What ISO

Azt mondják a tudás olyasmi mint egy lufi, minél nagyobbra fújjuk, annál nagyobb felületen érintkezik a nemtudással. Na, az ISO pontosan ilyen lufi nekem. Fújjunk még bele kicsit, hadd nőjön. Kipukkanni úgyse fog. Szóval mi az ISO? Haddawayt is hasonló kérdés foglalkoztatja: What ISO?

Natív, vagy alap ISO témában ezt a czikket ajánlom, Gisle Hannemyrtől. A Nikon D5000-nél még bevallotta a Nikon, hogy ez a 200-as. Később, ahogy a dpreviewen láttam, már nincs Lo1 jelölés, ám van ISO100. Szóval csak csínján az alacsony ISO értékekkel. Meg azért is, mert a névleges nem jelenti azt is, hogy tényleges. Ímé a sensorgen szerinti  D5000 adatok:

ISO     Measured ISO    

  100       119             

  200       140             

  400       281             

  800       564             

1600     1060             

3200     2079             

6400     4124             

Itt van mindjárt egy tévhitem, hogy a filmes és a digitális ISO valamiféle analógiában lennének. Filmre fotózva két lehetőség volt változtatni az érzékenységet. Vagy más filmet dugtunk a gépbe, vagy a meglevőt pusholtuk.  Digitálisan az első lehetőség nem értelmezett, mivel a szenzor adott és kibelezhetetlen. Az ISO tekergetése ezért inkább a pusholáshoz, vagy pullhoz hasonlatos, semmint egy nagyobb/kisebb érzékenységű film befűzéséhez.

Na de amúgy se jutna eszébe senkinek magától, hogy ISO200-on fotózott képeket RAW-ból pusholjon, teszem azt, ISO1600-ra. Mindenki a gépen pushol, expó előtt - az ISO-val. Na de miért? Merthogy a pixel összekuporgatott delejét (az ISO növelésének/csökkentésének megfelelően) már az A/D konverter előtt felerősítik/felezik. Ennek az a jelentősége, hogy így a pixel teljes delej-gyűjteménye belekerül az A/D konverterbe (mondjuk legyen 12 bites, mint a Nikon D5000). 

Az A/D-be vezethető töltésmennyiségek,
a piros töltések a zajból származnak.

Álljon egy példa itt, mert ez nekem elsőre gondot okozott. Tegyük fel, ISO200-on, 1/60s időn nagyon sötét képet kapunk, mert a legvilágosabb fényeink is csak negyedéig töltik fel a pixelünket. 1/15s jó lenne de nincs állványunk. Vezethetjük ezt a jelet az A/D konverterbe, ha viszont ISO800-on 4-szeres erősítést alkalmazunk, akkor jobban kihasználjuk a A/D bemeneti terjedelmét, közvetve pedig jobb kódolást kapunk 12 biten, amiből jobb RAW keletkezik. (Az AD feszültség digitálissá kódolása még nem világos, számomra ez a lufi széle.) Mindenesetre a fenti logika szerint elfogadhatónak tűnik, az is, hogy a névlegesnél alacsonyabb ISO használata hasonló okokból (megfelezett töltésmennyiség) nem tanácsos. Bánat tudja, hogy a valóságban egy alacsony ISO árt e jobban a bemozdulásos vízesésnek, vagy egy olcsó, kínai, szürke szűrő...

Tehát dinamikát vesztünk az ISO-val. Pull kompenzálással (alacsonyabb ISO) a világos részen, push-al pedig a sötétben (bezzeg filmnél). Ebben a czikben, szép rajzok vannak erről, ceruzával. Szóval már a terepen be kell lőni a megfelelő ISO-t, mert otthon csak sírás, rívás és fogak csikorgatása lészen a RAW konverter előtt.

A dolog annyira összetett, hogy a technológia tüzetes ismerete nélkül lehetetlen eldönteni, egy képfeldolgozó egység paraméterei milyen befolyással lesznek a kész képre. Amit ugye nem mérésekkel, hanem szubjektív benyomásaink szerint ítélünk. Például a Canon 450D 14 bites A/D konverterrel volt megáldva. Máig sem tudom, az a 2 bit többlet (A Nikon D5000 csak 12 bit) placebo volt e, vagy sem, de micsoda részletek ugrottak elő kiégett felhőkből a RAW piszkálása során... A dpreview szerint mégis a Nikon D5000 dinamikája nagyobb, annak ellenére, hogy csak 12 bites. Hogy lehet ez? Hát például úgy, hogy a Nikon pixelmérete 5,4 mikronos, a Canoné pedig csak 5,2 (full well capacity). A közöttük levő korkülönbség, és technológiai eltérések is megteszik a magukét.