Gandzsa-halandzsa, szerelem a szeren.

A következő jámbor tekintetű, jointos képeslapok is Levi gyűjteményéből valók. Gondolatkísérlet arról, hogyan mulatott a múlt század elején, a Nagy háború környékén a magyar polgár. Érettségi előtt ajánlott... Vagy nem. Csak az olvassa aki bírja. Nincs cicózás. Szóltam.

Tehát délután, hazafelé a Szerkesztőségből, rövid Kávéházi kitérő után, a Körút végén találkozik a dílerrel, majd egyből hazarohan, gondosan becsavarja azt a pár grammot, kényelmesen hátradől barokk-utánzat fotelében, ölébe készít mondjuk egy visionary-arts albumot és kenjed. Jöhet a rakéta. 

Marha

hamar

gondolkodtam mért siessek?

itt egy nő

nősül

nőszni

baszni

báva

kiszela méla bávatag

....

itéljenek meg

nem én tettem

jaj istenem mit csináltam

elolvassa-e

rájön-e

én ettem meg a buktákat

minden előlről

a pinájával megeszi az embert, a faszán kezdi

szétmorzsolja

a faszán kezdi

a combjaival összefogja

...

minden nő dögöljön meg

impotencia

túl az ó potencián

...

miért fáj ma is

nem fáj

jáf

kár

...

sose lesz vége

sose lesz vége

sose lesz vége

mért verik a gyerekeket

én az enyémnek kitekerném a nyakát

ugy kell neki

ugy kellett, káposztába hús kellett

nem akarok dolgozni

nem fogok dolgozni

inkább meghalok

...

dolgozzon a Judit, a buta állat

ha nő lennék kurva lennék

ingyen

nincs ingem van szalmapapucsom

halandzsa

bocsásson meg ez halandzsa

...

borzasztó, hogy az ember egyedül van

borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül

vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van

Judit azt mondta: te nem állsz mellettem

hát mit tegyek

valakit föl kellene falni

szájba venni és rágni

szajha

faszrágó

faszkati

faszmargit

a Rubin azt mondta: téged mindenki szeret, hiszen a verseid te vagy

a verseim nem én vagyok: az vagyok én, ami itt irok

...

nemsokára indulnom kell

mutatnom kell, hogy valaki vagyok

...

az igaz, hogy önmagát nem csaphatja be az ember, de becsaphat másokat

saját magával nem baszhat ki, de kibaszhat mással

saját magát nem baszhatja meg, de megbaszhat mást

ajjaj, milyen féltékeny lennék

igy megspórolom a neurózissal a féltékenységet

mért féltékeny az ember?

azért mert ugy érzi, a nő bármikor kaphat férfit, de a férfi nem kaphat bármikor nőt

a férfinak nő kell, teljes egészében, a nőnek pedig csak fasz kell

meg pénz és geci

az utóbbi nem illik ide

...

ugy kell baszni, mint ahogy a légy lerakja a petéit és megy tovább

mi aggódtunk, hogy teherbe ejtjük a "tisztességes" nőket - ők nem aggódnak, hogy ily nehéz érzelmi, lelki teherbe, hisztériába ejtik az embert, még le is néznek érte

meg kell baszni őket, ha sirnak ki kell rugni őket - ők is kirugnak mint férfit, ha sirtunk

a nő mindenképpen megcsal - mikor csecsemő voltál, megcsalt az apáddal s most ha teljesen oda is adná magát, akkor is megcsalna a gyerekkel

Aztán amikor múlik a köd, megrázza magát: - Húúú, ez volt a jóféle zöldike!
No, akkor írjunk ebből egy verset, hogy legyen amit holnap leadni a Szerkesztőségnek, aztán tekerünk újat:

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!