Tíz év múlva...időutazás oda-vissza, keresztül-kasul

Tíz évvel ezelőtt, több is kicsit, húsz éves fejjel, neki a világnak... hangulatnak ímé egy Bereményi az Ando Drom előadásában, ami még csehtamásosabb mint az eredeti... A fotókat pedig ti készítettétek. 

Közös kiállítás Keresztúron (Praktika) - L. Csaba felvétele 

Az béna Smena és a kicsengetésre kapott szappantartó (ami komoly gépnek számított, mert motoros volt) után, egyszercsak kezembe került Éva  Fedje. A Fed. Akkor kezdődött. Mialatt a keresőben a két kis foltot egymásra ügyeskedtem.  Megcsapott az ukrán gépzsír szaga? Kinyílt a blende egy másik világra?

Emlékeztek hogyan zajlott egy fényképezőgép vásárlás 1996-ban? Újsághirdetés, zöld telefon. Általában a konyhába hívtak be, bezavarták az asszonyt, majd kihozták a papírba csomagolt Zenitet. Hát ez lesz a profi fényképezőgépem? És bevillant, hogy tíz évvel azelőtt, kisgyerekként egy boltban, a polcon egyszer már láttam vadonatúj Zenitet.

A T60 - L.  Csaba felvétele 

De kisgyerekként nem érdekelt a fotózás. Mégis az a Zenit azon a polcon, nyolcvanhatban, mintha egy markert hagyott volna emlékezetemben. Ezek a papírba bugyolált Zenitek nem voltak újak. Sokat spóroltak értük régi gazdái, majd fotóztak velük magyar-cseh-németben. Meg is látszott rajtuk.

Aztán magamat látom, ünnepelünk a Szikuluszban s Paprika kikacag, mert a frissen vásárolt, lestrapált Zenitben nem csapódik fel a tükör. Méghogy megkerüli a fény valahogy...haha. Bimbi másnap hümmögve jegyezte meg: nem gravitál a tükör - mi? És jól szórakozott ő is, de azért megjavította. Talán nem kellett volna.

A Kirándulás - Szisze úr felvétele

Aztán néhány újabb konyha, naftalinszagú papírcsomagolások és lett egy Praktika MTL, pár lencsével, amik kotyogtak itt-ott. És benyomták a rekeszt is, de közben mégis éreztem, ez sem az igazi, csak azt nem tudtam még megmondani, mi lenne az. És ez már az az idő volt, amikor például elhangzott Flórián Csaba epik kijelentése az aktfotózás problémás voltáról, meg még sok hasonló mély kinyilatkoztatások ideje is a fotóklubokban és fotókocsmázásokban.

A Caraiman-Kereszt (EOS300) - Adél felvétele

Aztán az ezredforduló előtt pár perccel vagyunk, vagy már utána közvetlenül, mikor irigykedtünk Balázs Attila Yasikájára, ami becsípte az AZO filmet, annyira úri holmi volt, és fekete volt és motoros és lekerekített, és tudtam biztosra, hogy olyanom a büdös életben nem lesz (eddig valóban nem is volt még). Ó bár egy megkíméltebb Praktika, ha sikerülne. Ez akkoriban volt, amikor egy kávé mellett, az Elekesben vártuk, hogy a Sooters éppen most elrontja e a képeinket az egyórás hívás alatt.   Na ott, az Elekesben, két kávé között... álmodoztunk a fotózásról, de én nem bírtam kitalálni, azt, hogy mi lesz tíz év múlva. Talán ez az oka. Csak ki kellett volna találni valamit. Esetleg otthagyni a filmeket a Sootersnél.

Zergelövészet - Kopacz úr felvétele

Aztán pár év múlva Pécsen egy bizományiban mellém szegődött egy Canon T60. Csaba biztos irigykedett érte, ami érthető, mert ezzel már igazi zoomlencse is volt. Kotyogott, de zoom volt. Mégsem lettek jobbak a képek. És pár év múlva a fotó-listán (mert ekkor már volt internet) egy kedves kolléga révén, hozzájutottam egy teljesen új Canon EOS 300-hoz.

Hargita (Fuji9600) - B. Edit felvétele

Tulajdonképpen nőknek gyártották, de mit számított? Buszra ültem, s irány Budapest. Hol volt akkoriban nemzetközi csomagküldés, vagy internetes rendelés. Ki sem bírtam volna találni ilyet. De így is megérte, mert itthon nem lehetett kapni. Új volt, szürke és motoros. Mindjárt két zoomal. Azon az éjjelen a Népligetben aludtam, egy fának támasztott háttal, a Canon pedig az ölemben. És másnap reggel már szafarin voltunk a géppel - az Állatkertben. El is ejtettem egyből a vadiúj polárszűrőt, mert hajnalra teljesen elfagytak az ujjaim. Akkor talán, egy kicsit, mintha... mintha ez már az lett volna...

Hegyes-csúcs (Coolpix) - Mihai felvétele

Aztán a Praktika a Kelemené lett, a T60 a Csabáé, azóta is megvan talán. A 300 mellé jött egy fekete 500-as, vagy valami ilyesmi. Csak a képek maradtak ugyanolyanok, mint Zenittel és Praktikával. Pedig még egy filmszkenner is került. Iszonyatosan sok pénz volt. Többszáz óra szkennelés, és összeomlott harddiszkek, napokig tartó karc-retusálások és közben lassan a közvélemény elfogadta, hogy nem csak a lúzerek használnak digitális fényképezőgépet.
A sok frusztrált fotográfus a polémiákban megfáradva, egyenként, kerülve a feltűnést, esetleg szabadkozva, lassan-lassan áttért a digitálisra. Ki emlékszik ma már az eldurrogtatott érvekre a film mellett? Ki emlékszik ma már mit gondolt egykor, és hogyan látta a digitális világot? Hogyan látta azt, hogy mi lesz itt tíz év múlva? Én nem láttam. Talán a gép volt az oka, a szemem előtt. Mert mindig ott van egy gép.

