A Vörös-Torony-hágó

Az Inferno (én is csak azért néztem meg, hogy nektek már ne kelljen) kezdődött Zobrist dilemmájával, hogyha egy gombnyomással megölhetnénk az emberiség felét, megtennénk e, ezzel megelőzve a faj teljes pusztulását. Grimpixnek már itt felcsillant a szeme, szerintem ő nyomkodná azt a gombot... 

Ez a túra B-terv volt arra az esetre, ha nem jönne össze a Sas. De aztán van, akinek semmi sem elég, és vérszemet kaptunk, meg, hogy ide se kelljen egyhamar visszajönni, átestünk rajta. Napközis program, nagyjából 8 órával számoljatok. Illetve ne számoljatok, üljetek inkább otthon, még csak pont ti hiányoztok innen is.

A lanovka nem egy nagy szám, jó drága, de egyszer ki kelletett próbálni, 7:30 és 19 óra között jár Tátrafüredről Tarajkára, spórolva alig egy órát és párszáz méter szintet a turistáknak.

Már Bajo Ivan idején is az volt a kedves szórakozása az utasoknak, hogy egymást hergeljék különféle hegyi járműbalesetek történeteivel, szerencsére ezt a jó szokásukat megőrizték, s pont magyar honfitársaink, hogy mi is értsük. Szóval itt tudtuk meg, hogy mittomhol hogyan maradt függőben egy felvonó, illetve, hogy a tátrai széldöntés óta egy kártevő, egy bizonyos nagy-fa-szú kúrja rágja szét az erdőket, amitől már a lengyelek is idegesek. 

Érdemes korán érkezni, mert hétköznap se kevesen járnak erre (mondjuk a lengyeleknél pont ünnepnap volt, lehet ha náluk már betelt a Tátra). Hihetetlen embercsordák ostromolják a hegyeket, főleg az alsó házig elviselhetetlen, de fennebb ráadásul köszöngetnek is. Öt másodpercenként, hát ne boruljunk ki? Itt a Tátra sem annyira tiszta, mint a lengyel oldal jelzett ösvényein.  Boldog-boldogtalan itt téblábol, ennyi szomorú arcú gyereket egy helyen nem is láttam soha. Hát miért nem lehet legalább őket otthon hagyni Minecraftozni, mi?
Na aztán a Téry háznál a boldogtalanabbak lemaradtak, de még így is sorban álltunk a Vörös-torony láncainál. A láncok két sorban vannak felszerelve, a forgalom enyhítésére, gyakorlatilag kétsávos, de indokolatlanul. Fotózni? Ugyanmár. Letaposnának. A felsőbb régióban valamivel a szemét is megcsappant, itt már csak zsepiket találtunk eldobva, gondolom a helyi kultúra megengedő a zsepiszeméttel szemben. vagy csak mindenki itt pisilik az úton, mert a TANAP tiltja a pályaelhagyást. Egy egy nagyobb kő, vagy bokrosabb rész a közvécé, ezeket a helyeket már előre lehet érezni.  Szóval mielőtt a Tátrába mész, intézd el a dolgodat.

Úgy tűnik igencsak népszerű útvonal, vasak nélkül is járnák szerintem elegen. Vajon mennyi ember, mennyi papír-eurót kell felcipeljen, hogy a sherpás sörök ne romoljanak meg a tátrai házakban? A kilátás viszont pazar ezen az útvonalon is, mondjuk minket pont alacsony felhőplafonnal kényeztetett az időjárás, elvileg látszik innen a Bibircs, a Lomnic, meg a Gerlach, de gyakorlatilag mindig csak valakinek a hátát látod közelről.