A gazdag Sas útja - kényesebb a láncnál a kar

Polak, Węgier, dwa bratanki, 

a Sason együtt issza sörét,
s türelemmel várja a láncos részeken a... sorát.

(Grimpix változata)

A zöldruhás figura nem bírt helyben állni, amíg szkenneltük a hegyet. De az Utazások sem a Natgeo :)

Na, erről a helyről se tudtunk volna, hogyha nincs a tátra.infó. Annyira lefestette, hogy mennyire veszélyes, hogy egyből tudtuk: ez kell nekünk. Már a Szlovák Tátrában láttuk, mennyire ki vannak építve a turistautak, de itt rendesen élére vasalva feküdtek a kövek. Még a gerincen is találtunk ilyen szakaszokat. Talpfák között. Vízelvezetővel! A több tonna felszerelt vasról nem is beszélve. Nálunk ilyet el se lehetne képzelni, nemhogy megépíteni. Neki se érdemes fogni, mert ez nem olyan, mint az autópálya, itt mit lehet ellopni? Követ? Láncot?

Az Orla Perć nem tudni honnét kapta a nevét, a translate sem fordítja, de egy helybéli kolléga szerint feltétlenül gazdag sast jelent. Gondolom a láncok miatt, vagy mert a gazdagabb polgárok értek rá száz éve ilyen úri mókázásra a hegyekben. Sokan ferráta cuccal csinálják, szerintünk ez marhaság, mert mire megfogna a fék, úgyis koppannánk. Egy sling egy karabinerrel éppen elég arra, hogy megpihenhessünk, vagy a falból kidőlve fotózhassunk. Nem ferráta, na, bár voltak lobbik, hogy a baleseteket mérsékelendő, érdemes lenne megcsinálni annak. Nekünk mondjuk tökmindegy lett volna, de a lengyelek a hagyományokra hivatkozva ellenálltak.

Zakopaneban a Kuzniceba vezető úton a körforgalomtól alig 5 percre van egy kemping. Hát mikor Zakopane szerepelt a földrajz tankövnyben, nem ilyennek képzeltem el. Hiába,  a téli üdülőtelepek mindenhol szarul festenek nyáron. Ráadásul akkora tömeg téblábol az utakon, hogy már attól agybajt lehet kapni. A lengyelek nem szeretik a bankkártyát (ezt Almási Miklós előadásaiból már tudtuk), viszont elfogadják az eurót. Az ingyen Wifi a recepciós háztól huncut 10 méterre visz, a néhány szabad konnektort a gyerekek tabletjeikkel blokkolják álló nap. A budiban nincs papír, viszont össze van szarva, a szelektív hulladékgyűjtés meg vajonmi. Eléggé románia-életérzés volt na. Otthonos.

Annyira jól kitaláltuk, hogy felvonóval megyünk fel a gerincre, s nem kell kimászni a szintkülönbséget, csak urason átsétálni a Zawrat-hágóig, hogy egy nappal az indulás előtt, mikor foglalni akartunk felvonót s kiderült, hogy már nincs jegy, eléggé lefagytunk. Legalább egy héttel előre érdemes foglalni. Na, végül az eredeti terv lépett életbe, bizony megnyomjuk gyalog az egészet, lesz ami lesz. Menedékházakban hely persze nincs, max a padlón alvás lehet opció végszükség esetén. Szóval 6 órakor kimasíroztunk a kempingből és a körforgalom előtti megállóban elkaptuk az első, egyes (06:07) buszjáratot Kuznicébe. Innen aztán gyalog a Zawratig kb. 4 óra kellett. Tízkor fogtunk neki a láncos gerincnek és cakkra 6 óra múlva (ennyit írnak jó körülmények között) értünk a Kereszt-nyeregbe. Levonulni valamivel kevesebb kellett, Kuznicéből még indultak a buszok vissza Zakopanéba, így este nyolckor ismét a kempinben voltunk, valamivel kevesebb, mint 14 óra alatt.

Több helyen is említik, hogy igen népszerű ez az útvonal, sokan is voltunk (keddi napon), de ekkor még nem tudtuk, hogy ez a Tátrában nem jelent különösen nagy tömeget. Mondjuk mint a Fogarasban hétvégén a Bâlea-Negoj szakaszon. Kétszer. Szerencsére az egyirányúsított részeken csak kevesek jöttek szembe, az első letérőig (Öt-tavi ház felé) nem is kellett nagyon kerülgetni senkit, ügyesen másztak a lengyelek is. A láncokat túl lazának találtuk, végül arra jutottunk, hogy a lengyel túrakultúra valószínűleg nem kapaszkodni, hanem támaszkodni használja azokat. Erősítsetek meg ebben légyszi.

Csilla felvételén Grimpix ereszkedik.

Azért látszik, h. nem ketten voltunk...

