Mese a nyolcadik bolygón - Juliska néni és a Kis herceg

A nyolcadik bolygón  lakott Kovács Juliska néni, kisnyugdíjas. Kicsi bolygó volt, alig fért el rajta pár panelház, az orvosi rendelő és a patika.

- Kiaaaz? - kérdezte amikor meghallotta a kis herceg motozását, s közben a szemüvege után tapogatott a félhomályban.

- Jó napot! - mondta a kis herceg.

- A postás? Megint késett egy napot a nyugdíjammal, maga csirkefogó! - s koppantott a botjával.

- Kicsoda a néni? - kérdezte a kis herceg, mert a bolygó alapján nem tudta eldönteni.

- Nem a postááás? Már azt hittem... - sóhajtotta, amikor végre megtalálta a szemüvegét. - Mondta is tegnap Irénke a kenyérnél, hogy nem jön ma sem a nyugdíj...

- Milyen díjat tetszett nyerni, amit várni tetszik? - kérdezte újra a kis herceg.

- A gyógyszeremet se tudom megvenni, pedig szíves vagyok... Nem te vagy a Béla fia? Hogy áll  a hajad lelkem, gyere megfésüllek.

A kis herceg zavarba jött. Eddig megszokta, hogy csak ő kérdezhet hülyeségeket... 

- Szíves a néni? - kérdezte bizonytalanul.

- Az lelkem, s cukorbeteg is tizenöt éve, mióta szegény uramot eltemettem... Három fiam van, de karácsony óta egy se jött erre, meg sem kérdezték élek e még. Az unokáimat se láttam egy éve. Nem te vagy az, a kicsi Jancsika?

A kis herceg nagyon kellemetlenül kezdte érezni magát. Fészkelődött, aztán miután beállította a kábeltévén a szappanopera-csatornát, amire Juliska néni kérte, egyszercsak nem bírta tovább és eliramodott. A neszre az öregasszony felkapta a fejét:

- Kiaaz? A postás? - Aztán észrevette, hogy a kis herceg már nincs ott. Megijedt, hátha tolvaj.

- Huuuuuligán - kiabálta utána - te csibész!

Aztán azt gondolta magában, ezek a kisfiúk nagyon, de nagyon furcsák...