetve piros csatornának felel meg. Ha csak simán összerakjuk, akkor vajon milyen eredményt kapnánk? Tökéleteset. Na, most vagy az van, hogy ezek nem eredeti szkennelt képek, hanem már feldolgozottak, vagy Gorszkij tökéletes szín-menedzselt negatívokat tudott készíteni, már nyers állapotában.  Mi az előbbire gyanakszunk.

Gorszkij - Photoshop
Így előállítani egy használható color-profilet, az valami! Akár szoftveresen, akár SOOC. Talán egyszer analógban is kipróbáljuk, kontaktolva átfordítva és vetítőkkel kivetítve. De nem most. A Gorszkij-gyűjtemény oldalán bár ír a módszerről, nem egyértelmű számunkra, hogy milyen algoritmusok pontosan milyen műveleteket végeznek a negatívokkal.

Ilyesmit digitálisan reprodukálni eleve egy nagy  WTF, hiszen a Bayer-szűrő egy újabb absztrakt csavarral gazdagítja az eljárást. Ugye, van egy fekete-fehér szenzorunk, ami elé gyárilag már beépítették az additív színkeveréshez szükséges valamilyen Bayer-szűrőt. Elvileg itt már meg is érkeztünk. A 12 megapixeles lapkára egyetlen menetben elkészült a 6 mpx zöld és 3-3mpx kék-vörös felvétel, amiből az EXPEED, vagy egy RAW-konverter kifaragja a színes képet, miközben végrehajtja azt a varázslatot, hogy a Bayer tökéletlen szűrőit korrigálja tökéletes RGB-nek. Nem is könnyű mágia, az SJ7 Starnak ez például nagyon nem sikerült. Bayer szűrőt már piszkáltunk, itt meg itt is, csak nem emlékeztünk közben egyfeszt Gorszkijra.

Hogy valamelyest szimuláljuk az eljárást, mi most mégis eléjetolunk  a szenzornak három más valamilyen szűrőt, amiket pont emiatt vettünk a kínaitól pár éve és a fotókat fekete-fehérbe konvertáljuk, hogy aztán újra összerakhassuk színesnek. Bírod követni? Külön bája ennek a nyakatekert eljárásnak, hogy nem ismerjük milyen paraméterek mentén hangolja a színeket a kamera a kész képre, JPEGnek, vagy hogyan dolgozik a RAW-konverzió. A kínai lapszűrőkről aztán pláne semmit tudunk. Egyszerűbb megoldás, hogyha SOOC fekete-fehérnek állítjuk a gépet és nem lövünk Rawot, aztán lesz ami lesz. Brutálisabb megoldás viszont, ha levakarjuk a szenzorról a Bayer-szűrőt. 

Mi most JPEG és RAW képekkel mókázunk.

Minden esetben 4 felvételt készítettünk, manuális fix idő és rekesz mellett (a szűrők így nem befolyásolhatták az expozíciót, legalább egy  változót így kiiktattunk). Az első szűrő nélküli, ehhez fogjuk hasonlítani az összevarrt képeinket, a többi meg rendre a vörös, zöld és kék szűrőkön keresztül készült.
Az eredeti 8 bites JPEG fileok (SOOC) jellemző csatornáiból épített kép. A piros szűrővel fotózott képből a piros csatornát használtuk fel és így tovább. Nincs rajta semmilyen korrekció.
Az eredeti RAWokat default értékekkel Adobe CameraRawban grayscalre konvertáltuk, majd ezekből építettük fel a képet.
Itt most mindhárom szűrőzött RAW ugyanolyan kidolgozású értéket kapott, mint a színes normál kép, és mindhárom RAWnak csak a jellemző csatornájából raktuk össze a képet. Semmilyen más beavatkozás nem történt.
Ugyanaz, mint az előbb, de itt már megtörtént egy egymásra igazítás is, illetve egy Levels és egy Color Balance réteggel nagyjából olyanra állítottuk, mint a kontroll kép, ami alább látható.
A kontrollal összevetve elég jónak számít az eredmény, plusz szépen megjelenik a Harris-shutter effektus is a képen a felhőmozgásokban, illetve a lépcső tetején mocorgó gyerekek színes szellemképeiben.

Photoshopban számtalan módon lehet szimulálni az additív színkeverést. Legegyszerűbb persze a helyes csatornákra másolni a megfelelő képeket. De lehet a színszűrős módszert alkalmazni, ennek az az előnye, hogy itt az RGB értéke tetszőlegesen cserélhető, finomhangolható.
Itt mondjuk az eredeti normál képpel próbáltuk ki, az egyes csatornáit használtuk maszknak, hogy lássuk ugyanazt az eredményt kapjuk e, mintha csak simán megnyitnánk. Pont azt. Az egyes lapszűrőink karakterisztikájának felmérése után ebben a módszerben a három rétegnek a megfelelő korrekcióval ellátott színt lehetne megadni. Kísérletezzen tovább ezzel, akinek két anyja van.

És mi van akkor, hogyha nem akarjuk a csatornákat egyenként összevadászni, hanem a három nyers megszűrőzött képet varrjuk össze. Ilyenkor egy lépésben benyithatóak rétegekre a képek, és már csak Screen összhatás módot kell adni nekik.

Egy Color Balance már elég jól helyrerántja a szanaszét mászkált színeket.

Természetesen a Photoshop és a digitális kamerák működési elvének megértésén túl a XXI. században értelmetlen ilyesmivel foglalkozni. De, ha már felültünk erre a körhintára, érdemes csöppet továbbgondolni a dolgot. Milyennek látta Gorszkij a cári Oroszországot? És milyennek látjuk mi most a világunkat? Hát kábelrengeteg és egymás hegyére-hátára parkoló autók tutti nincsenek Gorszkij képein, az egyszer fix. Másik gondolatunk, az, hogy micsoda társadalmi erők munkálhatnak az interneten, hogy Gorszkij világhírű lett, de kollégájáról Adolf Mietheről hallám ki hallott?