Az Öt-tavi menedékháztól aztán sokan felbóklásztak a gerincre, itt az ösvény is meg volt rogyva rendesen, gondolom a bicebócákat másképp nem lehetett kerülgetni, csak széjjelrúgva a hegyet. A Gránát-csúcsok végére aztán elfogyott a kajánk és a vizünk is, az utolsó szakasz ezért elég hosszúnak tűnt, tűző nap, bátortalan mászók, akikre várni kellett, ekkor kezdtünk el álmodozni mindenféle olcsó üdítőkről. Ez volt a leghosszabb szakasz, és bár azt hittük a vége csak sétálós lesz, hát nem az volt. Végestelen végig fel és le. Na mindegy, egyszercsak vége lett, mondjuk a staminánk ekkor már alig 4/10 volt. A Kereszt-nyeregből lerontva, a völgyben találtunk patakot is. A Murowaniec-háznál meg végre kólát. Nem is előzött meg senki ezután lefelé, pedig aztán vastagon kolbászoltak turisták visszafelé Kuzniceba, akik nem tudom mit kerestek itt, mert a gerincen egyiküket sem láttuk. Itt fogalmazódott meg bennünk, még csírájában, hogy nincs ez jól, aki nem mászik, az inkább üljön otthon, neki is jobb, ha nincs láb alatt a hegyen. Később ebből már ideológiát is gyártottunk. 

A képen ezek a derék lengyel feketeöves apácák nem az utolsó kenetet jöttek feladni a túrázóknak, hanem a II. János Pál által lefektetett szellemi irányt követik. Szerencse, hogy a hegyekben és nem a focizásban találták meg az üdvösséget, mert az azért elég ciki sport. Mindenesetre elég nagy feltűnést keltettek a profán mászkálók körében, pedig az egyik apácának nem volt túl őszinte a mosolya ereszkedés közben. Mondjuk abban a kimonóban én is szentségeltem volna, azt hiszem, pedig nem szokásom. Úgyhogy maximális respekt nekik. 

A Magas-Tátra infó szubjektív értékelése 46/50 (nagyon nehéz), mi teljesen más skálán értékelnénk. Szerintünk jó időben inkább hosszú, mint nehéz, elképzelni nem tudom mitől világharmadik nehézségben (mellesleg egyetlen olyan listát sem találtam a neten, amiben akár az első 25-ben benne lett volna). Egy ilyent pár óráig nagyon élvez az ember, de 6 órában kicsit már uncsi, az utolsó szakasz semmi újat nem mutat már, ha titeket nem gyötör a becsvágy, simán kihagyható, a visszatérő út is sokkal rövidebb úgy. Nekünk persze egyben kellett, úgy az igazi. A visszavonulási útvonalak mondjuk nem túl sűrűek, ez szívás lehet rossz időben, de hát pl. a Királykőben sincs több menekülőút. Na jó, a Sason még menedékkunyhók sincsenek. Szóval egy villámlós idő itt megfingatna rendesen. Aztán valamitől csak meghaltak több mint százan száz év alatt rajta. A helikoptert pont aznap is hallottuk egy völggyel arrébb burrogtatni. Vannak izomból kapaszkodós részek is, volt némi izomláz másnap alkarban és hátban, pedig kigyúrva érkeztünk, mint Popeye, de ha mondjuk ferráta lenne, alig pár helyen kapná meg a C besorolást, a D-t meg szinte sehol, de mégiscsak 4 kilométer. Többnyire egy jó kis +B-s útvonal, amit csak a sok kolléga, meg az időjárás komplikálhat.

Most szorozzátok rá ezt a tömeget 4 kilométerre. Na ennyien voltunk. Hétköznap!

A leírások senkit se rémítsenek meg, azért túloznak, hogy a saját képességeiket felértékeljék ezáltal azok előtt, akik nem jártak ott..

- Ja, te meg azért kicsinyled le, mert így mindenki fölé kerekedhetsz. - jegyezte meg epésen Grimpix.
Lehet, de mindenesetre, aki látott már hegyet, mászott már drótos, láncos, kitett szakaszokat, annak nem okoz meglepetést a Sas sem. Olyasmi, mint nálunk a Custura Sărăţii, vagy a Trei Paşi de la Moarte, vagy az Ördög-öve, csak felszorozva, nagyobb szintkülönbségekkel, kitettebb és hosszabb, viszont pöpecül kivasalva. Vigyetek sok vizet, ne járjatok úgy mint mi, hogy megutáljátok a végére és persze ne felejtsétek el reggel lenyomni a torkotokon a banánt ;) És figyeljétek az időjárás jelentést előtte, mert ha ott kap a vihar, akkor bizony nektek szappan. Én szóltam.

Itt sokkal szebb képeket találtok, mi idegenben inkább a gyorsaságot választottuk, nem a jó kompozíciót.