Călţuni-Lespezi - V. Edit felvétele

A digitalizálódás elhatározása a Királykő felé született meg, Laci autójában. A 300-as Canont az Isten tudja ki vette meg. A szkennert, ugyanő, a Botanikus kertben Cankóval búcsúztunk a filmes fotózástól. A másik EOS... ahogy jött úgy ment tovább. Úgy lett vége, hogy szinte el sem kezdődött semmi.  A Krókuszt úgy dobtam ki, hogy nem is használtam, a bőröndös nagyítót és egyebeket eladtuk, vagy elajándékoztuk. A filmek lefűzve, feltekercselve, a diák keretezve, meg ömlesztve azóta várják a kamra alján, hogy egyszer talán időutazok velük is.

Călţuni-tó - Vasi úr felvétele

De egy hároméves Nikon Coolpix 5700 használtan annyiba került, mint ma egy középkategóriás DSLR. És  hosszas internetes keresgélés után Bukarestbe kellett menni érte. A legelső felvételeket a Bucsecsről csináltam vonatablakból - hazafelé. 5 Megapixel. Öt millió (!) pont - felfogod? - ez volna végre az igazi? Aztán két év múlva az udvarhelyi árvízkor kiderült, hogy nem vízhatlan. Nem lehetett teljesen megmenteni a manuális funkciókat, de azért Paprika átvette jó áron szappantartónak.

Bobotov - Babája felvétele

De akkor már ment a franc Budapestre új gépet venni, erre már kialakult az ügyintézés rendszere. Emlékeztek az olyan sofőrökre, akik cégügyben sokat jártak ki, és jópénzért elvállalták bárminek a beszerzését? Na így lett meg Fuji 9500. A szervizelést szintén ügyintézővel kellett megoldani, aki bizony drága taxikkal közlekedett Budapesten. De a Fuji 9500 egy kiránduláson ott maradt Lőcsén a templom előtti parkolóban. Teljesen lenulláztam a fotós felszerelésemet. Egy hétig sirattuk a Tátrában... Talán ott kellett volna abbahagyni, és elindulni másfelé. De csak ezt az irányt ismerem.

Retyezát - Szisze úr felvétele

A 9500-as emlékére, következett egy Finepix 9600. Nem márkahűségből. Csak teljesen biztos voltam benne, hogy DSLR-re sosem lesz elég pénzem. Az önmeggyőzés azt is elhitette, hogy ha lenne sem kellene, cipelje a bánat magával a hegyeken a nagy üvegeket. Aztán így telt el még pár év, és egyre jobban idegesített a kis CCD zajos képe.

 A Kirándulás a Bucsecsben - Kopacz úr felvétele

2009, a Canon 450D éve. Arra volt jó, hogy megértsem mitől életlenek a képek, és mitől voltak azok annak idején a drága EOS 300-al is. Az olcsóságtól. Megundorodva a DSLR-ektől, alkalom nyílott volna az egészet a Küküllőbe dobni, és valami más után nézni.

De nem így történt. Réka megmutatta, hogy azért a Nikon alapobjektívjeivel már lehet kezdeni valamit. Így jött el 2010. A Nikon D5000 ma is itt van az asztalomon. Még.


A képek azonban semmit sem változtak, az érzés, amivel szememhez emelem a kamerát, semmit sem változott. Csak a gépek változtak körülöttem. Nézem a képeket, szinte mindegyiken lóg a kezemben, nyakamban egy gép. Szinte mindegy milyen.  És különbnél különfélébb fénycsapdák élnek itt most a házban is. Volt akiért pénzt adtunk, volt aki csak úgy jött, s befogadtuk és volt olyan is akit elajándékoztunk.

Lukkamera nap (Moszkova szélesfilmes) - F. Csaba felvétele

Néhány nem is a miénk, csak itt van egy ideje, például Laci Zenitje. És mit ad Isten, egyszercsak teljesen váratlanul bekopogott egy szürke motoros is. Ismerős volt, ez Rita gépe.

Az ezredfordulón fel kellett érte utazni Pestre, most 10-15 Euró az ebay-en. 

De hiszen ez szakasztott olyan mint tíz éve az a Canon, amiért kiutaztam Budapestre, és egy vagyonba került. Ettől éreztem akkor, egy rövid időre, hogy konszolidálódik a fotós énképem. És most csak állt az ajtóban félszegen, annyi idő után. Nem ugyanaz a gép. Csak ugyanolyan. Bejöhetek? - kérdezi. Itt maradhatna ő is? Meddig? Nézem a gépet. Alig több, mint tíz esztendő telt el... Istenem... bezárult egy kör? Mit jelent ez?

Fotózás idegenvezetőkkel - L. Csaba felvétele

És most ülök, az ölemben az EOS, és várom, hogy jöjjön egy Fed is. Vagy legalább tisztán lássam azt, ami lesz... tíz év múlva. Mi legyen? Gőzöm sincs, mi legyen... Csak tíz év múlva, ne ez a napló legyen...

Karácsonyfalva -  Citruska felvétele